Vajdasági páromnak köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sokat foglalkoztam az ex jugoszláv borokkal. Ennek hatására kóstoltam Macedóniából, Horvátországból, Montenegróból, de a szerb borok, Maurert, Sagmeistert és még néhány kisebb szerémségi termelőt leszámítva, valahogy nem kerültek a poharamba. Az igaz, hogy az első számú fehér szőlőfajtájáról, a muskotályos tamjanika-ról már írtam, de az is Macedóniából származott.
Újra Szerbiában járva most bepótoltam ezt az űrt, így vásároltam egy üveg prokupac-ot. Déli szomszédainknál a prokupac olyan jelentőséggel bír, mint nálunk a kékfrankos. Sajátjuknak tekintik, pedig eredetét nézve még a helyi kutatók sem biztosak szerb mivoltában. Azt azért tudjuk, hogy már a 19. században Belgrádtól délre igen elterjedt volt, sőt ma is az ország leggyakrabban előforduló kékszőlője. Származását tekintve a trák papazkarasi egyik leszármazottja, mellékelve írom, a mi kadarkánknak is ugyanez a trák szőlő az őse.
A szerbek Zupa régiót tartják a fajta igazi hazájának, de a szakemberek, Tri Morave, Sumadija, Toplica borvidékein termett prokupac-okat is a legjobbak közé sorolják.
Borom abból a Toplica régió Doja pincészetéből érkezett, ami prokupac borával a BWIC /Balkans Wine International Competition/ borversenyén a szerb pincészetek körében elsőként nyerte el az őshonos fajták legjobb vörösborának járó címet.
Lássuk mit is rejt ez a 2018-ban készült bor.
Könnyedebb illatában meggy, érett málna, szeder aromák fűszerekkel keverednek. Közepes testű bor egy olyan vastagabb kadarkára emlékeztet, amibe mintha némi kékfrankost is kevertek volna. Kellemes savai mögött, meggy, érett cseresznye ízei pici szederrel és szilvával elegyednek. Szofisztikált vaníliás, fűszeres lecsengéssel zárul. 5+ pont
