bor földrajz

Jussunk dűlőre

Horvátország

Fehér szőlő a balkáni tanninbombák közt

 

Anno Tito rezsimje a dalmáciai Peljesac-félszigetet
kékszőlős területté, a szembe lévő Korcula-szigetét fehérré nyilvánította. Míg Peljesac-on
a plavac mali az úr, addig a túloldal két leghíresebb fajtája a posip valamint
a grk, de az utóbbi egy másik cikk témája lesz. 

Jelenleg a szárazföld nyúlványán a plavac mali
mellé egyre több fehér szőlőt, rukatacot, más néven marastinat ültetnek.
Dalmáciában a posip után ez a leggyakoribb fehér fajta, amit gyakorta
házasításokra szoktak használni. Amúgy, DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy a
marastina nem más, mint a malvasia lunga. Ehhez kapcsolódóan még a nyár elején
írtam egy igen érdekes cikket a Pécsi Borozóba! ITT.

Mivel eddig még nem volt szerencsém rukatachoz és
az első esti orebici sétánkon az egyik borbár kínálatában szembejött velem, nem
bírtam ellenállni a kísértésnek, majd kértem egy pohárral. Borom a félsziget
közepéről az Anticevic pincészetben készült, amely borászat nagy szerepet szán a
fajtának.

2021 Jidro rukatac

Kesernyés, citrusokkal indít, amiben némi
narancshéjas, viaszos vonulat húzódik. Ízeiben ez az olajos, viaszos,
mediterrán vonal megmarad, és kesernyés, csonthéjas aromákkal folytatódik. Jó
közepes testében savai hamar eltűnnek, ami sajnos a lecsengésére is rányomja
bélyeget. Nem rossz bor, de nem is emelkedik ki. Inkább egy tucat fehér
mediterrán kategóriába sorolnám. 4+ pont

Felhőszakadás és ragyogó napsütés az Adria partján! Irány Orebic

Utunk negyedik napján ismét autóba ültünk és a 260 km-re
lévő Peljesac-félsziget Orebic falujába indultunk. A település neve már pici
korom óta a fülemben cseng, ugyanis a nagyszüleim az egykori Jugoszláviában,
IBUSZ-szal ott nyaraltak és a nagymamám rengeteget mesélt a falu pálmafáiról,
égszínkék tengeréről, a föléjük tornyosuló fehér sziklákról. A spájzban sokáig
egy onnan származó tengeri sün vázat rejtegetett, amihez a tüskéi miatt mindig
félve nyúltam. Most nekem is megadatott a lehetőség, hogy őseim után én is
eljussak arra a csodálatos helyre. 
Kotori-öböl

Úgy gondoltuk, útközben megnézzük Kotort és délután 4 óra
körül meg már Orebicben a tengerben lubickolunk. A 260 km nem hangzik olyan
soknak, azért autópálya nélkül, falvakkal, dombokkal, kanyarokkal, a korlátozásokkal
tűzdelt Jadranska Magistrala-n (Adria tengerpartja mellett haladó út) jó ha 50
km-t meg tudunk tenni óránként, na meg várt minket egy határ, ahol bármi
megtörténhet. 

Sajnos
az időjós arra a részre már két hete esőt jósolt, a vártak viszont mindent
felülmúltak. Eleinte a hegyekben, jó minőségű utakon könnyedén suhantunk, majd
Kotorba érve megnyíltak az ég csatornái, amihez egy 25 perces dugó társult. A
városlátogatás elúszott, viszont a települést elhagyva némileg csendesedett az
idő, majd jó két óra vezetés után az egyik útszéli konobába egy kávéra
vetemedtünk. A felhőbe burkolózott öböl látványa azért így sem volt utolsó, az
egyre gyakoribb villámok mégis autóba ültettek minket. Jól tettük-e, az már az
utókór kérdése, de olyan másfél órás felhőszakadásban volt részünk, amit még
lakásból sem szívesen nézünk. Eleinte még 30 km/h-val haladtam, később már 20
km/h-nak is örültem. A szembejövő autók folyamatosan felhordták a vizet, ekkor
szinte vakon mentem. Eleinte még csak vízátfolyások keletkeztek, amik idővel
20-30 m hosszú 10 cm mély tóvá nőttek. A legfélőbbek az útszélén lévő közel fél
méter mély vízelevező árkok voltak, amiből az átcsapó víz miatt sokszor semmit
sem láttam, mindenekfölött, még sárlavinák is keletkeztek. Ha fűtöttünk, a
meleg levegőtől trópusi hőséget éreztünk, ha abbahagytuk a szélvédő másodpercek
alatt párásodott. Mondhatom csodaszép kotori élményben volt részünk. Korábban
föciből tanultam, hogy ez a környék a kontinens legcsapadékosabb vidéke, majd
alaposabban utána olvasva megtudtam, a Kotor fölötti hegyekben évi 4000 mm
csapadék esik, míg a rekord 7000 mm. 

A
határhoz érve a nap ismét kisütött és alig fél óra várakozást követően
átjutottunk Horvátországba. A túloldalon 3-4 km hosszú sorral szembesültünk,
szóval nagyon szerencsésnek éreztük magunkat. Dubrovnikhoz közeledve a város
meglátogatása mellett szavaztunk. Parkolót csak a város szélén találtunk, így a
hosszúra nyúlt séta alatt egy másik szemszögből is barátkozhattunk a
településsel. Az óváros főbejáratán, a város védőszentje Szent Balázs szobra
alatt léptünk be Dubrovnik szívébe. Azt kell mondanom sokkal többet kaptunk,
mint reméltünk. 

Dubrovnik

A Trónok harcának forgatása során
világhírnévre szert tevő település egy igazi csoda. Az ősi Raguza népe, nem
csak hajózásban, hanem építészetben is élen járt, így meg sem kell meglepődni,
ha az évszázadok alatt számos nemzet akarta meghódítani. Magyarok,  velenceiek, törökök, habsburgok. A fallal körülvett, félszigetre épült város
meredeken emelkedő zegzugos utcái, sikátorai, fehéren tündöklő, virágokkal
kirakott házai, templomai, palotái egyedi látványt nyújtottak. Több hasonló
települést láttam már az Adria mentén, ehhez mérhetőt azért mégsem. Örök élmény
marad. Innen már csak két órára volt Orebic, ahova késő délután értünk. A nap
tűzött, a fehérlő sziklák tetején elakadt felhők tanyáztak, kertek meg tele
voltak pompázó virágokkal, olajfákkal, pálmákkal, citrusokkal. Olyan, ahogy a
nagymamám elmesélte.

Orebic


A következő részben az ország első számú
bortermő területére a Dingac dűlőbe tartunk.

Kunci

Gondolatok egy nagy utazás előtt

Az utazás már kicsi gyermekkorom óta lázba hoz, talán ebből is adódhatott,
hogy később geográfus diplomát szereztem. A kalandvágy a mai napig elkísér és
tényleg szerencsésnek érezhetem magam,
mivel szerte a Földgolyón számos csodás helyre sikerült eljutnom. Az igazi
katarzis mégis akkor csúcsosodik ki, mikor egy régóta vágyott, sokat
hallott, olvasott, bakancslistás helyre készülök.

Most is egy ilyen út előtt állok, aminek keretében előbb Montenegrót, majd Horvátországot
vesszük célba, természetesen némi boros kitekintővel. Utamról, tapasztalataimról
mindenképpen be szeretnék számolni, hiszen a 12 nap alatt garantáltan rengeteg
élmény és meglepetés vár ránk. Be kell vallanom, a fekete hegyek országában,
Crna Goraban még nem jártam, a déli szomszédunknál, Horvátországban már igen,
azért ott is van még mit bepótolni. 

Vujnovic borászat, Hvar-sziget

Két éve történt, mikor egy hirtelen döntés
után autóba ültünk és Bosznia-Hercegovinát átszelve a Makaraskai riviéra déli
részéig meg sem álltunk. A magasba törő Biokovo-hegység fehér sziklái, a
türkizkék tenger, a mediterrán fenyvesek, leanderek, fügefák tömkelegei, az
olajfa ültetvények, a kabócák éneke életem egyik legnagyobb élményét adták.  A szállásunk teraszával szemben az a Peljesac-félsziget
húzódott, ahol 1961-ben az egykori Jugoszláviában a Dingac-dűlőben létrehozták
az ország első eredetvédett szőlőterületét, aminek a fő fajtája a zinfandellel
közeli rokonságban álló plavac mali.  Sajnos
akkor még nem sikerült eljutnom a meredeken, tenger fölé magasodó, impozáns
látványt nyújtó, sziklás ültetvényre, de ez az álom most megvalósulni látszik,
ugyanis utunk orebici végállomásától 20-30 km-re fekszik a dűlő.  
Borászati szempontból az alig 4500 hektár szőlővel bíró Montenegrót se
becsüljük le, hiszen számos kincset tartogat a borok szerelmeseinek. Elég csak
megemlíteni a helyi nyelven fekete lónak hívott vranac-ot.  Aki már kóstolta borát, az jól tudja, a fajta egyszerre
három égtáj jellegzetességét hordozza magában, markáns savai az északot,
borsos, ánizsos fűszerei a mesebeli keletet, robusztus, tanninos teste, sötét
színe, a mediterrán délt, mindenek tetejében együttes komplexitása pedig
meglepheti a nyugati fajtákon nevelkedett borrajongókat. 
Ebben a hegyekkel szabdalt, mediterrán tengerparttal rendelkező csöppnyi
országban azt a Plantaze borászatot szándékozunk meglátogatni, amely 2310
hektáros területével, több mint 10 millió szőlőtőkéjével a kontinens egyik
legnagyobb saját szőlőültetvénnyel rendelkező birtoka. Mivel már korábban Plantaze borászatból
vranac-ot itt, Dingac dűlőből plavac mali-t itt mutattam be az oldalamon, ezért most
egy új őshonos montenegrói fehér fajtát a krstac-ot /szláv nyelven kereszt/
bontok fel a nagy utazás előtt. Nevét a
kereszt formájú fürtjéről kapta. 

2021-es bor, erőteljes mély,
citrosokkal teli, barackos, diós, mézes, virágos illatokat áraszt. Intenzív savai
mögött telt, kerek, mézes, érett barackos, enyhén körtés, kesernyés aromavilága
bújik meg, aminek meszes, ásványos karaktere hosszan érződik a torkomban. Nem egy finoman kidolgozott bor, mégis hatalmas meglepetést okoz.  5 pont

Kunci


Különleges horvát borok kóstolója Szegeden II.

“Svaku lozu, hvali, 
ali mali plavac sadi”
“Minden szőlőt dicsérj, 
de plavac malit ültess”

   E szavakkal kezdeném a horvát borkóstoló második felét, ahol az ország első számú sztárja a plavac mali került előtérbe. A fajtával először 5-6 évvel ezelőtt Budapest egyik borfesztiválján találkoztam.

Hvar-szigete, Sucuraj, háttérban a Biokovo-hegység, Dalmácia


   Sötét színe, piros és fekete bogyós ízvilága, fűszeres jellege, enyhén kesernyés lecsengése egyből magával ragadott. Azóta megjártam a fajta hazáját Dalmáciát, ahol számos plavac mali került poharamba. 


   A dalmát szupercsoda a 2000-es évek elején Mike Grgichnek /Napa-völgyben a Grgich  Hills alapítója/ köszönhetően vált ismertté, ugyanis az ő segítségével sikerült az amerikaiaknak megtalálniuk a zinfandel ősét. Ez nem más mint a szinte már kihalt crljenak kastelanski, ami igen közeli hasonlóságot mutat déli szomszédaink első számú szőlőjével a plavac malival.  Azóta már azt is tudjuk, hogy a plavac mali, a crljenak kastelanski és a dibrici fajták kereszteződéséből született.
    E sztorinak a gyökereit vizsgálva hazai kötődésünk is van. A beszámolók alapján az első zinfandel tőkék az 1820-as években a bécsi Schönbrunni kastély császári kertjéből kerültek bostoni melegházakba, ahol még a téli időszakban is friss szőlőt szüretelhettek róla. Néhány évtizeddel később pedig innen vihette magával a Sonoma-völgyi Buena Vista birtokára az a magyar származású Haraszthy Ágoston, akit a kaliforniai bortermelés atyjaként tartanak számon. 

   Napjainkra a cevapcici, a prsut, az olivaolaj, a tengerből kifogott friss halak, az utak mentén lévő grillezett bárányok mellett, a plavac mali is felkerült a horvát gasztronómia térképére. A helyiek szerint a későn érő fajta ott érzi jól magát, ahol tűz a nap, sziklás a talaj és a gyökérzetnek minden csepp vízért meg kell küzdenie. Nem is csoda, ha a plavac mali otthona az ország legszárazabb, legnapsütöttebb régiója, vagyis Dalmácia. Igazi szentélyének a Peljesac-félsziget Dingac és Postup dűlőit tartják, amik a keskeny földnyelv délnyugati részén fekszenek. Ráadásul az országban e két termőhely kapott elsőként /1961 illetve 1967/ eredetvédelmet. Különleges klímájának köszönhetően a lakosság főleg szőlő és olajbogyó termesztéssel, borkészítéssel, halászattal na meg az oly sok munkát adó turizmussal  foglalkozik. 
   A környező szigeteken is egyre népszerűbbé válik a plavac mali, így Hvar szigetén a Sveta Nedjelja, Zavala, Ivan Dolac, Brac-on pedig a Murvica dűlők is nagy hírnevet szereztek maguknak. Kóstolásunk során sajnos a régió első számú fehér fajtája posip nem került terítékre, de nyaralásunk alkalmával ezt is sikerült megízlelnünk. 


Rozic plavac mali 2015
   Fajtajelleges tiszta illatokkal indít. Érett áfonya, szeder, csoki, sok fűszerrel megbombázva. Tanninjai az idők során lekerekedtek. A közepes testű fűszeres bor, szeder, áfonyalekvár, fekete ribizli, kávé, csoki ízeit, szárított paradicsomos buké lengi körbe. Enyhén rebarbarás, medvecukros lecsengésű. 6+ pont

Matusko plavac mali 2019
   Epres, cseresznyés, málnás, áfonyás, szedres, fűszeres illatát erős vaníliafelhő burkolja körbe. Én ezt hordónak mondanám, de a helyiek szerint ez a különleges aroma, a délről fújó jugo szél partra hordott algájának köszönhető. A könnyedebb testű borban, ugyancsak átható az algás, vaníliás jelleg, amit áfonya, cseresznye, málna, fűszeres ízei kísérnek. 5 pont

Radovic Dingac plavac mali 2018
   Itt már egy vastagabb érettebb borról beszélünk, ami még mindig időt kíván. Szeder, áfonyalekvár, fekete ribizli, csoki, kávé, sok fűszerrel és fekete borsos jelleggel egészül ki. Alkoholban sincsen hiány, amitől picit likőrös jellegű. 6 pont


Radovic Dingac Reserva plavac mali 2016
   A szeder, fekete ribizli, áfonya, bors aromáiban, ha nem is annyira áthatóan, de itt is érezhető az algás vaníliás jelleg. Fekete bogyós lekváros testét élénk csersavak járják át. Fekete ribizlis, borsos, enyhén kesernyés rebarbarás lecsengésű. 7- pont


Vinarija Dingac Dingac Selekcija palavac mali 2012
   A Vinarija Dingac 1902-ben létrejött szövetkezet, ami közel 300 hektár szőlőjével és 330 tagjával a félsziget legnagyobb borászatává fejlődött. Mára a leghíresebb horvát pincészetek közé nőtte ki magát.
Illatában a hordó borsos, csokis fűszerei egyszerre keverednek a fekete bogyós gyümölcsök aromáival. A vastag testű, kerek borban szinte robbannak a borsos, csokis fűszerek, amiben egymás után jelennek meg a fajtára jellemző fekete ribizli, áfonya, szeder, kávé ízek. Irtózatosan hosszú fűszeres lecsengésében az enyhén kesernyés rebarbarás jelleg sem hiányzik. 8 pont

   Úgy gondolom ezzel a borral pontot tehettünk az este végére. Nem hiába választották meg kétszer a zágrábi borfesztivál legjobb borának.

Kunci

Plavac mali, posip és a hvari afrodiziákum

   
   Dalmácia hallatán mindig a mediterrán fenyőerdők, az olajfaligetek, a kókusz illatot árasztó fügefák, az égig érő fehér sziklák, a sós tengeri levegőn érlelt prsut, a cevapcica, az égszínkék tenger és a zenei aláfestést adó kabócák éneke jut eszembe. Párommal úgy döntöttük, hogy nyáron Dalmáciába, a Makaraska Riviérán fekvő Zaostrogba utazunk. Gondolom mondanom sem kell, mindazt amit leírtam szinte tálcán kaptuk, sőt, még annál is többet. 

A Biokovo kopár sziklái Hvar szigetről

   Zaostrog falucskája a Neretva torkolatától 20-km-re északra, a Peljesac-félszigettel és a Hvar szigettel szemben a Biokovo hegység fehér sziklái alatt húzódik. E szavak hallatán a borkedvelők hamar felkapják a fejüket. Az ország első számú kékszőlője a plavac mali ebből a régióból származik. 
A fajta a 2000-es évek elején a zinfandel eredetének kutatása során került középpontba. A tengerentúliak közel fél évszázados keresgélés után Kastel Novi-ban a már szinte kihalt crljenak kastelanski szőlőfajta DNS vizsgálata során találtak azonosságot a kaliforniaiak legfontosabb szőlőfajtájával. Az igaz, hogy kasteli kék /ahogy itt nevezik/ természetes klónja a plavac malinak, de ez olyan minimális különbség amit sokan egy kalap alá vesznek. 

A sziget csücskében lévő világítótorony


  
   Nem is csoda, ha a szárazságtűrő fajta legjobb borait az ország legnaposabb régiójában a Peljesac-félszigeten és Korcula szigetén készítik, de lassan a Hvar, Brac szigetek termelői is felzárkóznak mögöttük. Egy helyi mondás szerint: Svaku lozu hvali, ali mali plavac sadi. “Minden szőlőt dícsérj, de plavac malit ültess”
A hvar szigeti kirándulásunk során Sucuraj falucskájának Vujnovic borászatát látogattuk meg. Sokak szerint a kis halászfalu leginkább a szárazföldet összekötő kompról és a Vujnivic pincészetről vált híressé, amihez még az impozáns világítótornyot is hozzásorolnám. 
A 350 éve a településen élő család borászata az egyik legkülönlegesebb boros élményem volt. Fő bázisukat nem a sziget közepén fekvő pincéjükben, hanem a falu kikötőjében lévő pizzériájukban rendezték be. Nyugodtan kijelenthetem, boraik mellett pizzájuk is kitűnő.

Sucuraj romantikus kikötője


   Nos nézzük milyen borokat adtak a napsütötte sziget karsztos mészkőszikláin gyökeret vert szőlőtőkék!


Posip 2020
   A szőlőt egy korculai termelő fedezte fel a 19. század közepe táján. Kutatások  bebizonyították, hogy két helyi fajta a bratovina és a zlatarica blatska spontán kereszteződéséből született. Mára az ország tengerparti régiójának vezető fehér fajtájává lépett elő. 
A 2020-as reduktív bor körte, méz, mandula illatához, keserű mandula, körte ízek párosultak, amit kellemes savak fogtak körbe. 4+ pont

Oka vina 2020
   Másodikként a sziget autochton fajtáiból /prc, bogdanusa, mekuja/ készült cuvé került a poharunkba. 
Citrusos jellege virág, körte, alma, mandula illatokkal egészültek ki. Friss savait keserű mandula, alma, grapefruit aromák vibrálása tette izgalmassá. 5 pont

Prc 2020
   Az Oka Vina-ban már kóstolt prc fajta a legérdekesebb hármójuk közül. Egy olyan kihalásra ítéltetett ősi fajtával találkoztunk, amit a Vujnovic család a zagrebi és a spliti egyetemekkel karöltve mentettek meg. A helyiek szerint az ebből készült bor afrodiziákumként szolgál, így prc-ből mohón kortyolgató férfiak még lágyéksérvet is kaphatnak egy tüzesebb éjszakát követően.:)
Itt már egy karakteresebb, teltebb, savakban gazdagabb borral álltunk szemben. A pohár szájából érett alma, citrus, virág illatok szálltak, amik ízében is megmaradtak. Mindez némi barackbukéval egészült ki. 5 pont

A felhozatal 

 

Plame 2019

   A várva várt vöröseknél két plavac mali került terítékre. 
A Plame névre hallgató bort nyári esték vörösének szánták. A 9 hónapot használt barrique-ban töltött bor igazi tüzes mediterrán jegyekkel volt felvértezte. Kis szellőztetést követően csoki, kávé, bors, kakaó aromák a konyakmeggy gyümölcsös világával keveredtek. Közepes teste, érett meggy, szilva ízei csokis jegyekkel egészültek ki. Mindezt a fajtára jellemző enyhén rebarbarás kesernyés íze tette pikánssá. 
5+ pont

Ivan Dolac 2017
   A sziget legjobb Ivan Dolac nevű dűlőjében termelt 2017-es plavac mali egy teljesen más kategória. 13 hónapot új barriqueban töltött bor egyszerre érett, gyümölcsös, tüzes, tartalmas és hosszan érlelhető. 
Egyből kakaó, kávé, szeder és szilva lekváros aromái izgatták szaglószerveinket. Nagy testében a barrique csokis jegyei szeder, szilva, konyakmeggy ízekkel vegyültek, amire a koronát az enyhén rebarbarás fajtajelleg és egy csipet fahéj tette fel.
Igazi nagy bor 6+ pont

Komp a poháron át


   Kóstolásunk során rengeteg információval és élménnyel gazdagodtunk, miközben a mellettünk lévő kikötő kompja rendületlenül hozta-vitte a szigetre illetve a szárazföldre igyekvőket. Mivel zárnám le írásom? Hvar, plavac mali, prc vagyis az afrodiziákum! 

Végül köszönjük a Vujnovic családnak azt sok törődést amit tőlük kaptunk.

Kunci
2025 ©
barefoot web design