bor földrajz

Jussunk dűlőre

plavac mali

A legendák nyomában! A ráadás!

 

A kóstolás zárásaként a
Matusko Vinarija-ba tértünk be, amit külön posztnak szánok. Igaz, a másik két
borászattal együtt egy kalap alá is lehetett volna vonni, a sok borelemzés
mégis csak unalmassá teszi az olvasást. Na meg Mato Violic Matusko a pincéjének
1997-es alapítása óta egy olyan birodalmat épített fel maga köré, ami
mindenképpen megér egy külön történetet. Bátran kijelenthetjük, a hosszú hajú,
viszonylag magas, motoros rocker kinézetű ember mára a Peljesac-félsziget egyik
vezető termelőjévé nőtte ki magát. 

Matusko borászat


Anno a szakma alapjait a pincéjétől alig 50
m-re lévő Vinarija Dingac-ban főagronómusként sajátította el, majd magán útra
lépett. Mára kiemelkedő szortimentje, kimagasló eredményei magukért beszélnek.
Borai közül talán azokra az amforás tételekre a legbüszkébb, amihez egy ősi
görög recept szerint Boszniában készítették az amforákat. Többek közt ő érlelt
elsőként amforában Dingac plavac malit, sőt fél literes változataiban még bort
is értékesít a különleges agyagedényekben. Mellékesen említem, hogy külön oliva
olaj termékekkel is bír, de ez ebben a régióban teljesen megszokott dolognak
számít. 
Egész évben nyitott kapukkal
várja a vendégeit, a 2000 m2-es pincéjében olyan szabadon
látogatható bormúzeumot hozott létre, ahol 1000 teli hordó, rengeteg amfora és
megannyi érlelésre szánt palack közt sétálhatunk szabadon. A tudatos borász a
hűséges társakról sem feledkezett meg, így mindenfelé kisebb-nagyobb szamár
szobrokat találunk, na meg a pincéjének a jelképét is ez az állat adja. 
Itt már deci-re mérték a
bort, és tényleg hatalmas választékból válogathattuk. Sok morfondírozás után
két fehér, valamint egy fullextrás Dingac mellett tettem le a voksom. 

Rukatac 2022 

A korábban poharamba került
Anticevic rukatachoz képest citrusosabb, könnyedebb, szerethetőbb ízvilággal
rendelkezik. Szép savai közepes testtel, körtés, picit barackos ízekkel
egészülnek ki, amibe némi kesernyés, csonthéjas ízvilág szorul. Tiszta, egyszerű
szerethető bor! 4+ pont

 

Posip 2022 
Citrusokkal, enyhén trópusi
gyümölcsös aromákkal nyit. Némi zöld banán kesernyéje mellett, alma,
körte, csöpp bodzával. Kerek, jó közepes teste, viszonylag hosszú,
picit zöldes utóíze igazán megtetszett. 5 pont 

 Royal Dingac 2012 

Jogosítványomra gondolva utolsó
tételként egy 11 éves, 4 év kishordós érlelésen átesett Dingac-ra adtam a
voksom. Kíváncsi voltam, mire képes innen egy ennyi idős bor. Utólag azt kell
mondanom, komplex karakterét nehéz szavakba önteni. Szeder és szilvalekvárok
érett változatai, fekete borssal meghintve, amire csokis, braunis, kakaóporos
réteg rakódik, az egészet pedig körbeöleli egy fahéjas, vaníliás buké. Az évek
alatt tanninjai sokat lágyultak, mégis nagyon jól tartják a testét. Hosszú
lecsengésű. 7+ pont. 

Pillanatkép a Postup-dűlőről

Hazafelé néhány fotó
erejéig még megálltunk a híres Postup-dűlőben, ahonnét tényleg szép kilátás van
a környező szigetekre valamint táborhelyünkre Orebic-re. Ugyan több borozáson
már nem vettünk részt, a nyaralásunk még nem ért véget, a következő részben Kis
Dubrovnik-ba, Marco Polo szülőhelyére, Korcula-ra hajóztunk át. Tartsatok oda
is velünk.

Kunci

Legendák nyomában III. rész

 

Grgich borászatot elhagyva szép lassan Orebic
felé kezdtünk visszacsorogni. Előbb Pijavičino falucskájában a Skaramuca Pincészet borbárjában álltunk meg. A borászat története 1992-re nyúlik vissza,
ami mára egy sikertörténetté vált. A rapidnak mondható kóstoló során számos
értékes információ birtokába jutottunk. Megtudtuk, hogy  a 90
hektáros Dingac dűlőben 22 hektárjukkal a legnagyobb családi résszel
rendelkeznek, sőt a boros palackok címkéire ráírt Plavac név eredetére is fény
derült. A félsziget belsejében lévő szőlők többsége is plavac mali, minőségük
mégis eltörpül a tenger fölé meredő szőlősoroktól, így az onnan származó
alapanyagból készült italt egyszerűen csak Plavacnak hívják. Ezt a termelők a
mindennapok kártyázós italának szánják. Itt két Dingac-ot kértünk a poharunkba. 

Skaramuca borbár 

Skaramuca 2018 Elegance Dingac

Picit könnyedebb elegánsabb ízvilággal bír. Amúgy minden
a helyén van, a hordó sem túlzó. Az enyhén aszalt szilva, szeder, meggy jegyei
mellett, a hordó csokis, borsos fűszereihez némi vanília is társul.  5+
pont

Skaramuca 2017 Dingac Reserve 

Jó potenciállal bíró tartalmas bor. Úgy tömény, hogy még
élvezhető is. Igaz, hordózása picit erősebb, amiben a csoki és a borsos
fűszerek előre törnek, vaníliából sincsen hiány, a barrique mégsem ül a szeder,
fekete ribizli, érett szilva ízein. Egyenletes savgerince jó néhány év érlelést
biztosít még a bornak. 6+ pont 

A 15 perces látogatást követően autóba
pattantunk és ismét Potomje-ba, a Vinarija Dingac-ba tartottunk. A szamár
címkés pincészet borai már nem voltak ismeretlenek, sőt életem talán legszebb
tételét a „2012-es Dingac Selection-t” is tőlük kóstoltam. Az 1902 óta fennálló
borászatot sokan a Dingac-dűlő jelképének tartják. Azt se feledjük, az egykori
Jugoszláviát egy hatalmas állami gazdaságként élte át. Amúgy a borászat egy
modern szövetkezetté alakult át, aminek 330 tagja van és összesen 293 hektár
szőlővel bírnak. Ennek ellenére a múlt árnyai sajnos meglátszanak. Hatalmas,
ósdi tartályai, rozsdás kerítése, egy enyhén feltuningolt szoci TSZ érzetét
adta. Nem értem egy ilyen múltú cég miért nem ad a marketingre és a külcsínre.

Vinarija Dingac 2018 Postup

Orebic falucskája előtt fekvő Postup-dűlő a Dingac után
1967-ben Horvátországban másodikként kapott eredetvédelmet. Ugyan a terület a
tenger felé néz, borai nagysága mégsem közelítik meg a nagy testvér robusztus
karakterét, ettől még hatalmas erő lakozik benne. Azt azért tudni kell, a
pincészet termelői az 50 hektáros területből 28,6 hektárt magukénak tudhatnak,
míg a Dingac-ból is közel a felét.

Jó közepes test és fűszeres karakter fogad,
amihez szilva, szeder, csoki, aszalt meggy aromák párosulnak. Lecsengése szép
hosszú, mégis, a Dingac-hoz képest van benne egy szerethető bársonyos vonulat.
6 pont 

Vinarija Dingac 2018 Dingac

Az előzőhöz képest a hordóhasználat, valamint a fűszeres,
aszalt gyümölcsös jegyek egy erőteljesebb szintre kapcsoltak. A nagy test
mögött dohány, szeder, csoki, némi feketeszeder bújik meg. Hosszú lecsengésű.
6+ pont

Vinarija Dingac 2015 Reserva

Azt hiszem ez az a tétel, amibe az ember visszatenné a
dugót és hagyná érlelni. Igaz a 2012-es évjárat minőségét nem éri el, mégis már
az első korty után érezni benne az erőt. Egyszerre friss, mégis tömény. Csoki,
szeder, dohány, vanília, szilva, aszalt meggy, sok-sok fűszerrel. A fajtára
jellemző kesernyés íz ebből sem hiányzik, szóval nem a mindennapok bora került
poharamba. Erős 7 pont

Kunci

A legendák nyomában II.

Mivel autóval utaztunk és mindketten szerettünk
volna kóstolni, ezért ez a művelet egy kisebb logisztikát igényelt. Igaz, a
Toyota benzinnel megy, a horvát törvények 0,5% ezrelék alkoholt engedélyeznek, viszont
ha az ember belendül a 2-2,5 dl hamar összeadódik. Tudom, köpni is lehet, de
ilyen esetben a jó bor kiköpése mégis csak vétek. Szerencsénkre a legtöbb helyen a kóstoló
ingyenes volt, a kapott mennyiség meg 2-3 centnél megállt, amit alapba
feleztünk, szóval picit már jobb volt a helyzet. Mindezek tudatában a kívánt
pincék számainak látogatását meg kellett nyirbálni, na meg az utolsó pohár bor
után a fél órás sétám alatt kaptam két nagy kiflit és fél liter vizet. Két
hónap távlatából nyugodtan kijelenthetem, a jogosítványom az óta is nálam van,
rendőrrel meg nem találkoztam.

Ennyire azért ne fussunk előre a történetben. A Dingac dűlő után,
Trstenikbe a Grgich Pincészetbe igyekeztünk. A borászat alapítója, idén tavasszal a 100.
szülinapját ünneplő Mike Grgich, aki a horvát bortermelés egyik nagy ikonja. A
szakma alapjait Zágrábban, tanulta majd az akkori rezsim elől előbb
Németország, onnan Kanadába, később pedig az USA-ba, Kaliforniába vándorolt.
Élete során az apró termetű ember hatalmas dolgokat vitt véghez.  Neve az
1976-os kaliforniai és francia borok vakkóstolóján, a világ valaha volt leghíresebb borversenyén „A Párizsi ítélet kihirdetésekor”
vált igazán ismertté, ugyanis az abszolút nyertes 1973-as Chateau Montelena
chardonany-t ő készítette, sőt a pincészet résztulajdonosa is volt. Sajnos a Borban az igazság című filmben erről semmit sem mesélnek. Továbbá a
40 évig tartó zinfandel szőlő eredetének kutatása során az ő javaslatára
kezdtek el Dalmáciában a plavac mali körül vizsgálódni.  Természetesen az itteni pincéje mellett
Kaliforniában is bír egy borászattal, sőt a mai napig ő az amerikai chardonnay
koronázatlan királya. Egy cikkben olvastam, a trsteniki pincéjét az egykori
horvát elnök Franjo Tudman hatására alapította. A modern, amerikai stílust
képviselő borászat, a pici falu elején, a meredeken leereszkedő út egyik
kanyarjába épült, ahol már csak a panoráma miatt is megáll az arra igyekvő
turista. Meglepő, mégis impozáns volt a számomra, hogy három bor kóstolható,
amiből a rozé a tengerentúlról érkezett. Természetesen mi a helyi italokra
voltunk kíváncsiak, így egy posip, majd egy plavac mali került a poharunkba.
Azzal gondolom nem mondok újat, ha a borok amerikai ízlésre hangolva készültek.

Posip 2021

Korculáról származó fehér
fajta alapanyagát is ugyanazon a szigeten szüretelték. A 14% alkoholt
tartalmazó borhoz egy közepesen erős hordóhasználat párosul. 20%-ban 6 hónapot
kishordóban érlelik, 80% reduktív, majd még legalább fél évet pihentetik a
palackban. Citrusos, pirítós, fehér gyümölcsös aromavilággal bír. Az alma és
körte aromáin a fás, fűszeres, enyhén vaníliás jelleg eluralkodik. Igaz a
számat kitölti, de az erőteljesebb savgerince miatt némileg veszít az
értékéből, nem beszélve a rövidebb lecsengésében lévő csonthéjasoknál tapasztalt
enyhén keserű ízről. 5+ pont

Plavac Mali 2019

A szőlő alapanyag a
trstenik körüli ültetvényekből, valamint a Dingac-ból származik. A 15 hónapot
barrique-ban töltött bor még két évet palackban pihen, míg a piacra dobják. A
fajtát és a természeti környezetet ismerve kell ez az idő.  Illatában elsőre a fűszeres érzet kap el, ami
mögött gyönyörűen jönnek a gyümölcsös jegyek. Bors, fekete szeder, fekete
ribizli, érett szilva, némi kávéval egészül ki. A közepes teste meglepő, amiben
tanninjai még enyhén húznak. Az előbb ábrázolt fekete bogyós gyümölcsök némi
vaníliával és étcsokival kiegészülve szépen benne vannak. Inkább egy elegáns
vonal, ami még érhetne. 5+ pont

Be kell vallanom, a 2×0,5 dl bor 10 eurós árát picit túltolták, de a tény, hogy kinél és milyen helyen tartózkodtunk, az maga volt az élmény. Így indult a Dingac
kóstolónk. Ez még csak a bemelegítő volt, szóval a továbbiakba is tartsatok
velem.

 

Kunci

A legendák nyomában I.

Minden két évvel ezelőtt kezdődött, mikor egy
hirtelen felindulás után autóba ültünk és a horvátországi a Makarska-riviéra
déli részén fekvő Zaostrogig meg sem álltunk. Ugyan a falu nem a szépségéről
híres, a szállásunk sem állt a TOP lista élén, a teraszunkról viszont pazar
kilátás nyílt a tenger szigeteire, a hely mediterrán természeti kincsei pedig
leírhatatlanul szépek voltak. Az ottani borokat tanulmányozva szereztem
tudomást a szemben lévő Peljesac-félsziget Dingac dűlőjének jelentőségéről,
másrészt az alig néhány km-re lévő Hvar-sziget egyik nagynevű pincészetének,
Ivan Dolac dűlőn termett plavac mali bora, mély benyomást tett rám. Itt!

Peljesac-félsziget

Közben egymást követték az események. Számos Dingac
került a poharamba, egyre többet foglalkoztam az ex jugoszláv borokkal, így
jött az orebici nyaralásunk ötlete. A Peljesac-félsziget nyugati csücskében lévő
falucska alig 20 km-re fekszik a Dingac-tól, ami több dologról is híres. A
tenger fölé meredeken emelkedő, mindössze 90 hektáros területet, 1961-ben az
egykori Jugoszlávia első eredet védett dűlőjévé nyilvánították, nem beszélve
szőlőfajtájáról, a plavac mali-ról, ami egyenes leszármazottja a crljenak
kastelanski-nak, vagyis a zinfandelnek. Itt.

Orebic-et elhagyva kanyargós hegyvidéki utakon 25 perc
alatt érkeztünk el a 260 méter magasan fekvő, hegyekkel körülvett Potomje-be.
Onnan előbb egy 400 m hosszú, szűkre szabott alagúton, majd egy igazán technikás,
alig 3 km-es szerpentinen leereszkedve jutottunk le a szőlősorokhoz. A keskeny
aszfaltcsíkon nem volt annyira nehéz vezetni, a szembe forgalom mégis
problémát okozott. Több alkalommal centiken múlt a másik autó tükre és a
szakadék melletti útpadka becélzása. Azért ennek is örülhettünk, hiszen az
alagút csak 1976-óta létezik. Előtte a
szőlő és olajfa ültetvényeket egy 400 m magasra felkúszó hágón át gyalog közelíthették
meg a termelők, a terheket meg szamarak cipelték. Ez különösen a szüretek során volt
jelentős, mikor a szőlővel megpakolt kosarakat az alkalmanként magát megmakacsoló
segítőtársak hordták. Ebből már sejteni lehet, hogy a terület jelképe a
málhával megpakolt szamár. 

Dingac alagút

A tengerpartra leérve üdülőkkel, apartman házakkal
tűzdelt tündéri nyaralóhelyet találtunk, a szőlősorokon végignézve meg kellett
dörzsölnünk a szemünket. Nem akartunk hinni a látványnak. Míg nálunk a
leghíresebb dűlőink, Kopár, Öreg Király, Nagy-Eged katonás rendben állnak, az
ottani 70-80 cm magas szőlőtőkék egy áthatolhatatlan dzsungelt képeztek.
Bevallom, a káosz kérdése máig mozgatja fantáziám, miértjére a borkóstolók
közben mégsem mertünk rákérdezni, nehogy valaki lelkébe gázoljunk. Más
mediterrán vidékeken láttam már földön ülő tőkéket, ilyet meg csak akkor, mikor
a gazda pusztulni hagyja birtokát.

Dingac

Elmesélések alapján olyan jó adottságokkal
rendelkezik a terület, hogy optimális esetben évi 1-2 kénnel való permetezés is
elég. A délre néző kavicsos szőlősorokban a legmelegebb nyári napokon sivatagi
meleg honol sőt, egyes beszámolók alapján az extrém karbonátos kőzetet a
filoxéra sem igazán kedvelte, így 150-200 éves szőlőtőkék sem egyediek. Mivel a
pincészetek a félsziget belsejében lapulnak, ezért hamar tovább álltunk, noha a
gyönyörű tengerpart fürdésre csábított minket. Mi végül, mégis a borokat
választottuk és elsőként egy olyan legendát látogattunk meg, akire méltán
büszke lehet a horvát nép!

Gondolatok egy nagy utazás előtt

Az utazás már kicsi gyermekkorom óta lázba hoz, talán ebből is adódhatott,
hogy később geográfus diplomát szereztem. A kalandvágy a mai napig elkísér és
tényleg szerencsésnek érezhetem magam,
mivel szerte a Földgolyón számos csodás helyre sikerült eljutnom. Az igazi
katarzis mégis akkor csúcsosodik ki, mikor egy régóta vágyott, sokat
hallott, olvasott, bakancslistás helyre készülök.

Most is egy ilyen út előtt állok, aminek keretében előbb Montenegrót, majd Horvátországot
vesszük célba, természetesen némi boros kitekintővel. Utamról, tapasztalataimról
mindenképpen be szeretnék számolni, hiszen a 12 nap alatt garantáltan rengeteg
élmény és meglepetés vár ránk. Be kell vallanom, a fekete hegyek országában,
Crna Goraban még nem jártam, a déli szomszédunknál, Horvátországban már igen,
azért ott is van még mit bepótolni. 

Vujnovic borászat, Hvar-sziget

Két éve történt, mikor egy hirtelen döntés
után autóba ültünk és Bosznia-Hercegovinát átszelve a Makaraskai riviéra déli
részéig meg sem álltunk. A magasba törő Biokovo-hegység fehér sziklái, a
türkizkék tenger, a mediterrán fenyvesek, leanderek, fügefák tömkelegei, az
olajfa ültetvények, a kabócák éneke életem egyik legnagyobb élményét adták.  A szállásunk teraszával szemben az a Peljesac-félsziget
húzódott, ahol 1961-ben az egykori Jugoszláviában a Dingac-dűlőben létrehozták
az ország első eredetvédett szőlőterületét, aminek a fő fajtája a zinfandellel
közeli rokonságban álló plavac mali.  Sajnos
akkor még nem sikerült eljutnom a meredeken, tenger fölé magasodó, impozáns
látványt nyújtó, sziklás ültetvényre, de ez az álom most megvalósulni látszik,
ugyanis utunk orebici végállomásától 20-30 km-re fekszik a dűlő.  
Borászati szempontból az alig 4500 hektár szőlővel bíró Montenegrót se
becsüljük le, hiszen számos kincset tartogat a borok szerelmeseinek. Elég csak
megemlíteni a helyi nyelven fekete lónak hívott vranac-ot.  Aki már kóstolta borát, az jól tudja, a fajta egyszerre
három égtáj jellegzetességét hordozza magában, markáns savai az északot,
borsos, ánizsos fűszerei a mesebeli keletet, robusztus, tanninos teste, sötét
színe, a mediterrán délt, mindenek tetejében együttes komplexitása pedig
meglepheti a nyugati fajtákon nevelkedett borrajongókat. 
Ebben a hegyekkel szabdalt, mediterrán tengerparttal rendelkező csöppnyi
országban azt a Plantaze borászatot szándékozunk meglátogatni, amely 2310
hektáros területével, több mint 10 millió szőlőtőkéjével a kontinens egyik
legnagyobb saját szőlőültetvénnyel rendelkező birtoka. Mivel már korábban Plantaze borászatból
vranac-ot itt, Dingac dűlőből plavac mali-t itt mutattam be az oldalamon, ezért most
egy új őshonos montenegrói fehér fajtát a krstac-ot /szláv nyelven kereszt/
bontok fel a nagy utazás előtt. Nevét a
kereszt formájú fürtjéről kapta. 

2021-es bor, erőteljes mély,
citrosokkal teli, barackos, diós, mézes, virágos illatokat áraszt. Intenzív savai
mögött telt, kerek, mézes, érett barackos, enyhén körtés, kesernyés aromavilága
bújik meg, aminek meszes, ásványos karaktere hosszan érződik a torkomban. Nem egy finoman kidolgozott bor, mégis hatalmas meglepetést okoz.  5 pont

Kunci


2025 ©
barefoot web design