Másfél évtizeddel ezelőtt még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer írásra adom a fejem. A magyar nyelv nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, a tollforgatás mestersége igen távol állt tőlem, az egyetemre kerülve egy-egy beadandó összehozásakor vért izzadtam, a szakdolgozatomat meg sem említve.
Boros érdeklődésem idestova két évtizede tart, szóval már az egyetemi éveim alatt is szívesen betértem a borospincékbe. Geográfus
hallgatóként a pénztárcám mértékétől függően pedig egyre távolabbi tájakra
eljutva próbáltam kiszélesíteni a tudásom, ami idővel a borvidékek
felfedezésével is bővült.
érő hóban, forralt bort kortyolgatva róttuk a Budai-hegyeket, majd
szalonnasütés közben egy borblog gondolatát ültette a fülembe. Azt azért ne
feledjük el, addigra már jó néhány éve befejeztem tanulmányaimat, túl voltam
több külföldi borgyakorlaton, sőt idegen honban, germán nyelvet beszélő
országokban kerestem a napi betevőm, hogy a megkeresett jövedelmemből
utazgathassak a nagyvilágban.
visszakozásom ellenére mégis kötélnek álltam, és 2012 decemberében megjelentek első boros beszámolóim. Ennek most már több mint egy évtizede, azóta hosszú
utat jártam be, a kezdeti görcsös mondataimon sokszor elmosolyodok, mára mégis
megtaláltam azt a stílust, ami a legközelebb áll hozzám. Azért a mondás rám is
igaz, vagyis a jó pap holtig tanul. Volt mikor abba akartam hagyni, ekkor kettő évig
egy betűvel sem bővítettem az oldal tartalmát, majd 2021 februárjában ismét írásba kezdtem. Közben Szegedre
költözve belefogtam a Szegedi borozós facebook poszt írásába is.
franciaországi, olaszországi, svájci, németországi, horvátországi, ausztriai
kalandjaim sem vesztek el a múlt homályában, sőt arra különösen büszke vagyok,
hogy Soprontól Tokajig, Lentitől Csongrádig, hazánk mind a 22 borvidékéről mutattam
már be bort. 2012 decembere óta ezen a
portálon ez a 200. írásom, ami ekkora időintervallumot tekintve nem látszik
soknak, viszont a több hosszabb szünettel együtt is minden 19. napra jut egy
cikk. Mindent együttvéve talán ez azért mégsem olyan rossz arány.
2021 novemberét írtuk, mikor a
párommal a délutáni kávénkat kortyolgatva egy könyv írásának ötletével állt
elém. Hamar igenlő választ adtam, majd elővettük a Nagy Magyar Boratlaszt és
ötletelni kezdtünk. Végül 7 kisebb hazai borvidék, 14 kevésbé ismert borászára
esett választásom, hogy valami egyedi, új világot nyissak meg a borbarátok
tábora előtt. Ennek keretében jártam be Bükk, Nagy-Somló, Balaton-felvidék,
Pécs, Csongrád, Zala, Mór borvidékeinek szőlőterületeit, a 14 borászatban pedig annyit kértem, meséljenek magukról, filozófiájukról, életútjukról, majd így
született meg a 7 csepp borvidék című, jó 150 oldalas írás.
A könyv egyediségét azok az
emberek, helyek, történetek adják, amikről a nagy boros médiában szinte alig
hallani. Kérdezném, mit tudunk a Nagy-Somlói borvidék Somló hegyen túli
tagjairól, a Pécsi borvidék zászlós fajtájáról, a cirfandliról, a szegedi bor
múltjáról, jelenéről, a natúr borok világáról, a biodinamikáról, vagy a Zalai
borvidék eldugott kincseiről.
A könyv megjelenéséről hamarosan bővebb
információkkal szolgálok.
Kunci
