bor földrajz

Jussunk dűlőre

Nagy-Somlói borvidék

1% Winelovers Grand

 Április 1-jén részt vettem az ország egyik legnagyobb beltéri boros rendezvényén a Corinthia Hotelban megrendezett Winelovers Grand-on. A kiírások alapján több mint 100 pincészet, legalább 700 bora szerepelt, ami már tényleg nem kis mennyiség. Ennyi tétel hallatán az ember inkább csak csemegézni tud. Közel hét órát töltöttem el, de még így is csak a borok töredéke jutott a poharamba, ezért kerestem a kuriózumokat. Külön örültem a nemzetközi teremnek, ahol a chilei carmenere-től, andalúziai Sherry-n át, az új-zélandi pinot noir-ig, bőséggel válogathattunk a külföldi “konkurenciától”. 
   Azért a hazai mezőnyben sem kellett csalódnunk. A régi nagyok mellett, számos feltörekvő pincészet jelent meg a porondon, akik kiváló, egyedi minőségű boraikkal, próbálnak helyet követelni maguknak a magyar borpalettán. Néhány érdekes tételt kiemelnék, ami tényleg megfogott. 

Hazánk egyik gyöngyszemének tartott borvidékével, a Nagy-Somlóval kezdem a sort. A Kancellár Birtok 2018-as hárslevelűje nem egy mindennapos, szokványos tétel, szóval csak azoknak ajánlott, akik szeretik az érett, krémes ízeket. A sós ásványok, citrusok mögött, birs, körte, erőtejes mézes jegyek keverednek. 6 pont 

A bazaltos ízvilágnál maradva, a Badacsony Villa Sandhall rajnai rizlingjei mindig nagy élményt nyújtanak, szóval szinte már kötelező tételnek tartom. Inkább a német stílust képviselik, sőt egyedi módon csak reduktív eljárással dolgoznak.  A 2017-es Crystal Cut volt az, amire már elismerően bólintottam. Persze a kor, és az évjárat is benne van a palackban. A friss citrusok mögött alma, körte, pirítós aromái köré gyönyörű savak sorakoznak, amit néhány gramm maradékcukor tesz igazán kerekké. Erős 6 pont 

A Badacsonyi borvidékről frissességével keltette fel érdeklődésemet a Málik Pince 2020-as Pressio-ja. Egy olyan újragondolt tétel, ami az ifjú generáció, Zoltán fia ötlete alapján készült zeusz, sárgamuskotály, zöldszilváni házasításából. Egyszerűen csak jó inni. Lendületes, citrusos, friss vágott füves, sárgadinnyés, minerális aromáit, picit édeskés vég zárja le. 5 pont

Vörös fronton Gere Attila 2020-as syrah-ja mindenképpen említést érdemel. Egyszerre,  kraftos és fajtajelleges. Egy erőteljesebb, feszes, csokis, hordó ül a boron, viszont  mögötte jó savak, valamit szeder, áfonya aromák és a borsos fűszerek szépen kiérződnek. Idővel még kerekedni fog. 6 pont +

A Szekszárdi borvidéken gazdálkodó Garai Pince boraival még nem találkoztak az ízlelőbimbóim. Most ez is bekövetkezett és nem maradt el a meglepetésfaktor sem. A 2019-es Tauninger cuvée (cabernet franc, cabernet sauvignon, syrah) egy nagy vörösbor, ami már nemzetközi szinten is megállja a helyét. Nagy testű, szedres, csokis, kókuszos aromavilágához,  átható, hosszú vaníliás lecsengés párosul. 7 pont

Több tucat argentin malbec után már régóta mozgatta a fantáziám, hogy milyen egy francia Cahors, ugyanis az óvilágban oda tesszük a szentélyét. Persze, vannak olyan legendák, hogy a Kárpát-medencéből származik a fajta, ezt a témát félre téve, inkább arra a  2016-os  Extra Libre Cahors malbec-ra koncentrálnék, ami a poharamba került. Sok dél-amerikai társához képest kevésbé feszes ízvilággal rendelkezik. A jó közepes testű, fűszeres, ribizlis, áfonyás, szedres érettebb jegyeihez elegáns hordózás társul.  6 pont –

Nagy meglepetésemre szembe jött velem Szicília egyik eldugott fajtája a nerello mascalese. Már évek óta nem volt hozzá szerencsém, most viszont a Vinissimo-nak köszönhetően egy 2021-es Fazio Castelmedio nerello mascalese került a poharamba. A vékonyabb testű, piros bogyós cseresznyés, meggyes, málnás, ribizlis jegyei mellett egyből orron vágott a különleges, ázott papucsra hasonlító illata. Elsőre furcsán hangzik, mégis van egy behízelgő jelleme. 6 pont

Masseria de Borgo dei Trulli 2021-es primitivo-ját hagytam a végére. Persze, aki picit is ismeri az olasz borvilágot, az jól tudja, hogy északon a Prosecco, délen, Pugliában pedig a primitivo örvend egyre nagyobb népszerűségnek szerte a világban. Ez a korán érő fajta, vastag, sűrű, gyümölcsös, alkoholban gazdag, fűszeres bort ad, aminél az ember talán többet nem is kívánhat zárásként. A 14,5%-os maligánszintje, valamint a nagy test mellett a csoki, szeder, szilva, bors aromáit édesgyökér és ánizs jegyek kísérik. Némi édeskés érzettel, hosszan cseng le a torkomon. 7 pont  
Kunci

Juhok az akolban, borok a palackban. A Somlón jártam!

Az utóbbi időben Isten ittfelejtett kalapján a Somlón egyre nagyobb kereteket ölt a juhfark kultusza. Sajnos sokan még mindig vele azonosítják a Nászéjszakák borát, pedig ez az elmélet már régen kútba esett, s jól tudjuk, hogy egykoron a gazdák egybe szüretelték a szőlőt, majd a bort távoli tájakra szállították, így a Habsburgok asztalára is. A témához kapcsolódóan két gondolat erejéig tovább borzolnám a juhfark hívők hitét, ugyanis egy régi feljegyzés alapján a somlai borok harmóniáját a furmint, savgerincét a juhfark, illatát a sárfehér adta, másrészt, napjainkban a juhfark egyik nagymesterének, Barcza Bálintnak csúcsborát sem ez a fajta, hanem egy cuvée jelenti.

Kijelentéseim
ellenére a juhfark jelentőségét nem becsülöm le, sőt óriási potenciált látok
benne. Nevét a juh farkához hasonlító hengeres szőlőjéről kapta, aminek
eredetét a Kárpát-medencére tesszük, egyes szakirodalmak mégis osztrák kötődést
társítanak hozzá. Egy biztos, jelenleg csak hazánkban, alig 200 hektáron
termesztik, ebből a legnagyobb mennyiség /kb. 110 hektár/ a Somlón, elvétve
találkozhatunk még vele a Balaton északi partján, Neszmélyen, a Pécsi
borvidéken. A filoxéra előtt őseink gyakorta szívesen foglalkoztak vele,
viszont az új, könnyebben termeszthető fajták bejövetelével szinte teljesen kiszorult.
Ez oly mértéket öltött, hogy a 90-es években újra kellett engedélyeztetni. Ez
Inhauser Istvánhoz köthető, aki szentül hitt a fajta erejében. Ezek ellenére sajnos a termelők inkább a megtűrt
kötelezőként termesztették. Jól emlékszem még Györgykovács Imre szavaira, aki
egyszer kijelentette, hogy az apja szigorú bírálatának hatására egy juhfark
tőkét sem telepített. Később vásárolt szőlőből mégis készített belőle bort.

Mi is lehet ennek
a hátterében? Tudnunk kell, egy olyan szőlővel állunk szemben, ami erős
növekedésű, fagyérzékeny, rossz évjáratban savai még a fogkövet is lebontják,
egyszerű, alig érezhető neutrális ízvilágát meg sem említve. Minden 2006-ban változott
meg, mikor egy oly évjárat jött, amit körzővel, vonalzóval se lehetett volna
jobban megtervezni. Természetesen a juhfark is kiváló minőséget adott, majd a
pincészetek ekkor eszméltek rá arra a kincsre, amit a kezükben tartanak. Szerencsére az utolsó másfél évtizedben a juhfark körüli világ 180 fokos fordulatot vett. Egy jó évjáraton túl ezt köszönhetjük a  terméskorlátozás bevezetésének, a finomodó technikának, és a felmelegedés adta savcsökkenésnek. A minőség javulása népszerűséget hozott, a szőlőtőkéi meg gyarapodásnak indultak a
vulkanikus tanúhegyen.

Nagyságát az egyszerű
aromatikájában és a mindent maga alá gyűrő somlai terroir-ban kell keresnünk.
Aki már kóstolt a hegy kicsavart levéből, az jól tudja, hogy a minerális
jelleg egyből kezelésbe veszi az ízlelőbimbóinkat, hat, nyolc éves borok esetében
a masszív ásványok meg minden gyümölcsös fajtajelleget felülírnak. Ez olyan
érzés, mintha a bazalt kőzet feloldódott volna az isteni italban. Itt van nagy
szerepe a neutrális, alig érezhető, alma, citrus, enyhén csonthéjas aromájú,
magas savgerincű juhfarknak, aminek az ízvilágát kiegészíti ez a markáns terroire,
sőt az acélos savak még hosszabb életutat biztosítanak neki. Idők során a borászok kezdenek
rájönni a botritiszesedési hajlamának köszönhető extra ízélményt nyújtó jelentőségére is. Mindezt a borászok hordózással szokták
megspékelni. Sajnos, a túlzó fa használat sem mindig
kifizetődő, hiszen a leheletfinom aromáit, a toast-os, vaníliás jegyek hamar
elfedik. 

Ezek tudatában
indultam el 2022. október 22-én a Tornai Pincészetbe a IIV. Somlói Juhfark Ünnep 2022 elnevezésű nagykóstolóra, ahol 17 Pincészet 27 bora várt a vendégekre. Be kell vallanom, annak ellenére, hogy szinte minden évben ellátogatok a hegyre, életem során számos juhfarkot kóstoltam, egyszerre ennyit még sosem
sikerült, szóval igencsak vártam az eseményt. A poharazgatás során számos érdekes
stílusirányzattal találkoztam, amik közül most néhányat meg is osztanék veletek. 

A Mórról már jól ismert Csetvei Krisztina 2017-es somlai juhfarkjával indítottam. A fiatalos lendületű, tűzköves illatokat árasztó, jó közepes testű, tüzes savgerinccel rendelkező, öt éves borba mesterien integrálódtak a hordó fűszeres jegyei, ami mellett megmaradtak a zöld reflexes, almás, fehér gyümölcsös aromák. 

Az előbbivel ellentétben a 2020-as Fehérvári Borbirtok Grand juhfarkjában, inkább a  hordózást részesítették előnyben. A markáns fás világát, a citrusos savgerince jól egészíti ki, amihez enyhén fűszeres, körtés, vaníliás, édeskés aromák párosulnak.

A jobban hordózott tételek közül a Kreinbacher 2017-es juhfarkját zseniálisan elkészített bornak tartom. Érződik rajta a hordózottság, az idő vasfoga mégsem fogta a bort, sőt a savak adta citrusok szinte vibráló fűszerként járják át a jó közepes testét, amiben a fűszeres, toast-os, hordós, enyhén vaníliás jegyek, fiatalos lendületet adnak neki. 


Barcza Bálint 19-es tételével inkább a gyümölcsös eleganciára épít, aminek keretében a bort tartályban illetve hordóban is érlelte. Aki meg szeretné ismerni a juhfark eredeti gyümölcsös aromatikáját, az mindenképpen ezt válassza. Itt tényleg van mit vizsgálnunk az egymásra finoman rétegződő citrus, alma, körte csonthéjas ízek játékában.

A Tornai Pincészet 2020-as Aranyhegy juhfarkját, vibrálóan ásványos gyümölcsös jegyeivel, elegáns hordóhasználatával az egyik legszebb tételnek tartottam, ezzel szemben a feltehetően túlérett szemekből készült 2019-es Grófi juhfarkjában pedig az enyhén édeskés, olajos textúrájú, sós, birses ízek fogtak meg.

Az igazi kuriózumot a végére hagynám. Ez nem más, mint a vélhetően töppedt szemeket tartalmazó, néha még zöld reflexeket villantó, barack, alma, ananász, gyümölcsöket árasztó, ásványos, kerek hordóhasználatú, vastag beltartalmú, 2020-as Zsirai juhfark. 


A sétáló kóstolón túl a vendégek részt vehettek még buszos dűlőtúrán, Fiáth Attila vezetésével terreoire szemléletszerűen összehasonlíthatták a juhfarkjainkat a nemzetközi neutrálisnak mondható mezőnnyel, sőt a házigazda, Tornai Tamás, egészen 2006-ig visszamenőleg vertikális juhfark kóstolót tartott.

Köszönet a részvételért a Tornai Pincészetnek.

Kunci

Nászéjszakák bora. Hogy is van ez?

   Egykoron a Habsburg férfiak úgy tartották, ha az esküvőjük estéjén somlói borral ünnepelnek, akkor az első szülött gyermekük fiú lesz. Ebből a szokásból alakult ki a Nászéjszakák bora elnevezés. Hiszek a hagyományokban, ennek igazságtartalmában azért mégis kételkedem. Számos olyan somlói borászt ismerek, akiknek előbb született lánya, mint fia, de nem hinném róluk, hogy a frigyük estélyén etyeki, vagy mátrai bort ittak volna. Persze hallottam már olyan statisztikáról is, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítja, vagyis a vulkanikus hegy körüli falvakban az erősebb nem újszülötteinek aránya jóval magasabb mint a gyengébb nemé.
   A ság hegyi termelők erről teljesen más véleménnyel vannak. A legenda szerint az osztrák császári család férfiú tagjai eleinte a frigy éjszakájára a Ság hegyről szállították a bort, majd egyszer egy jégverés elverte a termést, ezért kénytelenek voltak somlói borral beérniük. Egy évvel később pedig megszületett Mária Terézia. A történet igazságát szerintem sosem fogom megtudni, de a sztori él, sőt a Ság, Somló hegyei a Kissomlyóval karöltve 1998-tól Nagy-Somlói borvidékként került be a köztudatba. 
   A bortúránk során a kóstolás sem maradhatott el, így a hegy ikonikus termelőjét Dénes Tibort látogattuk meg. Azt azért mindenképpen érdemes megemlítenünk, míg a Somló kicsattanó ásványairól, addig a Ság hegy férfias savairól vált híressé. Ettől még ásványokban egyik helyen sincsen hiány. A látogatás során számos bor került poharunkba, de a legjobban a 2016-os olaszrizlingje volt rám hatással. Most ezt mutatnám be.

   Kora ellenére a szalmasárga színében néha-néha zöldes árnyalatot lehet felfedezni. Illatában egyszerre friss és érett, amiben citrus, mandula, körte, csonthéjas aromáiban zöldes reflexek villannak fel. Acélos savgerincét teljesen átszövik a fehér gyümölcsös, kesernyés, körte, citrus, csonthéjas, gyömbéres ízek. A terroir ásványai szinte tapadnak a hosszú lecsengésű borban. 6 pont

Kunci

  
                                        

Isten elhagyott kalapjának hercege

   Györgykovács Imre egy olyan ikonikus alak, aki még a legjobb hazai borászok közül is kiemelkedik. Szerény csendes ember, rendezvényeken se gyakorta  látni,  mégis ha találkozunk vele, szájtátva hallgatjuk szavait. A Somló hegy számos kiváló borásszal  rendelkezett és rendelkezik, de olyan egyenletes magas minőségre amit ő nyújt, egyik se képes. Borai már a kezdetektől  fogva csoda számba mennek, amibe nincsen semmi flinc-flanc.  Egyszerűek, letisztultak, nem írják túl a fajtajelleget, nem uralkodik rajtuk a hordó, csak az a vulkanikus somlói terroir, ami az ottani borok nagyságát adja. Ha valaki, akkor ő tényleg igazi kézműves borász. Korábban mindössze egy, mára ezt megfelezve fél hektáron, három fajtával /sárgamuskotály, olaszrizling, tramini/  dolgozik. Hetvenhez közeledve a furmint és hárslevelű ültetvényeit feladta. A kapálástól a borfejtésig, a fürtök válogatásától, a kézi kíméletes préselésig mindent kettesben, kézzel végez a feleségével. Elmondása alapján semmi különlegeset nem csinál, csak úgy tesz mint az őseink. Spontán erjeszt, kétszer fejt, majd jöhet a palackozás.
Borai tényleg az etalon kategóriába tartoznak. Most nézzük, mit is rejt a 2019-es traminije.

   A pohár szájából választékos illatorgia árad. A pattogzó fűszerek mellé fehérbors, citrusok, alma, friss barack és csonthéjas kesernyés aromák társulnak. Kerek ízét, intenzív, mégis elegáns savgerince tartja frissen. A fűszerek robbannak a nyelvem alatt, ami alma, szőlő, ananász, enyhén kesernyés körte és mandula játékos ízeivel keveredik. A csontszáraz bor ásványos jellege szépen harmonizál a fűszerekkel. Igen hosszú, olajos lecsengéssel zárul. 7 pont
Ezt a bort kóstolva nem hiába kapta Györgykovács Imre a Somló /Isten elhagyott kalapja/ hercege elnevezést.

Gondolatok a Somlóról!

   Kevés olyan szőlőhegy van hazánkban, amihez annyi legenda, mese, történet kapcsolódik, mint a Somlóhoz. “Térföldi remete”, “Isten itt felejtett kalapja”, “Nászéjszakák bora” – a hozzá kapcsolódó idézeteket még hosszan tudnám sorolni. 
   E szavakat hallva, egykoron nem hiába kortyolgatták olyan szívesen értelmiségieink az ott termett borokat. Kisfaludy Sándor, Hamvas Béla, Márai Sándor, Vörösmarty Mihály, Berzsenyi Dániel csak néhányat említve azok közül, akik szorosan kötődtek a vulkanikus hegy borához. 
Egyesek a bölcsek borának is tartják. Már a régi öregjeink is jól tudták, hogy az ott készült bornak idő kell mire igazi nagyságát meg tudja mutatni. Idősebb korukra a tercier jegyek mellett a mineralitás is felerősödik. Ez olyan különleges ízélmény, mintha a bazalt kőzettel együtt érlelték volna a hordó tartalmát. 

                
   Nem is csoda, hogy a neutrális ízvilágú, markáns savgerincű, hosszan érlelhető juhfark szőlőtőkéi ezen a kalap alakú vulkanikus hegyen leltek igazi otthonra. A fajta egyik nagymestere pedig az a Barcza Bálint, aki a hegy lakosa is egyben. Most tőle bontottam egy 2016-os palackot.
  

 A pohár szájából dőlnek az ásványok, amik birs, érett körte, dió, citrus, grapefruit illatokkal egyesülnek. Jól megszellőztetve némi zöldes jegyeket is tartalmaz. A savakkal átszőtt vastag borban, érett ízek fogadnak. Ásványai szinte fűszerként hatnak, majd birs, dió, érett körte, mandula aromákban folytatódnak. Semleges enyhén vaníliás lecsengésben végződik. 6 pont

2025 ©
barefoot web design