bor földrajz

Jussunk dűlőre

Szerémségi Borvidék

Egy élménydús nap Szabadkán

Az utóbbi másfél évben elkezdtem
megkapirgálni az ex jugoszláv borok mezsgyéjét. Kóstoltam plavac mali-t a Peljesac-félszigetről,
prokupac-ot Zupa-ból, vranac-ot Montenegróból, fűszeres traminit Szerémségből,
temjanika-t Macedóniából. Fojtathatnám még a sort, de már ez is elég csemege a
nyugati és az újvilági borokon szocializálódott fogyasztók számára. Persze, minden
országnak megvannak a különleges fajtái, így velünk sem fog csak úgy szembejönni
egy falanghina Campania-ból, vagy dornfelder az Ahr-völgyéből. 


A vajdasági származású páromnak köszönhetően csöppentem ebbe
a világba, amit egyáltalán nem bánok. Már fiatal korom óta érdekel az egykori
Jugoszlávia, ahol a boldog békeidőkben Tito uralma alatt viszonylagos jólétben
éltek együtt a különféle vallású és identitású népek. Egy olyan szocialista,
picit kapitalista, multi-kulti ország volt, amihez foghatót ezen a földrészen
nem találhattunk, nem beszélve az ország változatos természeti kincseiről,
gasztronómiájáról, éghajlati sokszínűségéről, amibe a borkultúrát is nyugodtan
belesorolhatjuk.

     
    Egy rövid húsvéti
kirándulás alkalmával Szerbia ötödik legnagyobb városába, Szabadkára látogattunk.
A településen egyszerre vannak jelen a szerb, magyar, balkáni hatások, szóval
picit beleszimatolhattam ebbe a különleges életérzésbe. Utunk során betértünk a
Vajdaság egyik legjobb burekozójába a Lipa pékségbe, megcsodáltuk a Korzón az
egykori Osztrák Magyar Monarchia legnagyobb városházáját, mosolyogtunk egyet a
vasútállomás tetején ágaskodó rozsdás, ötágú csillagon, majd a 70-es 80-as évek egyedi
hangulatát árasztó Buvljak piacára mentünk. Na, ott aztán tényleg minden
kapható! Az ecetes üvegbe töltött, felcímkézett pálinkán át, a zoknik, ruhák
tömkelegén keresztül a hurkatöltőig, mi szem szájnak ingere. 

     Azért a borkóstolás sem
maradhatott ki, így a Korzó egyik mellékutcájában lévő Klein House Borbárat
céloztuk meg. Meglepetésünkre már belépéskor magyar hang üdvözölt minket (sajnos
a magyar nyelv egyre jobban kikopóban van a városban) sőt, olyan újhullámos
helyi fajtákat töltöttek poharamba, amik több szállal kötődnek a
kárpát-medencei borkultúrához. Az ott dolgozó fiatal hölgytől megtudtam, hogy ezeket
a fajtákat (összesen 9-et) a 80-as 90-es években egy nagyszabású
nemesítési hullám keretében a Szerémségi borvidékhez tartozó Karlócán hozták
létre. Ebből került három igazán érdekes tétel a poharamba. 


Elsőként az Imperator Pincészet (sila: chardonnay x kövidinka) 2021-es Nika sila-ja került
megmérettetésre. A 2009-ben alapított Erdevik melletti borászatról mindenképpen
érdemes megemlíteni, hogy ez lett Szerbia első biodinamikus birtoka. 
Érett illatok alma,
citrus, narancs, barack fogadnak. Közepes testében lágyabb savai mellé barack,
grapefruit ízek sorakoznak fel.  Rövidebb
lecsengésű 5 pont


Ugyancsak Szerémségi termelő a Dueric Pincészet 2021-es Severna
Morava bora (morava:  tramini X kunbarát, de bianka illetve rajnai vér is csorog benne) okozta az igazi meglepetést. Ebbe dupla csavart is tettek. Igaz, a pince a
Szerémségi borvidéken található, ennek a bornak az alapanyaga viszont az Észak-Moravai borvidék ültetvényeiről származik.
Zöldbanános, grapefruit, citrus, körte illattal indít. Számban
a kesernyés, vaníliás, lime-os reflexei hirtelen zöld dinnyés, trópusi gyümölcsös
ízbombára váltanak, amit egy markáns savgerinc kísér. Hosszú fűszeres lecsengésben
végződik. Erős 6 pont. Meglepő, amire ez a fajta képes!


Az egykori római császárról Probusról nevezték el a
kadarka valamint a cabernet sauvignon
kereszteződéséből született új fajtát. Nézzük mit tud a Durdic Pincészet probus
bora.
Sötét színe, szedres, csokis, fűszeres, aszalt meggyes
illata ellenére, könnyed erdei gyümölcsös, közepesen hordózott, vaníliás test fogad. A
lendületes kezdet után a végét enyhén rövidnek érzem. 5 pont

Kunci

Mi lett veled szegedi bor?

   Nem olyan régen költöztem Szegedre és kíváncsi voltam a város bortörténelmi múltjára. Már a tavasszal elkezdtem feltérképezni a Csongrádi Borvidéket, így jutottam el a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészetbe, Ásotthalomra a Tóth Pincészetbe,  augusztusban pedig végigkóstoltam a Csongrádi Borfesztivál borait, de arról, hogy Szeged a borkultúra városa lenne, senki sem beszélt. A Csongrádi borvidék szívében fekvő megyeszékhelyen kutatni kell a helyi borok után, sőt az éttermek sem szívesen preferálják őket. Úgy gondolom ennél jóval többet érdemelne az itteni borászok munkája. Nem lenne jó, ha a helyben küszködő pincészetek, a forró homokba csöppenő verejtékhez hasonlóan eltűnnének az Alföld hatalmas ködfátyolában. 

Egy szegedi 2019-es rajnai rizling Újvári Pincészet


   Kutatásom során hamar érdekes információkra bukkantam Szeged boros múltjával kapcsolatosan. Meglepett, hogy már 800 évvel ezelőtt a város Szilléri, Ballogi-tó és Tarjány területeit szerémségi szőlővesszőkkel ültették be, míg a helyi kereskedők, Krakkó, Bukarest, Bécs, Trieszt felé indították útnak az onnan jövő borokat. A kereskedelem és a szállítás magával hozta a kádárszakma virágzását, nem beszélve a borkimérési lehetőségekről. Úgy gondolom az utóbbi inkább a helyi borokra összpontosult, hiszen a profit akkor is, mint ma is, mindenek fölött állt. 

Ujvári Pincészét Kiskundorozsma

   A törökök bejövetele, majd az azt követő viharos 18. század sem segített a helyi borkultúra felélénkítésében. Az újabb fellendülés a 19. század második felében az Amerikából behurcolt filoxéra válságnak köszönhette. Míg a kontinens borvidékei a kipusztulás határán álltak, addig a Magyar Alföld bortermelése virágzásnak indult. Mivel a filoxéra az Alföld homokjában nem tudott megtelepedni, ezért a Kiskunsági és a Csongrádi borvidékek területein nagy arányú szőlőtelepítésbe kezdtek. Ekkora már a szőlősorok jócskán elhagyták Szeged határait, de a területek többsége a városi gazdák kezében volt. Így ívelt fölfelé Ásotthalom, Pusztamérges, Mórahalom, Szatymaz borkultúrája.  A következő jó fél évszázad sem problémamentes, hiszen a Trianoni határok meghúzásával a fejlődés ismét megtorpant. A nehézségek ellenére a 30-as évek megint a virágzás évtizedének számított. A pusztamérgesi olaszrizling híre Ausztrián át Csehországon keresztül egészen Hollandiáig jutott, sőt a II. Világháborút bezáróan a államosításig követő néhány évben a helyi borok sikert-sikerre halmoztak. 1947-ban Kecskeméten az őszi szőlő és gyümölcskiállítás borversenyének első két helyén /egy kadarkával és egy nagyburgundival/ szegedi termelők végeztek, míg ugyanebben az évben Szegedi piros név alatt készült kadarka többszörösen is elnyerte a svájciak ízlését. 

Ujvári Pincészet szőlőültetvénye Kiskundorozsma

   Hosszú távon a szocialista tervgazdálkodás inkább hátrányt, mint előnyt jelentett a borvidék számára. Sajnos a rendszerváltást követő új hullám szelei nem érintették meg a Csongrádi borvidék déli részét, aminek hatására már csak két jelentősebb pincészet küszködik az árral. Ásotthalmon a Tóth Pincészet, míg a Szeged külterületéhez tartozó Kiskundorozsmán az Ujvári Pincészet. Az utóbbit tartjuk a város utolsó pincészetének. A borvidék mai magját alkotó Csongrád környékén gazdálkodó  Bokrosi borászatok egy fokkal jobb helyzetben vannak, de még ők is távol állnak attól, amit 21. századi borturizmusnak hívunk.




2025 ©
barefoot web design