bor földrajz

Jussunk dűlőre

Csongrádi Borfesztivál

Új köntösben egy móri chardonnay

 

Még tavaly, mikor a 7 csepp borvidék könyvem írtam, a Móri borvidéken a Brigádnál egy
2021-es, félszáraz, palackozásra váró chardonnay-t töltöttek a poharamba, amire
csak annyit mondtam!

   –    Fiúk,
nekem picit édes, de jó lesz ez! 

Úgy 10 gramm maradékcukrot saccoltunk benne, viszont ez az édes érzet az
erőteljes  savgerincét szépen
kiegészítette, röviden szólva nagy dolog volt készülőben. Akik évről évre
követik a srácok chardonnay-it, azok tudják, hogy pici borműhelyükben mindig
egyedi nedűket készítenek belőle. Az alapanyaga tényleg egy istenáldotta helyről
származik, érzékük is van hozzá, viszont üröm az örömben, a 2022-es szüret után
gazdasági okokból fel kellett adniuk azt az ültetvényt. Nagy bánatomra a Brigád
utolsó előtti évjáratú chardonnay-ját kóstolhattam.

Történetem egy évvel később 2023. augusztusában egy „elfeledett„ borvidék
borfesztiválján, a Körös-torok melletti Csongrádon folytatódik, ahol Ákos a
kezembe nyomott egy 2021-es chardonnay-t és csak annyit mondott!

   –    Kunci,
most kóstold meg! Tudjuk, te a szárazat jobban kedveled, ez meg félszáraz, de
nem bánod meg! Ezt tavaly még tartályból próbáltuk.

A bort megízlelve igazat kell adnom nekik!  Egy olyan zseniális tétel született, amiben
minden összeállt. Pedig félszáraz, ami nem annyira passzol a szájízemhez!

Tömény illatában megjelenik egy élesztős vonal, amit citrus, lime tesz frissítővé. Ezt körte, birs, barack, virágméz, almakompót aromák követik. Vastag, juice-os íze jó sav-cukor arányban lassan hömpölyögve folyik le a torkomon. Mézes jellege hosszan él a nyelvemen, amiben almakompót, körtével, birssel, csipetnyi aszalt barackkal, itt-ott zöldes reflexekkel párosul. Persze, benne lévő maradék cukor a édesebb szájúaknak még kevés lenne, de aki mégis ezt az irányt választja, annak mindenképpen jó átvezető a száraz borok világába. Erős 6 pont

Mi lett veled szegedi bor?

   Nem olyan régen költöztem Szegedre és kíváncsi voltam a város bortörténelmi múltjára. Már a tavasszal elkezdtem feltérképezni a Csongrádi Borvidéket, így jutottam el a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészetbe, Ásotthalomra a Tóth Pincészetbe,  augusztusban pedig végigkóstoltam a Csongrádi Borfesztivál borait, de arról, hogy Szeged a borkultúra városa lenne, senki sem beszélt. A Csongrádi borvidék szívében fekvő megyeszékhelyen kutatni kell a helyi borok után, sőt az éttermek sem szívesen preferálják őket. Úgy gondolom ennél jóval többet érdemelne az itteni borászok munkája. Nem lenne jó, ha a helyben küszködő pincészetek, a forró homokba csöppenő verejtékhez hasonlóan eltűnnének az Alföld hatalmas ködfátyolában. 

Egy szegedi 2019-es rajnai rizling Újvári Pincészet


   Kutatásom során hamar érdekes információkra bukkantam Szeged boros múltjával kapcsolatosan. Meglepett, hogy már 800 évvel ezelőtt a város Szilléri, Ballogi-tó és Tarjány területeit szerémségi szőlővesszőkkel ültették be, míg a helyi kereskedők, Krakkó, Bukarest, Bécs, Trieszt felé indították útnak az onnan jövő borokat. A kereskedelem és a szállítás magával hozta a kádárszakma virágzását, nem beszélve a borkimérési lehetőségekről. Úgy gondolom az utóbbi inkább a helyi borokra összpontosult, hiszen a profit akkor is, mint ma is, mindenek fölött állt. 

Ujvári Pincészét Kiskundorozsma

   A törökök bejövetele, majd az azt követő viharos 18. század sem segített a helyi borkultúra felélénkítésében. Az újabb fellendülés a 19. század második felében az Amerikából behurcolt filoxéra válságnak köszönhette. Míg a kontinens borvidékei a kipusztulás határán álltak, addig a Magyar Alföld bortermelése virágzásnak indult. Mivel a filoxéra az Alföld homokjában nem tudott megtelepedni, ezért a Kiskunsági és a Csongrádi borvidékek területein nagy arányú szőlőtelepítésbe kezdtek. Ekkora már a szőlősorok jócskán elhagyták Szeged határait, de a területek többsége a városi gazdák kezében volt. Így ívelt fölfelé Ásotthalom, Pusztamérges, Mórahalom, Szatymaz borkultúrája.  A következő jó fél évszázad sem problémamentes, hiszen a Trianoni határok meghúzásával a fejlődés ismét megtorpant. A nehézségek ellenére a 30-as évek megint a virágzás évtizedének számított. A pusztamérgesi olaszrizling híre Ausztrián át Csehországon keresztül egészen Hollandiáig jutott, sőt a II. Világháborút bezáróan a államosításig követő néhány évben a helyi borok sikert-sikerre halmoztak. 1947-ban Kecskeméten az őszi szőlő és gyümölcskiállítás borversenyének első két helyén /egy kadarkával és egy nagyburgundival/ szegedi termelők végeztek, míg ugyanebben az évben Szegedi piros név alatt készült kadarka többszörösen is elnyerte a svájciak ízlését. 

Ujvári Pincészet szőlőültetvénye Kiskundorozsma

   Hosszú távon a szocialista tervgazdálkodás inkább hátrányt, mint előnyt jelentett a borvidék számára. Sajnos a rendszerváltást követő új hullám szelei nem érintették meg a Csongrádi borvidék déli részét, aminek hatására már csak két jelentősebb pincészet küszködik az árral. Ásotthalmon a Tóth Pincészet, míg a Szeged külterületéhez tartozó Kiskundorozsmán az Ujvári Pincészet. Az utóbbit tartjuk a város utolsó pincészetének. A borvidék mai magját alkotó Csongrád környékén gazdálkodó  Bokrosi borászatok egy fokkal jobb helyzetben vannak, de még ők is távol állnak attól, amit 21. századi borturizmusnak hívunk.




Csongrád, bor, Körös-torok, napfény

   A Csongrádi borvidék hazánk bortérképén sokáig fehér
folt volt számomra. A jég
idén áprilisban tört meg, mikor a Szeged melletti Kiskundorozsmán
látogatást tettem az Ujvári Pincészetben. Azóta egyre több
mindent tudtam meg a borvidék életéről.

Körös-torok

   Sajnos a négy részre tagolódott /ásotthalmi, móraholmi, szegedi, csongrádi/ borvidéknek eddig nem sikerült bekapcsolódnia a hazai boros élet vérkeringésébe. Szőlőtőkéi folyamatosan fogynak, a helyi borkultúrát pedig egy lelkes maréknyi csapat próbálja életben tartani.

   
   Az utóbbi időben mégis megmozdult valami. Három pincészet, három fiatal borászának, három borával /Bodor Martin, Ujvári, Tóth/ Egy Korty Csongrád néven egy borcsomagban próbálják hirdetni a borvidék sokszínűségét. A kezdeményezést jónak tartom, persze ennél több kell a hírnévhez. Szélesebb összefogás, egy jó marketingstratégia, amihez egy frappáns szlogen se ártana. Hazánk legnapsütöttebb területéről lévén szó, nyugodtan használhatnák /A legnapfényesebb borvidék/ mottót.
Fröccs és szóda

   Pető Lilla meghívásának köszönhetően az augusztus 20-ai hétvégén a Csongrádi borfesztiválon exkluzív borkóstolón vehettünk részt, ahol elmerültünk a helyi bokrosi borok világában. Úgy gondolom a borvidék ezen részén van a legtöbb életképes pincészet, sőt a kékszőlők többsége is előnyt jelenthet számukra. A Körös-torok strand adta turizmusi lehetőségiekről se feledkezzünk meg. 
Csongrád városa is egyre többet tesz a helyi boros élet felvirágoztatásáért. A több napos borfesztivál gazdag kulturális programmal egészült ki. A dűlők közti félmaratontól kezdve, a gyerekeknek tartott bábszínházon át, az éjszakába nyúló koncertekig szinte mindegyik korosztály megtalálhatta a magának való szórakozási lehetőséget. Az ízletes borokról pedig a helyi és a vendég pincészetek gondoskodtak.

     Kóstolásunk során a borstílusok /klasszikus, natúr, bio, kézműves/ széles skálájába ízlelhettünk bele. Számos kellemes meglepetés ért minket.

   Mindenképpen említést igényel Bodor Martin Családi Borászata. Martint sokan a borvidék ifjú titánjaként emlegetik. Fehérborai közül a sajátos stílusban készített generosaját nem lehet szó nélkül hagyni. Egyszerre fűszeres, harmonikus, könnyed mégis tartalmas igazi nyári bor. Míg Martin a cabernet sauvignonban látja a jövőt, addig apja a kékfrankos erejében hisz. Mi is inkább az idősebb korosztály véleménye mellé húztuk be a strigulánkat.

Beszélgetés Gutpintér Tamással

   Az összesen 2 ha-on gazdálkodó Gutpintér Örömborászat finomra hangolt borait igazi élmény kóstolni. Mikro és makro tételeik egy teljesen más világba repítik a borvidéket. Már az érett fehér húsú gyümölcsös aromákat árasztó arany sárfehérje sem egyszerű tétel, de a 2016-os  kékfrankosának ízét még mindig a számban érzem. Amíg a tömény mégis  gyümölcsös, légies portugiesere Villányban is kuriózumnak számítana, addig a csipkebogyós jellegű kicsit fanyarabb kékfrankos rozéja északi stílust képvisel.

   Balog Árpád natúr borai már régóta mozgatták fantáziámat. A szüretelt szőlőt darálja, de nem préseli, majd 60-90 napig héjon erjeszt, amihez a továbbiakban semmiféle adalékanyagot nem használ. Főleg külföldön értékesít, így hazai piacon szinte fellelhetetlenek. Különösen kövidinkájára fókuszáltam, aminek oxidatív jellege sem tántorított el. Könnyedén beleilleszthetnénk egy spanyol  száraz sherry, vagy egy francia jura borsorba. Vörösei közül főleg a 2017-es zweigeltje tett rám mély benyomást. 

   Írásom végén, be kell vallanom, számos kincsre bukkantunk a csongrádi bokros borok között. Nem tagadom, boraik nem annyira kifinomultak, itt-ott még van tennivaló, de úgy gondolom jó úton haladnak. Természetesen a jövőben még sokat szeretnék velük foglalkozni. A kóstolóért köszönet Lillának és azoknak a borászoknak, akik vendégül láttak. 

Kunci


Balog Árpád natúr borai
2025 ©
barefoot web design