• Skip to main content
  • Skip to footer

bor földrajz

Jussunk dűlőre

  • Blog
  • Magamról
  • Szolgáltatások
  • Kapcsolat

kövidinka

Oct 06 2023

Nagy gondolatok egy kicsi alföldi szüreten

 

A mai napig azt
tapasztalom, hogy a borfogyasztók többsége, az alföldi, homoki borok hallatán még
mindig hátat fordít, majd egy jobb tétel kóstolása után, kikerekedett szemekkel
ámulnak és bámulnak. Ennél a pontnál a Ság-hegyen gazdálkodó Dénes Tibor
szavait használnám.

„Bármerre járok az
országban, Csongrádon, Zalaszentgróton, Nyékládházán, Kőszegen, mindenhol jó
borokat kóstolhatok” 
Ebben teljesen igazat adok
neki. 

Magyar szemmel a közel
20000 hektáros Kiskunsági borvidéket kolosszusnak is hívhatnánk, hiszen az
ország szőlőültetvényeinek majd egyharmadát teszi ki. Ez a méret nemzetközileg
azért már közel se nevezhető óriásinak, inkább csak a középkategória második felében
tudom elképzelni, viszont ekkora szőlő és bormennyiséggel mégis sok mindent
lehetne kezdeni. Persze, a múlt századvégi borhamisítások eléggé meghurcolták
az ottani borkultúrát, szerencsére a kemény erőfeszítéseknek hála, mára számos
ízletes homoki bort kortyolgathatunk a Duna-Tisza közéről. Azt se feledjük, a 19. század
második felében, a filoxéra során a homoki szőlőtermelés egyszer már megmentette
a hazai borkultúrát, így feltenném a kérdést:

–         
Az
áhított palackos export szempontjából most ugyanezt miért ne tehetné meg?

Aki kicsit is benne van a
borok világában az tudja, a nagytestű vörösborok a halálukat járják, a rozék
lecsengőben vannak, a könnyed, gyümölcsös tételek pedig előtérbe helyeződnek. Az
Alföld pont ilyen szerepet tölthetne be a hazai boriparban. A technika, a
nemzetközi nagyközönség számára behízelgő (irsai olivér, generosa, stb.) fajták
adottak, szóval az ugródeszka kész van, már csak a koncepciót kellene
kidolgozni és beleugrani a világ bortengerébe. 

Ilyen gondolatokkal indultam
el szeptember végén Kiskunmajsára a Pellikán Birtokra, hogy részt vegyek egy
átlagos szüreti napon.

A Pellikán Birtokról korábban már beszámoltam egy másik hírportálon itt. Amúgy
egy olyan különleges családi vállalkozás, ahol 2 hektáron kékfrankos, kadarka,
hárslevelű, rajnai rizling, cabernet franc fajtákkal foglalkoznak. Igaz, ez még
nem is olyan egyedi, de a
filozófiájuk már az. Szerte az országból, mikró szőlőtételeket (Villányból
cabernet franc-t, Pannonhalmáról chardonnay-t, Tokajból furmintot,
aszúszemeket, Kiskunságról kövidinkát, irsai olivért stb.) vásárolnak, majd
otthon készítenek belőlük saját márkajelzésű borokat, amik bisztrójukban minden
akadály nélkül poharazgatva kóstolhatóak. Aki arra jár és betér, az egy
különleges országos borkörtúrán vehet részt.

Egy kékfrankos szüretre voltam hivatalos. Sajnos a közel fél
hektáros területről elég kis mennyiség került a ládákba. Ez betudható a hosszú,
hideg tavasznak, a folyamatos nyári esőzéseknek, a lisztharmat okozta betegség is gyakori
látvány volt a fürtökön. Innen már gondolhatjátok, a 2023-as évjárat nem kap
10-es pontszámot, amúgy ez az egész országra igaz. Szedés közben mi azért
mindent megtettünk a minőség érdekében. Természetesen kézzel szedtük a szőlőt,
a bogyókat meg lehetőség szerint válogattuk. 

A szüret mindig jó mulatság, másrészt a vidéki emberektől, rengeteget lehet tanulni, hallani a helyi kultúráról, szokásokról, jelenről,
régmúltról. Most is szó esett libatenyésztésről, a kövidinka jelentőségéről, az
alföldi értékek megmentéséről. Boros szemszögből kiderült, a lenézett kövidinka
oly annyira reneszánszát éli, hogy elsőként fogy el a helyi termelők repertoárjából.
Könnyű, jó ivású bora nyaranta a legdivatosabb fröccsalapanyagnak számít. Pellikán Laci is bánja már a rajnai rizling ültetvényét, mivel mai
fejével már a sokak által lebecsült kövidinkát ültetné. Persze ez
 azért elég kemény munka. Itt nem csak a szedésre gondolok, hanem az
azt követő procedúrára. Manapság a modern prések végzik a munkájukat, de az
elpakolás, a vödrök, ládák, csövek, prés tisztítása a fárasztó nap végén
szinte kegyvesztett feladatnak számít, pedig ugyanakkora jelentőséggel bír, mint
a tiszta tányérra helyezett étel a vendéglőben. Már a legapróbb szennyeződés is
a leendő bor minőségromlásához vezethet, akkor pedig oda az éves munka. 

És mi is készült
végül a kékfrankosból? Az évjárat miatt nagyobb részéből rozé, kisebb részéből
meg siller!

Kunci

Written by barefoot · Categorized: homoki borok, Kékfrankos, Kiskunmajsa, Kiskunsági borvidék, kövidinka, Pellikán Birtok, szüret

Sep 08 2021

Csongrád, bor, Körös-torok, napfény

   A Csongrádi borvidék hazánk bortérképén sokáig fehér
folt volt számomra. A jég
idén áprilisban tört meg, mikor a Szeged melletti Kiskundorozsmán
látogatást tettem az Ujvári Pincészetben. Azóta egyre több
mindent tudtam meg a borvidék életéről.

Körös-torok

   Sajnos a négy részre tagolódott /ásotthalmi, móraholmi, szegedi, csongrádi/ borvidéknek eddig nem sikerült bekapcsolódnia a hazai boros élet vérkeringésébe. Szőlőtőkéi folyamatosan fogynak, a helyi borkultúrát pedig egy lelkes maréknyi csapat próbálja életben tartani.

   
   Az utóbbi időben mégis megmozdult valami. Három pincészet, három fiatal borászának, három borával /Bodor Martin, Ujvári, Tóth/ Egy Korty Csongrád néven egy borcsomagban próbálják hirdetni a borvidék sokszínűségét. A kezdeményezést jónak tartom, persze ennél több kell a hírnévhez. Szélesebb összefogás, egy jó marketingstratégia, amihez egy frappáns szlogen se ártana. Hazánk legnapsütöttebb területéről lévén szó, nyugodtan használhatnák /A legnapfényesebb borvidék/ mottót.
Fröccs és szóda

   Pető Lilla meghívásának köszönhetően az augusztus 20-ai hétvégén a Csongrádi borfesztiválon exkluzív borkóstolón vehettünk részt, ahol elmerültünk a helyi bokrosi borok világában. Úgy gondolom a borvidék ezen részén van a legtöbb életképes pincészet, sőt a kékszőlők többsége is előnyt jelenthet számukra. A Körös-torok strand adta turizmusi lehetőségiekről se feledkezzünk meg. 
Csongrád városa is egyre többet tesz a helyi boros élet felvirágoztatásáért. A több napos borfesztivál gazdag kulturális programmal egészült ki. A dűlők közti félmaratontól kezdve, a gyerekeknek tartott bábszínházon át, az éjszakába nyúló koncertekig szinte mindegyik korosztály megtalálhatta a magának való szórakozási lehetőséget. Az ízletes borokról pedig a helyi és a vendég pincészetek gondoskodtak.

     Kóstolásunk során a borstílusok /klasszikus, natúr, bio, kézműves/ széles skálájába ízlelhettünk bele. Számos kellemes meglepetés ért minket.

   Mindenképpen említést igényel Bodor Martin Családi Borászata. Martint sokan a borvidék ifjú titánjaként emlegetik. Fehérborai közül a sajátos stílusban készített generosaját nem lehet szó nélkül hagyni. Egyszerre fűszeres, harmonikus, könnyed mégis tartalmas igazi nyári bor. Míg Martin a cabernet sauvignonban látja a jövőt, addig apja a kékfrankos erejében hisz. Mi is inkább az idősebb korosztály véleménye mellé húztuk be a strigulánkat.

Beszélgetés Gutpintér Tamással

   Az összesen 2 ha-on gazdálkodó Gutpintér Örömborászat finomra hangolt borait igazi élmény kóstolni. Mikro és makro tételeik egy teljesen más világba repítik a borvidéket. Már az érett fehér húsú gyümölcsös aromákat árasztó arany sárfehérje sem egyszerű tétel, de a 2016-os  kékfrankosának ízét még mindig a számban érzem. Amíg a tömény mégis  gyümölcsös, légies portugiesere Villányban is kuriózumnak számítana, addig a csipkebogyós jellegű kicsit fanyarabb kékfrankos rozéja északi stílust képvisel.

   Balog Árpád natúr borai már régóta mozgatták fantáziámat. A szüretelt szőlőt darálja, de nem préseli, majd 60-90 napig héjon erjeszt, amihez a továbbiakban semmiféle adalékanyagot nem használ. Főleg külföldön értékesít, így hazai piacon szinte fellelhetetlenek. Különösen kövidinkájára fókuszáltam, aminek oxidatív jellege sem tántorított el. Könnyedén beleilleszthetnénk egy spanyol  száraz sherry, vagy egy francia jura borsorba. Vörösei közül főleg a 2017-es zweigeltje tett rám mély benyomást. 

   Írásom végén, be kell vallanom, számos kincsre bukkantunk a csongrádi bokros borok között. Nem tagadom, boraik nem annyira kifinomultak, itt-ott még van tennivaló, de úgy gondolom jó úton haladnak. Természetesen a jövőben még sokat szeretnék velük foglalkozni. A kóstolóért köszönet Lillának és azoknak a borászoknak, akik vendégül láttak. 

Kunci


Balog Árpád natúr borai

Written by barefoot · Categorized: Cabernet Sauvignon, Csongrádi Borfesztivál, Csongrádi borvidék, Egy Korty Csongrád, generosa, Gutpintér Tamás, Kékfrankos, kövidinka, portugieser, Zweigelt · Tagged: arany sárfehér, Balog Árpád, Bodor Martin

Footer

Kapcsolat

borivóknak való…

  • A Borrajongó
  • Borgőz
  • Borkóstoló
  • Pécsi Borozó
  • Táncoló medve
2025 ©
barefoot web design