Dél-Tirol

Két napra újra Dél-Tirolba látogattam. Havas hegycsúcsai, pálmafái, a völgyekben húzódó
alma és szőlő ültetvényei még mindig ámulatba ejtenek.

Időm többségét a borok megismerésével töltöttem. Sauvignon blanc,
pinot grigo, chardonnay boraik már nemzetközi hírre tettek szert, de a
többiekkel sem kell szégyenkezniük.

A régió két egyedi fajtája a
lagrein és a fűszeres tramini. Utóbbi a borvidék déli részén fekvő Tramin
településéről származik.

Nagy örömömre Meran egyik
borbárjában a Kellerei Tramin Gewürztraminijét kóstolhattam. Még 2013-ban sikerült eljutnom a
pincészetbe, ahol felejthetetlen perceket töltöttem el. Bátran kijelenthetem, a
falucska termelői a fajta igazi nagymesterei.

Selida Gewürztraminer 2017 Kellerei
Tramin

Citrus, sárgadinnye, alma, vanília,
friss pirítós illatok keverednek a fűszeres fajtajelleggel. Telt, vastag-krémes
kortyaiban sárgadinnye, barack, grapefruit gyümölcsös aromái némileg eltakarják
a fűszerek vibrálását. Szép savgerince belesimul testébe. Enyhén chardonnay
beütésű.

17,4 pont

Bécsen, Salzburgon, és az Innsbruckból átvezető Brenner-hágón át végre megérkeztem az Alpok magas hegyláncai alatt megbúvó völgyek alma és a szőlő ültetvényei között elterülő dél-tiroli Auerbe. Tizenegy óra ahhoz képest nem is rossz idő, hogy négyszer szálltam át, miközben Bécsben a Real Jet ötven percet késett. Persze azt se felejtsük el, hogy sógorék szuper vonatának leggyorsabb szakaszain 230 km/h-val száguldhattam, ami már tényleg kényelmes utazó tempónak mondható. Hol van ettől a MÁV?

A különleges szőlőművelés

Dél Tirol szőlőtengere “Tramin Genossenschaftskellerei”

A vasútállomásról a Kaltersee partján fekvő kempingig sebesen haladó kisbuszokkal jutottam tovább. A sofőr nyitott ablakán a tenger felől érkező friss gyógynövényes, citrusos illatú levegő kellemesen cirógatta elnyűtt arcomat. Itt már május elején nyílnak a leanderek, levendulák, rozmaringok, amelyek frissessége a kóstolandó boraimban is megjelenhetnek. Negyed óra elteltével ‘Grüss Gott’-tal üdvözlöm a portást, és már állítom is a sátram. Innen indul az igazi kaland!

2013 májusában ismét felfedező útra kerekedtem. Itália, bor, pizza, füstölgő vulkán! Az út elején hasonló célokat tűztem ki magamnak. Dél-Tiroltól kezdve kalandok sokasága mellett cikk-cakkban haladva Toszkánáig csorogtam, majd a sok esőzést megunva a forró lávát kitörő pokol konyhájáig a Stromboliig meg sem álltam. 15 napom alatt 5500 km-et gördültem a síneken, hat borvidékre látogattam el, majd geográfusi kíváncsiságomnak köszönhetően megismerkedhettem a Lipari-szigetek vulkanizmusával.

Dél-Tirol egy olyan irigylésre méltó kulturális sziget, amiről sokan áhítoznak. Földrajzilag elvonatkoztatva a franciaországi Elzászhoz tudnám hasonlítani. A latin nép könnyedsége keveredik a germánok szigorú precízségével. E kettősséget a természet is szépen megalkotta. Gondoljunk csak az Alpok egész évben hófödte csúcsaira, és a télen is büszkén zöldellő pálmafákra. Az egykoron Ausztriához tartozó régióban hűek maradtak értékeikhez, hagyományaikhoz. Németül beszélnek, osztrákokként gondolkoznak, mediterrán étrenden élnek, és finom borokat isznak. Kell-e ennél több? Sajnos a nagy autonómiát élvező országrész legnagyobb bánatára az elszakadás lehetőségét teljesen elfelejtheti. Ezen meg se lepődjünk, hiszen Alto Adige „ahogy az olaszok nevezik” az ország egyik gazdasági motorja.

Másnap didergősen induló, napsütötte reggelemen egy igazi olasz espresso társaságában próbáltam akkumlátoraim feltölteni, hogy nekiessek olasz borkörturám első etapjának. Az előző napi 800 km, és az éjszakai vihar teljesen lemerített, ami ellen egy Talján kávé a legjobb orvosság. Ha tényleg jól készítik ezt a méreg erős italt, akkor még a leglustább lajhár is „ferrari-vá” gyorsulhat fel.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva, a szőlősorok felé vettem az irányom. Az igazi borászok többsége szerint itt kezdődik, és bonyolódik szinte minden, amihez az ember csak egy adalék. A természet fölött mi sem tudunk uralkodni. Túráim során mindig megvizsgálom a terroirt, a szőlőművelést, és a környezeti viszonyokat. E dolgok nélkül meg sem értjük a helyi szőlő, és borkultúrát. Már az első lépéseknél szembetűnt a magasra felfuttatott cölöpökön álló lengőkordonos művelési mód. Mint később kiderült, a gyanúm beigazolódott. Részben a hagyományok, másrészt az Alpokból hirtelen lezúduló heves jégesők védelmében használják ezt a módszert.

A régió 18 szőlőfajtájában erősen érezhető a német-osztrák hatás. Sokan úgy tartják, hogy Dél-Tirolban nem csak csinálják, hanem nagy odafigyeléssel készítik a bort. Itt tényleg ügyelnek a minőségre. A terület adottságai főleg a fehér fajtáknak kedveznek, de azért a vörösökkel sem kell szégyenkezniük a termelőknek. A mediterrán légtömegek kedveznek a cukorfoknak, amíg a hegyekből lezúduló hűvösebb áramlatok szép savgerincet szolgáltatnak.

A borvidék fejlődése a 80-as években szokatlan módon felülről indult el. Termelőszövetkezetek jöttek létre, ahova a kistermelők csak magas minőségi követelmények mellett léphettek be, vagy adhatták le megtermelt szőlőiket. Ez mennyiségcsökkenést, és minőségnövekedést eredményezett, ezek voltak az első lépések a világhír felé. Mára ők birtokolják a borvidék háromnegyedét.

Egy jó órai gyaloglást követően érkeztem meg a nyüzsgő Tramin falucskájába. Szebbnél szebb pincészetek, kávézók, éttermek csalogatják az ide érkező turistákat. A borvidék egyik központjában járunk. Már a település neve is ismerősen csenghet a borértők számára. Nem máshol, mint a fűszeres tramini őshazájába értem.

„Wilkommen Heimat des Gewürz Tramines” Így köszönt a helységnév tábla.

Innen eredeztetik ezt a nagyszerű fajtát, amit az első kóstolóm után e szavakkal tudnék jellemezni. Élénk savak, pezsgő citrusosság, nagy beltartalom, hosszú lecsengés. Egy csöpp maradékcukor talán még fokozni is tudja az élvezeteket. Ehhez hasonló minőséget csak a híres elzászi borvidékről ittam. Persze a többi fajtáról se feledkezzünk meg, hiszen a borvidék hatalmas értékekkel bír. A második virágkorát élő Lagrein szinte mindenkit lehengerel tanninosságával, a könnyed ibolyaillatú Vernatsch a nők kedvence is lehetne, a hazáját meglelt testes Pinot Grigiot „szürke barát” borát fantasztikus élmény kortyolgatni, amíg Burgundia fenegyereke a Pinot Nero itt is kiegyensúlyozott minőséget hoz, amely sorban a németek nehézsúlyú bajnoka a Rajnai rizlingről is ódákat lehetne írni. Főleg őket kerestem és kutattam, ami olyan jól sikerült, hogy a nap végére 4 különféle stílusú pincészet 30-35 borát kóstolhattam meg. Olyan híres helyeken jártam, mint a közel 150 éves A. von Elzenbaum Weuingut, az úttörőnek számító Hofsteetter pincészete, Tramin és Kurtatsch Genossenschaftjai.

25km hosszú túrám közben számos izzadságcseppet hullajtottam el világjáró kalapom alól a forró aszfaltra, miközben a sziklaormok alatt megbúvó virágba borult csodálatosan szép településeken haladtam keresztül. Este felé egyre jobban figyeltem a dél felé sebesen haladó vonatok füttyeinek hívószavára. Mit is jelent ez egy geográfusnak? Több mint 4500 km-et és megannyi kalandot!

Végül egy kis ízelítő a vonatútból: Dél-Tirol – 2013. május

Kunci

—

Ha esetleg kedvetek lenne utánamjönni, itt “részegedtem”: