Egyesek az olaszrizlinget lenézik, mások magasságokba emelik, sokan meg
tőle várják a nemzetközi átütő sikert. Megmondó ember nem szeretnék lenni, egy
sanyarú hírt mégis tényként kell kezelnünk. Napjainkra a termőterülete 3200 hektárra
csökkent! Még jól emlékszem arra, mikor szakembereink
6000 hektárról regéltek és „mandola-ra” átkeresztelve szerettek volna új
nemzeti bormarketinget csinálni neki. Ez a projekt kútba dőlt, közben a déli szomszédunkban
a horvátok a grasevina-t (olaszrizling horvátul) szép lassan elkezdték felvázolni
a világ bortérképére. Ott valahogy összeállt minden. Az elhívatottság, a stílus
és az akarat. Ha már itt tartunk, ne
feledkezzünk el a nyugati végen lévő sógorokról sem, akik welschriesling néven
megint nagyot durrantanak vele.
Valaki csak fröccsborként kezeli, mások meg túlhordózva nagyágyút próbálnak
belőle készíteni. Mindkettőnek valahol igazat adok, de erre marketing
stratégiát nem lehet építeni. Azt se feledjük el, Tokaj kivételével (amúgy 0,6
hektáron ott is termelik), minden borvidékünkön kisebb-nagyobb mennyiségben előfordul, a különféle
terroir-ok meg más-más karaktert adnak neki.
mészkő rétegeiben gyökeret verő szőlőkben keresik a fajta rejtelmeit. Bevallom,
én ahhoz a másik véglethez tartozom, akik Badacsony, Somló tanúhegyeinek kemény
bazaltos, savakkal, ásványokkal felvértezett világában lelik meg az értékeit. Különösen
akkor kedvelem, mikor a légiesebb testét abban az arany középútban készítik el,
amiben a gyümölcsök, ásványok, hordók együttesei balance-ban vannak és nem próbálják
a chardonnay-k, furmintok markánsabb testét utánozni.
Az alig fél hektáron, a
Szent György-hegyen gazdálkodó Ujvári Vivien évről-évre ilyet tesz le az
asztalra. Korábban a 2017-es évjáratáról már ódákat zengtem itt, sőt van még
belőle 2 palack, amit nagy becsben tartok, de most megbontásra került tőle a
2019-es évjárat. Viviről mindenképpen tudni kell, fiatal kora ellenére körbejárta a világot,
Új-Zélandot, Kaliforniát, dolgozott Badacsonyban is, most meg Tokaj egyik
vezető borászatában a Barta Pincészetben produkál olyat, amitől csak ámulunk és
bámulunk. Igazat megvallva, két éve már kóstoltam ezt a bort, de az idő az előnyére
vált! Lássuk!
A pohár falán vaskosan folyik, színében kezd aranyba hajlani. Illatában
komplex, citrusok, lime, fehér érett gyümölcsök kombinációja, némi marcipán
keveredik zöld füves jegyekkel. Közepesen vastag, enyhén olajos testében a markáns
savak feszesen, valamelyest fiatalosan tartják. Ízében annyira kerek, hogy
körzővel, vonalzóval se lehetne jobban megtervezni. Számban érettebb alma,
körte, narancs, barack, csonthéjas aromák kavarognak, amihez egy extrém hosszú,
sós, picit kesernyés lecsengés párosul. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem
nehéz, nem könnyű, inkább elegáns. Igazi érett tankönyvi mintapélda
lehetne. 6+ pont
