bor földrajz

Jussunk dűlőre

barefoot

Bor Bosznia-Hercegovinából? Igen, létezik!

 

Nyaralásunkból
hazafele autónkkal meghódítottuk a horvát nép 21. századi büszkeségét, a  Bosznia-Hercegovinát kikerülő Peljesac-hídat, majd a Neretva-völgyében északra
tartva átvágtunk a többségében muszlim lakossággal bíró államon. Két éve már
megtettük ezt az utat és a Mostar környéki szőlősorok jól belevésődtek az
emlékezetembe.


Helyi bor, kiálthatnám! Kiáltani nem kell, hiszen létezik. Még
anno Mostar egyik éttermében, mielőtt még életem legjobb csevapcsicsáját
szolgálták fel, a kihelyezett bortartóban lévő bosznia-hercegovinai borokat forgattam.
Szívem szerint rendeltem volna egy pohár helyi vranacot. Sajnos a vezetés
utolsó szakasza rám várt, a kóstoló meg elúszott. Az álmok mégis valóra válhatnak,
ami idén megtörtént. Az egyik benzinkúton ismét helyi borokkal kezdtem szemezni.
Addig-addig vacilláltam, míg párom nyomatékosan kijelentette. 
– Vedd már meg,
majd induljunk! 
Már csak az volt a kérdés, zilavka vagy vranac legyen. Mivel
az előbbit csak hallásból ismertem, vranac-ból meg jó néhányat megízleltem az
utam során, az utóbbira tettem le voksom.

Borom amúgy az ország DK-i csücskében, Trebinje-ben , a VukojE (Vuk jelentése farkas) Pincészetben készült. Ez
Bosznia-Hercegovina többségében szerb lakosú részéhez tartozik, amit Republika
Srpska-nak hívnak. A palack hátoldalán ezt erőteljesen ki is hangúlzozzák. Republika
Srpska Bosnia Hercegovina.

Igaz, a terület szőlőtermesztése a középkorra
vezethető vissza, a muszlim hódítások sajnos  megakadályozták a borkultúra folyamatos fejlődését. A modern szőlőművelés kezdete a 19. század végén a
Habsburgokhoz köthető, akik az ottani őshonos fajtára a zilavka-ra kutatóintézetet
létesítettek. Mint korábban, úgy ma is, két fő fajta a mérvadó. Az
őshonos zilavka, valamint a sokat emlegetett vranac. Utóbbi a Habsburgoknak
köszönhetően eresztett gyökeret, a Zasad polje-ban. A terület hegyek között
bújik meg, viszont 30 km-re fekszik Dubrovniktól, a tenger meg
erősen meghatározza a klímáját. A mészkő alapzaton kontinentális, hegyvidéki
hatások keverednek meleg, mediterrán légtömegekkel. Kell ennél több?

A
VukojE Podrumit pincészetet 1982-ben alapították, és az ország legjobb borászatai
közt tartják számon, sőt 2015-ben év pincészetének is választották. Számos
érdeme mellé az egykori császári dűlők rekonstruálása is hozzá köthetőek.

VukojE Podrumi Vranac 2017

Mély,
mégis intenzív illatokkal indít, amihez egy erőteljes sav és hordóhasználat
párosul. Aszalt meggy, szeder, szilva némi kakaóval, csokival egészül ki. Keleti fűszerek tömkelegei, főleg bors és ánizs ömlenek belőle, amire némi
édeskés vanília telepszik.  Számban, vibráló savai, tanninjai, egyből
összekapják a nyelvem, majd beüt egy fűszerektől robbanó, gyümölcsös ízvilág,
amiben az érett meggy, szeder, gránátalma, rózsabors aromák fiatalos, mégis
szikár, erőteljes lendületet adnak. A hordó közepesen telepszik a borra, amit meg
is kíván. Sajnos a savai picit elviszik, viszont nagyon hosszú lecsengést adnak
neki. 6+ pont. Roppantul izgalmas bor.

Kunci

Marco Polo szülőhelye, Hamvas Béla fügefája, az Adriai-tenger gyöngyszeme!

Orebic inkább a természeti adottságai,
fekvése miatt lenyűgöző, a település amúgy nem nyújt sok kulturális
lehetőséget. Korábban hajózási központnak számított, virágkorát a 18-19.
században élte. 1865-1887 között az Adriai-tenger egyik legnagyobb tengeri
fuvarozó vállalatának kereskedelmi székhelyét adta. Sajnos az egykori gazdagságot
adó vállalkozásból semmi sem maradt, a dicső múltra meg egy hajózási
múzeum emlékeztet. Kikötője is inkább a kisebb kirándulóhajókra, valamint a
Korcula-ra tartó kompokra van méretezve. Egy valami azért egyedülálló, az onnan
való kilátás. Ha fölfelé, a Sveti Ilija (Szent Illés) 961 m magas mészkőtől
fehérlő sziklaormára tekintünk, a virágba boruló kertekkel, pálmafákkal, égszínkék
tengerrel, egyedülálló kilátás tárul elénk.

Orebic

Hívő bakancsos turistaként tervemben
állt megmászni a hegyet, viszont mikor szembesültem helyi nevével Zmijsko
brdo  (kígyó-hegy), hamar feladtam az ötletét. Nem igazán kedvelem
ezeket a csúszó-mászó állatokat, na meg egyedül, több órára minden
civilizációtól, a rekkenő hőségben nem jött volna jól egy marás.  A
település másik látványossága a 152 m magasan fekvő, 16. században épült
Ferences rendi kolostora és a hozzá tartozó Angyalok Nagyasszonya temploma. A
kolostor a mai napig működik, sőt a szerzetesek saját olajfa, valamint
szőlőültetvénnyel is rendelkeznek. Aki oda felbaktat, annak festői látványba
lesz része a környező szigetekre, a tengeren lévő hajókra. Azt se feledjük,
korábban a lenn elterülő Peljesac-csatorna adta a két nagy tengeri rivális,
Raguza és Velence közti határvonalat. Úgy gondolom, egykoron a két nép sokat
nézett farkasszemet egymással. 

Ferences rendi kolostor

A néhány kilométerre lévő, ékszerdobozként
beharangozott Korcula városát sem hagytuk ki. Sokan a felépítése miatt
Dubrovnik mini változatának tartják. A Sveti Ilijá-val háttérben a hajóút sem
volt utolsó, a megérkezés mégis felülírt mindent.  Ami igaz, az igaz,
a hely több mint szép. Inkább egy olyan tömény történelem, ahonnét minden ház,
zegzugos utca, kapualj üzenni szeretne valamit a múlt évszázadaiból. Mindezt
egy olyan mediterrán köntösbe bújtatott életérzet járja át, ami megérinti az
embert. Kedvencem, az éttermekkel tűzdelt tengerparti sétány, ahol pinea fenyők
adják az árnyékot, azért a sikátorai, szűk utcái, autentikusan kialakított
bárjai sem mindennapiak. Az i-re a

pontot mégis a templomtorony kilátása tette
fel. 

Korcula

                                                                  

A zöld sziget szépsége már az ókori görögöket
is lenyűgözte, akik fekete Korküra, vagyis fekete Korfu néven emlegették sűrű
fenyőerdői miatt. A helyiek szerint 1254-ben Marco Polo ott született, a
tudósok erre nyomósabb bizonyítékot azért nem tudtak felmutatni. A település mégis
erre alapozza a marketingjét. Van külön Marco Polo bolt, múzeum, utóbbi sajnos
ottlétünkkor zárva volt. Egy biztos, a nagy utazónak voltak a városban üzleti
érdekeltségei és viszonylag sok időt töltött a szigeten. Több kutató, az ázsiai
kalandozásait is megkérdőjelezte, ebben személy szerint nem kételkedem, hiszen
beszámolt olyan dolgokról, amik akkoriban a legnagyobb kontinensünkön léteztek.
Halálakor annyit mondott, a felét tudtam elmesélni annak, amit láttam.

Korcula zegzugos utcáin


Ez egy boros blog, kóstolni is szerettem
volna a sziget fehér nedűi közül, ami sajnos elmaradt. Ha hihetünk a
leírtaknak, innen származik  Dalmácia leggyakoribb fehér szőlőfajtája
a posip, és az igazi kuriózumnak számító grk. Utóbbi oly egyedinek számít, mint nálunk a szerémi zöld. Természetesen az utóbbi mozgatta
meg a fantáziám. Úgy döntöttem, mindenképpen megízlelem.  Az ódon
település falai között négy borbárat számoltam össze. Sajnos ott tartózkodásom
alatt a hivatalos nyitva tartási idejük ellenére zárt kapukat találtam. Egy bár
itallapján mégis szembe jött velem grk. 3 pincészetből, hármat ajánlott a
pincér, a 3X1 dl-nél a 24 eurós ár hallatán hamar elakadt a nyelvünk. Sorry, to
much! Hamar továbbálltunk. 
Értem én, egyedi fajta és csak ott termelik,
ez az ár mégis csak mindenen túltesz. Azt se feledjük, nem egy feltupírozott 8
éven át érlelt fehérborról volt szó, ami a világ borversenyein állandóan
aranyéremmel tér haza. Utólag rájöttem, kérhettem volna 3×0,5 dl-t, a hév mégis
erősebb volt. Később megtudtam, mindenhol ilyen borsos áron mérik, Orebic-ben meg
már nem volt kapható. 

Sajnos néhány infóról csak otthon értesültem,
ugyanis több magyar vonatkozása van a helynek. Míg Szabó Lőrincnek
emléktáblája, addig a legnagyobb boros írónknak, Hamvas Bélának fügefája van! Az
utóbbi inkább csak történelem, a nagy író írásaiban korculai fügefáról tette
említést, kutatás is történt ennek irányába, amit 100%-os siker mégsem koronázott.

Tartsatok velem a következő cikkemben is. Bosznia-Hercegovinából életem első bora kerül megbontásra. Az már Szegeden!

Kunci

A legendák nyomában! A ráadás!

 

A kóstolás zárásaként a
Matusko Vinarija-ba tértünk be, amit külön posztnak szánok. Igaz, a másik két
borászattal együtt egy kalap alá is lehetett volna vonni, a sok borelemzés
mégis csak unalmassá teszi az olvasást. Na meg Mato Violic Matusko a pincéjének
1997-es alapítása óta egy olyan birodalmat épített fel maga köré, ami
mindenképpen megér egy külön történetet. Bátran kijelenthetjük, a hosszú hajú,
viszonylag magas, motoros rocker kinézetű ember mára a Peljesac-félsziget egyik
vezető termelőjévé nőtte ki magát. 

Matusko borászat


Anno a szakma alapjait a pincéjétől alig 50
m-re lévő Vinarija Dingac-ban főagronómusként sajátította el, majd magán útra
lépett. Mára kiemelkedő szortimentje, kimagasló eredményei magukért beszélnek.
Borai közül talán azokra az amforás tételekre a legbüszkébb, amihez egy ősi
görög recept szerint Boszniában készítették az amforákat. Többek közt ő érlelt
elsőként amforában Dingac plavac malit, sőt fél literes változataiban még bort
is értékesít a különleges agyagedényekben. Mellékesen említem, hogy külön oliva
olaj termékekkel is bír, de ez ebben a régióban teljesen megszokott dolognak
számít. 
Egész évben nyitott kapukkal
várja a vendégeit, a 2000 m2-es pincéjében olyan szabadon
látogatható bormúzeumot hozott létre, ahol 1000 teli hordó, rengeteg amfora és
megannyi érlelésre szánt palack közt sétálhatunk szabadon. A tudatos borász a
hűséges társakról sem feledkezett meg, így mindenfelé kisebb-nagyobb szamár
szobrokat találunk, na meg a pincéjének a jelképét is ez az állat adja. 
Itt már deci-re mérték a
bort, és tényleg hatalmas választékból válogathattuk. Sok morfondírozás után
két fehér, valamint egy fullextrás Dingac mellett tettem le a voksom. 

Rukatac 2022 

A korábban poharamba került
Anticevic rukatachoz képest citrusosabb, könnyedebb, szerethetőbb ízvilággal
rendelkezik. Szép savai közepes testtel, körtés, picit barackos ízekkel
egészülnek ki, amibe némi kesernyés, csonthéjas ízvilág szorul. Tiszta, egyszerű
szerethető bor! 4+ pont

 

Posip 2022 
Citrusokkal, enyhén trópusi
gyümölcsös aromákkal nyit. Némi zöld banán kesernyéje mellett, alma,
körte, csöpp bodzával. Kerek, jó közepes teste, viszonylag hosszú,
picit zöldes utóíze igazán megtetszett. 5 pont 

 Royal Dingac 2012 

Jogosítványomra gondolva utolsó
tételként egy 11 éves, 4 év kishordós érlelésen átesett Dingac-ra adtam a
voksom. Kíváncsi voltam, mire képes innen egy ennyi idős bor. Utólag azt kell
mondanom, komplex karakterét nehéz szavakba önteni. Szeder és szilvalekvárok
érett változatai, fekete borssal meghintve, amire csokis, braunis, kakaóporos
réteg rakódik, az egészet pedig körbeöleli egy fahéjas, vaníliás buké. Az évek
alatt tanninjai sokat lágyultak, mégis nagyon jól tartják a testét. Hosszú
lecsengésű. 7+ pont. 

Pillanatkép a Postup-dűlőről

Hazafelé néhány fotó
erejéig még megálltunk a híres Postup-dűlőben, ahonnét tényleg szép kilátás van
a környező szigetekre valamint táborhelyünkre Orebic-re. Ugyan több borozáson
már nem vettünk részt, a nyaralásunk még nem ért véget, a következő részben Kis
Dubrovnik-ba, Marco Polo szülőhelyére, Korcula-ra hajóztunk át. Tartsatok oda
is velünk.

Kunci

Legendák nyomában III. rész

 

Grgich borászatot elhagyva szép lassan Orebic
felé kezdtünk visszacsorogni. Előbb Pijavičino falucskájában a Skaramuca Pincészet borbárjában álltunk meg. A borászat története 1992-re nyúlik vissza,
ami mára egy sikertörténetté vált. A rapidnak mondható kóstoló során számos
értékes információ birtokába jutottunk. Megtudtuk, hogy  a 90
hektáros Dingac dűlőben 22 hektárjukkal a legnagyobb családi résszel
rendelkeznek, sőt a boros palackok címkéire ráírt Plavac név eredetére is fény
derült. A félsziget belsejében lévő szőlők többsége is plavac mali, minőségük
mégis eltörpül a tenger fölé meredő szőlősoroktól, így az onnan származó
alapanyagból készült italt egyszerűen csak Plavacnak hívják. Ezt a termelők a
mindennapok kártyázós italának szánják. Itt két Dingac-ot kértünk a poharunkba. 

Skaramuca borbár 

Skaramuca 2018 Elegance Dingac

Picit könnyedebb elegánsabb ízvilággal bír. Amúgy minden
a helyén van, a hordó sem túlzó. Az enyhén aszalt szilva, szeder, meggy jegyei
mellett, a hordó csokis, borsos fűszereihez némi vanília is társul.  5+
pont

Skaramuca 2017 Dingac Reserve 

Jó potenciállal bíró tartalmas bor. Úgy tömény, hogy még
élvezhető is. Igaz, hordózása picit erősebb, amiben a csoki és a borsos
fűszerek előre törnek, vaníliából sincsen hiány, a barrique mégsem ül a szeder,
fekete ribizli, érett szilva ízein. Egyenletes savgerince jó néhány év érlelést
biztosít még a bornak. 6+ pont 

A 15 perces látogatást követően autóba
pattantunk és ismét Potomje-ba, a Vinarija Dingac-ba tartottunk. A szamár
címkés pincészet borai már nem voltak ismeretlenek, sőt életem talán legszebb
tételét a „2012-es Dingac Selection-t” is tőlük kóstoltam. Az 1902 óta fennálló
borászatot sokan a Dingac-dűlő jelképének tartják. Azt se feledjük, az egykori
Jugoszláviát egy hatalmas állami gazdaságként élte át. Amúgy a borászat egy
modern szövetkezetté alakult át, aminek 330 tagja van és összesen 293 hektár
szőlővel bírnak. Ennek ellenére a múlt árnyai sajnos meglátszanak. Hatalmas,
ósdi tartályai, rozsdás kerítése, egy enyhén feltuningolt szoci TSZ érzetét
adta. Nem értem egy ilyen múltú cég miért nem ad a marketingre és a külcsínre.

Vinarija Dingac 2018 Postup

Orebic falucskája előtt fekvő Postup-dűlő a Dingac után
1967-ben Horvátországban másodikként kapott eredetvédelmet. Ugyan a terület a
tenger felé néz, borai nagysága mégsem közelítik meg a nagy testvér robusztus
karakterét, ettől még hatalmas erő lakozik benne. Azt azért tudni kell, a
pincészet termelői az 50 hektáros területből 28,6 hektárt magukénak tudhatnak,
míg a Dingac-ból is közel a felét.

Jó közepes test és fűszeres karakter fogad,
amihez szilva, szeder, csoki, aszalt meggy aromák párosulnak. Lecsengése szép
hosszú, mégis, a Dingac-hoz képest van benne egy szerethető bársonyos vonulat.
6 pont 

Vinarija Dingac 2018 Dingac

Az előzőhöz képest a hordóhasználat, valamint a fűszeres,
aszalt gyümölcsös jegyek egy erőteljesebb szintre kapcsoltak. A nagy test
mögött dohány, szeder, csoki, némi feketeszeder bújik meg. Hosszú lecsengésű.
6+ pont

Vinarija Dingac 2015 Reserva

Azt hiszem ez az a tétel, amibe az ember visszatenné a
dugót és hagyná érlelni. Igaz a 2012-es évjárat minőségét nem éri el, mégis már
az első korty után érezni benne az erőt. Egyszerre friss, mégis tömény. Csoki,
szeder, dohány, vanília, szilva, aszalt meggy, sok-sok fűszerrel. A fajtára
jellemző kesernyés íz ebből sem hiányzik, szóval nem a mindennapok bora került
poharamba. Erős 7 pont

Kunci

A legendák nyomában II.

Mivel autóval utaztunk és mindketten szerettünk
volna kóstolni, ezért ez a művelet egy kisebb logisztikát igényelt. Igaz, a
Toyota benzinnel megy, a horvát törvények 0,5% ezrelék alkoholt engedélyeznek, viszont
ha az ember belendül a 2-2,5 dl hamar összeadódik. Tudom, köpni is lehet, de
ilyen esetben a jó bor kiköpése mégis csak vétek. Szerencsénkre a legtöbb helyen a kóstoló
ingyenes volt, a kapott mennyiség meg 2-3 centnél megállt, amit alapba
feleztünk, szóval picit már jobb volt a helyzet. Mindezek tudatában a kívánt
pincék számainak látogatását meg kellett nyirbálni, na meg az utolsó pohár bor
után a fél órás sétám alatt kaptam két nagy kiflit és fél liter vizet. Két
hónap távlatából nyugodtan kijelenthetem, a jogosítványom az óta is nálam van,
rendőrrel meg nem találkoztam.

Ennyire azért ne fussunk előre a történetben. A Dingac dűlő után,
Trstenikbe a Grgich Pincészetbe igyekeztünk. A borászat alapítója, idén tavasszal a 100.
szülinapját ünneplő Mike Grgich, aki a horvát bortermelés egyik nagy ikonja. A
szakma alapjait Zágrábban, tanulta majd az akkori rezsim elől előbb
Németország, onnan Kanadába, később pedig az USA-ba, Kaliforniába vándorolt.
Élete során az apró termetű ember hatalmas dolgokat vitt véghez.  Neve az
1976-os kaliforniai és francia borok vakkóstolóján, a világ valaha volt leghíresebb borversenyén „A Párizsi ítélet kihirdetésekor”
vált igazán ismertté, ugyanis az abszolút nyertes 1973-as Chateau Montelena
chardonany-t ő készítette, sőt a pincészet résztulajdonosa is volt. Sajnos a Borban az igazság című filmben erről semmit sem mesélnek. Továbbá a
40 évig tartó zinfandel szőlő eredetének kutatása során az ő javaslatára
kezdtek el Dalmáciában a plavac mali körül vizsgálódni.  Természetesen az itteni pincéje mellett
Kaliforniában is bír egy borászattal, sőt a mai napig ő az amerikai chardonnay
koronázatlan királya. Egy cikkben olvastam, a trsteniki pincéjét az egykori
horvát elnök Franjo Tudman hatására alapította. A modern, amerikai stílust
képviselő borászat, a pici falu elején, a meredeken leereszkedő út egyik
kanyarjába épült, ahol már csak a panoráma miatt is megáll az arra igyekvő
turista. Meglepő, mégis impozáns volt a számomra, hogy három bor kóstolható,
amiből a rozé a tengerentúlról érkezett. Természetesen mi a helyi italokra
voltunk kíváncsiak, így egy posip, majd egy plavac mali került a poharunkba.
Azzal gondolom nem mondok újat, ha a borok amerikai ízlésre hangolva készültek.

Posip 2021

Korculáról származó fehér
fajta alapanyagát is ugyanazon a szigeten szüretelték. A 14% alkoholt
tartalmazó borhoz egy közepesen erős hordóhasználat párosul. 20%-ban 6 hónapot
kishordóban érlelik, 80% reduktív, majd még legalább fél évet pihentetik a
palackban. Citrusos, pirítós, fehér gyümölcsös aromavilággal bír. Az alma és
körte aromáin a fás, fűszeres, enyhén vaníliás jelleg eluralkodik. Igaz a
számat kitölti, de az erőteljesebb savgerince miatt némileg veszít az
értékéből, nem beszélve a rövidebb lecsengésében lévő csonthéjasoknál tapasztalt
enyhén keserű ízről. 5+ pont

Plavac Mali 2019

A szőlő alapanyag a
trstenik körüli ültetvényekből, valamint a Dingac-ból származik. A 15 hónapot
barrique-ban töltött bor még két évet palackban pihen, míg a piacra dobják. A
fajtát és a természeti környezetet ismerve kell ez az idő.  Illatában elsőre a fűszeres érzet kap el, ami
mögött gyönyörűen jönnek a gyümölcsös jegyek. Bors, fekete szeder, fekete
ribizli, érett szilva, némi kávéval egészül ki. A közepes teste meglepő, amiben
tanninjai még enyhén húznak. Az előbb ábrázolt fekete bogyós gyümölcsök némi
vaníliával és étcsokival kiegészülve szépen benne vannak. Inkább egy elegáns
vonal, ami még érhetne. 5+ pont

Be kell vallanom, a 2×0,5 dl bor 10 eurós árát picit túltolták, de a tény, hogy kinél és milyen helyen tartózkodtunk, az maga volt az élmény. Így indult a Dingac
kóstolónk. Ez még csak a bemelegítő volt, szóval a továbbiakba is tartsatok
velem.

 

Kunci

2025 ©
barefoot web design