bor földrajz

Jussunk dűlőre

Franciaország

Pávák bora Chateau Citran 2005

A bordeauxi Medoc hallatán minden borkedvelő felemeli a fejét. Az itteni “chateau”-k borai az ó és újvilágban is etalonok. 

A borkészítést az utolsó másfél évszázadban tökélyre fejlesztették, ami egyet jelent a hosszan érési pontenciállal, eleganciával. 
Néhány éve nekem is sikerült eljutnom ebbe a régióba. Akkor nagy bánatomra az egyik legrégebbi autentikus pincészetbe, a Chateau Citranba nem sikerült bejutnom. Persze az élet forgandó és a vágyainkban mindig hinni kell.
Egyik barátom egy 2005-ös Chateau Citrannal ajándékozott meg.


A 100 hektáros birtok a legrégebbi chateauk között szerepel. Területei a legjobb Grand cru-k közé tartozik.
A 2005 -ös évjárat még a borvidéken is fantasztikusnak számít. A pincészet logóját a kastély kertjében futkosó pávákról mintázták.
Nézzük, mit is tud ez a 50-50%-ban Cabernet sauvignonból és Merlotból készült 13 éves bor.


Kora ellenére friss, mégis mély, intenzív, lekváros illatok szállnak belőle. Szeder, szilva, érett áfonya, némi fahéj és csoki. Könnyed-gyümölcsös teste összhangot mutat. Öregedésre utaló nyomokat nem találok. Közepes tanninjai szilva és szeder, enyhén csokis ízeit némi bors lengi körül. Kesernyés lecsengését picit rövidnek ítélem.
16.8 pont

Chateau Citran
Kóstoltam már nehezebb, hangsúlyosabb borokat, de eleganciája és kiegyensúlyozottsága tagadhatatlan és korát meghazudtoló.

Entre Deux Mers, azaz a “két tenger köze”

Így hívják a Dordogne és Garonne folyók által közrezárt területet.
Festői tavak, gyönyörű kastélyok, történelmi jelentőségű épületek találhatók ezen a környéken.

Külföldön alig ismert, a helyiek azonban megbecsülik az itteni erős borokat. Kevesen tudják, hogy a bordeaux-i fehér borok 70%-a ezen a vidéken terem. Hogy miért nem ismert ez a terület külföldön? Mert az itt termelt borok jelentős része termelőszövetkezetek által kerül feldolgozásra és nagy kereskedőházak brand-jeként kerül forgalomba “Bordeaux” vagy “Bordeaux Supérieur” néven.


Chateau L’Eternel, Bordeaux Supérieur 2011
Egy tipikus bordeauxi blend került poharamba, ami igen lassan nyitja szárnyait.
Míg más vidékről származó hasonló stílusú bor már a csúcsán dübörög, addig ő még kamasz korát éli.

Illata alapján egy későn érő ifjú titán, aki előtt még fényes jövő áll. Természetesen hosszabb szellőztetést kíván. Szárító nyers tanninjai feketeribizli, szeder, meggy és kávé aromákat árasztanak. És persze ebben a régióban a barrique-kal sosem spórolnak. Szikár, mégis tömény csersavas íze még jó néhány év palackos érlelést kíván. Olyan, mintha frissen csavart szeder és feketeribizli italt innék. Feketekávé-aszaltszilva lecsengését picit rövidnek találom. 

4-5 év múlva szívesen elővenném, s újra elővenném.

17 pont

Chateau des Lauriers Picpoul de Pinet 2012 13%

2012 Picpoul 13%

Château des
Laurriers, Picpoul de Pinet, Languedoc, Franciaország

Languedoc egy olyan
francia borrégió amit kevesen ismernek. Nem is csoda hiszen 300.000 hektárja
számtalan kis részre szakad, amiben rengeteg a nagy világ számára is ismeretlen
fajtával találkozhatunk. A Languedoc Coteaux du Languedoc  főleg
vörösbor termő régiójában a Picpoul de Pinet területe egy igazi fehér foltot
képez a térképen. Itt ugyanis az egyre növekvő Picpoul fajtával kezdenek el
szép sikereket elérni.

Szalmasárga színe valami
könnyedebb különleges bort sejtet már magában. A kesernyés citrusos illatában a
grapefruitot fedezem fel, amiben itt-ott a züldfűszerek is megjelennek. Nyelvem
ízlelőbimbóit, egy nem tolakodó kesernyés grapefruitos ízvilág önti el, amihez testes
savgerinc járul. Közepesen hosszú lecsengésű. Igazi apperitív bor amit
talán még pezsgő helyett is lehetne fogyasztani. Más részről tenger
gyümölcseihez is nagyon szépen passzol.

16 pontot adok rá

Kis borföldrajz – VinTour de France III. /Châteauneuf-du-Pape/

Hermitage
települését elhagyva teljesen megváltozott a környezet. A vonat ablakából
kitekintve egyre jobban érzékelhető a tenger felől érkező meleg áramlatok
jótékony hatása. Hát igen! A világ talán egyik legszebb tája a levendula, a
rozmaring, és a rosé hazája Provance irányába robogok. Azonban célom mégsem az
olajfák tövében meghúzódó kék illatos szőnyeget öltő levendulamezők között
megbúvó rejtett parfümösök, és fűszeresek meglátogatása, hanem még a
Rhone-völgyéhez tartotó ékszerdobozként számon tartott kis borvidék
településére, Chataeuneuf-du- Pape-ba tartok.

A végtelenségbe nyúló dimbes dombos szőlőmezők

A
Rhone völgye szerelmesei a Châteauneuf-du-Pape hallatán egyből felemelik a
fejüket. Ízletes, és karakteres borai mellett szépségében is a krémek krémje
közé tartozik. A többségében vörösborokkal foglalkozó terület öt települést
foglal magában.

A
franciaországi Orange településig vonattal, majd gyalogos stoppos turistaként
tele kíváncsisággal vágtam neki a városka határában fekvő szőlőbirtokoknak. A
déli melegben a 30 kg-os hátizsákommal lassú elcsigázott léptekkel haladtam
Matthieu bácsi pincéje felé, amit Négyesi Dániel barátom ajánlott. Dani
hazánkban született, majd, a jobb életlehetőségeket kínáló Franciaországban
felnőve mégis a Kárpát-medencébe húzta szíve. Azóta már mélyebb gyökereket
eresztve családapa is lett. Jelenleg diplomataként erősíti a két ország
kapcsolatát. Így utamhoz tanácsaival, ismeretségével, összeköttetéseivel sokban
hozzájárult.
Orange

Az
ő segítségével jutottam el az egyik jó barátjának köszönhetően Matthieu bácsi
csodálatos környezetben fekvő pincéjébe. A táj látványától egyből életre kaptak
a lábaim. Szerintem mindenki egy ilyen helyről álmodik. Olajfák kíséretében
körös-körül igényesen rendben tartott karó nélküli gyalog művelésű szőlők,
amiket mediterrán hangulatú tanyaszerű csodálatos pincészetek szakítanak meg.
Igazán jó érzés volt egy ilyenbe bemenni, és megkóstolni a helyi borokat!

Matthieu bácsi pincéjének bejárata
Jó
fél óra beszélgetés után már stoppal indultam célom felé. Sok nagyhírű
borvidéken megfordultam, így Montepulcianotól /Toscana/ egészen Bernkastel
Kuesig /Mosel/, de ami itt várt rám az minden csodát fölül múlt. A falucska egy
3150ha szőlőtenger egyik dombjára épült csoda. Sajnálattal kell közölnöm, hogy
a magyar újságokban a Rhone-völgyéről, főleg erről a parányi, mégis a világhír közelében
lévő gyémántdobozkáról szinte semmit sem lehet hallani. Nyugodtan mondhatom,
hogy a Rhone-völgy Mekkájának is lehetne nevezni. Itt aztán tényleg minden a
borról szól! A zegzugos, virágokkal díszített utcákban szinte minden kapuban ott
a WINE DEGUSTACION felirat. Az ingyen kóstolás ellenére vigyáznunk kell, mert a
végén igen vidáman érezhetjük magunkat.

A borvidéken termeszthető 13 szőlőfajta. Több helyen táblákon is bemutatva.
A
tizenhárom szőlőfajtából összeállított cuvée kompozíciójából még a legprofibbak
is sokat tanulhatnak. Akik szeretik a gyümölcsös, telt, kellemesen
tanninhangsúlyos, a tőlünk megszokottól eltérő, különleges ízvilágot, azoknak
bátran merem ajánlani a helyi pincék tartalmait. Igazi férfias különleges
italok készülnek itt. A 13 helyben termeszthető fajtában az a különlegesség,
hogy 10%-ban afehér fajtákat is engednek használni. A hangsúly mégis 50%-ban
használt Greenach fajtán van, amit legalább 20%-ban a Syrah, illetve a
Mourvedre követ. A cuvée borok azért is érdekesek, mert hatalmas nagy
tapasztalatot, és tudást kívánnak a borásztól is. Több fajtából összeállítani
egy harmonikus italt mindig nehéz feladat. Sok kísérletezés, és évek gyakorlata
szükséges hozzá.

Elmesélésekből
tudom, hogy egy időben volt egy „Shyraz őrület”. Mindenki ezt a szőlőfajtát
telepítette, de a minőség nem érte el az északi részeken lévőkét. Túl vaskosak,
tanninos, újvilági stílusúak lettek, amik nem felelnek meg a francia
értékrendszernek. A technika fejlődésével a borkészítés is felgyorsult. A két-három
hónapos héjon erjesztés, és az 5-9 évig tartó hordós érlelés 2-3 hétre, illetve
2 évre csökkent. A gyors borkészítésnek is főleg gazdasági okai vannak.
Egyszerűen hamarabb lehetett pénzt csinálni. A legjobbak mégis hat-hét évig
őrzik pincéikben a legnemesebb italaikat, ugyanis ebben a korban érnek a
csúcsra.  

Ha
már ide eljut az ember, akkor mindenkinek tudnék ajánlani néhány
nevezetességet. Az első a helyi bormúzeumok meglátogatás. Ezeket mindig érdemes
megtekinteni. Sosem voltam nagy múzeumkedvelő, de az évek során egyre jobban
keresem az ilyen helyeket.

A bormúzeum. A bor és a művészet mindig is összetartozott
Miért
is? A hasonlóságuk ellenére mindig látni valami ötleteset, amiből tanulhatunk
és általában a belépő árában még egy kóstolás is szerepel.

Utjaim
során ehhez legjobb helyet erre Madeirán találtam. Aki ott vásárol egy üveg
bort, a pincészet minden borát végig kóstolhatja. Ottlétemkor a legrégibb az
1908-ból származott. Gondolom, ez már sejteti, hogy a választék igen bő. Ennek
tudatábanban én is nagy mellénnyel vágtam neki az ismeretlen világ
felfedezésének. El kell árulnom, a húsz alkoholszázalék körüli borok hamar
megbosszulták a nagyképűségem. Fél óra elteltével igazán örömteli mosollyal
távoztam a pincészetből. Természetesen ezen a helyen ez megszokott dolog. A
kóstolásom kezdetén még azzal bíztattak, hogy este hétig nyitva vannak, és ha
már nem bírnék hazamenni, akkor még taxit is hívnak. J

Egy helyi pincészet
Ezek
hallatán Chataeuneuf-du- Pape múzeumában sem maradhatott el a kóstolás. A
számos bor közül a legkülönlegesebbnek mind a 13 szőlőfajtából készült Cuvée
érkezett. Itt azt is megtudtam, a világhírnévhez vezető út már a második
világháború után kezdődött el, és ez volt az első Rhone völgyi Grand Cru /lásd
az első utazási cikkben lévő elemzést/ eredetmegjelöléssel bíró terület. A folyó
által idehordott homokos, agyagos kavicsos területen már a 18. században is csak
ott engedtek szőlőt termeszteni, ahol a rozmaring, és a levendula is jól érezte
magát. Innen is láthatjuk, hogy már akkor is mennyire odafigyeltek a legjobb
szőlőterületekre.

A karó nélküli mediterrán szőlőművelés. A kövek nagy részét úgy hordták oda, hogy az is adja a meleget.
Akinek
ez még mindig nem volt elég, menjen el egy kellemes vendéglőbe, vagy kezdjen el
sétálni a közeli szőlősorok között, és térjen be egy Mathieu bácsiéhoz hasonló
pincészetbe. Mindig érhet minket meglepetés. Mindenképpen keressük meg a Clos
de Papes lépcsőjét, és a hozzá tartozó kaput. A település bejáratánál eldugva
fekvő emlékmű a borvidék egyik jelképévé is vált.

Zeg-zugos hangulatos utcácskák
Clos de Papes öreg lépcsője
Minden
borbarátnak tudnám ajánlani ezt az igazi csodát. Már több mint egy éve jártam
ott, de még mindig visszavágyom.

—
VinTour de France II.   – Hermitage 
VinTour de France I.    – Condrieau

Kis borföldrajz – VinTour de France II. /Hermitage/

Hermitage

Jó fél óra utazást követően végre ott állhattam az áhított
településen, a Syrah fővárosában. Sok év álmodozása, és erőfeszítése meghozta
gyümölcsét. A vonatról leszállva egyből megpillanthattam a szemközti meredek oldal
134 hektárnyi külön származáshelyű Hermitage termőterületét. Végre! Most már
élőben is láthatom a világ leghíresebb Syrah szőlődombját.
Kilátás Hermitage vasútállomásáról

A városka sok tengerentúli nagy karriert elérő Syrah bornak
lett névadója. Ezt a „marketingeszközt” először Ausztrália használta ki, később
Kalifornia és Dél-Afrika mesterei sem hagyták ki. A későn eszmélő helyiek
azonban kemény munkájuknak köszönhetően visszanyerték régi hírnevüket. A
tanninhangsúlyos konkurenciával szemben, boraik könnyebbségével,
gyümölcsösségével, próbálják felhívni magukra a figyelmet. El kell mondanom nem
is akárhogyan.
Délben, épp sziesztaidőben toppantam be, így minden zárva
volt, a városka békésen pihent. Mit kezdhet magával ilyenkor egy jó geográfus?
Természetesen felfedező útra indul. Öt perc múlva már az euró milliókat érő
szőlősorok teraszain bóklásztam. Ez a bor alfája, itt kezdődik minden.
Megvizsgálhatjuk a talajt, dűlők kitettségét, szőlőművelés alapjait. Túrám
során a leghíresebb pincészetek óriás feliratai mellett haladtam, amelyek már
több kilométer távolságról jól láthatóan hirdetik magukat. A műfaj kedvelőinek
Paul Jaboulet Aine, vagy M. Chapoutier nevei ismerősen csenghetnek.
A tőkék között szökdelve hamar megértettem mi is annyira
különleges e területben. A két fal közé zárt Rhone völgye itt nyílik meg a
dimbes-dombos Provance felé, ahol a szőlőtőkék élvezhetik a Côte d’Azur
felől jövő meleg levegőt, viszont a 200 km-re lévő tenger felett érkező forróságától
még védve vannak. Ez lehet az itteni borok titka. Na meg a több száz éves
hagyomány.
A Hermitege dombjának tetején
Kétórás barangolást
követően, izzadtságtól verejtékezve tértem be kiszemelt pincészetembe, M.
Chapouiter birodalmába.  A világhírű 160
ha-os birtok egy igazi profi nagyüzem. Így egyszerű kisturistaként exlusive
pincelátogatásról szó sem lehet, helyette a betévedő borbarátok egy erre
speciálisan kialakított helyen sommelierek vezetésével ízlelhetik a szebbnél
szebb italokat. Én is ezt tettem. Belépve poharat kaptam, és már számban pörgethettem
a kért bort. 
Kóstolt boraim
A kóstolandó palackok láttán egyből lázba jöttem. Olyan nagyhírű
ültetvényekről származtak, mint Saint-Joseph, Crozes-Hermitage, Cote Rotie.
Befejezésként meglepetésemre egy 2007-ben Hermitages dombján szüretelt Sizerane-nel
kedveskedtek. Még háromnegyed év elteltével is számban érzem csokis-borsos-fűszeres
ízét.  Sajnos – legalábbis az én zsebem
felől nézve – a borok kifinomultsága és minősége az árcédulákon is jócskán visszaköszön.
Hát igen! A minőséget, egyediséget mindig vastag pénztárcára tervezték. Ennek
ellenére a kóstolást befejezve egy ízletes palack gazdagította hátizsákom.
Mediterrán hangulatú városka!
A következő pár órámban csak sétálgattam a mediterrán hatást
ébresztő településen. Lementem a Rhone partjára, néztem az embereket, ettem egy
finom pizzát, és próbáltam magamba szívni a hely szellemét. Majd kellemes
élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva továbbra is délnek tartva indultam el a csúcsok
csúcsára Chateauneuf-du-Papeba…

Kunci

2025 ©
barefoot web design