• Skip to main content
  • Skip to footer

bor földrajz

Jussunk dűlőre

  • Blog
  • Magamról
  • Szolgáltatások
  • Kapcsolat

barefoot

Jun 19 2023

Monyo-Brigád koprodukció, vagyis az utolsó Hungarian Terroir sör

A mondás úgy tartja, “Borra sör, meggyötör,
sörre bor, mindenkor”, a sörivó németek pont fordítva használják, de az
igazsághoz hozzátartozik, ha egy este e kettőből picit nagyobb mennyiségben szipkázunk,
cifra másnapra ébredhetünk. 
Persze a változásoknak, az újításoknak semmi
sem szab határt, ami az élet minden területére igaz. Jelen esetben a
gasztronómiánál maradva, hallottam már folyékony nitrogénnel készült fagyiról,
baconnal ízesített koktélról, na meg minden országnak megvan az egyedi extrém ételkülönlegessége,
így mi magyarok nyugodtan kiemelhetnénk a velős kenyeret, vagy a kakastöke
pörköltet, nem beszélve a vietnámiak, indonéziaiak kutyához kötődő viszonyáról,
vagy a peruiak egyik kedvenc csemegéjéről, a tengerimalacról. Utóbbi szavaimért
az állatvédők csúnyán nézhetnek rám, ezeket a tényeket mégis fogadjuk el, ettől
színes a világunk.

Sörökhöz visszakanyarodva, úgy 10 évvel ezelőtt kis hazánkban egy komolyabb sörforradalom indult el, majd gomba
módra szaporodtak a házi sörfőzdék, akik egymásra licitálva próbálták különféle
egyedi, extrém ízekkel felhívni magukra a figyelmet. Ezek közül mára néhányan
kinőtték a kicsi jelzőt, mondhatjuk úgy is, az óriások (Drehet, Borsodi,
Soproni) között törpe, a törpék közt óriás, de ez semmit sem von le értékükből.
Ebben a kategóriában vidéken megemlíthetem a Szent Andrást, a fővárosban pedig
azt a MONYO-t, akik az extrémitás terén néha a falig mennek. Őket idézve: 
„Landolt már a
főzőüstünkben tokaji aszútörköly, baszk sajttorta, és a francia partokról
frissen érkezett osztriga is” E szavak talán mindent elmondanak.

Ezek után a
sör-bor párosításon sem kell meglepődnünk, mondhatjuk kettő az egyben, itt
mégsem a Nescafé reklámjára gondolok, a kávébarátok ki ne fussanak a világból, hanem
a sörfőzde Hungarian Terroir sorozatára, aminek kapcsán körbejárták az ország
borvidékeit, és az ottani hordó, szőlő, must, törköly, alapanyagok felhasználásával készítettek valami egyedit.

Mint mindennek,
ennek is egyszer vége szakad, így egy nagyszabású záróparti keretében 2023. 6. 17-én
mutatták be a Terroir sörcsalád utolsó főzetét, amihez az alapanyagot a Móri Borvidéken
gazdálkodó Brigád Pincészet szűz termésű ezerjó törkölye, mustja adta, így készült el, az Oak Aged Flabders Red Ale
sör. Jól tudom, legutóbb is a Brigádról írtam, viszont ahogy kiposztoltam a róluk szóló cikkem, email-ben ott várt a rendezvényre szóló meghívó. Mivel épp a fővárosban tartózkodtam, egy percig sem gondolkodtam, hogy részt vegyek-e ezen a bohókás délutánon.

A programot
üzemlátogatással, vetélkedőkkel színesítették, sőt a sörök mellett a Brigád két
alapító tagja, Tavarnay Tamás és Dankó Ákos borkóstolót is rendeztek. Sajnos nekem alig másfél órám maradt, fél 4-kor már távoznom kellett, ettől még egy igazán érdekes üzemlátogatáson vehettem részt és megkóstolhattam a Hungarian Terroir utolsó szériáját, a 2022-es Oak Aged Imperial Flanders Red Ale-t.

A 8,1%-os alkohol teljesen megszokott ebben a kategóriában. A közepesen barnás, enyhén vöröses színe, kellemes, nem túlzó habbal indít. Illatában a karamellás, dohányos jegyek, némi citrusossal egészülnek ki, hosszabban szellőztetve a citrus, pedig lime-má változik.  Számat teljesen beburkolják az erősen karamellás, enyhén kesernyés, picit borsos ízek, amik idővel enyhülnek, majd ezt egy olyan elhúzódó, citrusos jelleg veszi át, amiben mindvégig az édeskés aromák uralkodnak. Röviden elemezve, egyszerre telt és tömény, mégis van benne egy fiatalos lendület is.

Kunci

Written by barefoot · Categorized: Monyó Terroir, Móri Borvidék, Sör · Tagged: Brigád Pincészet

Jun 12 2023

A 10 éves Brigád 2020-as chardonnay-ja

 A Móri borvidék szőlőtőkéi az utóbbi időben igencsak megfogyatkoztak,
viszont az ottani fejlődés és összefogás példaértékű. Az elmúlt 10 évben a
Vértes alatt megbúvó kis településen olyan forradalmi változások történtek,
amik tényleg irigylésre méltóak. Ehhez azért kellettek Miklós Csabi ötletes
szlogenjei, Csetvei Krisztina munkássága, a közel 150 hektár szőlővel bíró
Paulus Borház jó ár-érték arányú borai, pezsgői, nem beszélve a helyi
gasztronómia egyik jeles képviselőjéről a Michelin Guide által ajánlott Öreg
Prés Étteremről, valamint az olyan rendezvények sokaságáról, mint például a We Love
Mór Outdoor. Tíz év hosszú idő, borászati szempontból nézve viszont csak 10
szüret, ennyi mégis elég ahhoz, hogy kellő tapasztalatokat gyűjtsenek a
borászok a jó borok készítéséhez. 

Ez a szám írásomban fontos szerepet tölt be, mivel, tíz éve öt fiatal
szőlőművelésbe fogott, hogy saját bort csináljanak. Brigádként vonultak be a
köztudatba, mára pedig a borvidék ikonikus részévé váltak. Igaz, az évek során
tagjainak száma kettőre csökkent, viszont Tavarnay Tamás és Dankó Ákos töretlenül
küzdenek az elemekkel és évről-évre egyre szebb borokkal rukkolnak elő.
Immár nyolc éve követem munkásságukat, több
alkalommal jártam náluk. Volt mikor a szőlőben, máskor meg a pincében
segítettem nekik, hogy néhány cseppnyi verejtékemmel én is hozzájáruljak a
munkásságukhoz.  Eleinte a legnagyobb
bizalmukat a rajnai rizlingbe fektették, később móri filozófiával felvértezve
hitük mégis az ikonikus ezerjóra terelődött át. 
5-6 éve lehetett, mikor az
egyik fővárosi rendezvényen egy chardonnay-t töltöttek a poharamba. Hamar fel
is szisszentem. Valami újat, egyedit éreztem benne. A bor kiváló volt, de az
ízlelőbimbóimon ennél jóval nagyobb mélység, a móri meszes terroir köszönt
vissza.
  Ekkor kezdett bennem felértékelődni
a móri chardonnay jelentősége. 
A leírtak apropóján egy
2020-as Brigád chardonnay-t bontottam fel. Öröm az ürümben, a szőlő alapanyag
egy olyan bérelt területről származik, amit fel kellett adniuk.

Lendületes, egyben mély
illattal indít. Krémes, almás, kesernyés körtés, pirítós aromáit, nagy adag
citrusos lime teszi frissítővé. A számban a vastag testű bor intenzív savai köré,
markáns, vaníliás hordóhasználat telepszik, viszont az érett, fehér gyümölcsös,
lime-os ízei nem vesznek el benne. Hosszú lecsengésében kesernyés, élesztős,
meszes buké érződik. Erős 6 pont.


 

Written by barefoot · Categorized: Chardonnay, Móri Borvidék · Tagged: Brigád

Jun 04 2023

Néhány gondolat a 27. Szegedi Borfesztiválról

Már két hete befejeződött a legnagyobb vidéki
szabadtéri boros rendezvényünk, a 27. Szegedi Borfesztivál, ezért úgy döntöttem
írok néhány gondolatnyi utózöngét az ott látottakról, hallottakról, poharamba
került borokról. Annak ellenére, hogy több mint 150 pincészet képviseltette
magát, az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkkel, sokak számításait
esőáztatta napok húzták át, így ilyen napokon a standok egy része zárva is
tartotta kapuit. Persze, a legelszántabb szegedieket ez sem zavarja, hiszen
számos olyan elhivatott borrajongó él a városban, akiknek mindegy, hogy fúj a
szél, vagy ömlik az eső, ők kitartóan csiszolják kóstolási tudásukat. 
Sajnos a változékony időjárás mellett én
is kisebb betegségtől szenvedtem, szóval korlátozva tudtam csemegézni, ettől
még több érdekes kincsre bukkantam. 

A hazai pezsgők
forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal
teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával,
vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel,
mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet
8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós,
élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es
brut natur pezsgőjére esett a választásom. 
Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első
pezsgője!

A Balaton északi partján lévő vulkanikus
altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es
Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága,
enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.

A borvidék kapcsán a kéknyelű
megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt
az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év
Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve,
̶ a
fajtának idő kell  
̶  szerintem minden borbarát egyetért. Acélos
savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez
teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.

Ásványos boroknál
maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a
fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection
hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs,
méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével,
egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.

A legegyedibb
borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem
rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett
bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette
volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben
rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a
szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek
már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül
mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem
erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el.
Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék
cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható. 

A vörös posztra áttérve a Torma Pincészet
2019-as Nabucco pinot noir-ja megállásra késztetett. Azt kell mondanom, a Torma
testvérpáros, Zoltán és Zsolt nem viccelnek. Olyan érett, nagytestű, hosszan érlelt
tételekkel rukkolnak elő, amik mély nyomot hagynak az emberben. Sokaknak a
Nabucco név kapcsán Verdi operája juthat eszükbe. Akik így gondolják, közel állnak
az igazsághoz, mivel apjuk kedvenc operája volt, a bort pedig az ő tiszteletére
készítik, másrészt a pinot noir idősebb Gál Tibor korábbi szavai ellenére „Eger
a magyar Burgundia” még mindig számkivetett sorban van a borvidéken, és a
névválasztásnál erre is próbálnak utalni. 
A fekete cseresznyés, érett meggyes,
szilvás, borsos, fűszeres, csokis aromái, karakteresebb jellege már a szerényebb
bordeauxi házasítások testével kacérkodik, mégis elegáns, fiatal arcot mutat.
Hatalmas jövő elé néz! 

Varga Zoltán
Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát
ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es
Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek
az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve
arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz
képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől
még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik.
Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.

Az utóbbi időben
a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is
csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es
Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és
kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta,
ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még
simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó. 

Köszönöm a
borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.

Kunci

Written by barefoot · Categorized: Kéknyelű, Medvebor, olaszrizling, pinot noir, Szegedi Borfesztivál, szerémi zöld, Torma Pince, Tornai Pincészet, Ujvári Pincészet, Vesztergombi Pincészet · Tagged: Badacsonyi borvidék, Borbély Tamás

May 09 2023

Egy élménydús nap Szabadkán

Az utóbbi másfél évben elkezdtem
megkapirgálni az ex jugoszláv borok mezsgyéjét. Kóstoltam plavac mali-t a Peljesac-félszigetről,
prokupac-ot Zupa-ból, vranac-ot Montenegróból, fűszeres traminit Szerémségből,
temjanika-t Macedóniából. Fojtathatnám még a sort, de már ez is elég csemege a
nyugati és az újvilági borokon szocializálódott fogyasztók számára. Persze, minden
országnak megvannak a különleges fajtái, így velünk sem fog csak úgy szembejönni
egy falanghina Campania-ból, vagy dornfelder az Ahr-völgyéből. 


A vajdasági származású páromnak köszönhetően csöppentem ebbe
a világba, amit egyáltalán nem bánok. Már fiatal korom óta érdekel az egykori
Jugoszlávia, ahol a boldog békeidőkben Tito uralma alatt viszonylagos jólétben
éltek együtt a különféle vallású és identitású népek. Egy olyan szocialista,
picit kapitalista, multi-kulti ország volt, amihez foghatót ezen a földrészen
nem találhattunk, nem beszélve az ország változatos természeti kincseiről,
gasztronómiájáról, éghajlati sokszínűségéről, amibe a borkultúrát is nyugodtan
belesorolhatjuk.

     
    Egy rövid húsvéti
kirándulás alkalmával Szerbia ötödik legnagyobb városába, Szabadkára látogattunk.
A településen egyszerre vannak jelen a szerb, magyar, balkáni hatások, szóval
picit beleszimatolhattam ebbe a különleges életérzésbe. Utunk során betértünk a
Vajdaság egyik legjobb burekozójába a Lipa pékségbe, megcsodáltuk a Korzón az
egykori Osztrák Magyar Monarchia legnagyobb városházáját, mosolyogtunk egyet a
vasútállomás tetején ágaskodó rozsdás, ötágú csillagon, majd a 70-es 80-as évek egyedi
hangulatát árasztó Buvljak piacára mentünk. Na, ott aztán tényleg minden
kapható! Az ecetes üvegbe töltött, felcímkézett pálinkán át, a zoknik, ruhák
tömkelegén keresztül a hurkatöltőig, mi szem szájnak ingere. 

     Azért a borkóstolás sem
maradhatott ki, így a Korzó egyik mellékutcájában lévő
Klein House Borbárat
céloztuk meg. Meglepetésünkre már belépéskor magyar hang üdvözölt minket (sajnos
a magyar nyelv egyre jobban kikopóban van a városban) sőt, olyan újhullámos
helyi fajtákat töltöttek poharamba, amik több szállal kötődnek a
kárpát-medencei borkultúrához. Az ott dolgozó fiatal hölgytől megtudtam, hogy ezeket
a fajtákat (összesen 9-et) a 80-as 90-es években egy nagyszabású
nemesítési hullám keretében a Szerémségi borvidékhez tartozó Karlócán hozták
létre. Ebből került három igazán érdekes tétel a poharamba. 


Elsőként az Imperator Pincészet (sila: chardonnay x kövidinka) 2021-es Nika sila-ja került
megmérettetésre. A 2009-ben alapított Erdevik melletti borászatról mindenképpen
érdemes megemlíteni, hogy ez lett Szerbia első biodinamikus birtoka. 
Érett illatok alma,
citrus, narancs, barack fogadnak. Közepes testében lágyabb savai mellé barack,
grapefruit ízek sorakoznak fel.
  Rövidebb
lecsengésű 5 pont


Ugyancsak Szerémségi termelő a Dueric Pincészet 2021-es Severna
Morava bora (morava:  tramini X kunbarát, de bianka illetve rajnai vér is csorog benne) okozta az igazi meglepetést. Ebbe dupla csavart is tettek. Igaz, a pince a
Szerémségi borvidéken található, ennek a bornak az alapanyaga viszont az Észak-Moravai borvidék ültetvényeiről származik.
Zöldbanános, grapefruit, citrus, körte illattal indít. Számban
a kesernyés, vaníliás, lime-os reflexei hirtelen zöld dinnyés, trópusi gyümölcsös
ízbombára váltanak, amit egy markáns savgerinc kísér. Hosszú fűszeres lecsengésben
végződik. Erős 6 pont. Meglepő, amire ez a fajta képes!


Az egykori római császárról Probusról nevezték el a
kadarka valamint a cabernet sauvignon
kereszteződéséből született új fajtát. Nézzük mit tud a
Durdic Pincészet probus
bora.
Sötét színe, szedres, csokis, fűszeres, aszalt meggyes
illata ellenére, könnyed erdei gyümölcsös, közepesen hordózott, vaníliás test fogad. A
lendületes kezdet után a végét enyhén rövidnek érzem. 5 pont

Kunci

Written by barefoot · Categorized: Djuredic Pincészet, Dueric Pincészet, Imperrator Pincészet, Karlóca, Klein Hause Borbár, morava, Szabadka, Szerbia, Szerémségi Borvidék · Tagged: bortúra

Apr 11 2023

Egy soproni kékfrankos

 A Soproni borvidéken gazdálkodó Steigler Pincészet alig néhány éve robbanásszerűen jelent meg a magyar borpiacon. A borász felmenőkkel rendelkező Lőrinczy Bálint 2016-ban Steiger, Spen Steiner, Frettner dűlőkben alapította meg az organikus birtokát. Mára a pincészet 21 hektár területtel bír. Első borait még bérfeldolgozásban készítette, majd 2018-ban egy borklub kóstolója során megismerkedett az ugyancsak soproni születésű Varga Tamással, akivel azonos gondolkodásmódjuk hamar együttműködést hozott. Így indult kettőjük koprodukciója abban a 450 éves pincében, amiben a megszokottal ellentétben nem lefele, hanem fölfele kell elindulni.

A fiatal borász az élete során hatalmas nemzetközi tapasztalatra tett szert. Megjárta Új-Zélandot, Kaliforniát és Ausztriát. Több mint egy évtizedes osztrák munkássága alatt Franz Weningeréknél részt vett a birtok bio átalakításában, éveket töltött el az ország leghíresebb pincészetében a Domaine Wachauban, míg a Fertő tó partján gazdálkodó kékfrankos specialistáknál, Nittnaus-nál igen komoly ismeretekre tett szert a fajta megismerésében. Úgy gondolom van honnan merítenie a mostani munkásságához. Természetesen szigorúan bio gazdálkodást folytat. Nézzük milyen 2020-as Prémium kékfrankosuk. 

A Spern Steiner dűlőből származó szőlőből készült bor mély rubint színű. Illatában szépen keverednek a hordós és gyümölcsös aromák. Jó közepes testét a kékfrankos markáns savgerince öleli körbe. A fa csokis ízvilága még nem teljesen elegyedett a bor érett meggyes, enyhén ribizlis, szedres jegyeivel, ami részben az erőteljesebb savnak is köszönhető. Hosszú fűszeres, lecsengéssel bír. A bor idővel még kerekedni fog, de már így is nagyon szép arcát mutatja. 6 pont


Written by barefoot · Categorized: blog

  • « Go to Previous Page
  • Page 1
  • Interim pages omitted …
  • Page 9
  • Page 10
  • Page 11
  • Page 12
  • Page 13
  • Interim pages omitted …
  • Page 50
  • Go to Next Page »

Footer

Kapcsolat

borivóknak való…

  • A Borrajongó
  • Borgőz
  • Borkóstoló
  • Pécsi Borozó
  • Táncoló medve
2025 ©
barefoot web design