Mindig is úgy tartottam, az elméleti tudás legjobb kiegészítője az utazás. Ezzel lehet azokat a tapasztalatokat megszerezni, amelyeket a könyvek nem adhatnak meg. Így, 2012 májusában egy tizenöt napos nagy francia bortúrát tettem. Célom nem is szakmai alapú borkóstolás, sokkal inkább a felfedezés volt. Csak magamba szerettem volna szívni a francia életérzést, gondolkodásmódot egy kis borral vegyítve.
Egyszerű laikusként, jó öreg hátizsákommal, újdonsült sátrammal, és egy Interrail vasúti jeggyel vágtam neki a kalandosnak ígérkező útnak. Élménydús két hetem során bepillantást nyerhettem Rhone és Loire pincéibe, bekopogtattam a világhíres bordeauxi chateaukba, felkutattam az alig ismert Jura vidékét, majd pihenésképp egy tengerparti borbár helyi sommelierével beszélgettünk saját és egymás borairól, borkultúrájáról. Erről kezdtem el egy több részből álló visszaemlékezést készíteni. Remélem nektek is tetszeni fognak kalandjaim, igyekeztem kissé ismeretterjesztő stílusban írni, hogy velem együtt mindenki átélhesse az utazást.
Svájc felől érkezve első célpontjaim a Rhone folyó körüli borospincék voltak. A 250 kilométer hosszan húzódó, ötvenezer hektáros terület eredményes bejárásához az időm szűke miatt jó tervre volt szükségem. Jut is, marad is alapon megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a vidékből. Szebbnél-szebb tájakat érintve Lyontól csorogtam lefelé a francia Riviéra irányába. Kalandozásom során egyszerűen csak jó borokat kerestem és igyekeztem kóstolni. Főleg a Syrah, a Grenach és a Viogner fajták voltak a kiszemelt áldozataim.
Lyont elhagyva a németországi Moselhez hasonló látvány tárult elém. Az összeszűkült völgy teraszain sütkérező szőlőtőkék alatt lassan tovasodródó uszályok közlekedtek a folyó mindkét irányába. Ez az Alpok és a Francia-középhegység meredek falai közé zárt északi régió Grand Cru elnevezésű szőlőterülete a Syrah és a Viogner igazi hazája. Gondolom sokaknak fejtörést okoz a Grand Cru idegen kifejezés ezért röviden elmagyarázom a lényegét. A francia borvidékek termőhelyi kategorizáláson alapulnak. Minél nagyobb rangú területen van az ember pincéje, annál drágábban tudja eladni a hordó tartalmát. Természetesen ennek fejében a minőség is megkövetelendő a borásztól.
Rhone esetében négy nagy hierarchiát különböztetünk meg.
A) Cotes du Rhone
-
A többségi tömegborok elnevezése.
B) Cotes du Rhone Villages
-
95 községből álló borok adhatják ezt a megnevezést.
C) Cotes Rhone Villages település megnevezéssel
-
Ez annyiban más, hogy a Cotes du Rhone elnevezés mellett tizennyolc község még a saját nevét is használhatja. Pl : Cote du Rhone Villages Rastea.
D) Grand Cru eredetvédett körzetek
-
Ide a 15 leghíresebb körzet tartozik. A szokásokhoz híven itt már nem is jelenítik meg a Cotes du Rhone elnevezést. Ők a vidék sztárjai.
Condrieau
Első megállóm a kicsit már mediterrán stílust öltő Condrieau városkája. Itt készülnek a legszebb szikár savgerincű, illatukban kissé körtés, almás és citrusos Viognerek.
Első megállóm a kicsit már mediterrán stílust öltő Condrieau városkája. Itt készülnek a legszebb szikár savgerincű, illatukban kissé körtés, almás és citrusos Viognerek.
A környék minden természeti adottsággal rendelkezik a jó fehérek előállításához. A kicsit hűvösebb éghajlat, és a meredek dombok palás, csillámos, mésztartalmú sziklás talaja friss minerális borokra képes. A völgy csőhatásának köszönhetően az állandó légmozgás védi a könnyen rothadó fajtát a délről betörő meleg fülledtsége ellen.
 |
| Condrieau feletti szőlődomb |
Késő délutáni megérkezésemet követően nyakamba vettem a közeli hegyeket. Utat nem lelvén keresztül-kasul kacskaringóztam a szőlősorok között, miközben figyelmes lettem a hagyományos gyalogtőkés magas gúla alakú, karókra felfuttatott szőlőtőkékre. Hasonlót Mosel menti gyakorlatomon láttam. Ez a nehezen művelhető, sok áldozatot követelő ősi gyalog művelés módszer többszörösen meghálálja magát. Egyrészt a szüreti magas cukorfok mellett a növény akár a száz éves kor elérésére is képes, másrészt a mélyre fúródó gyökerek különleges ásványi zamatokat juttatnak a borba. Az öreg tőkékről szüretelt szőlőkből mindig valami különlegesség születik. Gondoljunk csak a Kreinbacher Öreg tőkék borára.
 |
|
A házak felett közvetlenül kezdődnek a szőlők
|
A tetőre felérve gyönyörű kilátás tárult elém. A Rhone által kettészelt Alpok és a Francia középhegység vonulati húzódnak itt. E kettőt köti össze a város jellegzetes kábelhídja.
Az este még csendes, kicsit unalmas városka reggelre új arculattal várt. Mozgalmas zegzugos utcái, a friss kenyér illatát árasztó pékségei elővarázsolták az igazi vidéki Franciaországot. Ezen fellendülve boldogan indultam a vidék egyik vezető pincészetébe, Georges Vernay birodalmába.
A kóstolót már jóval korábban leleveleztem az út alatti nehézségek elkerülése érdekében. Tapasztalataim szerint a lebeszélt dolgok mindig sokat segíthetnek a későbbiekben. Bánatomra több tucat e-mail elküldése után is csak ez az egy biztos pontom maradt. Látogatásom során a Viognerekre voltam kíváncsi. Sajnos a tulajdonos elfoglaltsága miatt csak kettőt tudtam megízlelni a szikár citrusos italból. A kicsit vékonyra sikerült pincelátogatást követően mégis boldogan távoztam. Legalább megtörtént az első borkóstolóm! Ez egy meghatározó lépés utam további folytatásához.
 |
|
Condrieau hídja
|
 |
|
Kilátás a hídról
|
Délnek indulva gyorsan ott is hagytam a megkedvelt városkát. Irány a fűszeres-csokis-borsos aromájú Syrah fővárosa: Hermitage.
(folyt.köv.)
Kunci
