bor földrajz

Jussunk dűlőre

barefoot

Egy különleges gourmet élmény Szegeden a Hungiban

Szeged legfiatalabb borboltja Gourmet Bor&Delikát Szeged, október 12-én nagyszabású borportfólió bemutatóval kedveskedett a gasztronómus, vendéglátós partnerei részére. Az a megtiszteltetés ért, hogy engem is meghívtak az eseményre. Aki még nem hallott róluk, azoknak előbb had meséljek néhány szót a kereskedésről.

A Tisza-parti városban tavaly
novemberben nyitották az első és eddigi egyetlen boltjukat. Forgalmaznak
különleges söröket, csokoládékat, lekvárokat, a sarokpontot mégis a borok képezik.
Az isteni ital szortimentjét megvizsgálva többségében hazai palackokkal
találkozhatunk, ettől még kínálatuk az új-zélandi Marlboroug-tól az olaszországi Pugliáig, a portugál
Alentejo-tól az argentínai Mendozáig terjed, miközben olyan kincsekre
bukkanhatunk, mint a Radó cirfandli, vagy az Brazin Old Vine zinfandel.


Visszatérve a portfólióra, közel húsz borászat 80-90
borát kóstolhattuk végig. Mindenről írni azért hosszú lenne, ezért csak néhány
érdekességet emelnék ki, a poharamba került tételek közül.

Egy jó buborékos ital mindig megpezsdíti a kóstolás
élményét, szóval a Gedeonék Extra Dry charmante eljárással, zöldveltelini,
sauvignon blanc, cserszegi fűszeres triójából készült pezsgője igazán jó
választásnak bizonyult. A citrusos, gyümölcsös, fűszeres, enyhén kesernyés,
kenyérhéjas aromáit, az édeskés vége varázsolja kerekké.

Benedek Péter 2021-es Epreskert chardonnay-jától szinte padlót fogtam. Azt eddig is tudtam, hogy az érettségi ballagási pénzéből vásárolt Epreskert dűlőjében jó borokat képes csinálni, ilyenre azért én sem számítottam. A bor zsenialitása az egyszerűségében rejlik. Nem túl vastag, mégsem könnyű, nincsen túlhordózva, szánkba nem tapad a mama almakompótja. Az itt-ott még zöld reflexekkel bíró, citrusos, vaníliás, picit csonthéjas ízvilágú chardonnay egy igazi mestermű.

Bősz Adrián 2021-es könnyed zöldveltelinijét a megszokott
citrusos, zöld fűszeres aromákon túli barackos, enyhén trópusi gyümölcsös jegyei
miatt emelem ki.

Rozé fronton kétség kívül Dúzsi Tamás a király. Valahogy
keveset beszélünk róla, de a parfümösök országában, a lila levendulamezőkkel
taglalt rozék hazájában lévő provence-i borversenyeknek nincs még egy olyan résztvevője,
aki több érmet zsebelt volna be, mint ez a szekszárdi családi borászat. Be kell
vallanom, a pincealapításuk negyed évszázadának évfordulójára készített, botritiszes
szemeket tartalmazó, fél évet 300 literes medium fahordóban érlelt, 2017-es
cabernet franc rozéjához hasonlót még nem kóstoltam. Olyan mintha csipkebogyólébe,
narancsot, cognak-ot, vaníliát, friss pirított tölgyfa deszkákat szórnánk, majd
az egészet érlelni hagyjuk. Itt már nem csak érzékszerveinkkel, hanem elménkkel
is meg kell értenünk ezt a világszinten is kiemelkedő alkotást, ami úthenger
módjára hengerelte ízlelőbimbóimat.

Balla Géza ősi kadarkatőkéi sosem hazudtolják meg
magukat. A sűrű szövésű, meggyes, szilvás, fűszeres, kicsit csokis, mégis selymes
könnyedséggel hömpölygő borával indítottam a vörösek közti barangolásom.

Nagy hatással volt rám Gál Tibor, 2018-as jól közepesen
hordózott, a kicsit még szögletes, itt-ott még ribizlis reflexeket villantó, szedres,
szilvás, meggyes, csokis, borsos aromájú Superior Bikavére, amiben még óriási
lehetőséget és hosszú életet látok.

A Pécsi borvidéken gazdálkodó, Dél Tirolból származó,
Andreas Ebner 2018-as könnyen csúszó, fűszeres, testes merlot-ját a csokival
bevont aszalt szilva élményével tudnám leírni.

A Szeleshát 2017-es Nyék cabernet sauvignon bora egy olyan iskolai tankönyvpélda lehetne, ahol az aszalt szilvás fűszeres, szedres fajtajegyei mellett, a hordózást sem vitték túlzásba sőt, az évjárat adta markánsabb savgerince még hosszabb életutat biztosít neki. 

Távolabbi vidékek felé kacsingatva, a világ másik végén fekvő,
egykoron rabjairól, manapság inkább a kenguruiról elhíresült 19Crimes Banished
„bortönborában” újvilági stílusban egyesíti a francia Rhone-völgy és Bordeaux
fajtáit. A grenach, shiraz, cabernet sauvignon házasításban, szedres, gránátalmás,
áfonyás, vaníliás ízű, jó közepes testű borban szinte pattogtak a fűszeres
elemek.

Az est fénypontját, a Cseriék 2017-es, lassan már legendává
váló, erős, mégsem tolakodó hordozású, szilvás, szedres, kávés, csokis jegyekkel bíró,
végtelennek tűnő fűszeres lecsengésű, méltán híres Legendája adta. Aki már
kóstolta, az tudja, hogy miért írok róla szuperlatívuszokban. Öt éves kora
ellenére még igen hosszú életút előtt áll. 

Édes fronton, Benedek Peti 2020-as kerek, harmonikus, citrusokban
bővelkedő, barackos, körtés, mézes ízek kavalkádját árasztó, jó sav cukor
arányban lévő Öreg Tőkék félédes hárslevelűjét emelném ki, amely bort könnyedén
ázsiai ételek kísérőjeként tudnám elképzelni.

Köszönet a kóstolóért a Gourmet Delikát&Szeged-nek!

 

Kunci

Kékfrankos Hangjai. Ismét Sopron a fókuszban!

    Nincs még egy olyan település a világon, ami annyira összefonódott volna a
kékfrankossal, mint Sopron. A fajta hírneve a mai napig aktívan él a magyar nép
nyelvezetében, pedig a borvidék a rendszerváltást követően sokáig csipkerózsika
álmát aludta. Az első szikra jó egy évtizede, Ráspi, Weninger, Luka Enikő borai
kapcsán pattant ki, akik csodás tételeikkel hamar lázba hozták a borkedvelők
társaságát. Valahogy a láng hamar kialudt, majd ismét csend borult a soproni pincék
titkaira.  A következő nagy impulzus a Steigler Pincészettől indult el. Remélem ez egy olyan lendületet ad, ami a többi
termelő számára is irányadóvá válik. 

   Miben rejlik az itteni borok ereje? A Fertő-tó, csillámpala, klíma hármas
egységében, ahol az emberi tényező adja a negyediket. Ennek együttesét a franciák
egyszerűen terroir-nak hívják. Egykoron a leghűségesebb városunk szinte
visszhangzott a kékfrankos nevétől, ami sajnos az utóbbi időben suttogásba ment
át. Sopron nem csak a borairól, hanem a környékbeli látnivalóiról, kulturális
sokszínűségéről, iskoláiról vált híressé. Ha arra járunk, mindenképpen tegyünk
egy sétát a történelmi rejtélyekkel teli, dél német és osztrák középkori városok
hangulatát idéző Várkerület zegzugos utcáiban, majd a város jelképének tartott
Tűztorony alatt lévő Hűségkapun átlépve fedezzük fel a Fertőtáj szebbnél szebb
helyeit. Itt gondolok a Lővérekre, Fertőrákoson a kőfejtőből lett
barlangszínházra, a Balfi gyógyfürdőre, na meg a Fertő-tó nádasának csodáira.

   Valahogy keveset beszélünk róla, de a város fő gazdasági csapásirányát
mindig a bor adta. 18-19. századi feljegyzések alapján Sopron Rusttal karöltve
bonyolította le hazánk legnagyobb borkereskedelmét. Persze ebben az időben a
kékfrankos mondájával ellentétben a fehér /főleg a furmint/ borok domináltak. A
vörösbe fordulás csak a 19. század második felével a kékfrankos érkeztével
indult meg, ami teljesen átírta az addig ismert bortérképet. Egyes statisztikák
szerint ez olyan jól sikerült, hogy a szocialista időkben volt mikor tízből
nyolc tőke ebből a fajtából került ki. Ennek kapcsán délnek tartva tennék egy
kis kitérőt az egykoron aktívan a város szőlőterületeihez kapcsolódó, már
Ausztriához tartozó Blaufränkischland-ra, ahol megint szinte minden a
kékfrankosról szól. Szavaimat olvasva talán érthető, miért tartjuk Sopront a
fajta fővárosának.

   Sajnos rohanó világunkban egyre kevesebb sztori, történet marad meg a nép
nyelvén. E kevesek közé tartozik Mátyás az igazságos, vagy a soproni kékfrankos
legendája. Ki kell mondanunk az utóbbi, a mai napig élteti az ottani borok
egykori dicső múltját. Úgy vettem észre, hogy a rendszerváltás óta eltelt három
évtizedben a borvidék néhány nagyobb kicsapó lángcsóváját leszámítva a bezárkózás
útját választotta. A mivoltát nem értem, mivel a jövő borfogyasztási tendenciáját,
a klímaváltozást nézve hazánk egyik titkos favoritja lehetne.

   Ezekről és sok másról is szó esett október 4-én Sopronban a Kékfrankos
Hangja nevű nagyszabású rendezvényen, ahol a borászok, a gasztronómia és a
turisztika képviselőivel együttesen újra hírt adtak magukról. Céljukká tűzték
ki, hogy a soproni borok ne csak a szürkeállományunkban, hanem poharainkban is
helyet kaphassanak.

   Mindig szívesen veszem irányom a nyugati határszélre. Számos ifjúkori élményem
mellett, drótszamarammal sikerült már körbekarikáznom a Fertő-tavat, na meg
közel fél évet dolgoztam a borvidék egyik nagymesterénél a Ráspinál.
Fertőrákosi munkásságom óta már eltelt nyolc év, Sopron is szebb lett, számos
új borászat született, akik közül többen a hagyományokhoz híven a város
lakóépületei alatt érlelik boraikat.

   A rendezvény végeztével azt kell mondanom Sopron tényleg kitett magáért. A
résztvevőkre fine dining vendéglátás, vezetett városi séta, 5 fős kerekasztal
beszélgetés várt. A séta közbeni érdekes sztorik mellett a helyi gasztronómia
magas minőséget nyújtott. Még sosem gondoltam arra, hogy a paprikáskrumplit céklával
lehetne tálalni, de szuvidált szarvast se ettem még. Az egykori poncichterek
legfőbb eledeléről, a babról sem feledkeztek el. 

    A fő attrakciót, a borokat direkt a végére
hagytam. 20 termelőtől számos izgalmas tételt kóstolhattam. A többségében jól
teljesítő kékfrankos dömpingben hiányoltam a zweigelteket, amiben a helyi
borászok ismét nagyot alkothatnának. Az egykori fehérboros múlt sem hazudtolta
meg magát. Különösen a zöldveltelinik és a chardonnay-k mutattak kirobbanó
formát. A kékfrankosok tekintetében a fiatalabb nemzedéknél néha már éreztem
azt az osztrák irányt, amit ők olyan jól művelnek. Úgy gondolom, jó volna nem lemásolni
a sógorék munkásságát, hanem inkább követni az ő általuk jól kitaposott utat,
miközben megalkotnak egy egyedi ízvilágú soproni kékfrankost. 

   Néhány érdekességet kiemelnék a kóstoltak közül. Rám a legnagyobb hatással
a Steiglerék 2021-es zöldveltelinije volt. Egy osztrák prémium sorba is könnyedén
megállná a helyét. A kiváló vöröseik mellett szenteljünk egy kis időt a
furmintjukra, amivel újra próbálják éleszteni a borvidék egykori legfontosabb
fajtájának hagyományait. Amíg az Ivancsics 2017-es, kései szüretelésű, enyhén
botritiszes jellegű zöldveltelinit igazi kuriózumnak tartottam, addig a Lővér
és a Zachár borászatok 2020-as chardonnay-i kellemes meglepetéseket okoztak. A
Vincellér 2014-es, két évet fahordóban töltött rozéja nemzetközi szinten is
ritkaságszámba menne, a Stubenvoll 2020-as közepes testű, gránátalmás,
rózsaborsos syrah-ja pedig a fajta északi stílusú mintapéldája lehetne. A
kékfrankosokat direkt nem emeltem ki, amik megítélésem szerint többségében
szépen teljesítettek, de az a finomra hangolás még sokszor hiányzik a világszínvonal
eléréséhez. Itt-ott azért már ez is megindult. 

   A végére néhány építő kritikát had engedjek meg. A kerekasztal beszélgetést
nem csak rövidnek éreztem, hanem hiányoltam a közönség bevonását. Elhangzottak
során volt szó a fiatalok borfogyasztásáról, a borvidék jó
szállásadottságairól, a legfontosabbról, a főszerepben lévő kékfrankossal
viszont érintőlegesen foglalkoztak. Másrészt hiányoltam a kőszegi és a
vaskeresztesi borászokat, akik új színfoltot jelentenek a borvidék életében. Személy
szerint úgy érzem jó úton haladnak, de még sok a teendő. Én szurkolok nekik, hiszen
a jövőben a borok tekintetében titkos favoritunkká válhatnának.

Kunci

Titkos favorit Tokajból

   A mai alkalommal lélekben kalandozzunk el a Tokaji borvidéken lévő Mádra, a 2,5
hektáros Szarka Pincészetbe. Szarka Dénesről viszonylag keveset hallunk, borai
mégis a legjobb Michelin-csillagos éttermek kihagyhatatlan tételeinek
számítanak. Persze tehetjük fel a kérdést, hogy ki is ez a borász csillag?

Egy olyan csendes ember, aki már gyerek
korában a Hegyalján szívta magába a szőlő és a bor szeretetét, a
pályaválasztása során mégis a borászat helyett a vendéglátást választotta. Az
első munkahelyét, a szerencsi Postakocsi vendéglőt követően Tokajon a Sárga
Borházban helyezkedett el, ami teljesen meghatározta a jövőbeli életét. Az
ottani boros élet oly annyira magával ragadta, hogy 2005-től a családi másfél
hektáros birtokon a tudatos borkészítés útjára lépett, majd 2007-ben borásztechnológusi
iskolát végzett. Ugyanebben az évben megvásárolta az 1956-ban telepített első
parcelláját a Juharos dűlőben. Azóta ennek a hűvösebb klímájú, kovasavban és
riolitban gazdag, morzsalékos, agyagos területnek külön figyelmet szentel, nem
is csoda, hogy innen kerülnek ki a csúcsborai. 2015-ben bio művelésre váltott. Jelenleg
négy dűlőben /Juharos, Dancka, Szilvás, Suba/ furmint, hárslevelű,
sárgamuskotály fajtákkal dolgozik.

 

Ha már terroir-ról van szó a mádi
termőterületekről mindenképpen érdemes néhány szót ejteni. Aki egy picit is
kiismeri magát a Mádi dűlők /Öreg Király, Szent Tamás, Nyulászó, Úrágya/
tömkelegében, az jól tudja, hogy óriási kincs van a termelők kezében.
Legismertebb borászunk Szepsy István szerint az ottani szőlők olyan geológiai
csodába eresztettek gyökeret, ami a világon is egyedülállónak számít. Minderről
az a 10-15 millió évvel korábbi vulkáni tevékenység gondoskodott, ami
kialakította a Zempléni hegység egyedi kőzetvilágát. A főleg riolit, andezit,
zeolit alapokra helyezett terroir alatt a mélyben több száz féle kőzet és
ásvány rejtőzik. Ezt a szőlő előbb a bogyójába juttatja, ahonnét később a poharunkba
kerül. Ennek köszönhetően érezhetünk a tokaji borok kóstolásának során olyan
különleges minerális jegyeket.

 

Dénes keze munkáját a Pelle Pincészet boraiban is tetten érhetjük, hiszen főborászi
feladatokat lát el, mindemellett Mádon a Gusteu Kulináris Élményműhely vezetése
is az ő vendéglátós múltját dicséri. Aki még ennél is többre vágyik, az menjen
el hozzá Mádra és a provence-i stílusú Szarkaláb éttermébe, ahol a szakács, a
Szarka borokhoz készíti az ételeket. Nézzünk néhány bort a palettájáról!

Mád furmint 2021

Citrusos illatában barack, körte, mandula aromái némi birssel párosulnak.
Erőteljesebb savgerincét egy kevés maradék cukor ellensúlyozza, ami köré
fajtajelleges, csonthéjas, birs, körte ízek vonulnak fel. Hosszú lecsengésű,
szikár, ásványos bor. Még hosszú életút előtt áll.

2021 Juharos furmint

Az előbbivel ellentétben itt már egy érettebb tétellel állunk szemben.
Illatában elsőre vanília csapja meg az orrom, amit citrus, birs, dió, pirított
kenyér aromák váltanak fel. Lekerekedett vastag testében elegánsan jelenik meg
a hordóhasználat. Közepesen intenzív savai mögött a fehérhúsú gyümölcsök, a
néhány gramm maradék cukorral együtt néha már trópusi ízjegyeket varázsolnak a
nyelvem alá. Ezt a borban lévő ásványok még jobban fokozzák. Igen hosszú
lecsengésű.

2021 Tokaj Édes

Igazi illat kavalkád fogad. A botritiszes édes jegyek köré szépen fonódnak
a citrus, barack, körte, ananász, mandula aromák. Testében, a szikár savgerince
mellett az enyhén juice-os, fehérgyümölcsös ízvilága harmonikus egyensúlyt
mutat a sav cukor szintjével. Mindezt az ásványos terroire teszi még
izgalmasabbá.

Ifjú korom nagy chardonnay élménye

   Az életünk során mindig vannak olyan hangok, ízek, illatok, pillanatok, amik teljesen beleivódnak az emlékeinkbe. Most egy ilyen élményt szeretnék veletek megosztani.
   Másfél évtizede a Pécsi Egyetemen tanultam, s abban az időben már igencsak vonzott a borok világa. A lehetőségeimhez képest már ebben az életszakaszomban is próbáltam jó borokhoz hozzájutni. Ehhez minden adott volt, hiszen a dél-dunántúli várostól alig 30 km-re fekszik Villány, a magyar vörösborok egyik fellegvára.  Másrészt a Pécsi borvidékről se feledkezzünk meg, ahol mindig meglepetésekbe fut az ember. Rendszeresen részt vettem a borfesztiválokon, sőt a város egyik borklubjának legfiatalabb tagjaként szorítottak nekem helyet.
   Az egyik rendezvény során Pécs ikonikus borászatának a Radó Pincészetnek a borait térképeztem fel, mikor egy szikár, szép savgerincű, citrusos, enyhén zöld almás chardonnay került a poharamba. Na ez az íz élmény, ami a mai napig elkísér. 
Nem olyan régen a városban járva a Radó Pincészetben tettünk egy felejthetetlen látogatást.  Sokat beszélgettünk Radó Istvánnal, s a cirfandlik kóstolása során elmeséltem a chardonnay-hoz kötődő sztorim, mire előkerült egy palack 2020-as chardonnay, amihez így szólott:
   – Ugyan már eladtuk ezt a területet, de az utolsó előtti évjárat utolsó előtti palackját most megbontom Önnek.
   A borba beleszagolva egyből visszaköszöntött  a belém ivódott élmény.
 


   Zöldes reflexekkel bíró szénához hasonló színvilággal rendelkezik. Zöld almás illata csipetnyi mandulával egészül ki. Szikár savgerince köré egy igen tiszta, kerek, könnyed mégis tartalmas korty párosul, amiben a friss, citrusos, golden és  zöld almás ízek enyhén vaníliás lecsengésben végződnek. 6  pont

   Úgy tartom, olyan a bor mint a gazdája, itt pedig igazi letisztultságról van szó. Mindezek fejében a felbontott palackot még ajándékba is kaptam, amiért külön köszönetet mondanék.

Kunci

Nászéjszakák bora. Hogy is van ez?

   Egykoron a Habsburg férfiak úgy tartották, ha az esküvőjük estéjén somlói borral ünnepelnek, akkor az első szülött gyermekük fiú lesz. Ebből a szokásból alakult ki a Nászéjszakák bora elnevezés. Hiszek a hagyományokban, ennek igazságtartalmában azért mégis kételkedem. Számos olyan somlói borászt ismerek, akiknek előbb született lánya, mint fia, de nem hinném róluk, hogy a frigyük estélyén etyeki, vagy mátrai bort ittak volna. Persze hallottam már olyan statisztikáról is, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítja, vagyis a vulkanikus hegy körüli falvakban az erősebb nem újszülötteinek aránya jóval magasabb mint a gyengébb nemé.
   A ság hegyi termelők erről teljesen más véleménnyel vannak. A legenda szerint az osztrák császári család férfiú tagjai eleinte a frigy éjszakájára a Ság hegyről szállították a bort, majd egyszer egy jégverés elverte a termést, ezért kénytelenek voltak somlói borral beérniük. Egy évvel később pedig megszületett Mária Terézia. A történet igazságát szerintem sosem fogom megtudni, de a sztori él, sőt a Ság, Somló hegyei a Kissomlyóval karöltve 1998-tól Nagy-Somlói borvidékként került be a köztudatba. 
   A bortúránk során a kóstolás sem maradhatott el, így a hegy ikonikus termelőjét Dénes Tibort látogattuk meg. Azt azért mindenképpen érdemes megemlítenünk, míg a Somló kicsattanó ásványairól, addig a Ság hegy férfias savairól vált híressé. Ettől még ásványokban egyik helyen sincsen hiány. A látogatás során számos bor került poharunkba, de a legjobban a 2016-os olaszrizlingje volt rám hatással. Most ezt mutatnám be.

   Kora ellenére a szalmasárga színében néha-néha zöldes árnyalatot lehet felfedezni. Illatában egyszerre friss és érett, amiben citrus, mandula, körte, csonthéjas aromáiban zöldes reflexek villannak fel. Acélos savgerincét teljesen átszövik a fehér gyümölcsös, kesernyés, körte, citrus, csonthéjas, gyömbéres ízek. A terroir ásványai szinte tapadnak a hosszú lecsengésű borban. 6 pont

Kunci

  
                                        
2025 ©
barefoot web design