• Skip to main content
  • Skip to footer

bor földrajz

Jussunk dűlőre

  • Blog
  • Magamról
  • Szolgáltatások
  • Kapcsolat

barefoot

Oct 10 2023

Egy délután a bio, natúr borok világában

 

Ha a Somló ásványos nedűit választóvonalnak tartjuk a
borfogyasztók társadalmában, akkor a natúr borokat szakadéknak is hívhatnánk.
Elsőre kecsegtetően hangzanak, a legtöbb ember a bio dolgokkal kapcsolja össze
őket, aminél megállnék egy szösszenetre. A témába most nem szeretnék
nyakig belemászni, úgyis a nyáron erről írtam egy hosszabb cikket itt, viszont
a következő sorok miatt néhány szót mindenképpen ejtenem kell róluk. 

A natúr borosok visszatértek a dédapáink korához,
amikor a borkészítés még természetes úton, modern technika nélkül zajlott. Ők
egyszerűen csak szüreteltek, daráltak, préseltek, hordóba rakták a mustot,
kéneztek, fejtettek, majd fogyasztották a nemes italt. A natúr borászok egy
része még ennél is tovább merészkedett. Ez az új irányzat teljes egészében
kizárja a borhoz adott adalékanyagokat sőt, egyesek a védelmet nyújtó kén
használatát is megtagadják. Természetesen nem használnak élesztőt, nem szűrnek,
derítenek, így a bor ellenállóságát erősebb finom seprőzéssel,
hordóhasználattal próbálják megőrizni, amivel juice-os állagú, a rostos
üdítőhöz hasonlító borok keletkeznek. Utóbbi szavaim már a végleteket súrolják,
persze ahogy mondani szokták, a határ a csillagos ég. Melyik borász miben hisz,
az legyen a maga dolga, én személy szerint csak a jó borokat kutatom. Egy igaz
mondás szerint, az a legjobb bor, ami a leghamarabb elfogy. 
Mindegyik stílusirányzatnak megvannak a maga követői.
Póta Richárd a Demijohn  Bor és Delikát atyja, tulajdonosa főleg a bio, natúr
vonalra húzta fel a szortimentjét, persze egy-egy jó fenntartható pincészetnek is helyet szorít. Összességében, ha a hazai borokkal foglalkozó borkereskedőket
latba vennénk, talán ő kaphatná meg a „legnatúrosabb” jelzőt. Ricsit már évek óta
ismerem, számos borával dolgoztam, viszont éves portfólió kóstolójára csak idén
októberben sikerült először eljutnom. Ott, Kőszegtől, Gyönkön, Nyékládházán át
Tokajig bezárólag szerte az országból poharazgattak tételeket. Ebből néhány
érdekességet kiemelnék. A 
 
Rácz Lilla Brut Natur pezsgő
A Villányi borvidékről Rácz Lilla kísérleti pezsgője mély
nyomott hagyott bennem. 70% chardonnay, 30% sauvignon blanc fajtaválasztéka se
mindennapos, viszont az 52 hónapos seprőzése talán már magáért beszél. A
meglepően hosszú érlelés ellenére az élesztő ereje nem annyira átütő, inkább
frissítő, zöld citrusos, enyhén lime-os aromákkal indított, de a fehér húsú
gyümölcsös, krémes vonal sem hiányozik belőle. Erősebb, mégsem túlzó bubijai
mögött, szép savgerinc, valamint alma, körte ízek bújnak meg. Nagyon jó
inni, gyönyörű egyedi munka, amiben van egy nőies kecsesség és egy karakteres
tartalom. 6+ pont 

Sanzon Tokaj brut
pezsgő 
Egykoron Tokajból a Sanzon Rány furmint szinte magával
vitt. Most a borászat 50%-50% hárslevelű, furmint házasítása, 26 hónapot érlelt,
brut pezsgője nyerte el komolyabban a tetszésem. Jó savakkal, citrusokkal
indít, ami átmegy, fehér gyümölcsös, krémes élesztős aromavilágba. Főleg
körtés, enyhén vaníliás, jegyei már champagne stílusa felé hajaznak. Szép
balanszban van. 6 pont 

Bagolykő rózsakő 2022 
A hisztis primadonna, vagyis a kéknyelű új porzóját, a
rózsakőt, eddig csak a Borbély Pincészet hordós változatából ismertem, viszont
a fa adta érlelés miatt nem tudtam meghatározni a bor gyümölcsös jegyeit. A
Bagolykő Birtok jóvoltából most ez a vágyam is teljesült. Az acéltartályban,
finomseprőzött bor nagyon különleges arcot mutat. Benne van a megszokott, jó
savakkal bíró, citrusokkal tűzdelt neutrális vonal, ami mögött barack, körte
ízek sorakoznak fel. Lecsengésében grapefruit kesernyéssége pici vaníliával elegyedik,
némi sóval meghintve. Nem túl könnyű, nem túl nehéz,
inkább  specifikus ízvilágú. 5+ pont 

Gallay Blanc
2020 
Mivel mással indíthatnék a Bükki borvidék kapcsán, mint
Ercsey Dániel kérdésével?  
– Nyékládházi bor? 
Egykoron a Bükki borvidéken Sándor Zsolti és Borbély
Roland szinte egyszerre robbantak be a köztudatba. Rolandnak  az első
2012-es évjárata oly jól sikerült, hogy az akkori egyedüli Michelin csillagos
étterem, a Costes degusztációs menüjébe került. Ez lett a híres Gallay Blanc a
Pittyén-dűlőből. Az 50% pinot blanc 50% zenit házasítású, 16 hónapot 300
literes, medium plusszos hordóban érlelődött cuvée magáért beszél. Egyszerre
telt, krémes, citrusos és gyümölcsös. Fás, vaníliás, fűszeres, pirítós jegyekkel
indít, majd jön az érett fehér húsú gyümölcsös ízvilág, amiben alma, körte,
enyhén édeskés, mandula aromák vannak. Telt kerek, első érzetre enyhén
neutrális jellegű nagy bor. 6+ pont 

Barcza PG Orange 2020 
Barcza Bálint tételeit már régről ismerem. Ő azon
termelők közé tartozik, akik a natúr úton lépésről-lépésre haladva egy teljesen
új stílusba gyűrűztek bele. Tőle most egy  traminiból készült narancsbor
tetszett a legjobban.
A 12 napon héjon erjesztés hatására igazi natúr, juice-os
bor született. Itt a fűszerek már nem annyira vibrálnak, persze még mindig
jelentős szerepet töltenek be. A savakat narancs, grapefruit ízek ölelik át,
amit egy rózsavizes aromavilág von körbe. Kicsit karácsonyi hangulatot
áraszt.  Igazi, egyedi natúr tétel. 5+ pont 

Grál Pelzberg kadarka 2019 
A Tolnai borvidékről, a világhíres toszkán Antinori
pincészet fehér gyöngyszemét, a Tűzkő Birtokot leszámítva, nem sok borászatot
tudnánk hirtelen a kalapból előhúzni. Persze, mindenhol készülnek csodák,
így Gyönkön, a 2,5 hektáros Grál Pincében is. Évekkel ezelőtt a szürkebarátjuk
vert mellbe, majd megismertem a Pelzberg kadarkát, amiben most sem kellett
csalódnom. 
Kora ellenére erőteljes formát mutat. Nem egy könnyű
szekszárdi stílus. Igaz, fűszerekből sincsen hiány, mégis az érett fekete
bogyós, szeder, meggy jegyek uralkodnak, amit egy markánsabb csokis, kávés
aromájú hordó borít be. Nem könnyű tétel és most ül a csúcson. Mondhatnám úgy
is, kadarka egy izmosabb köntösben. 6  pont 

Stumpf merlot
2020
5-6 évvel ezelőtt, Egerből a Stumpf pincészet Bikavérével
és kékfrankos borainak eleganciájával küldött padlóra. Meglátásom szerint,
azóta valamivel erősebb hordóhasználattal dolgoznak, de a szortimentjük most
sem lebecsülendő. A 2020-as merlot-ban láttam a legszebb egyensúlyt. 
20 hónap hordó nem kevés idő, mégis lehet játszani annak
változatos használatával, ami ebben az esetben meg is történt. Új, illetve régi
barrique-ban érlelt borból gyönyörűen jönnek az érett meggy, szeder, fekete
ribizli, szilvás aromák, amire egy markánsabb csokis, kávés hordó települ. Mindezt
némi frissítő sav rázza fel. Gyümölcsökből, testből nincsen hiány. Minimum
2-3 év kell a csúcsig, de már most is nagyon jó. Vidékiesen fogalmazva van
benne anyag. 6+ pont

Egly Arridess
2022 hordó minta
A sümegi natúr borászt, Egly Márkot akár a biodinamikus
borok hazai nagykövetének is hívhatnánk. Egy nem mindennapi házasítást mutatnék
be tőle. A merlot és a kékfrankos nem annyira meglepő, de mindez petit verdot-val
dúsítva már az. Sajnos keveset beszélünk a róla, pedig Bordeaux-ban a
tanninokban gazdag fajtát  a mai napig használják. 
Közepesen testes, erdei piros bogyós, gyümölcsös borban
némi lágyság fedezhető fel, amit csokis aromák zárnak körbe. Jó savgerinc
uralja, ízében pedig szeder, érett cseresznye, meggy, pici ribizlivel, kellemes
fűszeres finesszel. Nagyon szerethető tétel, amely még mindig csikó korában
van. 6 pont 

Köszönet a meghívásért
Kunci

Written by barefoot · Categorized: Demijohn, Egly Márk, Gallay Pincészet, Grál Pince, kadarka, Merlot, Rácz Lilla, Rózsakő, Sanzon Tokaj, Somló, Stumpf, Tolnai borvidék, zenit · Tagged: Bagolykő Pincészet, Barcza, Bükki borvidék

Oct 06 2023

Nagy gondolatok egy kicsi alföldi szüreten

 

A mai napig azt
tapasztalom, hogy a borfogyasztók többsége, az alföldi, homoki borok hallatán még
mindig hátat fordít, majd egy jobb tétel kóstolása után, kikerekedett szemekkel
ámulnak és bámulnak. Ennél a pontnál a Ság-hegyen gazdálkodó Dénes Tibor
szavait használnám.

„Bármerre járok az
országban, Csongrádon, Zalaszentgróton, Nyékládházán, Kőszegen, mindenhol jó
borokat kóstolhatok” 
Ebben teljesen igazat adok
neki. 

Magyar szemmel a közel
20000 hektáros Kiskunsági borvidéket kolosszusnak is hívhatnánk, hiszen az
ország szőlőültetvényeinek majd egyharmadát teszi ki. Ez a méret nemzetközileg
azért már közel se nevezhető óriásinak, inkább csak a középkategória második felében
tudom elképzelni, viszont ekkora szőlő és bormennyiséggel mégis sok mindent
lehetne kezdeni. Persze, a múlt századvégi borhamisítások eléggé meghurcolták
az ottani borkultúrát, szerencsére a kemény erőfeszítéseknek hála, mára számos
ízletes homoki bort kortyolgathatunk a Duna-Tisza közéről. Azt se feledjük, a 19. század
második felében, a filoxéra során a homoki szőlőtermelés egyszer már megmentette
a hazai borkultúrát, így feltenném a kérdést:

–         
Az
áhított palackos export szempontjából most ugyanezt miért ne tehetné meg?

Aki kicsit is benne van a
borok világában az tudja, a nagytestű vörösborok a halálukat járják, a rozék
lecsengőben vannak, a könnyed, gyümölcsös tételek pedig előtérbe helyeződnek. Az
Alföld pont ilyen szerepet tölthetne be a hazai boriparban. A technika, a
nemzetközi nagyközönség számára behízelgő (irsai olivér, generosa, stb.) fajták
adottak, szóval az ugródeszka kész van, már csak a koncepciót kellene
kidolgozni és beleugrani a világ bortengerébe. 

Ilyen gondolatokkal indultam
el szeptember végén Kiskunmajsára a Pellikán Birtokra, hogy részt vegyek egy
átlagos szüreti napon.

A Pellikán Birtokról korábban már beszámoltam egy másik hírportálon itt. Amúgy
egy olyan különleges családi vállalkozás, ahol 2 hektáron kékfrankos, kadarka,
hárslevelű, rajnai rizling, cabernet franc fajtákkal foglalkoznak. Igaz, ez még
nem is olyan egyedi, de a
filozófiájuk már az. Szerte az országból, mikró szőlőtételeket (Villányból
cabernet franc-t, Pannonhalmáról chardonnay-t, Tokajból furmintot,
aszúszemeket, Kiskunságról kövidinkát, irsai olivért stb.) vásárolnak, majd
otthon készítenek belőlük saját márkajelzésű borokat, amik bisztrójukban minden
akadály nélkül poharazgatva kóstolhatóak. Aki arra jár és betér, az egy
különleges országos borkörtúrán vehet részt.

Egy kékfrankos szüretre voltam hivatalos. Sajnos a közel fél
hektáros területről elég kis mennyiség került a ládákba. Ez betudható a hosszú,
hideg tavasznak, a folyamatos nyári esőzéseknek, a lisztharmat okozta betegség is gyakori
látvány volt a fürtökön. Innen már gondolhatjátok, a 2023-as évjárat nem kap
10-es pontszámot, amúgy ez az egész országra igaz. Szedés közben mi azért
mindent megtettünk a minőség érdekében. Természetesen kézzel szedtük a szőlőt,
a bogyókat meg lehetőség szerint válogattuk. 

A szüret mindig jó mulatság, másrészt a vidéki emberektől, rengeteget lehet tanulni, hallani a helyi kultúráról, szokásokról, jelenről,
régmúltról. Most is szó esett libatenyésztésről, a kövidinka jelentőségéről, az
alföldi értékek megmentéséről. Boros szemszögből kiderült, a lenézett kövidinka
oly annyira reneszánszát éli, hogy elsőként fogy el a helyi termelők repertoárjából.
Könnyű, jó ivású bora nyaranta a legdivatosabb fröccsalapanyagnak számít. Pellikán Laci is bánja már a rajnai rizling ültetvényét, mivel mai
fejével már a sokak által lebecsült kövidinkát ültetné. Persze ez
 azért elég kemény munka. Itt nem csak a szedésre gondolok, hanem az
azt követő procedúrára. Manapság a modern prések végzik a munkájukat, de az
elpakolás, a vödrök, ládák, csövek, prés tisztítása a fárasztó nap végén
szinte kegyvesztett feladatnak számít, pedig ugyanakkora jelentőséggel bír, mint
a tiszta tányérra helyezett étel a vendéglőben. Már a legapróbb szennyeződés is
a leendő bor minőségromlásához vezethet, akkor pedig oda az éves munka. 

És mi is készült
végül a kékfrankosból? Az évjárat miatt nagyobb részéből rozé, kisebb részéből
meg siller!

Kunci

Written by barefoot · Categorized: homoki borok, Kékfrankos, Kiskunmajsa, Kiskunsági borvidék, kövidinka, Pellikán Birtok, szüret

Oct 01 2023

Egy mecseki csoda a csúcson

Jó
másfél évtizede, a  Pécsi Egyetem hallgatójaként számos alkalommal
kóstoltam a város ikonikus borászatától a Radóéktól, viszont pincéjükbe csak
tavaly, a 7 csepp borvidék című könyvem megírásának során sikerült eljutnom. A
több órás beszélgetés közben egymás után nyíltak a palackok. Előbb jött az
ikonikus chardonnay itt, majd a cirfandli csavarzára csavarodott. Nálam egy ritkán
kóstolt fajtának számít, de azt se feledjük, határainkon belül egyedül a Pécsi
borvidéken, mindössze 17 hektáron művelik, óhazájában, Ausztriában is csak 77
hektáron, szóval igazi ritkaság az ínyencek számára. Annak azért örülök, hogy
munkásságom, utazásaim során mindkét országból sikerült íz élményeket gyűjtenem
belőle. 

Radó István
Radó Istvánról azt azért
mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a fajta egyik nagy szaktekintélyének számít.
Szerinte,  a cirfandlinál nincs titok, viszont a világ egyik legkényesebb
szőlőfajtája. Makrancosabb, mint egy kislány, sok pénzt nem kell remélni tőle,
termesztése közben igényli a szeretetteljes beszédet, de ha minden csillag jól
tündököl, akkor nagyot hoz. Az utóbbi mondatban talán minden benne van. Úgy
gondolom, a borász ereiben valami cirfandlival átitatott vér csörög, hiszen a
család a Kisdeindol dűlőben közel egy évszázada foglalkozik a fajtával. Kell
ennél több? Természetesen házuk alatt lévő ősi ültetvényének megtekintését sem
feledtük el, amivel egy életre szóló élményben lett részem.  
A 2019-es cirfandlijuk szikár, fűszeres, gyümölcsös, lepelszerű aromavilága annyira elragadott, hogy egyből három palackkal vásároltam belőle. Másfél évvel később, idén szeptemberben megbontottam az utolsó palackom. Most jött csak az igazi durranás.


Az aranysárga színű borból komplex, mégis választékos illataromák szállnak.
Virágméz, friss birs, körte, ananász, almalé, vanília némi fehérborssal
meghintve. Kerek, vastag, olajos korty fogadja nyelvem ízlelőbimbóit. Erőteljesebb
savgerince köré, amik azért fiatalosan tartják, fehér húsú érett gyümölcsök
sorakoznak fel. A korábban már említett jegyeken túl, barack és csonthéjasok,
enyhén fűszeres, keserű karakterével egészül ki. Kicsit olyan érzés, mintha
némileg töppedt bogyókkal teli, erősen félszáraz bort innék, amiben a kor
növeli az édes érzetet. Nem túl nehéz, mégsem könnyűsúlyú nedűről van szó. Sűrű
szövésű cseppjei hosszan tapadnak a szájpadlásomon. Lehet nincs igazam, mégis
úgy gondolom, a csúcsok csúcsán nyitottam ki. Egyedül a karakteres savai lógnak
ki valamelyest, de még így is úthengerkén ragadott magával. 6+ pont

Kunci

Written by barefoot · Categorized: cirfandli, Pécsi borvidék, Radó István, Radó Pincészet

Sep 26 2023

5 napon át csörömpöltek Szegeden a poharak

 

Szeptember 13-án több mint száz pince képviseletében elrajtolt Szeged
második legnagyobb boros rendezvénye a 11 Bor tér. Személy szerint a nagy
testvér, a Borfesztivál hangulatánál jobban kedvelem. A telt ház ellenére,
barátságosabb, élvezhetőbb, családiasabb a légkőr, amihez a kivilágított
éjszakai Dóm látványa egyedülálló hangulatot biztosít. Így csörömpöltek öt
napig a borospoharak, míg számításaim szerint úgy, 600-700 borból lehetett
válogatni. 

Azért az öröm nem volt teljes, hiszen a nagy számban felvonult
borászatok ellenére, számos hazai borvidék (Neszmély, Nagy-Somló, Bükk, Tolna),
nem képviseltette magát. Azon, az unicum-nak nevezhető, kevésbé ismert, kistermelők
hiányát is éreztem, akiknél egy másik stílusban lehet csiszolni bortudásunk.
Olyanokra gondolnék, mint a Vulkanikus Borok Fesztivál tagjaira, a Somló-hegy
ikonjaira, az Etyeki-borvidék pezsgőmestereire stb. Sajnos, a negatívumok itt
még nem értek véget. Nem egyszer a stand alkalmazottjainak bortudása sem állt a
helyzet magaslatán. Finoman fogalmazva, kérdéseimre egyszerűen vállat vonva
reagáltak. Itt nem a bor erjedési, kémiai folyamataira lettem volna kíváncsi,
inkább csak arra, hogy tudjanak néhány szót szólni a pincészetről, a kínált
portfólióról. Igaz, ez nem szakmai közegnek tartott rendezvény, mégis több
tucat borfanatikust emelhettem volna ki a tömegből. Lehet, elhamarkodottan írom,
az áremelkedés a borárakat még kevésbé érintette, mint az ételekét. Az
előbbinél is voltak azért extremitások. 400 Ft-tól a falig rugaszkodva, 18000
Ft-ig találkoztam dl árral. Hozzátenném, az utóbbinál, egy magyar vöröset
kínáltak ennyiért. Azért ne legyünk elégedetlenek! Több helyen maga a borász, vagy szakmailag
beavatott személyek töltögettek, akik több mint kielégítő választ adtak tudásvágyamnak. Nálam ez lenne a normális, de úgy néz ki,
lassan már ez is inkább extra szolgáltatás lesz. 

Az öt nap alatt számos érdekes tétel került a poharamba. Nézzünk néhány
különlegességet.

Gedeon rozé pezsgő 2019 
Az izsáki pezsgő becsületét visszaadó Gedeon Birtok méthode traditionnelle
eljárással készült kadarka rozéjával indítom a sort. A 2019-es évjáratú, hagymahéj
színű, érett csipkebogyó, friss cseresznye aromájú, kellemes savakkal bíró
pezsgő, némi fűszeres, likőrös jelleggel zárul. Nagyon érdekes tétel. 5+
pont
 


Ujvári irsai olivér 2023 
Szegediként, semmi féle képen sem szeretném kihagyni a város egyetlen
borászatát, az Ujvári pincészetet. Azt kell mondanom, borászuk, Pintér Tamás az
utóbbi 2-3 évben egy erőteljes pozitív változást indított el. Itt nem kell nagy
aranyakra gondolni, inkább csak megbízható, tiszta, jól iható tételekre, amibe
lehetősége szerint mindig próbál belevinni némi értékelhető csavart. Nézzük a 2023-as év első borukat. 
A pohár szájából csak úgy dűl a parfüm, citrusokkal,
némi zöldfűszerrel megspékelve. Igaz még elég friss, de már érzékelhető a benne
lévő anyag. Erőteljesebb savgerince köré szőlő, muskotály aromavilág párosul. Szépen
magában hordozza a fajtajegyeket. 5 pont 


Medvebor Grizzling 2018 
A fesztivál legkisebb borászatának,
a Medvebor mindig meglep valamivel.
 Alapítójáról, a bölcsész végzettségű Nagy
Gáborról érdemes tudni, hogy korábbi nagymestere Fekete Béla bácsi volt és a
Zalai-borvidék Csáford-hegyén több ősi fajtával foglalkozik. Ugyan ezeket most
otthon hagyta, így esett a választásom erre a 2018-as olaszrizlingre. 
Illatában krémes, citrusos,
érett fehér húsú gyümölcsös. Ízében vaníliás, enyhén csonthéjas, érett almás,
némi körtés jegyekkel. Egy olyan fajtajelleges, jó savakkal bíró olaszrizling,
ami még mindig jól tartja magát. Nem egy fröccsbor kategória. Hosszabb
lecsengésében némi keserű ízt tapasztalok, amit nem tudok hova tenni, ettől még
mindenkinek ajánlom. 5+ pont 


Tiffán pinot noir 2020 
Ede
bácsi egy olyan legenda, aki még a nyolcadik X-et behúzva is aktívan részt vesz a
mindennapokban. Tőle azt a fajtát választottam, ami nem való a legdélebbi
borvidékünkre, de a Várerdő-dűlőbe ültetett pinot noir-ral mégis nagyon
belenyúlt. 
Illatában
szilva, érett meggy, sok fűszerrel némi csokival. Számban a piros bogyós
gyümölcsök pattognak a nyelvemen, mindehhez egy vékony keretes, elegáns
hordózás társul. Nem könnyű, nem nehéz és szép savakkal bír. Egy olyan elegáns
aranyközépút, ami csak most kezd felnőtt korába lépni. 6 pont 

Fivérek chocolate merlot  2021 
A kóstolt tételek alapján a
néhány éves múltra visszatekintő Szekszárdi borvidéken gazdálkodó birtok szépen muzsikál. Megtudtam, a chocolate
merlot egy olyan klón, amivel egyedül csak ők foglalkoznak hazánkban. 
Már a neve is egy
erőteljesebb tanninra utal, amire még rátelepszik egy markánsabb hordó, így meg
sem lepődöm a kávé, csoki, szeder, fekete ribizli aromáin. Számban a medium
plusszos pörkölés sajnos teljesen eluralkodik. Itt már a gyümölcsös jegyek alig
érezhetőek.
 3-4 év múlva szívesen
visszakóstolnám. 6 pontot mindenképpen rávágok, de a hordóból visszavéve jóval
nagyobb durranást lehetne belőle alkotni. 

 

Torma REM 2013 
Ez az a bor, amit nem tudok
a helyén kezelni. Persze, a Torma testvérek melyik tétele értelmezhető
könnyedén? 60% kékfrankos, 40% cabernet franc és 36 hónapot töltött kis fahordóban.
Olyannyira ömlenek belőle a vad, fűszeres, erdei bogyós gyümölcsök, ami mellett
a hordóhasználat szinte eltörpül. Erőteljes vaskos savgerince köré, szikár test
párosul, érett meggy, szeder, fekete ribizli, csoki, vanília aromákkal
megáldva. Kegyetlen hosszú lecsengésű. 10 éves korának szemernyi jelét sem
érzem! Azt hiszem, vak teszten a többség rendesen mellé lőne az évjáratával.
Legszívesebben 2033-ban újra elővenném. Ha nem lennének olyan savai akár 7
pontot is könnyedén rávágnék, így marad 6+ pont. 


Tokaj-Hétszőlő late harvest kövérszőlő 2018 
Lehet nincsen igazam, Tokaj nélkül mégis
vétek lenne zárni a sorom. Most egy 2018-as késői szüretelésű kövérszőlőt
választottam a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtoktól. Ezt azért is tettem, mivel egy
olyan ősi fajtáról beszélünk, ami a filoxéra vész előtt Hegyalja egyik meghatározó
szőlőtőkéje volt . Sajnos a vész után eltűnt és csak a 90-es években került vissza. Jelenleg 
43 hektáron termesztik. Idehaza ritkán
készítenek belőle önmagában bort, akkor is inkább édes verzióban. 
Citrus, lime, zöld alma, fűszerek, némi ananász, fehér húsú szárított
gyümölcsös jegyek szálltak a pohárból. Ízében nagyon friss jelleget ölt.
Közepesen telt kortyában, jó sav cukor egyensúllyal bír. Idővel a cukor mégis
átveszi az uralmat, de ez nem zavaró. Picit kesernyés a vége, és kellemes a
lecsengése. 6- pont 

 Kunci

Written by barefoot · Categorized: Egri borvidék, Fivérek Borbirtok, Gedeon Birtok, kövérszőlő, Medvebor, olaszrizling, Szeged, Tiffán, Tokaj-Hétszőlő, Tokaji borvidék, Torma Pince, Ujvári Pincészet, Zalai-borvidék · Tagged: Bor tér

Sep 16 2023

Rázós zürichi utazás és a zürichi bor!

 

Miután hazaértem a
montenegrói horvát nyaralásunkból, 36 órával később ismét úton voltam. Egy
röpke nap erejéig a hegyek országába, Svájcba kellett utaznom, szóval Szegeden
vonatra szálltam, Budapesten még találkoztam a szüleimmel, majd a Zürichbe
tartó éjszakai vasparipával indultam tovább Svájc legnagyobb városába. Korábban,
munkám miatt rengetegszer megtettem ezt a távot, akkoriban még Wiener
Waltzer-nak hívták a járatot, miközben Ausztriát, Németországot és
Liechtensteint érintve 11-12 óra alatt értünk ki a kőgazdag városba. Ugyan, több
tucatszor ültem ezen a vonaton, két egymást követő éjszakán oda-vissza még nem
sikerült megjárnom az utat. Úgy látszik, 40 év kell ehhez is, szóval nem
tartottam semmitől. 

Keletiből 5 perces késéssel
indultunk, ami később várt ránk, arra álmomban sem számítottam. Az első
meglepetés az egyrészes, nem kabinos ülőhelyek voltak, amik egy éjszakai úton
nem igazán komfortosak. Többek kérésére se kapcsolták le a villanyt, az
ülőhelyek 90%-ban teltek voltak, na meg volt néhány olyan utas, akik egész
éjszaka hangosan trécseltek. Salzburgnál, hosszú várakozást követően vihar
okozta felsővezeték szakadás miatt, Zell am See felé irányítottak minket. Mire
kivilágosodott még mindig csak Tirolban jártunk, majd közölték, hogy négy órát
fogunk késni. 8 óra helyett délben érkeztem Zürichbe. Mindössze 20 percet
sikerült aludnom. A dolgom hamar elintéztem, majd elindultam felfedezni a
települést. Keresztül kasul jártam az óvárosát, felbandukoltam az egyetemhez, pihentem
a tóparton, élveztem a hegyekkel tűzdelt panorámát. Igaz, egész napra esőt
jósoltak, ami csak késő délután érkezett meg. Az úgy jött, ahogy a nagykönyvben
meg van írva. Ömlött, elállt. Ezt csinálta 5-6 alkalommal. Természetesen a
fülledt idő miatt addigra úsztam az izzadtságban. Közben felfedeztem néhány
borkereskedést, sikerült megkóstolnom néhány svájci nedűt. Ebből a szempontból
picit szerencsésnek érzem magam, mivel azon kevés borfirkászok közé tartozom,
akik korábban belemásztak az alpesi ország boros életébe, így némi fogalmam
volt az ottani borkultúráról. Csoki nélkül nem jöhet haza az ember, amivel
hamar be is tankoltam, de borral is szerettem volna gazdagítani a hátizsákom. Aki
ismeri a kinti borárakat, az tudja, minden méreg drága, a helyi nedűk még annál
is többe kerülnek. Azért a helyi mondást se feledjük el. Svájc borainak 99%-a
határaikon belül fogy el, a maradék 1% exportot, meg a külföldön élő svájciak
termelik be. Szóval a svájci bor ritkaság. Hosszú vacillálás után az egyik
szupermarket polcán megláttam egy vörös illetve fehér Zürcher 0,5 lieteres
palackot s azok mellett tettem le a voksom. Zürichben miért ne igyunk helyi
nedűt? Na meg fél literes palack? Kérem, az ott teljesen normális! Egyikben
pinot noir, a másikban meg riesling silvaner, vagyis rizlingszilváni volt. A boraim alapanyaga amúgy a Zürichi-tó környéki ültetvényekről származnak.

A vonatom fél 10 után
indult, vagyis indult volna, ha az esti vihar ugyancsak a sógoréknál nem vitte
volna el a síneket. Addigra egy éjszaka nem alvástól, egész napos járkálástól
nem mondhattam magam kipihentnek. Persze a kimaradt vonat nem jogosított fel
minket semmire, még arra se, hogy egy ágyat, vagy matracot, biztosítsanak.
Próbáltam erőteljesebben fellépni ez ügyben, amivel a biztonsági őrök, rendőr
hívását garantálták. Én csak egy szivacsot szerettem volna, ahol aludni tudok. Ennyit
a világ leggazdagabb városáról és annak baráti szeretetéről. Aki járt már
Zürich vasútállomásán, az jól tudja, egy több szintes, föld alatti bevásárlóközpontot
hoztak létre. Mivel a váró tele volt, a földön, égő lámpák mellett, közel 3
órát sikerült aludnom. Úgy éjfélig ment az élet, reggel négykor meg a takarító
egy méterre a fejemtől húzott el a gépével. Idilli ébresztő! Jobb mint az NDK-s
csörgőóra.

A haza utam sem volt
megváltás a tömött, vonatokon. Jó másfél óra késéssel értem Bécsbe, ahol már
szinte otthon éreztem magam. Indulásom után 16 órával később érkeztem a Tisza
Parti városba Szegedre.

Zürcher pinot noir 2022 

Fiatal fűszeres, piros
bogyós gyümölcsös illatok szállnak belőle. Vékony teste mögött intenzív
savgerinc húzódik, amiben meggy, szilva aromák jelennek meg. Önmagában nem
rossz, jól iható, fajtajelleges, idővel még jobb is lehet.
 4 pont

 Zürcher riesling silvaner 2022 

Meglepően intenzív illattal
indít. Citrusok, fűszerek, fehér húsú gyümölcsök tömkelege ömlik belőle, némi
édeskés, gyógynövényes beütéssel. Közepes teste, jó savakkal, almás, zöld
fűszeres, citrusos karakterrel bír, amibe némi buborék is szorult.
Meglepetésre száraz kategóriája ellenére első érzetre 7-8 gramm cukor van
benne. Az édes íze ellenére, azt kell mondanom, kerek, fajtajelleges és jó
kortyolgatni. 5 pontot nyugodtan adok neki.

A legközelebb már hazai borpalettáról olvashattok ritkaságokat!

Kunci

Written by barefoot · Categorized: Kelet-Svájc, pinot noir, rizling szilváni, Svájc, Zürich, züricher, Zürichi-tó

  • « Go to Previous Page
  • Page 1
  • Interim pages omitted …
  • Page 5
  • Page 6
  • Page 7
  • Page 8
  • Page 9
  • Interim pages omitted …
  • Page 50
  • Go to Next Page »

Footer

Kapcsolat

borivóknak való…

  • A Borrajongó
  • Borgőz
  • Borkóstoló
  • Pécsi Borozó
  • Táncoló medve
2025 ©
barefoot web design