bor földrajz

Jussunk dűlőre

szegedi bor

Egy szegedi rozét?

   Ittatok már szegedi rozét? Ha nem, akkor a következő sorokban tartsatok velem. 
A napfény városának egyetlen borászata az Ujvári pincészet nem tartozik a hazai mainstream élvonalába, nem is gondolja ezt magáról, egyszerűen csak szívvel lélekkel teszi dolgát. Olyan jó ivású borokkal próbálja megörvendeztetni fogyasztóit, amiket bármikor, bárhol ki lehet tenni az asztalra.
   Egy éve ismerem őket és eddig mindig sikerült meglepniük valami különlegességgel. Az előző nyáron a karakteres aromájú 2020-as cserszegi fűszeresük vált a kedvenc fröccsborommá. Az élénk savszerkezetű, szinte pattogó fűszerekkel tűzdelt bor, szódavízzel vegyítve zseniális ízvilágot alkotott a legmelegebb hónapjaink délutánjain, estéin.
   Néhány hete a pincészet 2021-es évjáratú tételeit kóstolva, a provancei stílust elhagyó, enyhén már sillerbe hajazó, cseresznye piros színű kékfrankos rozéjuk tett rám mélyebb  benyomást.
   A bor cseresznyés, friss meggyes jegyeivel, epres, málnás bukéjával, a piros bogyós gyümölcsök enyhén fűszeres aromáival együtt válik igazán tartalmassá, egyedivé. Mindehhez egy kevés széndioxid és egy olyan intenzív, mégis frissen tartó, a testébe jól belesimuló savgerinc párosul, ami igazán keretet ad neki. Úgy gondolom a meleg nyári napokon, akár tisztán, akár fröccsben nagy slágerünkké válhat. Aki szereti ezt a stílust, az nem fog benne csalódni. Erős 5 pontot adok rá!

Mi lett veled szegedi bor?

   Nem olyan régen költöztem Szegedre és kíváncsi voltam a város bortörténelmi múltjára. Már a tavasszal elkezdtem feltérképezni a Csongrádi Borvidéket, így jutottam el a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészetbe, Ásotthalomra a Tóth Pincészetbe,  augusztusban pedig végigkóstoltam a Csongrádi Borfesztivál borait, de arról, hogy Szeged a borkultúra városa lenne, senki sem beszélt. A Csongrádi borvidék szívében fekvő megyeszékhelyen kutatni kell a helyi borok után, sőt az éttermek sem szívesen preferálják őket. Úgy gondolom ennél jóval többet érdemelne az itteni borászok munkája. Nem lenne jó, ha a helyben küszködő pincészetek, a forró homokba csöppenő verejtékhez hasonlóan eltűnnének az Alföld hatalmas ködfátyolában. 

Egy szegedi 2019-es rajnai rizling Újvári Pincészet


   Kutatásom során hamar érdekes információkra bukkantam Szeged boros múltjával kapcsolatosan. Meglepett, hogy már 800 évvel ezelőtt a város Szilléri, Ballogi-tó és Tarjány területeit szerémségi szőlővesszőkkel ültették be, míg a helyi kereskedők, Krakkó, Bukarest, Bécs, Trieszt felé indították útnak az onnan jövő borokat. A kereskedelem és a szállítás magával hozta a kádárszakma virágzását, nem beszélve a borkimérési lehetőségekről. Úgy gondolom az utóbbi inkább a helyi borokra összpontosult, hiszen a profit akkor is, mint ma is, mindenek fölött állt. 

Ujvári Pincészét Kiskundorozsma

   A törökök bejövetele, majd az azt követő viharos 18. század sem segített a helyi borkultúra felélénkítésében. Az újabb fellendülés a 19. század második felében az Amerikából behurcolt filoxéra válságnak köszönhette. Míg a kontinens borvidékei a kipusztulás határán álltak, addig a Magyar Alföld bortermelése virágzásnak indult. Mivel a filoxéra az Alföld homokjában nem tudott megtelepedni, ezért a Kiskunsági és a Csongrádi borvidékek területein nagy arányú szőlőtelepítésbe kezdtek. Ekkora már a szőlősorok jócskán elhagyták Szeged határait, de a területek többsége a városi gazdák kezében volt. Így ívelt fölfelé Ásotthalom, Pusztamérges, Mórahalom, Szatymaz borkultúrája.  A következő jó fél évszázad sem problémamentes, hiszen a Trianoni határok meghúzásával a fejlődés ismét megtorpant. A nehézségek ellenére a 30-as évek megint a virágzás évtizedének számított. A pusztamérgesi olaszrizling híre Ausztrián át Csehországon keresztül egészen Hollandiáig jutott, sőt a II. Világháborút bezáróan a államosításig követő néhány évben a helyi borok sikert-sikerre halmoztak. 1947-ban Kecskeméten az őszi szőlő és gyümölcskiállítás borversenyének első két helyén /egy kadarkával és egy nagyburgundival/ szegedi termelők végeztek, míg ugyanebben az évben Szegedi piros név alatt készült kadarka többszörösen is elnyerte a svájciak ízlését. 

Ujvári Pincészet szőlőültetvénye Kiskundorozsma

   Hosszú távon a szocialista tervgazdálkodás inkább hátrányt, mint előnyt jelentett a borvidék számára. Sajnos a rendszerváltást követő új hullám szelei nem érintették meg a Csongrádi borvidék déli részét, aminek hatására már csak két jelentősebb pincészet küszködik az árral. Ásotthalmon a Tóth Pincészet, míg a Szeged külterületéhez tartozó Kiskundorozsmán az Ujvári Pincészet. Az utóbbit tartjuk a város utolsó pincészetének. A borvidék mai magját alkotó Csongrád környékén gazdálkodó  Bokrosi borászatok egy fokkal jobb helyzetben vannak, de még ők is távol állnak attól, amit 21. századi borturizmusnak hívunk.




Egy szegedi cserszegi fűszeres!

 

   Muskotály, cserszegi
fűszeres, rajnai rizling, kadarka, cabernet sauvignon, napfény,
halászlé, Körös-torok, szegedi paprika, Hídivásár. A szépen csengő szavak
mögött egy háttérbe szorult borvidék áll, aminek hallatán a
szegediek szíve megrezzen.

   Most arról a Csongrádi borvidékről kóstolok, ahonnét a könnyed gyümölcsös fajtáktól
egészen a testes vörösekig szinte minden borstílust
megízlelhetünk. Be kell vallanom, amíg Szegedre nem költöztem, addig nem találkoztam az innen származó borokkal. Ezen nem is kell meglepődni, hiszen hazánk bortérképén ez az egyetlen olyan fehér folt, amiről szinte semmit sem lehet hallani. Élve a lehetőséggel, a jövőben megpróbálom magam beleásni ebbe a borvidékbe.

   Míg a napfény városa Szeged több száz évre visszavezethető borkultúrával rendelkezik, addig a hozzá tartozó az egykoron szebb időket
megélt Csongrádi borvidék szőlőtőkéi folyamatos fogyást
mutatnak. A pincészetek gyakorta tőkehiánnyal rendelkeznek, s mára
egy maréknyi csapat próbálja életben tartani az itteni
borkultúrát. Sajnos a helyben készült borok nem jutnak el a
fogyasztók széles táborába, pedig egykoron a pusztamérgesi
olaszrizling, vagy a csongrádi kadarka jó hírnévnek örvendett. 

   Az ásotthalmi részen inkább a fehérek, míg a csongrádi régióban a vörösek kerülnek előtérbe. Tudtátok-e azt, hogy Szeged külterületén Kiskundorozsma határán gazdálkodik az az Ujvári Pincészet, aki oroszlánrészt vállal a csongrádi borok népszerűsítésében? Azért is különleges, mivel ez az egyetlen megmaradt szegedi borászat. Az egy tagban lévő 7 hektáros birtokon főleg fehér fajtákkal dolgoznak, de szortimentjükben a kékfrankosnak is helyet szorítanak. Meglepő módon fő fajtájuk a rajnai rizling, ami nem pont az Alföldre jellemző. 

   Én most mégsem a rajnait, hanem azt a 2020-as cserszegi fűszerest szeretném bemutatni, ami nagy nyári kedvencemmé vált. Karakteres fűszeres ízvilága magában is igen jó, de a nagy melegben fröccsként más bort el sem tudnék képzelni.

   Fűszerekben gazdag illata csonthéjjal, szőlővel, körtével, némi zöldes aromával egészül ki. Megízlelve a markáns savgerince köré vágott fű, szőlő, kesernyés körte, ízek párosulnak, amit nagy mennyiségű fűszer tesz izgalmassá. Picit kiforratlan, picit vad, mégis izgalmas bor.  /5 pont/

2025 ©
barefoot web design