Anno Tito rezsimje a dalmáciai Peljesac-félszigetet
kékszőlős területté, a szembe lévő Korcula-szigetét fehérré nyilvánította. Míg Peljesac-on
a plavac mali az úr, addig a túloldal két leghíresebb fajtája a posip valamint
a grk, de az utóbbi egy másik cikk témája lesz.
Jelenleg a szárazföld nyúlványán a plavac mali
mellé egyre több fehér szőlőt, rukatacot, más néven marastinat ültetnek.
Dalmáciában a posip után ez a leggyakoribb fehér fajta, amit gyakorta
házasításokra szoktak használni. Amúgy, DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy a
marastina nem más, mint a malvasia lunga. Ehhez kapcsolódóan még a nyár elején
írtam egy igen érdekes cikket a Pécsi Borozóba! ITT.
Mivel eddig még nem volt szerencsém rukatachoz és
az első esti orebici sétánkon az egyik borbár kínálatában szembejött velem, nem
bírtam ellenállni a kísértésnek, majd kértem egy pohárral. Borom a félsziget
közepéről az Anticevic pincészetben készült, amely borászat nagy szerepet szán a
fajtának.
2021 Jidro rukatac
Kesernyés, citrusokkal indít, amiben némi
narancshéjas, viaszos vonulat húzódik. Ízeiben ez az olajos, viaszos,
mediterrán vonal megmarad, és kesernyés, csonthéjas aromákkal folytatódik. Jó
közepes testében savai hamar eltűnnek, ami sajnos a lecsengésére is rányomja
bélyeget. Nem rossz bor, de nem is emelkedik ki. Inkább egy tucat fehér
mediterrán kategóriába sorolnám. 4+ pont
