szabadtéri boros rendezvényünk, a 27. Szegedi Borfesztivál, ezért úgy döntöttem
írok néhány gondolatnyi utózöngét az ott látottakról, hallottakról, poharamba
került borokról. Annak ellenére, hogy több mint 150 pincészet képviseltette
magát, az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkkel, sokak számításait
esőáztatta napok húzták át, így ilyen napokon a standok egy része zárva is
tartotta kapuit. Persze, a legelszántabb szegedieket ez sem zavarja, hiszen
számos olyan elhivatott borrajongó él a városban, akiknek mindegy, hogy fúj a
szél, vagy ömlik az eső, ők kitartóan csiszolják kóstolási tudásukat.
is kisebb betegségtől szenvedtem, szóval korlátozva tudtam csemegézni, ettől
még több érdekes kincsre bukkantam.
A hazai pezsgők
forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal
teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával,
vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel,
mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet
8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós,
élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es
brut natur pezsgőjére esett a választásom.
Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első
pezsgője!
A Balaton északi partján lévő vulkanikus
altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es
Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága,
enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.
A borvidék kapcsán a kéknyelű
megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt
az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év
Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve, ̶ a
fajtának idő kell ̶ szerintem minden borbarát egyetért. Acélos
savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez
teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.
Ásványos boroknál
maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a
fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection
hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs,
méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével,
egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.
A legegyedibb
borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem
rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett
bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette
volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben
rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a
szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek
már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül
mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem
erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el.
Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék
cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható.
2019-as Nabucco pinot noir-ja megállásra késztetett. Azt kell mondanom, a Torma
testvérpáros, Zoltán és Zsolt nem viccelnek. Olyan érett, nagytestű, hosszan érlelt
tételekkel rukkolnak elő, amik mély nyomot hagynak az emberben. Sokaknak a
Nabucco név kapcsán Verdi operája juthat eszükbe. Akik így gondolják, közel állnak
az igazsághoz, mivel apjuk kedvenc operája volt, a bort pedig az ő tiszteletére
készítik, másrészt a pinot noir idősebb Gál Tibor korábbi szavai ellenére „Eger
a magyar Burgundia” még mindig számkivetett sorban van a borvidéken, és a
névválasztásnál erre is próbálnak utalni.
szilvás, borsos, fűszeres, csokis aromái, karakteresebb jellege már a szerényebb
bordeauxi házasítások testével kacérkodik, mégis elegáns, fiatal arcot mutat.
Hatalmas jövő elé néz!
Varga Zoltán
Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát
ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es
Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek
az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve
arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz
képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől
még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik.
Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.
Az utóbbi időben
a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is
csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es
Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és
kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta,
ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még
simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó.
Köszönöm a
borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.
Kunci
