…Egy hirtelen bal kanyar után a cölöpökre épült kifutópályán gurulunk tovább.– Köszöntjük Önöket a virágok, és az örök tavasz szigetén! – Így üdvözölt és egyben búcsúztatott is pilótánk a világ kilencedik legveszélyesebb repülőterén való sikeres landolás után.A repülőgép ajtaján kilépve páradús meleg csapott arcon, ami az otthoni október végi csípős hideg reggel után igen jól esett. Hét órai indulásomkor az ablakomban lévő higanypálca még a null fokot sem súrolta.Most kalandozzunk el egy olyan világba, ahol egész évben színorgiában virítanak a virágok, a szubtrópusi éghajlat óceánival párosul és csipkés gerincű hegyek nyúlnak az égig. Madeirán járunk, ezt a kicsiny földdarabot az Atlanti-óceán zöld ékköveként is emlegetik.
Nem hiába voltak a szigetnek olyan híres vendégei, mint Erzsébet Királyné (Sissi), vagy a mindig szivarfüstöt eregető és Madeira bort kortyolgató Sir Winston Churchill.
Különleges adottságainak köszönhetően a kontinentális, illetve trópusi gyümölcsök többsége (cseresznye, ananász, banán) épp úgy megterem, mint a szőlő.
A már a rómaiak körében is számon tartott, 730km² sziget újkori felfedezése több, mint ezer évet váratott magára. Az első hivatalos írás 1346-ból maradt ránk, amikor egy Angliából menekülő hajó viharba keveredve Madeira partjaira vetődött.
Az első expedíció 1420-ban Tengerész Henriknek köszönhetően indult el Joao Goncalves kapitány vezetésével.
A sziget gazdasága a sűrű erdők kiirtása után kezdődött. Ekkor kezdtek el cukorrépát, és Krétáról származó Malvasia szőlőt termeszteni, melyek évszázadokig meghatározták a sziget gazdaságát. Amerika felfedezése után Madeira fontos élelmezési állomássá vált az Atlanti-óceánon átívelő kereskedelmi útvonalon.
A Madeira bor tulajdonképpen a portoi és jerezi társaihoz hasonlóan egy alkohollal erősített italkülönlegesség. Rendkívüli ízvilágát szőlőfajtáinak és a készítési technológiájának köszönheti. Korábban az angol kereskedők a trópusi klímájú Kelet-Indiába vitték a brandyvel megerősített nedűket továbbérlelni. Az idők során ez az érlelés a távoli India helyett e kellemes éghajlatú sziget meleg padlásain folyt. A legenda szerint a szigeten készített bort a skorbut megelőzésére fogyasztották a matrózok.
Napjainkban az érlelési folyamat már mesterségesen, 3-5 hónapon keresztül 45 Celsius fokra felfűtött tartályokban zajlik. Az italok a friss óceáni levegőn, a meleg padlások hordóiban akár évtizedekig is fejlődhetnek. Itt a megszokottal ellentétben oxidatív borokat készítenek, vagyis a hordókat sosem töltik tele.
Csupán nyolc szőlőfajtát használnak :Terrantez, Bastardo, Moscatel, Listrao, Sercial, Verdelho, Boal, Malvázia.
Készül száraz, félszáraz, félédes, és édes változatban.
Minőségét érlelési kategóriákban mérik.
Finest: 3 évesen kerül forgalomba.
Reserve: 5 éves hordós és tartályos érlelést kap.
Special Reserve: 10-15 évig hordóban tartják. Csak a legjobb szőlőfajtákat használhatják.
Vintage: Minimum 20 év hordós, és kettő év palackos érlelés.
Vintage borok a legértékesebbek és a legdrágábbak. Csak a legjobb évjáratokban készítik. Akár 100-150 évig is tárolható.
Természetesen Madeira ennél sokkal többet rejteget. Az utóbbi néhány évtizedben igazi turista paradicsommá nőtte ki magát. A 140 ezer lakost számláló Funchal a sziget lakosságának felét tudhatja magáénak. A hegyoldalban magasan húzódó város mozgalmasságával, a vidám lakosok temperamentumával hamar magába szippantja az odaérkezőket. Vendéglők, bárok, discok sokasága nyitott kapukkal fogadja a turisták hadát, ahol kedvünkre kóstolhatjuk az ínycsiklandó helyi ételeket, italokat.
Az igazi élmény mégis akkor ér minket, amikor beülünk elvegyülni egy helyiekkel teli kávézóba. Rendeljünk egy bical-t (helyi méregerős kávé), vagy igyunk egy frissen csapolt Coralt sört, s a hangos trécselés közepette egyszerűen csak nézzük az aktuális focimeccset. Különösen büszkék arra, hogy a portugál futball válogatott egyik legnagyobb sztárja, Christiano Ronaldo, itt született.
Az igazi élet sötétedést követően kezdődik, a kivilágított utcák hömpölygő tömegeit hangos felszolgálók próbálják megnyerni különböző napi ajánlataikkal: az espada-t (kardhal), és az espetada (babérnyársra húzott marhasült) választásával sosem hibázhatunk.
Egy kellemes reggelit követően látogassunk el a Mercados dos Lavradores nyüzsgő piacára. Jobban nem is lehetne kezdeni Funchal megismerését. Az azulejokkal tűzdelt kétemeletes épület egy igazi egzotikus attrakció. Ízlésesen elrendezett, számunkra ismeretlen zöldségek, gyümölcsök sokasága, a színorgiát árasztó virágcsokrok hosszú nézelődésre késztetik az oda igyekvőket. Persze jobb vigyázni a tolakodóan viselkedő árusokkal, akik néha csillagászati árat kérnek a hozzá nem értő vendégektől. A piac belső udvarába betérve a halárusok birodalmába jutunk. Itt az osztrigától a tonhalig számos különleges halfaj kapható.
Ezt követően felvonóval menjünk fel a város tetejére épített botanikus kertbe, ahol a különleges klímának köszönhetően szinte a világ összes növénye előfordul.
Aki már kellőképpen eltelt a nyüzsgéssel, az induljon el a sziget más részeire. Jól kiépített túraútvonalakon járjuk végig a több száz éves, még máig is fontos szerepet betöltő, csatornarendszer egyes részeit, a Levadakat, vagy másszuk meg a sziget legmagasabb csúcsát, az 1862m magas Pico Ruivo-t. Természetesen a tenger szerelmeseinek sem kell unatkozniuk, az óceán gazdag élővilága búvárkodásra ad lehetőséget, míg a hullámok tetejét szörfösök szánthatják deszkáikkal.
