bor földrajz

Jussunk dűlőre

pinot noir

Rázós zürichi utazás és a zürichi bor!

 

Miután hazaértem a
montenegrói horvát nyaralásunkból, 36 órával később ismét úton voltam. Egy
röpke nap erejéig a hegyek országába, Svájcba kellett utaznom, szóval Szegeden
vonatra szálltam, Budapesten még találkoztam a szüleimmel, majd a Zürichbe
tartó éjszakai vasparipával indultam tovább Svájc legnagyobb városába. Korábban,
munkám miatt rengetegszer megtettem ezt a távot, akkoriban még Wiener
Waltzer-nak hívták a járatot, miközben Ausztriát, Németországot és
Liechtensteint érintve 11-12 óra alatt értünk ki a kőgazdag városba. Ugyan, több
tucatszor ültem ezen a vonaton, két egymást követő éjszakán oda-vissza még nem
sikerült megjárnom az utat. Úgy látszik, 40 év kell ehhez is, szóval nem
tartottam semmitől. 

Keletiből 5 perces késéssel
indultunk, ami később várt ránk, arra álmomban sem számítottam. Az első
meglepetés az egyrészes, nem kabinos ülőhelyek voltak, amik egy éjszakai úton
nem igazán komfortosak. Többek kérésére se kapcsolták le a villanyt, az
ülőhelyek 90%-ban teltek voltak, na meg volt néhány olyan utas, akik egész
éjszaka hangosan trécseltek. Salzburgnál, hosszú várakozást követően vihar
okozta felsővezeték szakadás miatt, Zell am See felé irányítottak minket. Mire
kivilágosodott még mindig csak Tirolban jártunk, majd közölték, hogy négy órát
fogunk késni. 8 óra helyett délben érkeztem Zürichbe. Mindössze 20 percet
sikerült aludnom. A dolgom hamar elintéztem, majd elindultam felfedezni a
települést. Keresztül kasul jártam az óvárosát, felbandukoltam az egyetemhez, pihentem
a tóparton, élveztem a hegyekkel tűzdelt panorámát. Igaz, egész napra esőt
jósoltak, ami csak késő délután érkezett meg. Az úgy jött, ahogy a nagykönyvben
meg van írva. Ömlött, elállt. Ezt csinálta 5-6 alkalommal. Természetesen a
fülledt idő miatt addigra úsztam az izzadtságban. Közben felfedeztem néhány
borkereskedést, sikerült megkóstolnom néhány svájci nedűt. Ebből a szempontból
picit szerencsésnek érzem magam, mivel azon kevés borfirkászok közé tartozom,
akik korábban belemásztak az alpesi ország boros életébe, így némi fogalmam
volt az ottani borkultúráról. Csoki nélkül nem jöhet haza az ember, amivel
hamar be is tankoltam, de borral is szerettem volna gazdagítani a hátizsákom. Aki
ismeri a kinti borárakat, az tudja, minden méreg drága, a helyi nedűk még annál
is többe kerülnek. Azért a helyi mondást se feledjük el. Svájc borainak 99%-a
határaikon belül fogy el, a maradék 1% exportot, meg a külföldön élő svájciak
termelik be. Szóval a svájci bor ritkaság. Hosszú vacillálás után az egyik
szupermarket polcán megláttam egy vörös illetve fehér Zürcher 0,5 lieteres
palackot s azok mellett tettem le a voksom. Zürichben miért ne igyunk helyi
nedűt? Na meg fél literes palack? Kérem, az ott teljesen normális! Egyikben
pinot noir, a másikban meg riesling silvaner, vagyis rizlingszilváni volt. A boraim alapanyaga amúgy a Zürichi-tó környéki ültetvényekről származnak.

A vonatom fél 10 után
indult, vagyis indult volna, ha az esti vihar ugyancsak a sógoréknál nem vitte
volna el a síneket. Addigra egy éjszaka nem alvástól, egész napos járkálástól
nem mondhattam magam kipihentnek. Persze a kimaradt vonat nem jogosított fel
minket semmire, még arra se, hogy egy ágyat, vagy matracot, biztosítsanak.
Próbáltam erőteljesebben fellépni ez ügyben, amivel a biztonsági őrök, rendőr
hívását garantálták. Én csak egy szivacsot szerettem volna, ahol aludni tudok. Ennyit
a világ leggazdagabb városáról és annak baráti szeretetéről. Aki járt már
Zürich vasútállomásán, az jól tudja, egy több szintes, föld alatti bevásárlóközpontot
hoztak létre. Mivel a váró tele volt, a földön, égő lámpák mellett, közel 3
órát sikerült aludnom. Úgy éjfélig ment az élet, reggel négykor meg a takarító
egy méterre a fejemtől húzott el a gépével. Idilli ébresztő! Jobb mint az NDK-s
csörgőóra.

A haza utam sem volt
megváltás a tömött, vonatokon. Jó másfél óra késéssel értem Bécsbe, ahol már
szinte otthon éreztem magam. Indulásom után 16 órával később érkeztem a Tisza
Parti városba Szegedre.

Zürcher pinot noir 2022 

Fiatal fűszeres, piros
bogyós gyümölcsös illatok szállnak belőle. Vékony teste mögött intenzív
savgerinc húzódik, amiben meggy, szilva aromák jelennek meg. Önmagában nem
rossz, jól iható, fajtajelleges, idővel még jobb is lehet.  4 pont

 Zürcher riesling silvaner 2022 

Meglepően intenzív illattal
indít. Citrusok, fűszerek, fehér húsú gyümölcsök tömkelege ömlik belőle, némi
édeskés, gyógynövényes beütéssel. Közepes teste, jó savakkal, almás, zöld
fűszeres, citrusos karakterrel bír, amibe némi buborék is szorult.
Meglepetésre száraz kategóriája ellenére első érzetre 7-8 gramm cukor van
benne. Az édes íze ellenére, azt kell mondanom, kerek, fajtajelleges és jó
kortyolgatni. 5 pontot nyugodtan adok neki.

A legközelebb már hazai borpalettáról olvashattok ritkaságokat!

Kunci

Néhány gondolat a 27. Szegedi Borfesztiválról

Már két hete befejeződött a legnagyobb vidéki
szabadtéri boros rendezvényünk, a 27. Szegedi Borfesztivál, ezért úgy döntöttem
írok néhány gondolatnyi utózöngét az ott látottakról, hallottakról, poharamba
került borokról. Annak ellenére, hogy több mint 150 pincészet képviseltette
magát, az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkkel, sokak számításait
esőáztatta napok húzták át, így ilyen napokon a standok egy része zárva is
tartotta kapuit. Persze, a legelszántabb szegedieket ez sem zavarja, hiszen
számos olyan elhivatott borrajongó él a városban, akiknek mindegy, hogy fúj a
szél, vagy ömlik az eső, ők kitartóan csiszolják kóstolási tudásukat. 
Sajnos a változékony időjárás mellett én
is kisebb betegségtől szenvedtem, szóval korlátozva tudtam csemegézni, ettől
még több érdekes kincsre bukkantam. 

A hazai pezsgők
forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal
teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával,
vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel,
mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet
8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós,
élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es
brut natur pezsgőjére esett a választásom. 
Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első
pezsgője!

A Balaton északi partján lévő vulkanikus
altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es
Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága,
enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.

A borvidék kapcsán a kéknyelű
megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt
az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év
Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve, ̶ a
fajtának idő kell  ̶  szerintem minden borbarát egyetért. Acélos
savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez
teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.

Ásványos boroknál
maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a
fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection
hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs,
méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével,
egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.

A legegyedibb
borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem
rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett
bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette
volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben
rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a
szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek
már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül
mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem
erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el.
Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék
cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható. 

A vörös posztra áttérve a Torma Pincészet
2019-as Nabucco pinot noir-ja megállásra késztetett. Azt kell mondanom, a Torma
testvérpáros, Zoltán és Zsolt nem viccelnek. Olyan érett, nagytestű, hosszan érlelt
tételekkel rukkolnak elő, amik mély nyomot hagynak az emberben. Sokaknak a
Nabucco név kapcsán Verdi operája juthat eszükbe. Akik így gondolják, közel állnak
az igazsághoz, mivel apjuk kedvenc operája volt, a bort pedig az ő tiszteletére
készítik, másrészt a pinot noir idősebb Gál Tibor korábbi szavai ellenére „Eger
a magyar Burgundia” még mindig számkivetett sorban van a borvidéken, és a
névválasztásnál erre is próbálnak utalni. 
A fekete cseresznyés, érett meggyes,
szilvás, borsos, fűszeres, csokis aromái, karakteresebb jellege már a szerényebb
bordeauxi házasítások testével kacérkodik, mégis elegáns, fiatal arcot mutat.
Hatalmas jövő elé néz! 

Varga Zoltán
Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát
ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es
Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek
az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve
arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz
képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől
még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik.
Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.

Az utóbbi időben
a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is
csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es
Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és
kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta,
ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még
simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó. 

Köszönöm a
borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.

Kunci

Egy jó pinot noir Szekszárdról


   Nem oly régen kacsát készítettem, amihez a legjobb párosítás a pinot noir. Hosszas keresgélés után merész döntést hozva, a Vesztergombi Pincészet 2017-es pinot-ja mellett tettem le a voksom. 

Kíváncsi voltam, mit lehet kihozni a hűvösebb klímát kedvelő fajtából, egy savakban gazdag évjáratban a napsütötte Szekszárdi-borvidéken.

   Cseresznye, meggy, szilva jegyeket áraszt, amit narancsos, avaros felhő burkol körbe. Savai jól belesimulnak robusztus testébe. Egyszerre tömény, mégis gyümölcsös. Meggy és szilva ízeit az elegáns hordó csokis fűszeres aromája teszi kerekké. Hosszabb szellőztetés után itt-ott kikandikál az érettségre jellemző, gombás, avaros, földes buké is.

   Szép jövő elé néző borral ismerkedhettem meg, amit bárkinek szívesen ajánlok. Persze ehhez kell Vesztergombi Csaba szaktudása, aki az utóbbi időben egyre kifinomultabb borokat készít! 

6 pont

Egy elfeledett régió

   Közel kétéves kihagyás után új élményekkel jelentkezem a blogomon. Az első írásom alkalmával egy kellemes szeptemberi emléket osztok meg veletek, s egészen a balaton-felvidéki Lesencefaluig kalandozok nektek. 

   A Lesence vidék szőlősorai lassan már feledésbe merülnek. Az egykoron kiváló minőségű bort adó domboldalak szőlőtőkéit nyaralók kezdik felváltani. Ez nem is csoda, hiszen a balaton-parti nyüzsgést elhagyva itt a nyugalom szigetén találjuk magunkat.

   Sajnos a vidék borkészítéséről sem sokat hallani, maximum az Aklán Pincészet, vagy a Skizo Lesencefalu chardonnay bora mondhat valamit. Így turizmusról, vendéglátásról eddig szó sem eshetett.

   Örömmel jelenthetem, hogy 2020 augusztusában Lesencefalu határában megnyílt a Sarki Róka Borház. A  kis családi vállalkozás idilli természeti környezetben várja a pihenni vágyókat. A szőlősorok között megbúvó épület egy karnyújtásnyira fekszik a Keszthelyi-hegység nyugalmat árasztó erdejétől, míg a távolból  a Szigligeti vár mosolyog ránk. Nézd 

A hely alapítója Miklovicz Zoltán a vidéki hangulathoz vidéki szolgáltatást nyújt. Saját borait a környékbeli kézműves termelők termékeivel egészíti ki. Kis étlapján sonkatál, sajttál, zsírosdeszka, helyben sütött sütemény szerepel. Az alkoholt nem kedvelőknek, sofőröknek szörppel, teával, egyedi módon pörkölt kávéjával kedveskedik.

   A család közel fél évszázada foglalkozik szőlőtermesztéssel. Mára a hobbi birtok 7 ha-ra gyarapodott. Ennek 5 hektárján telepítés zajlik, a maradékon olaszrizling, cserszegi fűszeres, szürkebarát, rajnai rizling, pinot noir fajták osztoznak. Az utóbbiból rozét készít. 
Zoltán hisz a terroire különleges /bazalt, mészkő agyag, pannon homok, márga/ erejében, ahol az erőteljes savgerinc mellé kellemes minerális élmények párosulnak. A szőlő művelésben /nem bio/ a fenntarthatóságot preferálja. Természetes élesztővel erjeszt, borait reduktív módon érleli.
   Úgy gondolom, a kis vállalkozás jó úton halad. Boraik már két környékbeli étterem borlapjára is felkerültek, a borbár életét pedig felolvasó estekkel, jazz koncerttel teszi színesebbé.
Mindenkinek szívből ajánlom a Lesencefalu fölött fekvő Sarki Róka borházat. Egyszerűen csak üljünk ki a teraszra, kóstoljunk meg egy finom helyi bort, rendeljünk hozzá egy sajttálat és merüljünk el a vidék nyugalmában. Nem fogjuk megbánni. 

Kunci

 

Magyar hordó a világ egyik legöregebb pincészetében

Ki gondolta volna, hogy a Keleti és a Nyugati-Alpok közé beékelődő Rajna völgyében készülnek Svájc legszebb pinot noir borai? Az ország legkeletibb kantonjában Graubündenben, a Bündner Herrschaft borvidékén járunk, ahol a 3000 m magas hegyek szoknyáin ültetvények húzódnak.
A bennfentes borkedvelőknek Gantenbein, Fromm nevek ismerősen csenghetnek, legérdekesebbnek mégis a világ egyik legöregebb pincészetét a Schloss Salenegg borászatát találom. A szerzetesek által 1068-ban alapított birtok az idők során többször gazdát cserélt. Erre utoljára 1654-ben került sor, s azóta a Gugelberg család irányítása alatt működik. Mindennapjaik sikereihez mi magyarok is hozzájárulunk. Büszkék lehetünk arra, hogy a ház legkedveltebb pinot noir alapborát hazánkban készült nagy tölgyfahordóban érlelik. 


Schloss Salenegg 2017 pinot noir


Borsos, szilvás, érett meggyes illatát avaros animalitás öleli körbe. Közepes testét, érett szilva, szeder aromáit a hordó adta fűszerek teszik vibrálóvá. Itt-ott a fa adta csersavak érdesen hatnak, s az alkohol is minimálisan visszafűt. Apróbb hibái ellenére nagyon szépen elkészített fajtajelleges bor. Néhány év palackos érlelést még kíván.


17,0 pont


Kunci

2025 ©
barefoot web design