bor földrajz

Jussunk dűlőre

Szeged

Különleges horvát borok kóstolója Szegeden II.

“Svaku lozu, hvali, 
ali mali plavac sadi”
“Minden szőlőt dicsérj, 
de plavac malit ültess”

   E szavakkal kezdeném a horvát borkóstoló második felét, ahol az ország első számú sztárja a plavac mali került előtérbe. A fajtával először 5-6 évvel ezelőtt Budapest egyik borfesztiválján találkoztam.

Hvar-szigete, Sucuraj, háttérban a Biokovo-hegység, Dalmácia


   Sötét színe, piros és fekete bogyós ízvilága, fűszeres jellege, enyhén kesernyés lecsengése egyből magával ragadott. Azóta megjártam a fajta hazáját Dalmáciát, ahol számos plavac mali került poharamba. 


   A dalmát szupercsoda a 2000-es évek elején Mike Grgichnek /Napa-völgyben a Grgich  Hills alapítója/ köszönhetően vált ismertté, ugyanis az ő segítségével sikerült az amerikaiaknak megtalálniuk a zinfandel ősét. Ez nem más mint a szinte már kihalt crljenak kastelanski, ami igen közeli hasonlóságot mutat déli szomszédaink első számú szőlőjével a plavac malival.  Azóta már azt is tudjuk, hogy a plavac mali, a crljenak kastelanski és a dibrici fajták kereszteződéséből született.
    E sztorinak a gyökereit vizsgálva hazai kötődésünk is van. A beszámolók alapján az első zinfandel tőkék az 1820-as években a bécsi Schönbrunni kastély császári kertjéből kerültek bostoni melegházakba, ahol még a téli időszakban is friss szőlőt szüretelhettek róla. Néhány évtizeddel később pedig innen vihette magával a Sonoma-völgyi Buena Vista birtokára az a magyar származású Haraszthy Ágoston, akit a kaliforniai bortermelés atyjaként tartanak számon. 

   Napjainkra a cevapcici, a prsut, az olivaolaj, a tengerből kifogott friss halak, az utak mentén lévő grillezett bárányok mellett, a plavac mali is felkerült a horvát gasztronómia térképére. A helyiek szerint a későn érő fajta ott érzi jól magát, ahol tűz a nap, sziklás a talaj és a gyökérzetnek minden csepp vízért meg kell küzdenie. Nem is csoda, ha a plavac mali otthona az ország legszárazabb, legnapsütöttebb régiója, vagyis Dalmácia. Igazi szentélyének a Peljesac-félsziget Dingac és Postup dűlőit tartják, amik a keskeny földnyelv délnyugati részén fekszenek. Ráadásul az országban e két termőhely kapott elsőként /1961 illetve 1967/ eredetvédelmet. Különleges klímájának köszönhetően a lakosság főleg szőlő és olajbogyó termesztéssel, borkészítéssel, halászattal na meg az oly sok munkát adó turizmussal  foglalkozik. 
   A környező szigeteken is egyre népszerűbbé válik a plavac mali, így Hvar szigetén a Sveta Nedjelja, Zavala, Ivan Dolac, Brac-on pedig a Murvica dűlők is nagy hírnevet szereztek maguknak. Kóstolásunk során sajnos a régió első számú fehér fajtája posip nem került terítékre, de nyaralásunk alkalmával ezt is sikerült megízlelnünk. 


Rozic plavac mali 2015
   Fajtajelleges tiszta illatokkal indít. Érett áfonya, szeder, csoki, sok fűszerrel megbombázva. Tanninjai az idők során lekerekedtek. A közepes testű fűszeres bor, szeder, áfonyalekvár, fekete ribizli, kávé, csoki ízeit, szárított paradicsomos buké lengi körbe. Enyhén rebarbarás, medvecukros lecsengésű. 6+ pont

Matusko plavac mali 2019
   Epres, cseresznyés, málnás, áfonyás, szedres, fűszeres illatát erős vaníliafelhő burkolja körbe. Én ezt hordónak mondanám, de a helyiek szerint ez a különleges aroma, a délről fújó jugo szél partra hordott algájának köszönhető. A könnyedebb testű borban, ugyancsak átható az algás, vaníliás jelleg, amit áfonya, cseresznye, málna, fűszeres ízei kísérnek. 5 pont

Radovic Dingac plavac mali 2018
   Itt már egy vastagabb érettebb borról beszélünk, ami még mindig időt kíván. Szeder, áfonyalekvár, fekete ribizli, csoki, kávé, sok fűszerrel és fekete borsos jelleggel egészül ki. Alkoholban sincsen hiány, amitől picit likőrös jellegű. 6 pont


Radovic Dingac Reserva plavac mali 2016
   A szeder, fekete ribizli, áfonya, bors aromáiban, ha nem is annyira áthatóan, de itt is érezhető az algás vaníliás jelleg. Fekete bogyós lekváros testét élénk csersavak járják át. Fekete ribizlis, borsos, enyhén kesernyés rebarbarás lecsengésű. 7- pont


Vinarija Dingac Dingac Selekcija palavac mali 2012
   A Vinarija Dingac 1902-ben létrejött szövetkezet, ami közel 300 hektár szőlőjével és 330 tagjával a félsziget legnagyobb borászatává fejlődött. Mára a leghíresebb horvát pincészetek közé nőtte ki magát.
Illatában a hordó borsos, csokis fűszerei egyszerre keverednek a fekete bogyós gyümölcsök aromáival. A vastag testű, kerek borban szinte robbannak a borsos, csokis fűszerek, amiben egymás után jelennek meg a fajtára jellemző fekete ribizli, áfonya, szeder, kávé ízek. Irtózatosan hosszú fűszeres lecsengésében az enyhén kesernyés rebarbarás jelleg sem hiányzik. 8 pont

   Úgy gondolom ezzel a borral pontot tehettünk az este végére. Nem hiába választották meg kétszer a zágrábi borfesztivál legjobb borának.

Kunci

Egy szegedi borbár


   Tudtátok, hogy Szeged szívében az Oskola utcában bújik meg a város egyedüli borbárja? Egykoron a helyi borbarátok körében Palánk néven vált ismertté, majd 2020-tól név és arculatváltást követően Kárpátia Borházként üzemel tovább. A változás szele szortimentjét is jótékony hatással érintette. Kínálatuk az egész Kárpát-medencét magában foglalja, így a magyar borvidékek, Délvidék, Őrvidék, Erdély-Pártium, Kárpátalja, Felvidék termelőinek boraival bővült.

   Hazai kínálatában olyan különleges termelők is helyet kapnak mint a Soproni borvidék fenegyerekeként elhíresült Ráspi, Badacsony nagy vadásza Málik Zoltán, Mór igazi mókamestere és reklámarca Miklós Csabi, a Szekszárdi borvidéken a naturális vonalat követő Posta család vagyis a Pósta Borház.

Határainkat átlépve a repertoárból nem hagyták ki az egyetlen, nem magyar területen /Erdély, Ménesi borvidék/ gazdálkodó Év Borterlemlőjét Balla Gézát, a szerémségi furmint becsületét visszaadó Sagmeistert, és Ausztriában a Fertő-tó partján azt a Wenzel családot sem, aki nagy érdemeket szerzett a rusti furmint újkori felemelésében.

   Pintes, pozsonyi fehér, piros bakator, magyarádi fehér csak néhány azok a különleges ősi magyar fajták közül, amiket az itteni polcok rejtenek. Persze a Badacsony hisztis primadonnája a kéknyelű, a Somló sztárja a juhfark, de még arról a Trianon által kettévágott Vashegyről /Ausztria, Magyarország/ is van kékfrankosuk, ahol a világ talán legizgalmasabb fajtaborai készülnek.

   Így a végén mindenképpen említést érdemelnek a Felvidék kiváló zöldveltelini és a délvidék grasevina, azaz olaszrizling borai is.
   A borbár természetesen állandóan változó borlappal és apróbb tapas jellegű ételekkel várja a kóstolni vágyó vendégeket. 
Kunci

Mi is lehetne Szeged zászlósbora?

   A  Mi lett veled szegedi bor– című írásom után most egy szegedi bort mutatok be. Nincs nehéz dolgom, mivel a város már csak egy borászatot /Ujvári Pincészet/ mondhat magáénak. Választásom arra a 2019-es rajnai rizlingre jutott, ami az Egy Korty Csongrád borcsomag egyik tagját is alkotja.

   A fajta főleg az 50-es és 60-as évek nagy szocialista szőlőtelepítései során került a magyar síkságra. Az akkori kutatók jó fagytűrő képessége és acélos savgerince miatt döntöttek mellette, hiszen a hideg teleket követő forró nyarak perzselő homokjában a borok lelkét adó savak hamar elillannak. Nem is csoda, ha a Csongrádi borvidék déli részében gazdálkodó borászok a rajnai rizlinget tűzték ki zászlajukra. Úgy gondolom, egy kis marketinggel Szeged városa könnyedén borzászlajára tűzhetné a fajtát.

   Nézzük hát, mit is tud ez a reduktív, azaz acéltartályban készült szegedi bor!

   A pohár szájából citrus, körte, füge, dió és virágméz illatok áradnak, amire az idősebb rajnai rizlingekre jellemző petrolos felhő ereszkedik. A sűrű textúrájú bort érett ízek és jó közepes savak járják át. Citrus, dió, birs, körte gyümölcsös aromái, hosszú, enyhén kesernyés lecsengésben végződnek. 

   Egy érett, élvezhető rajnai rizlinget ismertem meg, amit az őszi és téli estéken igen jó kortyolgatni.

Mi lett veled szegedi bor?

   Nem olyan régen költöztem Szegedre és kíváncsi voltam a város bortörténelmi múltjára. Már a tavasszal elkezdtem feltérképezni a Csongrádi Borvidéket, így jutottam el a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészetbe, Ásotthalomra a Tóth Pincészetbe,  augusztusban pedig végigkóstoltam a Csongrádi Borfesztivál borait, de arról, hogy Szeged a borkultúra városa lenne, senki sem beszélt. A Csongrádi borvidék szívében fekvő megyeszékhelyen kutatni kell a helyi borok után, sőt az éttermek sem szívesen preferálják őket. Úgy gondolom ennél jóval többet érdemelne az itteni borászok munkája. Nem lenne jó, ha a helyben küszködő pincészetek, a forró homokba csöppenő verejtékhez hasonlóan eltűnnének az Alföld hatalmas ködfátyolában. 

Egy szegedi 2019-es rajnai rizling Újvári Pincészet


   Kutatásom során hamar érdekes információkra bukkantam Szeged boros múltjával kapcsolatosan. Meglepett, hogy már 800 évvel ezelőtt a város Szilléri, Ballogi-tó és Tarjány területeit szerémségi szőlővesszőkkel ültették be, míg a helyi kereskedők, Krakkó, Bukarest, Bécs, Trieszt felé indították útnak az onnan jövő borokat. A kereskedelem és a szállítás magával hozta a kádárszakma virágzását, nem beszélve a borkimérési lehetőségekről. Úgy gondolom az utóbbi inkább a helyi borokra összpontosult, hiszen a profit akkor is, mint ma is, mindenek fölött állt. 

Ujvári Pincészét Kiskundorozsma

   A törökök bejövetele, majd az azt követő viharos 18. század sem segített a helyi borkultúra felélénkítésében. Az újabb fellendülés a 19. század második felében az Amerikából behurcolt filoxéra válságnak köszönhette. Míg a kontinens borvidékei a kipusztulás határán álltak, addig a Magyar Alföld bortermelése virágzásnak indult. Mivel a filoxéra az Alföld homokjában nem tudott megtelepedni, ezért a Kiskunsági és a Csongrádi borvidékek területein nagy arányú szőlőtelepítésbe kezdtek. Ekkora már a szőlősorok jócskán elhagyták Szeged határait, de a területek többsége a városi gazdák kezében volt. Így ívelt fölfelé Ásotthalom, Pusztamérges, Mórahalom, Szatymaz borkultúrája.  A következő jó fél évszázad sem problémamentes, hiszen a Trianoni határok meghúzásával a fejlődés ismét megtorpant. A nehézségek ellenére a 30-as évek megint a virágzás évtizedének számított. A pusztamérgesi olaszrizling híre Ausztrián át Csehországon keresztül egészen Hollandiáig jutott, sőt a II. Világháborút bezáróan a államosításig követő néhány évben a helyi borok sikert-sikerre halmoztak. 1947-ban Kecskeméten az őszi szőlő és gyümölcskiállítás borversenyének első két helyén /egy kadarkával és egy nagyburgundival/ szegedi termelők végeztek, míg ugyanebben az évben Szegedi piros név alatt készült kadarka többszörösen is elnyerte a svájciak ízlését. 

Ujvári Pincészet szőlőültetvénye Kiskundorozsma

   Hosszú távon a szocialista tervgazdálkodás inkább hátrányt, mint előnyt jelentett a borvidék számára. Sajnos a rendszerváltást követő új hullám szelei nem érintették meg a Csongrádi borvidék déli részét, aminek hatására már csak két jelentősebb pincészet küszködik az árral. Ásotthalmon a Tóth Pincészet, míg a Szeged külterületéhez tartozó Kiskundorozsmán az Ujvári Pincészet. Az utóbbit tartjuk a város utolsó pincészetének. A borvidék mai magját alkotó Csongrád környékén gazdálkodó  Bokrosi borászatok egy fokkal jobb helyzetben vannak, de még ők is távol állnak attól, amit 21. századi borturizmusnak hívunk.




2025 ©
barefoot web design