Syrah

Jó fél óra utazást követően végre ott állhattam az áhított
településen, a Syrah fővárosában. Sok év álmodozása, és erőfeszítése meghozta
gyümölcsét. A vonatról leszállva egyből megpillanthattam a szemközti meredek oldal
134 hektárnyi külön származáshelyű Hermitage termőterületét. Végre! Most már
élőben is láthatom a világ leghíresebb Syrah szőlődombját.

A városka sok tengerentúli nagy karriert elérő Syrah bornak
lett névadója. Ezt a „marketingeszközt” először Ausztrália használta ki, később
Kalifornia és Dél-Afrika mesterei sem hagyták ki. A későn eszmélő helyiek
azonban kemény munkájuknak köszönhetően visszanyerték régi hírnevüket. A
tanninhangsúlyos konkurenciával szemben, boraik könnyebbségével,
gyümölcsösségével, próbálják felhívni magukra a figyelmet. El kell mondanom nem
is akárhogyan.

Délben, épp sziesztaidőben toppantam be, így minden zárva
volt, a városka békésen pihent. Mit kezdhet magával ilyenkor egy jó geográfus?
Természetesen felfedező útra indul. Öt perc múlva már az euró milliókat érő
szőlősorok teraszain bóklásztam. Ez a bor alfája, itt kezdődik minden.
Megvizsgálhatjuk a talajt, dűlők kitettségét, szőlőművelés alapjait. Túrám
során a leghíresebb pincészetek óriás feliratai mellett haladtam, amelyek már
több kilométer távolságról jól láthatóan hirdetik magukat. A műfaj kedvelőinek
Paul Jaboulet Aine, vagy M. Chapoutier nevei ismerősen csenghetnek.

A tőkék között szökdelve hamar megértettem mi is annyira
különleges e területben. A két fal közé zárt Rhone völgye itt nyílik meg a
dimbes-dombos Provance felé, ahol a szőlőtőkék élvezhetik a Côte d’Azur
felől jövő meleg levegőt, viszont a 200 km-re lévő tenger felett érkező forróságától
még védve vannak. Ez lehet az itteni borok titka. Na meg a több száz éves
hagyomány.

Kétórás barangolást
követően, izzadtságtól verejtékezve tértem be kiszemelt pincészetembe, M.
Chapouiter birodalmába.  A világhírű 160
ha-os birtok egy igazi profi nagyüzem. Így egyszerű kisturistaként exlusive
pincelátogatásról szó sem lehet, helyette a betévedő borbarátok egy erre
speciálisan kialakított helyen sommelierek vezetésével ízlelhetik a szebbnél
szebb italokat. Én is ezt tettem. Belépve poharat kaptam, és már számban pörgethettem
a kért bort. 

A kóstolandó palackok láttán egyből lázba jöttem. Olyan nagyhírű
ültetvényekről származtak, mint Saint-Joseph, Crozes-Hermitage, Cote Rotie.
Befejezésként meglepetésemre egy 2007-ben Hermitages dombján szüretelt Sizerane-nel
kedveskedtek. Még háromnegyed év elteltével is számban érzem csokis-borsos-fűszeres
ízét.  Sajnos – legalábbis az én zsebem
felől nézve – a borok kifinomultsága és minősége az árcédulákon is jócskán visszaköszön.
Hát igen! A minőséget, egyediséget mindig vastag pénztárcára tervezték. Ennek
ellenére a kóstolást befejezve egy ízletes palack gazdagította hátizsákom.

A következő pár órámban csak sétálgattam a mediterrán hatást
ébresztő településen. Lementem a Rhone partjára, néztem az embereket, ettem egy
finom pizzát, és próbáltam magamba szívni a hely szellemét. Majd kellemes
élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva továbbra is délnek tartva indultam el a csúcsok
csúcsára Chateauneuf-du-Papeba…

Kunci

—
VinTour de France I.    – Condrieau