Mit is jelent nekünk a kékfrankos? Erre keresvén a
választ Dlusztus Imre 2022. június 10-én egy konferenciát szervezett Villányban, a Günzer Tamás Pincészetében. Szerte az országból 6 borvidék 10 pincészete
képviseltette magát. A résztvevők 2-2 bor bemutatása mellett 10-10 percet
kaptak, hogy megosszák velünk a fajtához való viszonyukat és a vele kapcsolatos
jövőbeli elképzeléseiket.
zimettraube és a gouais blanc /hajnos/ spontán kereszteződéséből jött létre.
Közép Európa legfontosabb kékszőlő fajtája, amiből a dél-németországi
Würtenbergtől Bulgáriáig nagyságrendileg 15000 hektáron művelik.
Legfontosabb termelői Magyarország /7800 hektár/, Ausztria /3800 hektár/,
Németország /1800 hektár/, Szlovákia /900 hektár/, de Romániában, Bulgáriában,
Csehországban és az exjugoszláv államokban is találkozhatunk vele.
tették fel a világ bortérképére. Sajnos termelőink a rendszerváltást követő
cabernet szellemében zajló két évtizedben elfeledkeztek a jelentőségéről, így
mára a fogyasztói oldalról az egykori dicsfénye igencsak megkopott.
Leggyakrabban rozé alapanyagnak használják fel, ami azért mégsem
megalapozatlan, hiszen világszinten is kiváló rozé készül belőle, Egerben és
Szekszárdon pedig a Bikavér alapját képezi. Tokajt leszámítva minden
borvidékünkön foglalkoznak vele.
Az utóbbi években borászaink a kárpát-medencei fajták felé fordulva újra kezdik
felfedezni a kékfrankos értékeit. Ez annak is tudható be, hogy a világ borfogyasztó társadalma egyre nyitottabb
a nem francia honból származó különleges regionális fajták iránt. Elég csak a
horvát plavac mali-ra, vagy a montenegroi vranac-ra gondolni. Ezt Kovács Tamás is megerősítette, a Balatonfüred-Csopaki borvidéken gazdálkodó Szent Donát Borkúria egyik alapítója. Bevallása alapján a tengerentúli exportjainál a kékfrankos a legnépszerűbb fajta. Ezt már saját tapasztalataimból
is alá tudom támasztani. Korábbi munkáim alkámával rendszeresen
tartottunk borkóstolókat amerikai csoportok részére, amik során a kékfrankos és az olaszrizling kapta a legnagyobb elismerést.
Varga Tamás szavai igencsak érdekesnek hangzottak, mivel a kékfrankos
fővárosában, Sopronban, a fajta utáni elköteleződés még mindig töretlen.
Megitélése alapján a jobb eladhatóság reményében osztrák mintára blaufrank
néven kellene forgalmaznunk. Ezt a kijelntést Villány egyik nagy öregje, Bock József se hagyhatta szó nélkül. Szerinte hazánk szőlőfajtáit csak hazai
néven szabadna forgalmaznunk. Egyből az oportó név változásaival érvelt.
hogy még mindig van mit tanulnunk a fajtáról. Ez azért is jelzés értékű, mivel fia, ifj. Heimann Zoltán Ausztriából hozattott kékfrankos klónok segítségével próbálja megfejteni a fajta relytett titkait.
Takler Ferenc szavaival
élve róka fogta csukával állunk szemben. Úgy véli, a cél érdekében nagyobb marketing
tevékenységet kellene folytatnunk. E szavakra Koch Csaba, a Magyar
Bor Akadémia új elnöke igen pozitívan reagált. Az akadémia terveiben szerepel az ifjúság bevonása a borkultúra rejtelmeibe. Természetesen ezzel a feltevéssel mindenki egyetértett.
fűszeres, szilvás, meggyes, ásványoktól vibráló bora és a fajtához való
viszonya, igazán nagy megbecsülést váltott ki. Szerinte minden a termelőnél kezdődik. A borászoknak úgy kellene foglalkozniuk a fajtával, mint mikor a nagyi húslevest főz az
unokájának, mivel a zacskós levesek ideje már lejárt. Zárásként Günzer
Tamással a házigazdával fejezném be, aki az elmúlt húsz évben harmadszorra
próbálkozik a kékfrankos készítésével. Nagyra tartja a fajtát, de értékesítési szempotból a legnagyobb kihívások közé tartozik.
A konferenciát összegezve érdekes kép alakult ki bennem. A
kóstolás során a kiváló borok mellett a stílusirányzatok igen széles tárházát kaptam. Ez
természetesen a sokszínűségünkből, klímától, talajtól, készítési módtól is függ.
Sokak szerint ebben a változatosságban rejlik a magyar bor ereje, de exportra
szánva a borkereskedők már nehezebben tudnának kiigazodni, a fogyasztókról nem is
beszélve. Osztrák mintára egy kékfrankos bizottság sem lenne rossz, aki erre szakosodva teszi a dolgát. Úgy gondolom jó lenne egy a hazánkra jellemző ízvilágot kialakítani, s így nagy erőkkel bevonulni a nemzetközi piacra. Természetesen az út még hosszú, de remélem egyszer kékfrankos nagyhatalomként emleget minket a nagyvilág.
Köszönet a szervezésért Dlusztus Imrének, a vendéglátásért Günzer
Tamásnak és azoknak a borászoknak, akik részt vettek a konferencián.
Kunci
