bor földrajz

Jussunk dűlőre

posip

Marco Polo szülőhelye, Hamvas Béla fügefája, az Adriai-tenger gyöngyszeme!

Orebic inkább a természeti adottságai,
fekvése miatt lenyűgöző, a település amúgy nem nyújt sok kulturális
lehetőséget. Korábban hajózási központnak számított, virágkorát a 18-19.
században élte. 1865-1887 között az Adriai-tenger egyik legnagyobb tengeri
fuvarozó vállalatának kereskedelmi székhelyét adta. Sajnos az egykori gazdagságot
adó vállalkozásból semmi sem maradt, a dicső múltra meg egy hajózási
múzeum emlékeztet. Kikötője is inkább a kisebb kirándulóhajókra, valamint a
Korcula-ra tartó kompokra van méretezve. Egy valami azért egyedülálló, az onnan
való kilátás. Ha fölfelé, a Sveti Ilija (Szent Illés) 961 m magas mészkőtől
fehérlő sziklaormára tekintünk, a virágba boruló kertekkel, pálmafákkal, égszínkék
tengerrel, egyedülálló kilátás tárul elénk.

Orebic

Hívő bakancsos turistaként tervemben
állt megmászni a hegyet, viszont mikor szembesültem helyi nevével Zmijsko
brdo  (kígyó-hegy), hamar feladtam az ötletét. Nem igazán kedvelem
ezeket a csúszó-mászó állatokat, na meg egyedül, több órára minden
civilizációtól, a rekkenő hőségben nem jött volna jól egy marás.  A
település másik látványossága a 152 m magasan fekvő, 16. században épült
Ferences rendi kolostora és a hozzá tartozó Angyalok Nagyasszonya temploma. A
kolostor a mai napig működik, sőt a szerzetesek saját olajfa, valamint
szőlőültetvénnyel is rendelkeznek. Aki oda felbaktat, annak festői látványba
lesz része a környező szigetekre, a tengeren lévő hajókra. Azt se feledjük,
korábban a lenn elterülő Peljesac-csatorna adta a két nagy tengeri rivális,
Raguza és Velence közti határvonalat. Úgy gondolom, egykoron a két nép sokat
nézett farkasszemet egymással. 

Ferences rendi kolostor

A néhány kilométerre lévő, ékszerdobozként
beharangozott Korcula városát sem hagytuk ki. Sokan a felépítése miatt
Dubrovnik mini változatának tartják. A Sveti Ilijá-val háttérben a hajóút sem
volt utolsó, a megérkezés mégis felülírt mindent.  Ami igaz, az igaz,
a hely több mint szép. Inkább egy olyan tömény történelem, ahonnét minden ház,
zegzugos utca, kapualj üzenni szeretne valamit a múlt évszázadaiból. Mindezt
egy olyan mediterrán köntösbe bújtatott életérzet járja át, ami megérinti az
embert. Kedvencem, az éttermekkel tűzdelt tengerparti sétány, ahol pinea fenyők
adják az árnyékot, azért a sikátorai, szűk utcái, autentikusan kialakított
bárjai sem mindennapiak. Az i-re a

pontot mégis a templomtorony kilátása tette
fel. 

Korcula

                                                                  

A zöld sziget szépsége már az ókori görögöket
is lenyűgözte, akik fekete Korküra, vagyis fekete Korfu néven emlegették sűrű
fenyőerdői miatt. A helyiek szerint 1254-ben Marco Polo ott született, a
tudósok erre nyomósabb bizonyítékot azért nem tudtak felmutatni. A település mégis
erre alapozza a marketingjét. Van külön Marco Polo bolt, múzeum, utóbbi sajnos
ottlétünkkor zárva volt. Egy biztos, a nagy utazónak voltak a városban üzleti
érdekeltségei és viszonylag sok időt töltött a szigeten. Több kutató, az ázsiai
kalandozásait is megkérdőjelezte, ebben személy szerint nem kételkedem, hiszen
beszámolt olyan dolgokról, amik akkoriban a legnagyobb kontinensünkön léteztek.
Halálakor annyit mondott, a felét tudtam elmesélni annak, amit láttam.

Korcula zegzugos utcáin


Ez egy boros blog, kóstolni is szerettem
volna a sziget fehér nedűi közül, ami sajnos elmaradt. Ha hihetünk a
leírtaknak, innen származik  Dalmácia leggyakoribb fehér szőlőfajtája
a posip, és az igazi kuriózumnak számító grk. Utóbbi oly egyedinek számít, mint nálunk a szerémi zöld. Természetesen az utóbbi mozgatta
meg a fantáziám. Úgy döntöttem, mindenképpen megízlelem.  Az ódon
település falai között négy borbárat számoltam össze. Sajnos ott tartózkodásom
alatt a hivatalos nyitva tartási idejük ellenére zárt kapukat találtam. Egy bár
itallapján mégis szembe jött velem grk. 3 pincészetből, hármat ajánlott a
pincér, a 3X1 dl-nél a 24 eurós ár hallatán hamar elakadt a nyelvünk. Sorry, to
much! Hamar továbbálltunk. 
Értem én, egyedi fajta és csak ott termelik,
ez az ár mégis csak mindenen túltesz. Azt se feledjük, nem egy feltupírozott 8
éven át érlelt fehérborról volt szó, ami a világ borversenyein állandóan
aranyéremmel tér haza. Utólag rájöttem, kérhettem volna 3×0,5 dl-t, a hév mégis
erősebb volt. Később megtudtam, mindenhol ilyen borsos áron mérik, Orebic-ben meg
már nem volt kapható. 

Sajnos néhány infóról csak otthon értesültem,
ugyanis több magyar vonatkozása van a helynek. Míg Szabó Lőrincnek
emléktáblája, addig a legnagyobb boros írónknak, Hamvas Bélának fügefája van! Az
utóbbi inkább csak történelem, a nagy író írásaiban korculai fügefáról tette
említést, kutatás is történt ennek irányába, amit 100%-os siker mégsem koronázott.

Tartsatok velem a következő cikkemben is. Bosznia-Hercegovinából életem első bora kerül megbontásra. Az már Szegeden!

Kunci

A legendák nyomában! A ráadás!

 

A kóstolás zárásaként a
Matusko Vinarija-ba tértünk be, amit külön posztnak szánok. Igaz, a másik két
borászattal együtt egy kalap alá is lehetett volna vonni, a sok borelemzés
mégis csak unalmassá teszi az olvasást. Na meg Mato Violic Matusko a pincéjének
1997-es alapítása óta egy olyan birodalmat épített fel maga köré, ami
mindenképpen megér egy külön történetet. Bátran kijelenthetjük, a hosszú hajú,
viszonylag magas, motoros rocker kinézetű ember mára a Peljesac-félsziget egyik
vezető termelőjévé nőtte ki magát. 

Matusko borászat


Anno a szakma alapjait a pincéjétől alig 50
m-re lévő Vinarija Dingac-ban főagronómusként sajátította el, majd magán útra
lépett. Mára kiemelkedő szortimentje, kimagasló eredményei magukért beszélnek.
Borai közül talán azokra az amforás tételekre a legbüszkébb, amihez egy ősi
görög recept szerint Boszniában készítették az amforákat. Többek közt ő érlelt
elsőként amforában Dingac plavac malit, sőt fél literes változataiban még bort
is értékesít a különleges agyagedényekben. Mellékesen említem, hogy külön oliva
olaj termékekkel is bír, de ez ebben a régióban teljesen megszokott dolognak
számít. 
Egész évben nyitott kapukkal
várja a vendégeit, a 2000 m2-es pincéjében olyan szabadon
látogatható bormúzeumot hozott létre, ahol 1000 teli hordó, rengeteg amfora és
megannyi érlelésre szánt palack közt sétálhatunk szabadon. A tudatos borász a
hűséges társakról sem feledkezett meg, így mindenfelé kisebb-nagyobb szamár
szobrokat találunk, na meg a pincéjének a jelképét is ez az állat adja. 
Itt már deci-re mérték a
bort, és tényleg hatalmas választékból válogathattuk. Sok morfondírozás után
két fehér, valamint egy fullextrás Dingac mellett tettem le a voksom. 

Rukatac 2022 

A korábban poharamba került
Anticevic rukatachoz képest citrusosabb, könnyedebb, szerethetőbb ízvilággal
rendelkezik. Szép savai közepes testtel, körtés, picit barackos ízekkel
egészülnek ki, amibe némi kesernyés, csonthéjas ízvilág szorul. Tiszta, egyszerű
szerethető bor! 4+ pont

 

Posip 2022 
Citrusokkal, enyhén trópusi
gyümölcsös aromákkal nyit. Némi zöld banán kesernyéje mellett, alma,
körte, csöpp bodzával. Kerek, jó közepes teste, viszonylag hosszú,
picit zöldes utóíze igazán megtetszett. 5 pont 

 Royal Dingac 2012 

Jogosítványomra gondolva utolsó
tételként egy 11 éves, 4 év kishordós érlelésen átesett Dingac-ra adtam a
voksom. Kíváncsi voltam, mire képes innen egy ennyi idős bor. Utólag azt kell
mondanom, komplex karakterét nehéz szavakba önteni. Szeder és szilvalekvárok
érett változatai, fekete borssal meghintve, amire csokis, braunis, kakaóporos
réteg rakódik, az egészet pedig körbeöleli egy fahéjas, vaníliás buké. Az évek
alatt tanninjai sokat lágyultak, mégis nagyon jól tartják a testét. Hosszú
lecsengésű. 7+ pont. 

Pillanatkép a Postup-dűlőről

Hazafelé néhány fotó
erejéig még megálltunk a híres Postup-dűlőben, ahonnét tényleg szép kilátás van
a környező szigetekre valamint táborhelyünkre Orebic-re. Ugyan több borozáson
már nem vettünk részt, a nyaralásunk még nem ért véget, a következő részben Kis
Dubrovnik-ba, Marco Polo szülőhelyére, Korcula-ra hajóztunk át. Tartsatok oda
is velünk.

Kunci

A legendák nyomában II.

Mivel autóval utaztunk és mindketten szerettünk
volna kóstolni, ezért ez a művelet egy kisebb logisztikát igényelt. Igaz, a
Toyota benzinnel megy, a horvát törvények 0,5% ezrelék alkoholt engedélyeznek, viszont
ha az ember belendül a 2-2,5 dl hamar összeadódik. Tudom, köpni is lehet, de
ilyen esetben a jó bor kiköpése mégis csak vétek. Szerencsénkre a legtöbb helyen a kóstoló
ingyenes volt, a kapott mennyiség meg 2-3 centnél megállt, amit alapba
feleztünk, szóval picit már jobb volt a helyzet. Mindezek tudatában a kívánt
pincék számainak látogatását meg kellett nyirbálni, na meg az utolsó pohár bor
után a fél órás sétám alatt kaptam két nagy kiflit és fél liter vizet. Két
hónap távlatából nyugodtan kijelenthetem, a jogosítványom az óta is nálam van,
rendőrrel meg nem találkoztam.

Ennyire azért ne fussunk előre a történetben. A Dingac dűlő után,
Trstenikbe a Grgich Pincészetbe igyekeztünk. A borászat alapítója, idén tavasszal a 100.
szülinapját ünneplő Mike Grgich, aki a horvát bortermelés egyik nagy ikonja. A
szakma alapjait Zágrábban, tanulta majd az akkori rezsim elől előbb
Németország, onnan Kanadába, később pedig az USA-ba, Kaliforniába vándorolt.
Élete során az apró termetű ember hatalmas dolgokat vitt véghez.  Neve az
1976-os kaliforniai és francia borok vakkóstolóján, a világ valaha volt leghíresebb borversenyén „A Párizsi ítélet kihirdetésekor”
vált igazán ismertté, ugyanis az abszolút nyertes 1973-as Chateau Montelena
chardonany-t ő készítette, sőt a pincészet résztulajdonosa is volt. Sajnos a Borban az igazság című filmben erről semmit sem mesélnek. Továbbá a
40 évig tartó zinfandel szőlő eredetének kutatása során az ő javaslatára
kezdtek el Dalmáciában a plavac mali körül vizsgálódni.  Természetesen az itteni pincéje mellett
Kaliforniában is bír egy borászattal, sőt a mai napig ő az amerikai chardonnay
koronázatlan királya. Egy cikkben olvastam, a trsteniki pincéjét az egykori
horvát elnök Franjo Tudman hatására alapította. A modern, amerikai stílust
képviselő borászat, a pici falu elején, a meredeken leereszkedő út egyik
kanyarjába épült, ahol már csak a panoráma miatt is megáll az arra igyekvő
turista. Meglepő, mégis impozáns volt a számomra, hogy három bor kóstolható,
amiből a rozé a tengerentúlról érkezett. Természetesen mi a helyi italokra
voltunk kíváncsiak, így egy posip, majd egy plavac mali került a poharunkba.
Azzal gondolom nem mondok újat, ha a borok amerikai ízlésre hangolva készültek.

Posip 2021

Korculáról származó fehér
fajta alapanyagát is ugyanazon a szigeten szüretelték. A 14% alkoholt
tartalmazó borhoz egy közepesen erős hordóhasználat párosul. 20%-ban 6 hónapot
kishordóban érlelik, 80% reduktív, majd még legalább fél évet pihentetik a
palackban. Citrusos, pirítós, fehér gyümölcsös aromavilággal bír. Az alma és
körte aromáin a fás, fűszeres, enyhén vaníliás jelleg eluralkodik. Igaz a
számat kitölti, de az erőteljesebb savgerince miatt némileg veszít az
értékéből, nem beszélve a rövidebb lecsengésében lévő csonthéjasoknál tapasztalt
enyhén keserű ízről. 5+ pont

Plavac Mali 2019

A szőlő alapanyag a
trstenik körüli ültetvényekből, valamint a Dingac-ból származik. A 15 hónapot
barrique-ban töltött bor még két évet palackban pihen, míg a piacra dobják. A
fajtát és a természeti környezetet ismerve kell ez az idő.  Illatában elsőre a fűszeres érzet kap el, ami
mögött gyönyörűen jönnek a gyümölcsös jegyek. Bors, fekete szeder, fekete
ribizli, érett szilva, némi kávéval egészül ki. A közepes teste meglepő, amiben
tanninjai még enyhén húznak. Az előbb ábrázolt fekete bogyós gyümölcsök némi
vaníliával és étcsokival kiegészülve szépen benne vannak. Inkább egy elegáns
vonal, ami még érhetne. 5+ pont

Be kell vallanom, a 2×0,5 dl bor 10 eurós árát picit túltolták, de a tény, hogy kinél és milyen helyen tartózkodtunk, az maga volt az élmény. Így indult a Dingac
kóstolónk. Ez még csak a bemelegítő volt, szóval a továbbiakba is tartsatok
velem.

 

Kunci

Plavac mali, posip és a hvari afrodiziákum

   
   Dalmácia hallatán mindig a mediterrán fenyőerdők, az olajfaligetek, a kókusz illatot árasztó fügefák, az égig érő fehér sziklák, a sós tengeri levegőn érlelt prsut, a cevapcica, az égszínkék tenger és a zenei aláfestést adó kabócák éneke jut eszembe. Párommal úgy döntöttük, hogy nyáron Dalmáciába, a Makaraska Riviérán fekvő Zaostrogba utazunk. Gondolom mondanom sem kell, mindazt amit leírtam szinte tálcán kaptuk, sőt, még annál is többet. 

A Biokovo kopár sziklái Hvar szigetről

   Zaostrog falucskája a Neretva torkolatától 20-km-re északra, a Peljesac-félszigettel és a Hvar szigettel szemben a Biokovo hegység fehér sziklái alatt húzódik. E szavak hallatán a borkedvelők hamar felkapják a fejüket. Az ország első számú kékszőlője a plavac mali ebből a régióból származik. 
A fajta a 2000-es évek elején a zinfandel eredetének kutatása során került középpontba. A tengerentúliak közel fél évszázados keresgélés után Kastel Novi-ban a már szinte kihalt crljenak kastelanski szőlőfajta DNS vizsgálata során találtak azonosságot a kaliforniaiak legfontosabb szőlőfajtájával. Az igaz, hogy kasteli kék /ahogy itt nevezik/ természetes klónja a plavac malinak, de ez olyan minimális különbség amit sokan egy kalap alá vesznek. 

A sziget csücskében lévő világítótorony


  
   Nem is csoda, ha a szárazságtűrő fajta legjobb borait az ország legnaposabb régiójában a Peljesac-félszigeten és Korcula szigetén készítik, de lassan a Hvar, Brac szigetek termelői is felzárkóznak mögöttük. Egy helyi mondás szerint: Svaku lozu hvali, ali mali plavac sadi. “Minden szőlőt dícsérj, de plavac malit ültess”
A hvar szigeti kirándulásunk során Sucuraj falucskájának Vujnovic borászatát látogattuk meg. Sokak szerint a kis halászfalu leginkább a szárazföldet összekötő kompról és a Vujnivic pincészetről vált híressé, amihez még az impozáns világítótornyot is hozzásorolnám. 
A 350 éve a településen élő család borászata az egyik legkülönlegesebb boros élményem volt. Fő bázisukat nem a sziget közepén fekvő pincéjükben, hanem a falu kikötőjében lévő pizzériájukban rendezték be. Nyugodtan kijelenthetem, boraik mellett pizzájuk is kitűnő.

Sucuraj romantikus kikötője


   Nos nézzük milyen borokat adtak a napsütötte sziget karsztos mészkőszikláin gyökeret vert szőlőtőkék!


Posip 2020
   A szőlőt egy korculai termelő fedezte fel a 19. század közepe táján. Kutatások  bebizonyították, hogy két helyi fajta a bratovina és a zlatarica blatska spontán kereszteződéséből született. Mára az ország tengerparti régiójának vezető fehér fajtájává lépett elő. 
A 2020-as reduktív bor körte, méz, mandula illatához, keserű mandula, körte ízek párosultak, amit kellemes savak fogtak körbe. 4+ pont

Oka vina 2020
   Másodikként a sziget autochton fajtáiból /prc, bogdanusa, mekuja/ készült cuvé került a poharunkba. 
Citrusos jellege virág, körte, alma, mandula illatokkal egészültek ki. Friss savait keserű mandula, alma, grapefruit aromák vibrálása tette izgalmassá. 5 pont

Prc 2020
   Az Oka Vina-ban már kóstolt prc fajta a legérdekesebb hármójuk közül. Egy olyan kihalásra ítéltetett ősi fajtával találkoztunk, amit a Vujnovic család a zagrebi és a spliti egyetemekkel karöltve mentettek meg. A helyiek szerint az ebből készült bor afrodiziákumként szolgál, így prc-ből mohón kortyolgató férfiak még lágyéksérvet is kaphatnak egy tüzesebb éjszakát követően.:)
Itt már egy karakteresebb, teltebb, savakban gazdagabb borral álltunk szemben. A pohár szájából érett alma, citrus, virág illatok szálltak, amik ízében is megmaradtak. Mindez némi barackbukéval egészült ki. 5 pont

A felhozatal 

 

Plame 2019

   A várva várt vöröseknél két plavac mali került terítékre. 
A Plame névre hallgató bort nyári esték vörösének szánták. A 9 hónapot használt barrique-ban töltött bor igazi tüzes mediterrán jegyekkel volt felvértezte. Kis szellőztetést követően csoki, kávé, bors, kakaó aromák a konyakmeggy gyümölcsös világával keveredtek. Közepes teste, érett meggy, szilva ízei csokis jegyekkel egészültek ki. Mindezt a fajtára jellemző enyhén rebarbarás kesernyés íze tette pikánssá. 
5+ pont

Ivan Dolac 2017
   A sziget legjobb Ivan Dolac nevű dűlőjében termelt 2017-es plavac mali egy teljesen más kategória. 13 hónapot új barriqueban töltött bor egyszerre érett, gyümölcsös, tüzes, tartalmas és hosszan érlelhető. 
Egyből kakaó, kávé, szeder és szilva lekváros aromái izgatták szaglószerveinket. Nagy testében a barrique csokis jegyei szeder, szilva, konyakmeggy ízekkel vegyültek, amire a koronát az enyhén rebarbarás fajtajelleg és egy csipet fahéj tette fel.
Igazi nagy bor 6+ pont

Komp a poháron át


   Kóstolásunk során rengeteg információval és élménnyel gazdagodtunk, miközben a mellettünk lévő kikötő kompja rendületlenül hozta-vitte a szigetre illetve a szárazföldre igyekvőket. Mivel zárnám le írásom? Hvar, plavac mali, prc vagyis az afrodiziákum! 

Végül köszönjük a Vujnovic családnak azt sok törődést amit tőlük kaptunk.

Kunci
2025 ©
barefoot web design