Montenegró sem csak a borról szól, így az ott töltött három napunk alatt
picit szétnéztünk az országban, sőt, néhány lélegzet erejéig még a közeli
Albániába is ellátogattunk. Aki járt már a mindössze két nagyobb magyar megyényi,
600 ezer lakosú államban, jól tudja, hogy az embert egymás után érik az
ingerek. Egyik percben még 2000 m magasság fölé emelkedő hegyek közt járunk,
másikban már lubickolunk az égszínkék mediterrán tengerben, mindemellett
hatalmas kanyonokkal, ízletes konyhával és sokszínű kultúrával rendelkezik. Jól
megférnek az ortodox, muszlim, katolikus vallások, mindezt ízig-vérig balkáni
hangulat szövi át.
 |
| Cijevna-folyó |
megfogalmazása nem olyan egyszerű, mégis megpróbálom szavakba önteni. Az
ütött-kopott, lestrapált világban, néha-néha törekednek a precizitásra, a
hanyagság, a nemtörődömség valahogy mégis benne marad. Elég csak a szállásunkra
gondolni. Minden tiszta volt, a korábban említett kertben makulátlan rend
honolt, a fürdőszoba új ajtajáról a védőfólia szélét mégsem húzták le. Továbbá,
az alig 4m2 –re szabott fürdőszoba-WC együttesében a zuhanyzó
járólapja nem kapott lejtést és oldalszegélyt, így a víz mindenfele csurgott,
nem beszélve a zuhanyzófüggöny hiányáról. Ettől függetlenül nagyon szerettem az
ottlétet, a tulajdonos meg roppantul kedves volt.
még jobban tetten érhető. Az általunk ismert KRESZ szabályait elfeledhetjük. A
helyi vezetők még a legkeskenyebb úton is gyakorta fékezés, félelemérzet nélkül
haladnak, az indexet csak elvétve ismerik, egyszerűen az erősebb, gyorsabb,
bátrabb sofőr érvényesül. A dupla sávos körforgalomban, belülről, index nélkül,
hirtelen kikanyarodva, alig néhány centire húznak el az ember orra előtt, a
kacsázó bicikliseket, a gyalogosokat meg sem említve. Volt mikor a várost
elhagyva, a 2×2 sávos úton lassan, komótosan haladó, szájában cigarettázó
emberkére dudáltam, ő megállt, széttett kezekkel felém nézett, és ugyanolyan
komótosan továbbhaladt. Másik alkalommal, ha a körforgalomba nem lépek rá a
gázra, a nyerges kamion a fék használatáról megfeledkezve oldalról
telibetrafál. Mindezek tudatában némi bátorsággal, rutinnal, hamar meg lehet szokni
a montenegrói utakat.
 |
| Crnojevica-folyó kanyonja |
A borkóstolót követően előbb a Niagara vízesésnél megfürödtünk a
Cijevna-folyó türkiz zöld vizében, majd egyre keskenyedő utakon, magasba emelkedve
a Crnojevica-folyó kanyonja fölé meredő kilátópontra mentünk, ahol képeslapra
illő látvány tárult elénk. Ez egy olyan festői szépségű hely, ami egyik
montenegrói kirándulásból sem maradhat ki. Ugyan a programunkból a Balkán
legnagyobb és leggazdagabb madárvilágával bíró Shkodrai-tó a hajókirándulása
kimaradt, ettől még néhány pillantást vethettünk rá, a növényektől zöldellő
víztükrére.
Harmadik napunkon a közelben
fekvő sasok országába, Albániába, Shkodra városába látogattunk, ahol egy
teljesen más világba csöppentünk bele. Nevezhetném kultúrsokknak is, hiszen a
balkáni viszonyok egy magasabb fokra kapcsoltak. A dzsámik sokasága, a csadort
viselő nők, a közlekedés durvulása, az út szélén tanyázó szemétkupacok, a
félkész házak esetenként már Európán túli, harmadik világi létről tanúskodtak. Shkodra
név boros jelentőséggel is bír. Több kutató szerint, egykoron a törökök elől
menekülő szlávok erről a vidékről hozták hazánkba a kadarkát. Sokáig a fajtát
skadar néven emlegették.
 |
| Albániában a közlekedési szabályok nem érvényesek! |
parkoltunk le, majd jó félóra sétával jutottunk be a város szívébe. Addig valamelyest
feltöltődtünk a helyi kultúra sajátosságaival. A muszlim életérzéssel,
meggyőződhettünk a helyi emberek legfontosabb büszkeségéről, az autók
fontosságáról és a hozzá tartozó, az autószerelő műhelyek, autómosók
jelentőségéről. Az egykori kommunista rezsim lestrapált panel épületei is egy
külön szakdolgozat témáját adhatnák.
 |
| Shkodra |
A sétálóutcájára beérve impozánsan tárult elénk a település legnagyobb
mecsete, a háttérben azért ott ékeskedett egy katolikus templomtorony, míg az utcán
apácák poroszkáltak, amin nem kell csodálkozni. Az ország katolikus
központjában jártunk. Ha hihetünk a leírtaknak, a lakosok nagyon büszkék
nyitott gondolkodásmódjukra, világlátásukra, ahol mindenki szabadon élhet. Sokan
Shkodrat Albánia nyugati kapujának nevezik. A sétálóutca házain erősen éreztük
a több száz éves török hatást, amiket mára 21. századi köntösbe bújtattak. 3-4
óra látogatást követően megint autóba ültünk, majd DK-nek tartva a Rozafa vár
alatt elsuhanva ismét Montenegró felé vettük utunk. Hosszú tanakodás után
Sveti-Stefanba igyekeztünk, hogy a hőségben megmártózzunk az Adria hűsítő
vízében és megnézzük a gazdagok szigetét.
 |
| Sveti Stefan |
Igaz, napjainkra Sveti Stefan sziget mivoltát elvesztette, egy földnyelvvel kötötték össze a szárazfölddel, viszont az ország egyik
szimbólumává vált. Eredetileg a 15. században a betörő kalózok, törökök elől
védelmet nyújtva 12 család alapított rajta egy kisebb erődítményt. A 20. század
derekára majdnem néptelenné vált, közben a turizmus hatására ismét rivaldafénybe
került, sőt 2009-től egy szingapúri üzletember 30 évre bérbe véve luxushotellé
alakította. Olyan hírességek fordultak meg rajta, mint Marilyn Monroe, Sophia
Loren, Claudia Shiffer, Sylvester Stallone. Sajnos azt kell mondanom, a sziget
látványa, szürkés házaival nem igazán nyűgözött le, persze a tengerpartja nem
volt rossz, de számos horvát parthoz viszonyítva nálam csak a középmezőnybe
került. Igaz a magasból meredeken leszakadó hegyek látványa a leanderekkel,
olajfákkal, pálmafákkal, fenyőkkel tűzdelt mediterrán környezet, tényleg
csodaszép volt. Jó 2 órás fürdőzést és sétát követően indultunk vissza a Podgorica
melletti hadiszállásunkra, miközben átvágtuk a Balkán-hegység néhány vonulatát.
Másnap már északra, Horvátországba a Peljesac-félszigetre igyekeztünk, s közben
olyan útviszonyok vártak, amire rémálmunkban sem számítottunk.
Kunci
