• Skip to main content
  • Skip to footer

bor földrajz

Jussunk dűlőre

  • Blog
  • Magamról
  • Szolgáltatások
  • Kapcsolat

szürkebarát

Dec 19 2016

Tizenöt 2015 – Centúrió Szőlőbirtok. Mátra.

Ezer éves magyar szőlőtermesztési múlttal rendelkezik, az ország második legnagyobb borvidéke, mégis alig ismerjük. 

A Mátrai Borvidékről beszélünk, amely fiatal termelőitől kap új lendületet, így lassan végre ébredezik Csipkerózsika álmából. 

Sokan a borvidék átláthatatlanságát hibáztatják az ismeretlenségért, ebben talán a többség egyet is ért. Nincs meghatározó szőlőfajtája, borstílusa, komolyabb eredetvédelme, dűlő szelektációja. Nagy kiterjedése, tagoltsága is csak ront a helyzetén. Kevesen tudják, hogy a borvidéknek még a Budapesthez tartozó Kőbányán is vannak területei. Eger, a  “nagy testvér” közelsége, tovább bonyolítja a képet.

Szerencsére az utóbbi tíz évben több fiatal borász vetette meg itt a lábát, akik hamar bebizonyították,hogy a vidék nagy lehetőségeket rejt. Bio és biodinamikus műveléssel, egységes stílusirányzatot teremtve, komplex, gyümölcsös, terroire alapú borokat próbálnak készíteni, ez lehet az út a vágyott szebb jövő felé.

Ludányi Balázs is azon fiatal termelők közé tartozik, akinek borait számtalanszor kóstoltam, de írni valahogy még nem sikerült róluk. Igazi kézműves bio módszerrel, három dűlőben /Fáy-domb Száraz-völgy, Diós 0,5 ha/ mindössze 3,2 Ha-on gazdálkodik. Borai egyre inkább megjelennek a köztudatban és az éttermek borlapjain is. 

Pincészet fehér alapbora került a poharamba. Zenit, Sárgamuskotály, Szürkebarát, Hárslevelű házasítása. E fajták hallatán illatbombára is számíthatunk, ahol a Szürkebarát adhat nagyobb testet. Sejtésemmel ellentétben lassan nyílik. Virág, mangó, alma körte, aromák keveredek egy kevés vajjal. Élénk savak, kellemes szárított fehérhúsú gyümölcsös íz fogad. Könnyed, lágy, légies, mégis van mögötte tartalom. Enyhén édeskés picit keserű hosszú utóízzel zárul.

16,7 Pont

Written by barefoot · Categorized: Centúrió, hárslevelű, házasítás, Mátra, sárgamuskotály, szürkebarát, Tizenöt, zenit

Mar 07 2016

Borkóstolás a Kadarkában – fehérek

Vincellér
Zöldveltelini Sopron 2014 – 350Ft/0,7dl

Az ország legszebb zöldveltelinijei a soproni pincékben készülnek. 
Ez nem is csoda, hiszen a határ túloldalán ez a fajta adja Ausztria szőlőtermesztésének 25%-át.

– színe kicsit
sötétebb a szokásosnál, ami hosszabb hordós érlelést jelez
– illatában
zöldfűszer, fa (hordó), alma, körte, citrus
–
maradékcukor érződik – jól párosul az ízvilágához
– kellemes
savak, közepes lecsengés
– Soproni
borhoz képest savai kicsit rövidnek tűnnek
– 16,4p
Kadarka Bár
Vineum Száraz
Hárslevelű Tállya 2013 – 350Ft/0,7dl

A háttérbe
szorult hárslevelűk, ha lassan-lassan is, újra divatba jönnek. Míg a Furmint inkább
a minerálisabb területen ad szebb bort, addig a Hárslevelű az alacsonyabb
löszös területen is képes magasabb minőséget biztosítani.

– illata:
méz, almaszirup, csöpp kesernyés birs, fahordó
– íz: erős
fahordó, birs és körte kesernyéssége
– intenzív
savai ellenére kicsit rövid bor
– kissé túlzó
hordóhasználat elviszi a bor eredeti aromáit
– kellemesen
minerális
– 16,5p


Sághegyi Rajnai Rizling Dénes Szőlőbirtok 2013 – 490Ft/0,7dl

Korábban Dénes Tibor borbirtoka az “egyszemélyes” borvidékként híresült el.

A Nagy Somlói Borvidék tagjaként a Ság-hegy egy külön kategóriát képvisel. Északi kitettsége, tömör bazaltja, erőteljesebb savakat, markánsabb minerális élményeket nyújt, mint nagy testvére a Somló.


– illata: sok
hordó, kesernyés, birs, kissé virágos, körte 
– jelentős
maradékcukor, amelyben eltűnnek a savak
– a hordó
elnyomja a fajtajelleget
– körte,
birs, 
– hosszú
kellemes citrusos-hordós lecsengés
– 16,5p
Aklan
Szürkebarát Lesencetomaj 2012 – 390Ft/0,7dl

A
Lesencetomajon gazdálkodó Aklán pincészet egyik legszebb tétele a 2012-es
Szürkebarát. Ezek után úgy gondolom, hogy a chardonnay mellett e fajta is igen
jól érzi magát ezen a változatos geológiájú területen.

– illat:
nehéz-tömör (fajtajelleg) – kicsit túlzott alkohol
– hosszú
fahordós érlelés + érett alma és körte illatok
– az alkohol és
a fa kellemes melegséget áraszt, édes-kesernyés-konyakossá
teszi a bort
–
lecsengésében szegfűszeg és fahéj jegyek és diós íz
– 16,7p

Written by barefoot · Categorized: Dénes Szőlőbirtok, hárslevelű, Kadarka bár, kóstolás, Lesencetomaj, Nagy-Somló, rajnai rizling, Sághegy, Sopron, szürkebarát, Tállya, Vincellér, Vineum, zöldveltelini · Tagged: Aklan Pince

Oct 11 2015

Nyárzáró gasztronómiai örömök

A nyár utolsó napjaiban Gergő barátommal ismét közös vacsorát tartottunk, persze egy kis borozással. 
Egy félkilós disznócomb került a sütőbe, amihez köretként rizst, római salátát, és rozmaringos körtét készítettünk. 
Már csak a dresszing is megér egy misét, amit olivaolajból, balzsamecetből, mézből, kevertünk ki. 
Mindenkinek merem ajánlani!
Bussay Szürkebarát

A húst fokhagymás mustárral jól bekentük, mozsárban őrölt „chili rozmaring, tarkabors, feketesó” fűszerkeverékben vastagon beszórtuk, serpenyőben átfutattuk, majd közel két óra hosszan 150 fokon, lassú tűzön többszöri locsolgatás mellett sütöttük. Az utolsó fél órában 3 db félbevágott rozmaringos körtét pároltunk hozzá, amely a hús kifőtt a zsírjában egy kicsit karamellizálódott.


Mely bor is passzolhatna ehhez az ételhez? Nem más, mint egy nehezebb hangvételű szürkebarát. 
A korábban félédes, édes jelzőkkel leírt fajtát lassan-lassan átértékeljük. 
A Burgundiából származó Pinot Gris, olasz termelők által – Pinot Grigio néven indult el világhódító útjára. 
Bora magas terméskorlátozás és fahordó használata mellett igen hálás tud lenni. 
Az aszúsodásra hajlamos fajta értékeit egy kis maradék cukorral csak fokozni lehet.

Az est boraként Bussay 2011-es félszáraz Szürkebarátját szemeltem ki. Választásom bombasikernek bizonyult.  
Nagy test, édes csípősség, és egy kevés maradék cukor. E szavakkal tudnám jellemezni az est csúcspontját. 

Valahogy minden harmóniában volt. 
Csörnyeföldi Doktorúr, aki sajnos már egy éve nincsen körünkben, tényleg a maximumot teljesítette. A virágzó gyümölcs illata egy jó adag fával vált igazán robosztussá. Maradék cukortartalma szépen rátelepszik a körtés barackos jegyekre. Óriási beltartalmában egyedül a savakat hiányoltam. Persze, ez a meleg nyárnak is köszönhető. Hosszú lecsengésű.
17,1 pontot adnék rá
Recept 2 személy részére
• Fél kiló disznócomb
• 2 evőkanál mustár
• fűszerek /só, egész bors, rozmaring, chili/
• 3 gerezd fokhagyma
• 1/2 deci bor
• 3 db egész körte
• 200 gr rizs
• egy fej római saláta
• dresszing / fél deci balzsamecet, egy evőkanál méz, 3 cl olivaolaj
Jó étvágyat! 

Kunci

Written by barefoot · Categorized: disznósült, gasztro, pinot gris, szürkebarát · Tagged: borföldrajz, borkóstoló, Bussay

Nov 09 2014

Dél-Tirol a boros poháron keresztül nézve

Bécsen, Salzburgon, és az Innsbruckból átvezető Brenner-hágón át végre megérkeztem az Alpok magas hegyláncai alatt megbúvó völgyek alma és a szőlő ültetvényei között elterülő dél-tiroli Auerbe. Tizenegy óra ahhoz képest nem is rossz idő, hogy négyszer szálltam át, miközben Bécsben a Real Jet ötven percet késett. Persze azt se felejtsük el, hogy sógorék szuper vonatának leggyorsabb szakaszain 230 km/h-val száguldhattam, ami már tényleg kényelmes utazó tempónak mondható. Hol van ettől a MÁV?

A különleges szőlőművelés
Dél Tirol szőlőtengere “Tramin Genossenschaftskellerei”

A vasútállomásról a Kaltersee partján fekvő kempingig sebesen haladó kisbuszokkal jutottam tovább. A sofőr nyitott ablakán a tenger felől érkező friss gyógynövényes, citrusos illatú levegő kellemesen cirógatta elnyűtt arcomat. Itt már május elején nyílnak a leanderek, levendulák, rozmaringok, amelyek frissessége a kóstolandó boraimban is megjelenhetnek. Negyed óra elteltével ‘Grüss Gott’-tal üdvözlöm a portást, és már állítom is a sátram. Innen indul az igazi kaland!

2013 májusában ismét felfedező útra kerekedtem. Itália, bor, pizza, füstölgő vulkán! Az út elején hasonló célokat tűztem ki magamnak. Dél-Tiroltól kezdve kalandok sokasága mellett cikk-cakkban haladva Toszkánáig csorogtam, majd a sok esőzést megunva a forró lávát kitörő pokol konyhájáig a Stromboliig meg sem álltam. 15 napom alatt 5500 km-et gördültem a síneken, hat borvidékre látogattam el, majd geográfusi kíváncsiságomnak köszönhetően megismerkedhettem a Lipari-szigetek vulkanizmusával.

Dél-Tirol egy olyan irigylésre méltó kulturális sziget, amiről sokan áhítoznak. Földrajzilag elvonatkoztatva a franciaországi Elzászhoz tudnám hasonlítani. A latin nép könnyedsége keveredik a germánok szigorú precízségével. E kettősséget a természet is szépen megalkotta. Gondoljunk csak az Alpok egész évben hófödte csúcsaira, és a télen is büszkén zöldellő pálmafákra. Az egykoron Ausztriához tartozó régióban hűek maradtak értékeikhez, hagyományaikhoz. Németül beszélnek, osztrákokként gondolkoznak, mediterrán étrenden élnek, és finom borokat isznak. Kell-e ennél több? Sajnos a nagy autonómiát élvező országrész legnagyobb bánatára az elszakadás lehetőségét teljesen elfelejtheti. Ezen meg se lepődjünk, hiszen Alto Adige „ahogy az olaszok nevezik” az ország egyik gazdasági motorja.
Másnap didergősen induló, napsütötte reggelemen egy igazi olasz espresso társaságában próbáltam akkumlátoraim feltölteni, hogy nekiessek olasz borkörturám első etapjának. Az előző napi 800 km, és az éjszakai vihar teljesen lemerített, ami ellen egy Talján kávé a legjobb orvosság. Ha tényleg jól készítik ezt a méreg erős italt, akkor még a leglustább lajhár is „ferrari-vá” gyorsulhat fel.
Ahogy a nagykönyvben meg van írva, a szőlősorok felé vettem az irányom. Az igazi borászok többsége szerint itt kezdődik, és bonyolódik szinte minden, amihez az ember csak egy adalék. A természet fölött mi sem tudunk uralkodni. Túráim során mindig megvizsgálom a terroirt, a szőlőművelést, és a környezeti viszonyokat. E dolgok nélkül meg sem értjük a helyi szőlő, és borkultúrát. Már az első lépéseknél szembetűnt a magasra felfuttatott cölöpökön álló lengőkordonos művelési mód. Mint később kiderült, a gyanúm beigazolódott. Részben a hagyományok, másrészt az Alpokból hirtelen lezúduló heves jégesők védelmében használják ezt a módszert. 
A régió 18 szőlőfajtájában erősen érezhető a német-osztrák hatás. Sokan úgy tartják, hogy Dél-Tirolban nem csak csinálják, hanem nagy odafigyeléssel készítik a bort. Itt tényleg ügyelnek a minőségre. A terület adottságai főleg a fehér fajtáknak kedveznek, de azért a vörösökkel sem kell szégyenkezniük a termelőknek. A mediterrán légtömegek kedveznek a cukorfoknak, amíg a hegyekből lezúduló hűvösebb áramlatok szép savgerincet szolgáltatnak. 
A borvidék fejlődése a 80-as években szokatlan módon felülről indult el. Termelőszövetkezetek jöttek létre, ahova a kistermelők csak magas minőségi követelmények mellett léphettek be, vagy adhatták le megtermelt szőlőiket. Ez mennyiségcsökkenést, és minőségnövekedést eredményezett,  ezek voltak az első lépések a világhír felé. Mára ők birtokolják a borvidék háromnegyedét.

Egy jó órai gyaloglást követően érkeztem meg a nyüzsgő Tramin falucskájába. Szebbnél szebb pincészetek, kávézók, éttermek csalogatják az ide érkező turistákat. A borvidék egyik központjában járunk. Már a település neve is ismerősen csenghet a borértők számára. Nem máshol, mint a fűszeres tramini őshazájába értem.
„Wilkommen Heimat des Gewürz Tramines” Így köszönt a helységnév tábla.
Innen eredeztetik ezt a nagyszerű fajtát, amit az első kóstolóm után e szavakkal tudnék jellemezni. Élénk savak, pezsgő citrusosság, nagy beltartalom, hosszú lecsengés. Egy csöpp maradékcukor talán még fokozni is tudja az élvezeteket. Ehhez hasonló minőséget csak a híres elzászi borvidékről ittam. Persze a többi fajtáról se feledkezzünk meg, hiszen a borvidék hatalmas értékekkel bír. A második virágkorát élő Lagrein szinte mindenkit lehengerel tanninosságával, a könnyed ibolyaillatú Vernatsch a nők kedvence is lehetne, a hazáját meglelt testes Pinot Grigiot „szürke barát” borát fantasztikus élmény kortyolgatni, amíg Burgundia fenegyereke a Pinot Nero itt is kiegyensúlyozott minőséget hoz, amely sorban a németek nehézsúlyú bajnoka a Rajnai rizlingről is ódákat lehetne írni. Főleg őket kerestem és kutattam, ami olyan jól sikerült, hogy a nap végére 4 különféle stílusú pincészet 30-35 borát kóstolhattam meg. Olyan híres helyeken jártam, mint a közel 150 éves A. von Elzenbaum Weuingut, az úttörőnek számító Hofsteetter pincészete, Tramin és Kurtatsch Genossenschaftjai.
25km hosszú túrám közben számos izzadságcseppet hullajtottam el világjáró kalapom alól a forró aszfaltra, miközben a sziklaormok alatt megbúvó virágba borult csodálatosan szép településeken haladtam keresztül. Este felé egyre jobban figyeltem a dél felé sebesen haladó vonatok füttyeinek hívószavára. Mit is jelent ez egy geográfusnak? Több mint 4500 km-et és megannyi kalandot!
Végül egy kis ízelítő a vonatútból: Dél-Tirol – 2013. május
Kunci
—
Ha esetleg kedvetek lenne utánamjönni, itt “részegedtem”:
Tramin Genossenschaftskellerei
http://www.cantinatramin.it/DE/1/8/Kellerei.htm
Weingut J Hofstatter
http://www.hofstatter.com/en
A. Von Elzenbaum Weingut
http://www.suedtiroler-weinstrasse.it/deutsch/kellereien–amp-vinotheken/von-elzenbaum.html
Die Kellerei Kurtatsch           
http://www.kellerei-kurtatsch.it/

Written by barefoot · Categorized: Dél-Tirol, Elzenbaum, Hofstatter, Kaltersee, Kurtatsch, Olaszország, pinot noir, rajnai rizling, szürkebarát, Tramin Kellerei, tramini, túra, vonat · Tagged: Alpok, Auer, bor, borászat, borföld, borkóstoló

  • « Go to Previous Page
  • Page 1
  • Page 2

Footer

Kapcsolat

borivóknak való…

  • A Borrajongó
  • Borgőz
  • Borkóstoló
  • Pécsi Borozó
  • Táncoló medve
2025 ©
barefoot web design