bor földrajz

Jussunk dűlőre

barefoot

Egy kis februári furmint poszt

Ha február akkor furmint, ezért úgy döntöttem ebben a rövid posztban én is megemlékeznék erről a nagyszerű magyar fajtáról. Szerencsénkre napjaikban Tokaj és Somló mellett egyre többen kezdenek vele foglalkozni, szóval van miből válogatni a borboltok polcain. Híres bloggereink cikkről-cikkre számolnak be a szebbnél szebb dűlős mintapéldányokról, így picit szembe menve az árral a Royal Tokaji 2019-es dry furmintjára esett a választásom. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy egy ekkora presztízsű borászat milyen minőséget képvisel ebben a kategóriában.

A nagy nevű cég amúgy egykoron úttörő szerepet játszott a borvidék életében. Még a rendszerváltás hajnalán a Világ Boratlaszának szerzője, Hugh Johnson egy tokaji útját követően győzött meg néhány dán befektetőt egy birtok alapításáról. Ők eleinte 62 termelővel közösen, szövetkezeti formában működtek együtt, a borászok adták a szaktudást, művelték a szőlőt, a beruházók pedig az anyagi forrásokról gondoskodtak. Idővel a dánok felvásárolták a területeket, majd a magyar származású, de nem magyar születésű, Angliában élő Daimen de László tulajdonába került. Napjaikban 107 hektáron /Szent Tamás, Nyulászó, Betsek, Birsalmás, Mézes Mály dűlőkben/ gazdálkodnak. Az évtizedek alatt számos borász megfordult náluk mégis, ha csak egyet kellene kiemelni, akkor Áts Károly lenne az. Jelenleg a főborászi posztot Varga Máté tölti be. 

A 2019-es furmintot, főleg tartályban, részben használt hordóban érlelték. Citrusos, virágos, barackos illata egyszerre lendületes és fajtajelleges. Közepes testében nem túlzó, mégis szikár savgerinc húzódik, köré pedig szépen rakódnak a gyümölcsös jegyek, aminek a végét egy kevés maradékcukor kerekíti le. A sűrűbb szövésű, krémesebb /úgy gondolom finomseprős érlelésen átesett/ borban barack, körte, csonthéjas aromák elegyednek. Savai hosszú lecsengést biztosítanak neki. Kora ellenére még fiatalosan tartja magát, mondhatjuk úgy is, hogy most kezdte felnőtt pályafutását. Ha Tokajban itt kezdődne minden alapbor, akkor nem lenne probléma. 5 pont +

Ezerjóval a világ körül

Az Ezerjó Borszaküzlet ismét nagyszabású borkóstolót tartott Szegeden, helyet pedig szokás szerint a Mojo Club biztosította. A Tussock Jumper borokkal olyan Föld körüli utazásra invitáltak minket, aminek során kontinensről-kontinensre ugrálva ízlelhettük meg a nagy hírű borvidékek nemes nedűit. Ez a borcsalád egy brand alatt ismerteti meg a fogyasztókkal világ kiemelkedő borvidékeinek legjellemzőbb szőlőfajtáit. További különlegességük, hogy a palackok címkéin az adott országokra jellemző állatokat ábrázolnak, akik egy letölthető mobilos applikáció segítségével 3D-ben maguk tartanak rövid borismertetőt. 

Mi mással is indíthatnánk egy ilyen
különleges kóstolót, mint a spanyolok frissítő gyöngyeit tartalmazó Cava-val. A
Barcelona melletti Penedés borvidékének macabeo és chardonnay fajtákból,
palackos, vagyis tradicionális eljárással készült ünnepi ital, Champagne-t és
Prosecco-t követően a világ harmadik leghíresebb buborékos pezsgőjévé nőtte ki
magát. Markánsabb savgerince köré a zöldalmás aromavilágára némi élesztős, keserűmandulás,
citrusos jegyek telepednek, erőteljesebb savait pedig a 11 gramm maradékcukra
kerekíti le.

Hatalmasat, a világ túlsó felére,
Új-Zélandra Marlborough borvidékére ugorva a 21. század egyik csoda borával a
sauvignon blanc-nal folytattuk a sort. A Loire menti fajta ezen a
csendes-óceáni szigeten találta meg újvilági otthonát, ahol a különleges klíma
miatt egyedi, trópusi gyümölcsös aromavilággal rendelkezik. A poharamba töltött
2022-es citrusokkal gazdagon ellátott borban könnyedén felfedezhetőek a mangó,
banán, körte, zöldalma jegyek, amikhez lecsengésében némi édeskés íz társul.

A vörösborokra áttérve ismét az öreg kontinensen találtuk magunkat. A nagyhírű
Burgundia kistestvérének kikiáltott Beujolais első számú fajtájával a gamay-val
ismerkedtünk. A bor kapcsán mindenképpen érdemes kitérni a Beujolais nouveau
borokra, ugyanis ez volt a franciák első primőr tétele, amivel ezt az ismeretlen
bortermő területet a 20. század közepén felhelyezték a világ bortérképére. A francia alapítású
Tussock Jumper cég némi csavart tett a dologba, hiszen ez a gamay nem
Beujolais-ból, hanem közép Franciaországból származik. Normál esetben a
kadarkánál alig vastagabb testű bora meglepő módon intenzív szeder, csoki, érett
málnás illatokkal indít, könnyed testében viszont epres ízek is előbújnak,
amikhez lágy fűszerek társulnak.

Egy ilyen borsorban Itáliának
mindenféle képen helyet kell szorítani, így meg sem álltunk Taljánország déli
csücskéig, Szicíliáig. Az Avola városáról elnevezett nero ’d avola sötét színű,
jó közepes testű, meggyes, enyhén szilvás aromájú, szofisztikáltan hordózott, borsos, fűszeres borával barátkoztunk. Ezt az ősi faját Szicília királyának is
hívják, aminek jelentőségét az utóbbi időben kezdik felfedezni a termelők.

Latin-Amerikába, Argentínába kalandozva mi más lehetne a téma, mint a
malbec. A fajta a francia ampellográfus Michel Aimé Pouget révén 1853. április 17-én került be az
országba / április 17-én ünnepeljük a malbec világnapját/, ami mára az ország
borászatainak első számú exportcikkévé vált.  Az Andok előtti 1000-1500 méter magasra felkúszó
fennsíkok ültetvényein új otthonra lelt, majd a félsivatagos területeken gyümölcsös
teltebb borok készülnek belőle, mint francia őshazájában Cahors-ban. Külön
kiemelendő, hogy a palackunk tartalma nem a híres Mendoza-ból, hanem a tőle
északabbra, a 650 m magasságban fekvő, melegebb termőterületű San Juan-ból
érkezett.  A régió klímája testes,
sötétlilába hajló italunk szedres, áfonyás, ízében szilvás, csokis, kellemesen
fűszeres lecsengésében is tetten érhető. Magyar vonatkozását se hagyjuk ki, egy elmélet szerint a szőlő első
vesszői a Kárpát-medencéből kerültek Cahors borvidékére, ennek igazságtartalmát
azért elég csekélynek tartom.

A kóstolót Kalifornia sztárjával
a mindent lehengerlő zinfandel-lel zártuk. A szőlő kapcsán mindenképpen
említsük meg az olasz primitivo-t, vagy a horvát crljenak kastelanski-t, mivel
ugyanazokról a fajtákról beszélünk, ami Dalmácia területéről indult el hódító
útjára. Ne feledkezzünk el Haraszthy Ágostonról, a kaliforniai szőlőtermesztés
atyjáról, akihez akár Amerika nyugati partjain az első primitivo tőkék elültetését is könnyedén köthetnénk. Sokan a világ egyik legjobb fajtájának
tartják, hiszen korán érik, igen magas cukorfokkal rendelkezik, oktánszáma
pedig könnyedén kúszik 16% környékére. 15%-os sötét színű, tömény borunk csak úgy
árasztja magából a szederes, csokis, aszalt szilvás jegyeket. Némi fűszeres,
édesgyökeres íz is átjárja, a végén meg szépen megmutatkozik a rá jellemző érces, számomra picit kesernyés, rebarbarás lecsengés.

Köszönet a borkóstolóért az Ezerjó és a szegedi Mojo Club
csapatának.

Kunci

Kedves meglepetés

 Az egyik szupermarket boros részlegénél a Szeleshát Pincészet 2017-es cabernet franc borának 1500 Ft-os árára lettem figyelmes. Elég olcsónak találtam, nem is értettem, mire véljem a dolgot. Talán készletkisöprés lehetett. Gondolkodás nélkül a kosaramba tettem egy palackot és futottam tovább.

Ez a szekszárdi borászat az utóbbi időben egyre több meglepetést okoz. A könnyed stílust képviselő pinot noir-juk már régóta nagy kedvencem, a K2-t szerintem senkinek sem kell magyaráznom, ősszel pedig a bomba formát mutató 2017-es Nyék cabernet sauvignon került a poharamba. Ne feledkezzünk el, arról a bizonyos 2017-es évről sem, amit az évtized legjobb évjáratának tartok. 2017-ben, mind a fehérek, mind a vörösek tekintetében elegáns, mégis markáns savú, hosszan érlelhető, nagytestű, gyümölcsös borok születtek. Bármikor szívesen nyúlok a palackért, ha ebből az évből való.


Egyik este megbontottam a borom, majd jött a katarzis. Nem kell nagy dologra számítani, inkább csak egy harmóniára, amit jó inni, majd az ember kéri a következő pohárral. A szedres, helyenként szilvalekváros ízei, közepesen sűrű gyümölcsös testben folytatódnak, amire a hordó kellemes csokis ízvilága telepszik. Az igaz, hogy a 14%-os alkoholt picit soknak érzem, a téli estéken mégis jól esik fűtő hatása, a leheletnyivel erősebb savai meg extra meggyes aromákkal látják el. A végén minimálisan jelen van a sokak által utált zöldpaprika is, de fűszeres lecsengésével némiképp harmonizál. Nem egy kisportolt bombázó, mégis egy olyan kedves bor, amit bármikor szívesen előhúznék a tarsolyból. 6 pont

A borok tudósai, a tudósok borai

Szegeden a Válogatás Borszaküzlet 2022. 11. 19-én már tizedik alkalommal rendezte meg a “A
borok tudósai, a tudósok borai” éves portfólió kóstolóját. A név nem
légből kapott, hiszen a Szegedi Tudományegyetem tanárai és a Szegedi Akadémiai
bizottság tagjai minden évben jelenlétükkel emelik az est fényét.

Mielőtt belevetném magam a kóstolási élményeimbe, ejtenék
néhány szót a Tisza-parti város egyik legrégebbi borboltjáról, ami 2006-ban
nyitotta meg a kapuit a borkedvelők társasága előtt. A válogatás név nem hiába
szerepel a borbolt nevében, hiszen az üzlet a szortimentjével elég magasra
tette a lécet. A számos hazai borkiválóság mellett, határainkat átlépve
nemzetközi borok világában is nyugodtan mazsolázgathatunk a borospolcokon. Az
erős olasz mezőnyben a pugliai primitivo-tól kezdve a szardinai cannonau-n át,
a Garda-tó melletti Valpolicella sűrű, alkoholban gazdag Ammerone boráig számos
különlegesség meglelhető. Természetesen a bubis világ kedvelőiről sem
feledkeztek el, hiszen a Prosecco és a Katalán Cava mellett a Champaigne-ok sem
hiányoznak a sorból. Akinek ez még nem lenne elég, a Domaine Wachaun keresztül
megtudhatja mitől oly híres szomszédunk első számú fajtája a zöldveltelini,
majd összehasonlíthatja a német illetve osztrák rajnai rizlingek
stílusát. Persze a borok világában az utazást még nem fejeztük be, hiszen
a szortiment kapcsán nem feledkeztek el a spanyol Rioja-ról, Kalifornia első
számú fajtájáról a zinfandel-ről, az argentinai malbec-ről és az új-zélandi
sauvignon blanc-ról sem.

A rendezvényre visszatérve, hazai, illetve nemzetközi
vonalban is megméretethettük ízlelőbimbóinkat. A rutinos rókák már régen
tudják, hogy egy kóstoló kezdésénél a buborékos felpezsdítő italnál talán
jobbat keresve se találnánk, szóval egyből az Ill Cole, Conegliano
Valdobbiadene, Brut Prosecco-t kértem a poharamba, aminek enyhén citrusos,
csonthéjas, kenyérhéjas, élesztős ízvilága kicsit már a Champaigne felé hajaz.

Ha lehetősségünk adódik rá, a hazai rajnai rizling
nagyágyúit, a Cseriéket sose hagyjuk ki, így hamar belekortyoltam a 2020-as
citrusos, virágos, enyhén körtés, diós jegyekkel bíró Sextus rajnai
rizlingjükbe. Be kell vallanom, a gyönyörű savgerincű bor még mindig csikó
korában van, ami 2-3 év múlva válik igazán férfivé.

A Grand Tokaj főborászának, Áts Károly családi birtokának
portfóliójában idén debütált először, a 2021-ben a Suba-dűlőben szüretelt, majd
ugyanerre a névre keresztelt furmint, hárslevelű házasítása. Itt egy olyan
fiatal, közepes testű, gyümölcsös, elegáns savgerincű, ásványos borral állunk
szemben, amit némi maradékcukorral tettek barátságossá. Még hosszú út előtt
áll, szóval 2024 tavaszán ismét szívesen belekóstolnék.

Igazán nagy meglepetést a Neszmélyi borvidéken gazdálkodó
Kősziklás Borászat 2020-as juhfarkja okozott.  A fajta nagy kedvelőjeként
nyugodtan elmondhatom, hogy a Somló ásványos jellegét leszámítva könnyedén
belesimulna a kalap alakú hegy juhfark sorába. A citrusos, ananászos, neutrális
jellege mellett a hordó krémes, fűszeres használatát sem vitték túlzásba. Egy
igazi egyensúlyban lévő gyönyörű tétel született belőle.

Sokan a mátrai borokat könnyed, illatos, gyümölcsös
formájában képzelik el. E jelzőkre rácáfolva, Kerekes Tamás hosszan érlelhető,
fajsúlyos tételekkel próbál rámutatni a borvidékben rejlő erőre Az 500
literes fahordóban ászkolt aranyszínű, citrusokkal telített, vaníliás, fehér
aszaltgyümölcsös, enyhén virágmézes jegyeket árasztó, érett 2018-as
hárslevelűje már nem a mindennapok egyszerű borsorába számít.

Nem feledkezhetünk el arról a tényről, hogy a rendezvényt
követő napon november 20-án tartottuk a kadarka világnapját. Ennek tudatában Maurer Oszkár natúr stílusban készült kadarka sorát extra élmény volt kóstolni. Az
igazi izgalmat a 140 éves tőkékről jövő tétele adta, ami túlélte a 19.
század végi filoxéra vész szörnyű időszakát.

Ha magyar merlot, akkor irány Szekszárd, hiszen Vida
Péter szerint az Isten arra a klímára és löszös talajra teremtette a fajtát.
Ugyan a rendezvény során Vida borok nem voltak, viszont a Tüske Pincészet
2017-ben készült 5BB merlot-ja most ért a csúcsra. Picit magasabb alkoholja
ellenére egy igazi mestermű. Itt nem az óriási testében, inkább az érett cognak
meggyes, aszalt szilvás, fűszeres, csokis aromáiban lelem a szépségét. Nincs
túlhordózva, a fás jegyek mégis egységesen telepednek rá, az évjárat egyedi
savai meg kerek egységben tartják.

A Csányi Pincészet 2017-es Vesper névre keresztelt
csúcsbora harmonikus eleganciájával tűnt ki. 300 literes fahordókban érlelt
cabernet sauvignon és merlot mellé 22%-ban  kékfrankost is csempésztek, ezzel
a szilvás, fűszeres, csokis, kávés, szedres aromavilághoz a kékfrankos aszalt
meggyes vibrálása párosul.

Kicsit kulinárisabb élvezetekre vágyók sem unatkozhattak.
Kaló Imre kapcsán egy másfajta világba röpülhettek el. Azért ne feledkezzünk
meg Ménesi borvidék büszkeségéről, Balla Gézáról, a Sziklabor sorozat
megteremtőjéről sem, aki a magyarok számára picit közelebb hozta az Arad hegyaljai szőlőtőléket. Másrészt a fekete ribizlis, szedres, szilvás aromájú
feketeleánykájával pedig  igazi kultuszt teremtett kis hazánkban.

A végén meg kalandozzunk el a dél-olaszországi Puglia-ba,
ahol a Primitivo di Manduria Lirica 2019-es primitivo borában egy olyan közepes testű,
aranyközépút kategóriát ismertem meg, amiben a fajta paramétereit tekintve
tankönyvi példa lehetne. Tényleg nagy élvezet szánkba venni az aszalt szilvás,
fűszeres, csokis karakterű itáliai csodát.

A teltházas rendezvényen számos híres borász jött össze,
hiszen egy helyen Kaló Imrével, Áts Károllyal, Balla Gézával, Maurer Oszkárral
nem minden nap találkozik az ember. Sajnos Sopron nagymestere, hazánk első
Michelin csillagos szakácsa Horváth József “Ráspi” betegség miatt
távol maradt.

Köszönet a kóstolóért

Kunci

Juhok az akolban, borok a palackban. A Somlón jártam!

Az utóbbi időben Isten ittfelejtett kalapján a Somlón egyre nagyobb kereteket ölt a juhfark kultusza. Sajnos sokan még mindig vele azonosítják a Nászéjszakák borát, pedig ez az elmélet már régen kútba esett, s jól tudjuk, hogy egykoron a gazdák egybe szüretelték a szőlőt, majd a bort távoli tájakra szállították, így a Habsburgok asztalára is. A témához kapcsolódóan két gondolat erejéig tovább borzolnám a juhfark hívők hitét, ugyanis egy régi feljegyzés alapján a somlai borok harmóniáját a furmint, savgerincét a juhfark, illatát a sárfehér adta, másrészt, napjainkban a juhfark egyik nagymesterének, Barcza Bálintnak csúcsborát sem ez a fajta, hanem egy cuvée jelenti.

Kijelentéseim
ellenére a juhfark jelentőségét nem becsülöm le, sőt óriási potenciált látok
benne. Nevét a juh farkához hasonlító hengeres szőlőjéről kapta, aminek
eredetét a Kárpát-medencére tesszük, egyes szakirodalmak mégis osztrák kötődést
társítanak hozzá. Egy biztos, jelenleg csak hazánkban, alig 200 hektáron
termesztik, ebből a legnagyobb mennyiség /kb. 110 hektár/ a Somlón, elvétve
találkozhatunk még vele a Balaton északi partján, Neszmélyen, a Pécsi
borvidéken. A filoxéra előtt őseink gyakorta szívesen foglalkoztak vele,
viszont az új, könnyebben termeszthető fajták bejövetelével szinte teljesen kiszorult.
Ez oly mértéket öltött, hogy a 90-es években újra kellett engedélyeztetni. Ez
Inhauser Istvánhoz köthető, aki szentül hitt a fajta erejében. Ezek ellenére sajnos a termelők inkább a megtűrt
kötelezőként termesztették. Jól emlékszem még Györgykovács Imre szavaira, aki
egyszer kijelentette, hogy az apja szigorú bírálatának hatására egy juhfark
tőkét sem telepített. Később vásárolt szőlőből mégis készített belőle bort.

Mi is lehet ennek
a hátterében? Tudnunk kell, egy olyan szőlővel állunk szemben, ami erős
növekedésű, fagyérzékeny, rossz évjáratban savai még a fogkövet is lebontják,
egyszerű, alig érezhető neutrális ízvilágát meg sem említve. Minden 2006-ban változott
meg, mikor egy oly évjárat jött, amit körzővel, vonalzóval se lehetett volna
jobban megtervezni. Természetesen a juhfark is kiváló minőséget adott, majd a
pincészetek ekkor eszméltek rá arra a kincsre, amit a kezükben tartanak. Szerencsére az utolsó másfél évtizedben a juhfark körüli világ 180 fokos fordulatot vett. Egy jó évjáraton túl ezt köszönhetjük a  terméskorlátozás bevezetésének, a finomodó technikának, és a felmelegedés adta savcsökkenésnek. A minőség javulása népszerűséget hozott, a szőlőtőkéi meg gyarapodásnak indultak a
vulkanikus tanúhegyen.

Nagyságát az egyszerű
aromatikájában és a mindent maga alá gyűrő somlai terroir-ban kell keresnünk.
Aki már kóstolt a hegy kicsavart levéből, az jól tudja, hogy a minerális
jelleg egyből kezelésbe veszi az ízlelőbimbóinkat, hat, nyolc éves borok esetében
a masszív ásványok meg minden gyümölcsös fajtajelleget felülírnak. Ez olyan
érzés, mintha a bazalt kőzet feloldódott volna az isteni italban. Itt van nagy
szerepe a neutrális, alig érezhető, alma, citrus, enyhén csonthéjas aromájú,
magas savgerincű juhfarknak, aminek az ízvilágát kiegészíti ez a markáns terroire,
sőt az acélos savak még hosszabb életutat biztosítanak neki. Idők során a borászok kezdenek
rájönni a botritiszesedési hajlamának köszönhető extra ízélményt nyújtó jelentőségére is. Mindezt a borászok hordózással szokták
megspékelni. Sajnos, a túlzó fa használat sem mindig
kifizetődő, hiszen a leheletfinom aromáit, a toast-os, vaníliás jegyek hamar
elfedik. 

Ezek tudatában
indultam el 2022. október 22-én a Tornai Pincészetbe a IIV. Somlói Juhfark Ünnep 2022 elnevezésű nagykóstolóra, ahol 17 Pincészet 27 bora várt a vendégekre. Be kell vallanom, annak ellenére, hogy szinte minden évben ellátogatok a hegyre, életem során számos juhfarkot kóstoltam, egyszerre ennyit még sosem
sikerült, szóval igencsak vártam az eseményt. A poharazgatás során számos érdekes
stílusirányzattal találkoztam, amik közül most néhányat meg is osztanék veletek. 

A Mórról már jól ismert Csetvei Krisztina 2017-es somlai juhfarkjával indítottam. A fiatalos lendületű, tűzköves illatokat árasztó, jó közepes testű, tüzes savgerinccel rendelkező, öt éves borba mesterien integrálódtak a hordó fűszeres jegyei, ami mellett megmaradtak a zöld reflexes, almás, fehér gyümölcsös aromák. 

Az előbbivel ellentétben a 2020-as Fehérvári Borbirtok Grand juhfarkjában, inkább a  hordózást részesítették előnyben. A markáns fás világát, a citrusos savgerince jól egészíti ki, amihez enyhén fűszeres, körtés, vaníliás, édeskés aromák párosulnak.

A jobban hordózott tételek közül a Kreinbacher 2017-es juhfarkját zseniálisan elkészített bornak tartom. Érződik rajta a hordózottság, az idő vasfoga mégsem fogta a bort, sőt a savak adta citrusok szinte vibráló fűszerként járják át a jó közepes testét, amiben a fűszeres, toast-os, hordós, enyhén vaníliás jegyek, fiatalos lendületet adnak neki. 


Barcza Bálint 19-es tételével inkább a gyümölcsös eleganciára épít, aminek keretében a bort tartályban illetve hordóban is érlelte. Aki meg szeretné ismerni a juhfark eredeti gyümölcsös aromatikáját, az mindenképpen ezt válassza. Itt tényleg van mit vizsgálnunk az egymásra finoman rétegződő citrus, alma, körte csonthéjas ízek játékában.

A Tornai Pincészet 2020-as Aranyhegy juhfarkját, vibrálóan ásványos gyümölcsös jegyeivel, elegáns hordóhasználatával az egyik legszebb tételnek tartottam, ezzel szemben a feltehetően túlérett szemekből készült 2019-es Grófi juhfarkjában pedig az enyhén édeskés, olajos textúrájú, sós, birses ízek fogtak meg.

Az igazi kuriózumot a végére hagynám. Ez nem más, mint a vélhetően töppedt szemeket tartalmazó, néha még zöld reflexeket villantó, barack, alma, ananász, gyümölcsöket árasztó, ásványos, kerek hordóhasználatú, vastag beltartalmú, 2020-as Zsirai juhfark. 


A sétáló kóstolón túl a vendégek részt vehettek még buszos dűlőtúrán, Fiáth Attila vezetésével terreoire szemléletszerűen összehasonlíthatták a juhfarkjainkat a nemzetközi neutrálisnak mondható mezőnnyel, sőt a házigazda, Tornai Tamás, egészen 2006-ig visszamenőleg vertikális juhfark kóstolót tartott.

Köszönet a részvételért a Tornai Pincészetnek.

Kunci

2025 ©
barefoot web design