bor földrajz

Jussunk dűlőre

barefoot

30 éve a pályán!

Bátran kimondható, hogy az utóbbi tíz évben egy szép lassú fejlődés indult el a minőségi magyar borok palettáján.  Az alapborok korrektek, a kezdeti csúcsborok fölé pedig emeltek még egy szintet, amivel a dűlők felértékelődtek.

Ez főleg annak a generációváltásnak köszönhető, akik világot láttak, tanultak a szülők, nagy elődök hibáiból és egy tudatosabb munkába fogtak. Számos borászatot ki lehetne emelni, a St. Andreát, Bockot, de ide tartozik a Vesztergombi Pince is, ahol néhány éve a stafétabotot Ferenc fia, Csaba vette át. A léc azért magasra volt téve, hiszen apját még a kezdetek kezdetén, 1993-ban Év Bortermelőjévé választották! Az ifjú tehetség azért hamar bizonyított.

Amellett, hogy két alkalommal az Év Bortermelője választás döntőjébe jutott, új boraival (Kerékhegy Shiraz, St. László Bikavér, Bodzás Cabernet Sauvignon stb.) egy teljesen más dimenziót ütött meg. Az újdonságnak azért hátulütője is van! Míg mindenki a nagyokra figyel, addig a korábbi, sarokköveknek tartott tételek a háttérbe szorulnak. Most ennek apropójából felnyitottam a borászat portfóliójából egy olyan 2019-es ikonikus bort, amit 1994 óta ugyanabból a két fajtából, merolt-ból és cabernet franc-ból készítenek. Nézzük, milyen a 2019-es Turul. 

Orromban szilva, szeder, csokiba mártott konyakmeggy, borsos fűszerek, fahéj, gyógynövényes aromák jelennek meg. Kora ellenére a fa tanninjai picit még tapadnak, a hordó is egy csöppet sok, ettől még a bor gyümölcsös, kellemes savgerincű, jó balanszban van. A médium pluszos teste mögött szeder, szilva, csoki, érett meggy, fekete bors ízek sorakoznak fel. Ez az a tétel, amit bárhol, bárkinek meg lehet mutatni. Nincs túltolva, mégis tartalmas, gyümölcsös sőt, az ára miatt sem kell verdesni a földet. Erős 6 pont.

Kunci

Egy szegedi narancsot?

Most, nem egy narancs, nem egy citrom, hanem egy igazi szegedi narancsbor kerül terítékre.  Korábban már számos alkalommal beszámoltam a város egyetlen borászatáról, az Ujvári Pincészetről, ahonnét évről évre újdonságokat kóstolhatunk. Ebben az írásomban a pincészet történetébe nem másznék bele viszont itt, vagy a 7 csepp borvidék című könyvemben többet is megtudhattok róla. Annyit azért mégis elmondanék, hogy 2016-ban egy fiatal borász, Pintér Tamás került a pince élére, aki néhány év alatt teljesen új köntösbe öltöztette a borászatot. 

Ő amúgy semmi mást nem csinál, egyszerűen csak olyan jó ivású, korrekt borokat készít, amiket jó kortyolgatni. A cserszegi fűszerese harmonikus, a rozéja gyümölcsös, a rajnai rizlingje kialakulóban sőt, neki köszönhető a város első pezsgője és narancsbora is. A város szót fokozottan kiemelem, hiszen a birtok teljes egésze a Szegedhez tartozó Kiskundorozsmán van, így ráírhatják a Szeged jelzőt.

A narancsbor azért nem új keletű dolog. Úgy 10 éve egy kisebb hazai forradalom indult el ebbe az irányba, mára azért csillapodtak a kedélyek. A borászok sokat reméltek tőle, a fogyasztói tábor inkább csak érdekességként tekintett rá. 2022-ben Tamás mégis lapot húzott a 19-re és bizakodott a sikerben. A szüret során 500 kg cserszegit szelektáltak ki, amit kézzel bogyóztak le. A szőlő 19 napot héjon erjedt, majd 5 hónapot finomseprőn. A veszélyes húzás oly sikerrel járt, hogy 2024-ben a Berliner Wine Trophy-n aranyéremmel jutalmazták. Ez azért is akkora hír, mivel a rendszerváltás óta a Csongrádi borvidéken ilyen szintű nemzetközi érmet még senki sem szerzett, sőt a 2021-es Aphrodite édes boruk is aranyat kapott, szóval egyből sikerült duplázniuk. Kell ennél nagyobb elismerés? Személy szerint úgy vagyok vele, a tramini mellett a cserszegi fűszeres az a fajta, ami a narancsbor készítésére született.

Erősen fűszeres jellege, rózsaszínes bogyói mindazt megtestesítik, amit egy ilyen borkülönlegesség kíván. Citrusos illatában a karácsonyi fűszerek teljes sora jelenik meg. Narancs, szegfűszeg, fahéj, érett alma, körte, birs, gyógynövényes elemekkel és sok-sok fűszerrel párosulnak. Számban az oxidáltságnak nyomát sem érzem, inkább egy tartalmas, jó savgerinccel bíró, lendületes bor fogad. Kerek, fűszeres kortyához hosszú lecsengés társul, izében pedig a narancs, körte, alma, birs aromák gyömbérrel egészülnek ki. Most a csúcson, tényleg nagyon szép formáját mutatja. -7 pont

Ilyen egy szegedi narancsbor!

Kunci

Best buy chardonnay Moldovából!

 

A boros karrierem során a posztszovjet országok isteni nedűi teljesen
elkerültek, ennek ellenére a kötelező mainstream mellett azért elég sok különlegességgel találkoztam. Előbb
Németország bugyraiba másztam bele, majd Svájc borai kerültek górcső alá, újabban pedig, az Ex-Jugoszláv tagállamok borkultúrájával barátkozom. Az utóbbival
viszonylag szerencsésnek érezhetem magam, mivel a párom a vajdasági Zentáról
származik, így gyakorta járok a határ túloldalára, ahol a szupermarketek borospolcait
sem szoktam kihagyni. A legutóbbi zentai utam során is ugyanígy tettem, mikor
fennakadt a szemem egy kerámia amforával felragasztott üvegen. A címkéjén előröl
ezt olvastam: „ Amphora, premium white dry wine,
barrique fermneted limited edition reserve”, hátoldalán, „ Imperial Vin1977, Moldova”. Mindez a
2020-as évjáratból.

Mivel Európa ebből a szegmenséből még nem ittam bort, kérdés nélkül vittem
magammal. Kicsit kutakodva, hamar rábukkantam a csöppnyi ország giga cégére és
egy olyan cikkre, amin hamar kikerekedett a szemem. Azt tudtam, hogy a régió a
borkultúrája több ezer éves múltra nyúlik vissza, a bortermelés statisztikái
mégis ámulatba ejtettek. A 20. század második felében Szovjetunió
szőlőskertjének hívták, ma pedig a harmad Magyarországnyi területű állam több mint kétszer akkora, vagyis 128 ezer hektár szőlővel bír és itt van az egy lakosra eső legnagyobb tőkearány is. Az éves bortermelésük 1,4 millió hektó, amiből 80% exportra kerül, ezzel a gazdaság boreladás exportjának
részarányát tekintve világelső. Érdekességként
még külön kiemelném a főváros, Kisinyov alatt meghúzódó 200 km hosszúságú, a Guiness
Rekordok könyvébe kerülő pincelabirintusát, ahol KRESZ táblák irányítják a
buszos turistaforgalmat.

Ahogy nálunk, úgy a posztszovjet országokban is egy minőségi szemléletű
termelés indult el. Az utóbbi években rengeteg külföldi befektető jelent meg,
ezzel a borok színvonala lassan elkezdi elérni a nemzetközi nívót. Borom az
1977-ben alapított Imperial Wine Group borászatában készült. Az óriás cég 205
hektár saját területtel bír, évi 15 ezer hektár szőlőt dolgoznak fel, naponta
pedig akár 50 ezer üveg bort is tudnak palackozni. Végül nézzük, milyen az első
moldáv barrique chardonnay-m. 

A világos sárga színe, zöldes reflexekkel bír. Erősen
citrusos illatában a vanília dominál, de ott van a zöld alma, némi lime,
csöppnyi hordós csokival. Számban közepes test, tiszta, friss ízvilág és élénk savak fogadnak.
Kora ellenére meglepően fiatalos, szikár arcot mutat. Az intenzív citrusok
mellett, alma, egres, csonthéjasokkal keveredik, amely vanília köntösben van bújtatva.
Enyhén keserű lecsengésű. Nagyon szépen elkészített, korát meghazudtoló, jó
ár-érték arányú chardonnay. 6 pont

Ja, mindez 600 dinárba, vagyis 2000 Ft-ba került, szóval best buy Moldovából!

Kunci

Szeretjük, vagy csak kóstoljuk?

 

Vissza a gyökerekhez! Talán így is hívhatnánk azt a kóstolót, amit néhány
hete baráti körben tartottunk Szentesi József ősi fajtáiból. A hamvastól kezdve
a csókaszőlőig sok minden poharunkba került, nem beszélve az egyedi, gyakorta
ismeretlen, szokatlan ízvilágok tömkelegéről. A kóstolóról hazafele azon kezdtem
el gondolkodni, hogy miért tűnhettek el ezek a fajták a borkultúránkból.

Most nézzünk néhány gondolatmenetet! Elsőként ott volt a filoxéravész, az
újratelepítés pedig rengeteg üzleti, gazdasági kérdést vetett fel! Ne feledjük,
a borkészítés egy olyan tevékenység, amiből a termelők meg szeretnének élni, a
pénz meg nagy úr. Ezzel a lépéssel a szortiment változni kezdett. Egyes fajták
teljesen elkoptak, míg mások jelentősége felértékelődött. A döntések során garantáltan
fontossá vált a gazdaságos termelés, a jó minőség és a vírusokkal szembeni ellenállóság. 

Nagy átlagot húzva, a
kékszőlők terén eleinte a kadarka, kékoportó, kékfrankos fajták váltak a legfontosabb
szereplőkké. Mára már tudjuk, a kadarka megbízhatóságára 100-120 évvel ezelőtt
is panaszkodtak, a szocializmus tömegtermelése pedig szinte megölte. A
kékoportó (portugieser) ezzel szemben jobban húzta, napjainkban, Villányban
mégis küzdenek érte a termelők. A trióból a kékfrankos akár nyertes is lehetne, de
sajnos ez nem teljesen igaz. Itt is öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ugyan, 7153
hektárjával hazánk legnagyobb termőterületű szőlője, egyedi boráért egyre több
termelő kezdi újra felfedezni, sokak szerint a világ legjobb rozéalapanyaga, kiváló
házasításhoz (lásd a bikavért), a termőterülete 2019-2023 között mégis majd ezer
hektárral lett kisebb, másrészt a hazai borfogyasztói társadalom nem nagyon
kapkod érte. 

 

Mi lehet ezeknek a hátterében? Néhány fő okot kiemelnék. A borfogyasztás visszaesését, az eladhatatlanságot, a macerás szőlőfajták művelését, a szőlőmunkások elmaradását. 
Példaként, vizsgáljuk meg azt
a kadarkát, aminek népszerűsítéséért a szakembereink folyamatosan lobbiznak.
Fűszeres, sillerszerű boráért a sommelier-k rajonganak, a fogyasztók mégis
előbb nyúlnak egy merlot-ért! Mint tudjuk, a siller szinte eladhatatlan, a
kadarka, a művelését tekintve az egyik leghisztisebb szőlőnk. Ismerek olyan
szekszárdi termelőt, aki nyíltan kijelentette, hogy a hagyomány miatt tartja,
kell a bikavérhez, de egy hektár bőven elegendő belőle. Jelenleg 243 hektáron
termeljük. 
Ugyanez történik Somlón a
juhfarkkal, a Móri borvidéken az ezerjóval. Mindenki rajong érte, a tőkéik mégis rohamos fogynak. Míg 2019-2023
között az ezerjó termőterülete 110 hektárról 67,8 hektárra csökkent, addig a
Somlón a juhfarkké 101-ről 79 hektárra esett vissza. Ha annyira kiválóak és
mindenki imádja, akkor miért történhet ilyen? Itt hoznám fel azt az ízkaraktert,
amivel megint számolnunk kell. Nem egyszerű kimondani, de egyik sem egy
sauvignon blanc aromatérképével bír. Ha szeretjük, ha nem, ezt a tényt is el
kell fogadnunk. Egy átlagos, egyszerű fogyasztó nem biztos, hogy megleli az
örömét az egyedi kaliberű borokban.
Most újra kérdezem? Tényleg szívesen kortyolgatunk
ilyen szokatlan ízvilágú ínyencségeket, vagy csak tesztelgetjük őket, mint
Thaiföldön a szöcskét? Nem tagadom, kedvelem a dél-kelet ázsiai ország szokatlan
konyháját, ott jártamkor egy hét után mégis epedtem valami magyaros ételért. Ez
fordítva is igaz. Két évig egy olyan rendezvényhelyen dolgoztam, ahol abból a
régióból fogadtunk csoportokat. Gyakorta hozták magukkal a sajátos
fűszerkeveréküket és öntötték bele a gulyáslevesbe. A kóstolónk alatt az érett
reszelt almától kezdve, a nagymama túlérett 4-5 éves szilvakompótjáig, a fekete
ribizli vad ízéig igen szerteágazó aromatérkép rajzolódott ki. Csak az a
kérdés, nagy mennyiségben miként reagálna rá a nagyközönség? Melyikből lehetne
egy rozéőrületet csinálni? 


Most a sorból
kiválasztottam azt a tihanyi kéket, amit nagyon érdekesnek találtam, de nap,
mint nap nem szívesen fogyasztanám. Miért? Talán azért, mert a végletek borának
tartom. 
A sötétlilába hajló színe mögött illatában egy olyan fűszerkomplexummal
bír, ami már hamar kikerekíti az ember szemét. A fekete borstól kezdve, a friss
erdei bogyós gyümölcsökig szinte minden benne van. Teste nem túl nehéz, egy
közepes kékfrankosét nem éri el, viszont erősen túltesz a kadarka fűszeres
mivoltán. Jó savgerinccel bír, tanninja is csillapodóban, de még mindig
kirobbanóan friss. Ízében benne van a meggy, a fekete szeder,
a mama fahéjjal meghintett, több éves szilvakompótja viszont elviszi az
komplexitását. Ettől a bor még kiváló, a hordózás is jót tesz neki, amitől egy elegáns,
vékony fekete csoki köntöst kap. Bátran adok rá 6 pontot. 

Írásomban Szentesi József érdemeit nem szeretném lekicsinyíteni sőt, kalapom
emelem a munkássága előtt. Ne feledjük, ő sem tudta melyik fajtából mi várható,
csak korabeli szakkönyvekre tudott támaszkodni, na meg a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetnek, ahol ezek a ritkaságok még meglelhetőek. Ti hogyan vélekedtek a felvetetéseimről? Melyik ősi fajtából lehetne új rozéőrületet csinálni?

Egy 2020-as Prior Pannonhalmáról

A Pannonhalmi borvidéken már 1862-ben hirdették a rajnai rizling jelentőségét. Az évtizedek teltek-múltak, a
borvidék életét pedig egy hullámvasút pályájához lehetne hasonlítani, mígnem a
harmadik évezred hajnalán, mint annyiszor a történelemben, ismét az Apátságnak
köszönhetően éledt újjá csipkerózsika álmából. Akkoriban a kényszer szülte
gyümölcsös, fűszeres, Tricollis cuvée szinte robbantotta a hazai borkultúra
kedvelőit. Azóta a borászat Liptai Zsolt vezetésével egy tudatos brand építésbe
kezdett, aminek egyik pillérjét a rajnai rizling adja. Idővel, ez az irány az egész
borvidékre kihatással lett és a termelők jó része a német csodafajtát tekinti a
legfőbb húzóerőnek.  

Ennél a pontnál azért álljunk meg néhány gondolat erejéig,
majd elevenítsük fel a régmúlt híres mondását, vagyis a pannonhalmi bor
egyszerre illatos, zamatos és gyümölcsös, aminek hármasa magában
hordozza a házasítás jelentőségét. Ezt a tényt sem szabad a szőnyeg alá söpörni
sőt, e trióra támaszkodva, viszont rajnai rizling gerincre helyezve indították útnak a PH-Érték
közösségi cuvée borukat. 

A rajnai
értékeire elég gyorsan rájöttek más termelők is, (különösen a Cseriék) és külön
image-t építettek neki. Ezt nem mondanám se németnek, se osztráknak, inkább a
gyümölcsösebb fajtajellegéből adódóan egy pannonhalmi stílusnak. 
A Prior
jelentéséből (katolikus szerzetesrend házfőnöke) már sejthetjük, hogy milyen
vezető szerepet szánt az Apátság ennek a bornak. Nézzük, mire képes egy 2020-as
Prior. 

Megbontás után enyhén fülledt és lusta, viszont
másnapra megrázta magát. Az itt-ott még zöldes reflexekkel bíró, szalmasárga
szín mögött lendületes, citrus, lime, egres, szőlő, kesernyés körte illatok törnek
elő. A petrol még nem ütötte fel a fejét, de már nincsen messze tőle. Élénkítő,
hosszú, szikár savgerinc uralja, ami  köré citrus, lime, ananász, körte,
valamint csonthéjas aromák vonulnak fel. Mindehhez a végén, spárgás, vajas ízek társulnak. Hosszú lecsengésű. Kíváncsi lennék,
hogy 2-3 év múlva a savak, amik picit még intenzívek, merre fejlődnek benne. 6
pont

2025 ©
barefoot web design