• Skip to main content
  • Skip to footer

bor földrajz

Jussunk dűlőre

  • Blog
  • Magamról
  • Szolgáltatások
  • Kapcsolat

blog

Jan 19 2024

Öreg bika, nem vén bika!

 

20-25 évvel ezelőtt az öt éves korú borokra még bőven muzeális jelzőt
akasztottunk. Ugyan, ez a törvény nem változott meg, de tapasztalatokból már
tudjuk, ennyi idő, még a jobb fehéreknél sem sok, a nagy vöröseknél meg maximum
az egyetemi bulizós éveket jelenti. Persze, ez függ fajtától, készítéstől,
évjárattól, szóval rengeteg tényező befolyásolja a borok öregedését. 
2024-et írunk, így egy 2015-ös tétel lassan kilenc évesnek mondható. A boroknál a kor értelmezése azért elég rafinált tud lenni. Tény, az mégis csak tény. 2015 nem ma volt,
azóta sok víz lefolyt a Dunán, a fővárosból Szegedre költözve nekem már a Tiszán
is. Ahogy a világban, úgy velem is sok minden történt. Sztorijaimról akár könyv
is születhetett volna, igaz, ez nem valósult meg, de a 7 csepp borvidék című
könyvemet azért megírtam. A szavakat nem szeretném tovább csavarni, maximum a
végére annyit, egy 2015-ös száraz bort Magyarországon még akkor sem hívunk
suhancnak, ha az egy nagy testű, Super Prémium Villányi Franc-ról beszélünk.

Most az említett évjáratból egy Egri Bikavér jött szembe velem. Nem tagadom,
az egriek szépen rétegelt zászlóshajója mindig megmozgatta az
agytekervényeimet. Szerencsére, a szakemberek többsége már elismeri a kékfrankos
alapon készült, főleg a bordeaux-i fajtákkal megtámogatott házasításban rejlő
erőt. Még decemberben egy nemzetközi sorba becsempészet 2019-es Merengőt
kóstoltam. Azt kell mondanom, derekasan megállta a helyét.

Poharamba jelenleg nem egy St. Andreát tartok, hanem a borvidék nyugati
felén, Verpeléten gazdálkodó Petrény Pincészet 2015-ös Big Band Superior
bikáját. Anno, még 2013-ban az Egri Borkert egyik rendezvényén a 2009-es
elődjét az est kedvencének választottam. Nézzük, mit mutat magából a 28 hónapot,
225 valamint, 500 literes hordókban érlelt, Padok dűlőből szüretelt, kékfrankos,
cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, syrah házasítása. 


A színét még tartja, itt-ott azért minimális árnyalatváltozás megfigyelhető.
Szellőztetést követően egy komplex illat kavalkád fogad. Érett szilva, szeder,
kávé, bőr, dohány, fekete bors, vanília, avaros-földes jegyekkel átitatva.
Számban már más a helyzet. Nem mondom vastag bornak, ebből a szempontból többet
vártam, viszont a savai sok bikavérhez mérten szépen integrálódtak juice-os
testébe. A hordó csokis-kávés ízvilága mögött, néha már a tercier érettséget
mutató fekete bogyós gyümölcsös aromák veszik át az uralmat. Egy olyan
harmonikus, egyensúlyban lévő tétel, amit jó inni és az öregedésből annyit
látok, mint mikor egy harmincnak kinéző negyven éves hölgyön megjelennek az
első ősz hajszálak. 5 pont

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Big Band Superior, bikavér, Egri borvidék, Petrény Pincészet, Verpelét

Jan 12 2024

A szerb tamburás bora

 

Pengessük meg a tambura húrjait, majd lépjük át a Csongrádi borvidék déli
részén a magyar-szerb határt és egy új boros világ tárul elénk. Amíg a
délkeleti borvidékünk déli felében a borturizmus kapcsán maximum a B betűt
karcolhatnánk fel a palatáblára, addig a bácskai termelők újkori virágkorukat
kezdik élni. Elég lenne csak az 1880-ból fenn maradt kadarkatőkékkel bíró Maurer
Oszkár nevét megemlíteni, most mégsem a Hajdújáráson lévő borász munkássága
kerül a célkeresztbe. Egy faluval arrébb, Palicson, 2008-ban alapította
pincéjét a szerbek egyik kedvelt mulatós zenésze, a tambura koronázatlan
királya, Zvonko Bogdan.  Ercsey Dani szavaival
élve „a szerbek Koós Jánosa”.

Ugyan még nem jártam nála,
de a Szeged Szabadka vasútvonal megnyitásával már tervbe vettem.  Addig is említenék néhány érdekességet a déli
szomszédunk „Koós Jánosáról”. Ki gondolná, hogy az ízig-vérig szerb, bunyevác
énekes, az első lépéseit magyar földön tette meg? Kicsit visszatekerve a
történelem időkerekét, az 1942-es zombori születésének pillanatában, Bácska
azon része a II. Világháború alatti magyar megszállás alá tartozott.
Természetesen, akkoriban a szerb-magyar beszéd oda-vissza működött, így a mai
napig mindkét nyelven beszél sőt, alkalmanként még magyarul is dalra fakad. A
családjában senki sem volt zenész, gyerekkorának mindennapjait mégis átszőtte a
zene szeretete. Sok időt töltött a nagyszüleinél, imádta a természetet, a
lovakat, galambokat, amiket a fiatalon meghalt nagybátyja kedveltetett meg
vele. Zenei tehetségét az anyjától örökölte, viszont a kovácsmesterséget űző
apja gyakorta egy-egy nehéz nap után a kocsmában kötött ki, majd hajnalban
tamburásokkal vonult haza. A középiskolát követően Belgrádba költözött. A
Színházi Akadémián tanult, a fővárosi megélhetése drágának ígérkezett, ezért
előbb bárokban énekelt, később pedig dalokat kezdett írni. Az 1970-es években
költözött vissza Szabadkára, ahol a mai napig él. A zene mellett olyannyira
érdekelte a lovassport, hogy bejárta miatta a világot, majd az ország egyik legjobb
ügető lovas trénerévé vált. 


Borászatát 2008-ban a Palicsi-tó közelében, a hagyományokat tisztelve,
modern stílusban építette fel. Jelenleg 65 hektáron merlot, cabernet franc,
kékfrankos, petit verdot, sauvignon blanc, chardonnay, szürkebarát, valamint
sárgamuskotály fajtákkal dolgozik. Jók-e a borai? Erre a válasz rövid! Igen!
2023-ban az Open Balkan Wine Trophy-n a 2022-es chardonnay-ját az egyik
csúcsbornak választották. Kell ennél több? Ez a chardonnay nem volt abban az
üzletben ahol a borom a kosárba tettem, így esett a választásom a 2021-es
évjáratú Zivot Tece, (szabad fordításban zajlik az élet) palackjára. Nézzük
milyen a 70% merlot-ból, 15%-15% cabernet franc-ból és kékfrankosból készült
házasítása.

Színe picit gránátvörösbe hajlik. Az orromban szilva, érett meggy és
cseresznye illatokat érzek, amiket kellemes hordós fűszerek tesznek játékossá
sőt, mindezt egy selymesen átható étcsoki kendőz be. A közepes testű bor
élvezeti értékéből a villódzó savak valamelyest elvesznek, ettől még nem kell
megijednünk. Nem csúcsbornak készült, inkább egy olyan mindennapok nedűjének,
amit egy kedves szomszédnak is bátran fel lehet nyitni. A kis negatívum
ellenére, azért szépen keverednek a hordóhasználattól kapott kakaóporos,
valamint a gyümölcsökből jövő szilva, meggy, szeder, fekete bors, picit
bonbonos érzetét keltő aromák. A hűvösebb karaktere ellenére, a hordótól és a
melegséget adó magasabb alkoholtól némi délies virtust is kap. Ez főleg a
másnapi visszakóstoláson jelenik meg. Első nap +5, másnap -6 pont!

Kunci

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Cabernet Franc, Merlot, Palics, Szerbia, tambura, Vajdaság, Zvonko Bogdan

Jan 05 2024

Egy syrah Új-Zélandról!

 

Még 2017 januárjában, egy
új-zélandi körutazás keretében jutottam el a Napier városát körbeölelő Hawke’s
Bay borvidékére. Való igaz, Ausztráliában még nem jártam, de az élmények
sorozata az ugráló erszényesek földjén forgatott filmek hatását adták. Kenguruk,
koalák azért nem voltak, viszont mindenfelé eukaliptusz fák sorakoztak. A Csendes-óceán
felől áramló szél állandón forgatta a szőlősorok fölé tornyosuló szélkerekeket, a nap vakítóan tűzött, meg sem említve a kiszáradt domboldalakat,
a könnyűszerkezetű, modern, újvilági stílusú pincészeteket. Azt se feledjük, az
ország egyik legnaposabb területén, az év legmelegebb időszakában kirándultunk
arra. Az ózonlyukon átsuhanó napsugarak hamar pecsenyére sütöttek minket,
szóval a naptej kötelező tartozékunknak számított. A 30 fokos melegben sistergő
szaharai meleget éreztünk, a szűnni nem akadó légmozgás mégis libabőrössé tette
a bőrünket. Az ottani élményeimet a mai napig nehéz leírni. Egyszerre volt
gyönyörű és rideg. 

Ilyen emlékek jutnak eszembe a szigetország második legnagyobb, valamint a
világ második legkeletibb borvidékéről, Hawke’s Bay-ről. A 4786 hektár területe
azért eltörpül, a több mint ötször akkora, az ország szőlőültetvényeinek majd
80%-át birtokló Marlborough mellett.

Ugyan itt is sok sauvignon blanc terem, a chardonnay 1060 hektárjával mégis
átvette az uralmat, a vörösek közül pedig a 975 hektáron termesztett merlot-nak
adnak a legnagyobb bizalmat. Van még egy szőlőfajta, ami szép csendesen, utat
tör magának. Ez a syrah. Mindössze 343 hektáron van jelen, mégis az ország 10
tőkéjéből 8 itt eresztett gyökeret. A nagy testvér ausztrál shiraz-oknál jóval vékonyabb
testtel, fűszeresebb, gyümölcsösebb karakterrel bírnak, ottjártamkor azért
elég hamar felfigyeltem rájuk. 


Testvérem, aki Új-Zélandon él, karácsonyra egy Hawke’s Bay syrah-val lepett
meg, aminek csavarzára hamar csavarodott az ünnepek során. 

Borom a Tipping Point-tól
érkezett. Ez nem egy tipikus borászat, hanem egy olyan brand-et képvisel, ami
Új-Zéland egyik leghíresebb szakácsának, Al Brown agyából pattant ki. Közös
konzorciumot hozott létre az amerikai sör, bor, szeszes italok gyártójával,
forgalmazójával a Constellations Brands-szel. Ennek keretében három
szigetországi borvidékről, valamint Olaszországból, Prosecco régiójából
vásárolnak alapanyagot és hozzák létre a Tipping Point sorozatot. Továbbá célul
tűzték ki, hogy minden évben 5 új-zélandi szervezetet támogatnak. Nézzük,
milyen egy ízig-vérig Hawke’s Bay syrah.


Közepesen sötét bíbor színű, a pohárból pedig fekete bogyós gyümölcsök
illata árad. Áfonya, szilva, szeder, pici fekete ribizli, fekete bors, sok-sok
fűszerrel, mindez némi csoki felhőbe burkolva. Megkóstolva szépen hozza a vékony
karaktert, amibe egy erősebb savgerinc szorult. Nem annyira zavaró a jelenléte,
mégis folyamatosan ott van az ember nyelvén. Ízében a frissen facsart
gyümölcsös jegyek jellemzőek rá és az illatban felsorolt aromák ismét
megjelennek. Élénk, szikár tanninjai, ép csak súrolják a szájpadlásom. A fűszerek szinte csilingelnek benne, az enyhén mentás utóíze pedig hosszan cseng le a torkomon. A picit magasabb savai ellenére
is élveztem a következő kortyot.  – 6 pont

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Al Brown, Hawke's Bay, Karácsony, Napier, New-Zeeland, Syrah, Tipping Point, Új-Zéland, utazás

Jan 03 2024

Egy Frankó bor Pannitól!

 

Debrecen szőlőskertje. Trianon előtt így hívták Bihardiószeg szőlősorait,
ahol oly jól működött a borágazat, hogy 1870-ben Gróf Zichy Ferenc
kezdeményezésére ott alapították az ország első állami vincellériskoláját. A szélrózsa
minden irányába exportálták a helyi borokat, jobb évjáratokban még a botritis
is megjelent, így kortyolgathatott a kínai császár bihardiószegi aszút, aminek
a fő alapanyaga valószínűleg a bakator lehetett. Idővel a fajta a nehéz művelése,
valamint a román állam – gyorsan, nagy mennyiséget – filozófiája miatt szép
lassan eltűnt a helyi domboldalakról. Egy helyi összefogás keretében Heit
Lóránd vezetésével, 2013-ban újra gyökeret eresztettek a bakator tőkék.

Egyre többen ismerik fel az ottani dűlőkben rejlő értékeket, majd modern
felfogásban borkészítésbe kezdenek. Ezek közé tartozik a 2,5 hektáron
gazdálkodó Piheni Panni a Yanka Pincészet alapítója is. Panni eredeti
foglalkozása építész, viszont régi illetve új szakmáját tekintve egyszerre
próbálja a múltat és a jelent ötvözni, miközben a bio-natúr borászok társaságát
erősíti. Kis területén, viszonylag nagy szortimenttel dolgozik, amiben
királyleánykán, bakatoron, kadarkán át, a fekete leánykáig számos érdekesség
megtalálható. Most a legkedvesebb kutyájáról, Frankóról elnevezett 2021-es
cabernet franc-ja került megbontásra.


Közepesen intenzív illatok szálnak a pohárból. Nem uralkodik rajta a hordó,
inkább a gyümölcsök kerülnek előtérbe. Szilva, szeder, áfonya, itt-ott még
fekete ribizli is előbújik. Szájpadlásomat a tanninok kellemesen cirógatják.
Eleinte a savak a nyelvemet intenzíven érik, majd néhány korttyal később
elegyednek a fekete bogyós, juice-os testben. Ez a bor inkább a gyümölcsös
ízekről, mintsem a karakteres hordóról szól, amiben keresni kell a cabernet
franc jegyeket. A magasabb alkoholja erőteljesen fűti a torkom. Lecsengését sem mondanám rövidnek, a végén pedig némi keserű ízéhez
sok-sok apró fűszer, étcsoki, kakópor, és fekete bors társul. 6 pont

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Bakator, Bihardiószeg, Cabernet Franc, Piheni Panni, Románia, Yanka Pincészet

Dec 27 2023

A magyar sherry

 

Mint sokan mások, karácsony alkalmával én is elővettem egy féltve őrzött
tokaji palackot, hogy ezzel az apró gesztussal emlékezzem meg a legnemesebb
borvidékünkről. Igaz, nem sokat fogyasztok az ottani pincészetektől, amit
valahogy sajnálok, mivel az ott készült aszúk, szamorodnik, késői szüretelésű
nedűk tényleg jók, de a borok világa hatalmas, az ember szervezete meg véges.
Azt azért nyíltan kijelenthetjük, hogy Hegyalja dűlői világszinten is
egyedülálló értékekkel bírnak! Ezek tudatában hamar feltennék egy kérdést! Ha
ennyire kiváló minőségű aranyló nedűk készülnek ott, akkor miért nem
kortyolgatunk belőlük gyakrabban? Úgy gondolom a jövőben ezen változtatni
kellene, na meg most már ott van külön az aszúk részére kifejlesztett aszúpohár, AszúGlass
 is, szóval bátran nyúljunk a tokaji ritkaságokért. 

Szeretem megcsavarni a dolgokat, ezért nem egy édes, hanem egy száraz,
vagyis száraz szamorodni dugóját húztam ki. Sajnos, egyre ritkábban találkozni
vele, persze a készítésénél talán az értékesítése nehezebb, pedig hatalmasok potenciál rejlene benne, hiszen ez lehetne a spanyol jerezi sherry magyar
vetélytársa. Ízviláguk és előállításuk részben hasonló, vagyis az élesztőhártya
alatti érlelés az megegyezik. Kívülállóknak a savakban gazdag oxidált aromavilága
eléggé drasztikusan hathat, de ha egyszer valaki ráérez egyedi ízére, akkor
nagy szerelem lehet belőle. Különösen a szivar kedvelőknek ajánlott.

Az első szamorodni említése 1570-ből Szikszai Fabricius Balázs nevéhez
köthető, akkoriban viszont még főbornak hívták. A mai nevét a 19. század elején
a lengyelektől kapta, mivel a szamorodni szüretekor, az aszúval ellentétben a
botritis-es szemeket nem gyűjtik külön, hanem az egészséges bogyókkal együtt
szedik le a tőről és úgy préselik ki. A szamorodni lengyelül egybe szüretelt-et
jelent, amivel a készítésének technológiájára utaltak az északi barátok. Két változatát
különböztetjük meg, édeset, valamit,

A szárazban 9 gramm/literben
maximalizálták a maradékcukrot, az enyémben viszont csak négy van, ami 2017-ben
Hercegkúton a Naár Pincészetben készült.

A sváb felmenőkkel
rendelkező család a 18. század közepén érkezett a borvidékre és a bázisukat a
2002 óta a Világörökség részét képező Gombos-hegy pincesorán alakították ki. A
nagyszülők még 1954-ben vásárolták a mai napig fennmaradt pincéjüket, amit
idővel felújítottak, viszont az első palackos borukra 2009-ig kellett várni.
Azóta már jó 20 hektáron gazdálkodnak. 
Nézzük ezt a kiváló
évjáratból származó különlegességet! 

Aranyba hajló színe mélyebb illatokat rejt. A közepesesen, de nem túlzásba
vivő oxidált aromák mögött narancsba csomagolt virágméz illat száll a pohárból,
ami dióval, mogyoróval, birssel van megfűszerezve. Számat kerek, enyhén olajos
korty járja át. Eleinte a gazdag savú, oxidált jegyekkel bíró bor még keresi
önmagát, majd megnyílva kiteljesedik. Itt már citrusok kavalkádja köszönti az
ízlelőbimbóimat, majd ezt egy csipetnyi cukor és birs valamint, körte keserű
ízei teszik kerekké. Lecsengése is hosszúnak mondható. Egy olyan érett, mégis
lendületes, kedves bor, amiben semmi sem túlzó, mégis jó inni. 6 pont

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Furmint, Gombos-hegy, hárslevelű, Hercegkút, Karácsony, Naár Családi Pincészet és Szőlőbirtok, száraz szamorodni, Tokaji borvidék

  • « Go to Previous Page
  • Page 1
  • Page 2
  • Page 3
  • Page 4
  • Page 5
  • Go to Next Page »

Footer

Kapcsolat

borivóknak való…

  • A Borrajongó
  • Borgőz
  • Borkóstoló
  • Pécsi Borozó
  • Táncoló medve
2025 ©
barefoot web design