bor földrajz

Jussunk dűlőre

tramini

Isten elhagyott kalapjának hercege

   Györgykovács Imre egy olyan ikonikus alak, aki még a legjobb hazai borászok közül is kiemelkedik. Szerény csendes ember, rendezvényeken se gyakorta  látni,  mégis ha találkozunk vele, szájtátva hallgatjuk szavait. A Somló hegy számos kiváló borásszal  rendelkezett és rendelkezik, de olyan egyenletes magas minőségre amit ő nyújt, egyik se képes. Borai már a kezdetektől  fogva csoda számba mennek, amibe nincsen semmi flinc-flanc.  Egyszerűek, letisztultak, nem írják túl a fajtajelleget, nem uralkodik rajtuk a hordó, csak az a vulkanikus somlói terroir, ami az ottani borok nagyságát adja. Ha valaki, akkor ő tényleg igazi kézműves borász. Korábban mindössze egy, mára ezt megfelezve fél hektáron, három fajtával /sárgamuskotály, olaszrizling, tramini/  dolgozik. Hetvenhez közeledve a furmint és hárslevelű ültetvényeit feladta. A kapálástól a borfejtésig, a fürtök válogatásától, a kézi kíméletes préselésig mindent kettesben, kézzel végez a feleségével. Elmondása alapján semmi különlegeset nem csinál, csak úgy tesz mint az őseink. Spontán erjeszt, kétszer fejt, majd jöhet a palackozás.
Borai tényleg az etalon kategóriába tartoznak. Most nézzük, mit is rejt a 2019-es traminije.

   A pohár szájából választékos illatorgia árad. A pattogzó fűszerek mellé fehérbors, citrusok, alma, friss barack és csonthéjas kesernyés aromák társulnak. Kerek ízét, intenzív, mégis elegáns savgerince tartja frissen. A fűszerek robbannak a nyelvem alatt, ami alma, szőlő, ananász, enyhén kesernyés körte és mandula játékos ízeivel keveredik. A csontszáraz bor ásványos jellege szépen harmonizál a fűszerekkel. Igen hosszú, olajos lecsengéssel zárul. 7 pont
Ezt a bort kóstolva nem hiába kapta Györgykovács Imre a Somló /Isten elhagyott kalapja/ hercege elnevezést.

Somló Hercege – 2014 Györgykovács Tramini

Műszerésznek tanult, mégis borász vált belőle. Apja- és nagyapja szőlővel foglalkoztak, ami oly hatással volt rá, hogy később megpecsételte a sorsát. Egy hektáros birtokát feleségével ketten, természethűen, alázattal művelik. 2012-ben a borászok borászává választották, ami szerénységén semmit sem változtatott. Györgykovács Imre a Somló ikonja.

Igazi kézműves borász. Kosaras préssel présel, szemenként válogatja a szőlőszemeket, minőségi rátáját pedig ennél is magasabban húzta meg.

Egyből arcon vág az a karakteres terroire jelleg. Ásványos, fűszeres citrusos fajtaaromái gyönyörűen harmonizálnak a hordóval. Körtére, narancsra keserű mandulás gyümölcs buké száll. Telt kortyokban fa és a szőlő fűszerei, minerális savai egyensúlyban állnak. Körte, érett alma és narancs mellett csipetnyi trópusi gyümölcsaroma teszi igazán izgalmassá. Szinte véget nem érő kesernyés, sós, enyhén vaníliás lecsengésben vonul le a torkomon. Olyan érett bor, ami most mutatja meg a hegy és a fajta sokrétű karakterét.
17.3 pont

Pincelátogatás Nyúlon – Cseri Pince

Vannak olyan borászatok, akik lelkiismeretesen, szorgalmasan teszik dolgukat. Nem áll mögöttük média, gazdag vállalkozás, “amerikai nagybácsi”, nagyszerű boraival mégis elismerést szereznek a fogyasztók körében. Gyakorta a kevésbé ismert borvidékeken vetik meg lábukat, s azokat a korábban nagy becsben tartott területeket veszik művelés alá, amelyek már szinte elfelejtődtek a történelem rögös útvesztői között. Ezzel újraírják, átértékelik hazai bortérképünket!

Mostani beszámolóm is egy ilyen tiszta arculatú borászcsaládról szól, akik a Pannonhalmi borvidék mellett tették le voksukat.
Még az Olaszrizling Októberen kellemes beszélgetésbe keveredtem Cseriné Hatoss Eszterrel. Olyan jól sikerült, hogy két héttel később már a Győrbe tartó vonaton találtam magam. Onnan már csak alig egy kőhajításnyira fekszik Nyúl községe, ahol a templom melletti buszmegállót jelöltük ki találkozópontul.
Azért ennyire ne rohanjunk előre. Szerintem a borvidék is megérdemel néhány szót, amely az ország egyik leghosszabb, mégis legrövidebb történelmével bír. Már a honfoglaláskor ide érkező ősink szőlőtőkékkel találkoztak itt. Igazi fellendülését mégis csak a Pannonhalmi Apátságnak köszönheti. Gondoljunk a miseborra, vagy a boreladásból származó jövedelmekre. Az idők során a barátok szorgalmának köszönhetően külföldön is híre ment az itt megtermelt nemes nedűknek.
Sajnos a második világháború utáni államosítás őket sem kímélte, s jó fél évszázadig “alvó borvidékként” működött. Újkori fellendülése ismét az apátsághoz kapcsolódik. Ez főleg Gál Tibor tapasztalatának, és a fiatal borász Liptai Zsolt szaktudásának köszönhető. Ennek fényében újra jó minőségű pannonhalmi borokkal találkozhatunk a boltok polcain. Az elmúlt évkben szinte csak a Pannonhalmi Apátság boraival azonosították a fogyasztók a régiót. E gyermekbetegségét lassan kinőve újabb nevek kerülnek köztudatba.
Ezek közé tartozik a Cseri Pincészet is.
Megérkezve Cseri Barnabás várt. Innentől autóval folytattuk utunkat a falu fölött megbúvó pincéhez. Az alig öt perces út alatt már ezer kilométerre a Németországban fekvő Mosel mentén kalandoztunk, mivel mindketten ott töltöttük gyakorlatunkat. Fél évet tevékenykedett Bernkastel-Kuesban a nagy hírű Dr. Loosennél. Ez tudást, tapasztalatot, életre szóló élményt jelentett számára. Állást is kínáltak neki, ő mégis a hazai pályát választotta. Aki halott már Dr. Loosenről az tudja, hogy világszinten is a “krémek krémje”. Döntését becsülendőnek tartom. 

Megérkezésemkor is égett kezük alatt a munka. A győri kaszinó megnyitójára palackozták az idei év első borukat az Irsai Olivért. Széles szortimentjükben ez az egyetlen bor, melynek szőlőjét nem maguk termelik, hanem úgy vásárolják. Ettől függetlenül nagyon szép tiszta fajtajellegű bor. Kerek savak, parfümös, virágos, gyümölcsös ízek, hosszú lecsengés jellemzi. Fiatal kora ellenére nem szénsavas, ami igencsak imponált.
(A CO2 csak eltakarja a bor hibáit, ebben is egyetértettünk.)
A családfő Cseri Norbert hat évig az Apátsági Pincészetben kereste kenyerét, majd külön útra térve saját pincét alapított. Első tőkéit 2010-ben ültette el, de pincészetét csak 2012-ben nyitotta meg. Teljesen új – ma már 10 hektárnyira gyarapodó – ültetvényeken gazdálkodnak. Több mint száz éves, ódon, romos épületet szemeltek ki maguknak, amihez egy közel ötszáz éves kétszárnyú pince tartozik. Ez 50 méter hosszan a domboldal löszfalának gyomrában húzódik. Aki már járt itt, az tudja, hogy fantasztikusan jó hely a borok érlelésének szempontjából.
A hordóminták kóstolása közben beszélgettünk filozófiájukról, tapasztalataikról, jövőbeli terveikről. Érdekes volt hallani a két generáció gondolatmenete közti különbséget. Míg az apa óvatosságra, precizitásra törekszik, addig fia nyitott az újdonságokra. Barnabás a jövőt a fajélesztőt mellőzve,  biodinamikus művelésre áttérve képzeli el. Ezt meghallva a szigorú apa gyorsan óva intette fiát:

– Várjál fiam!  Mindenhez idő kell, s mi nem hibázhatunk!

Kell ennél nagyobb tudatosság?
Barnabás is borásznak tanul. Már csak egy szakdolgozat választja el a diploma megszerzésétől. Huszonhárom éves kora ellenére keményen kiveszi részét a munkálatokból. A idei szüretet teljes egészében ő irányította. A kemény szülői szigor mellett is nyitogathatja szárnyait. Saját elgondolása alapján bort készíthet.
Szebbnél-szebb tartályos, illetve hordós tételek kerültek poharamba, amikben gyakorta mentát éreztem. Norbert szerint ezt a természet ajándéka, mivel az ültetvényeken nagy mennyiségben fordul elő vadon növő menta. 

Főleg fehérboros vidék, mégis 50%-ban kékszőlőt termelnek. Részben a kereslet miatt, másrészt egyes fajták igen jól érzik itt magukat. Főleg a Merlot-ra fektetnek nagy hangsúlyt, amire a jövőbe érdemes lesz odafigyelnünk. Nem nehéz villányi jellegű borokat, hanem fűszeresebb, gyümölcsösebb stílust hoztak létre. 

A nap végén Barnabást a csömöszölő helyiségbe kísértem, ahol a Pinot noirról kérdeztem, mivel meglátásom szerint a fajta igen jól érezné itt magát. 
A válaszra én sem számítottam:
– Természetesen érdekel minket, azonban erre még nem vagyunk teljesen felkészülve!

Aki ismeri a faját, művelését, borkészítési módszereit, az egyből mindent megért.

Sauvignon blanc 2016 tartály minta
Kicsit még dolgozik, de már érződött rajta a fajtaaroma. 

Citrus, zöldfűszer, csalán és mentás vég.

Kékfrankos 2015 hordó minta8 hónapot töltött kis fahordóban. Meglepően főleg szilvás aromák jönnek, ami később meggyel keveredik.Nagyon fűszeres, vastag bor. Enyhén kesernyés, vaniliás lecsengés.

Merlot 2015 hordó minta szűz termés
Nagyon gyümölcsös, de mégsem könnyű. Szilva, meggy aroma. Érett, mégis selymes tanninok, extrakt amiben lekvár is ott van.
17 pont

A tényői terület egyik dűlőjéből három – az időjárás miatt különböző időpontokban szüretelt – Merlot jön. Egy véletlen folytán alakult így, de a jövőben lehet, hogy ezt a tendenciát folytatják.


I. Merlot 14%
Mély illat és szín amiben már nagy potenciál mutatkozik. Egyre jobban jönnek elő a lekváros jegyek. Meggy, szilva, lekváros, mentás, vanilliás vég.
17.2 pont
II. Merlot 14,2%
Mélyebb, frissebb, vastagabb és tömörebbaz előzőnél. Az alkohol is erősen érezhető, ami hangsúlyt ad neki. Igen komoly tétel van születőben, amiben a gyümölcsnek nagyobb szerepe van mint a hordónak. Erős gyógynövényes lecsengés.
17.6 pont

III. Merlot 14,4%
Az előbbinél kicsit szikárabban, töményebben. Lassabban is nyílik. Enyhén cognac-os. Mama meggyes szilvalekvárja, csoki és kávé aromákkal körbetekerve. Természetesen a menta itt sem hiányzik. Fiatal és máris kirobbanó formát mutat. Mit tud majd két év múlva?!
17.4 pont
Végén jött a bumm!  

2015-ös Cabernet franc hordóminta
Azonnal átjárják a csokis-lekváros fűszerek, enyhe vaníliafelhőbe burkolva. Vastag, erdeigyümölcs, kávé, kakaó. Enyhén boxoló tanninok. Palackba kerülve minimum egy évig váratnám.

Mentás fűszerek hosszan érződnek torkomban.

17.3 pont

Pinot blanc 2015

Egy csöppet aranysárga színbe hajlik. Reduktív úton battonage módszerrel, vagyis seprőn érlelték. Friss citrusos, krémes lendülettel indít. Gyümölcsös aromákkal bír. Érett alma, körte, birs és dió mögé egy kevés trópusi gyümölcs is társul. Telt kortyaiban minden harmonizál. Kerek savai kesernyés minerális mentás élményben zárulnak.
17 pont
Archeus Cuvée 2015
A cuvée készítés sosem egyszerű műfaj. A lényeg a játékos harmónia.
Rajnai, Tramini, Pinot blanc, Sauvignon blanc.
Friss citrusos kezdet, amely alma-mandula-zöldfűszer illatokkal folytatódik. Élénk friss, ropogós savai mögé tartalmas gyümölcsös íz szorul. Igen tiszta, enyhén kesernyés. Hosszú, picit mentás, ásványos lecsengés. 
Igazi ízkavalkád. Nagyon jó kóstolni.
16.9 pont

Tramini 2015
Muskotály és citrus mögött csak úgy pattognak orromban a szárított fehérgyümölcsös, fűszeres illatok. Tömény alma, körte, mandula aromái töményen, mégis elegánsan mutatkoznak. Vastag fajtajelleges kortyai hosszan oszlanak el számban. Végén fűszerbomba robban. Csöpp maradékcukor is lehet, ami fokozza az élvezeteket.
17 pont

Rajnai rizling 2015
Fiatal, így a rá jellemző citrusos virágos illattal indít. Háttérben élénk trópusi gyümölcsaromák érződnek. Kerek, telt, intenzív savai érett almában folytatódik. Bőven van benne potenciál, s idővel nagy bor válhat belőle. Jó közepes teste kesernyés, mandulás, enyhén édeskés végben zárul. Fiatalabb moseli példányoknál éreztem hasonlót.
Idővel komoly bor születhet belőle.
16.7 pont
Rajnai rizling 2014
A virágok mellett a petrol helyezkedik előtérbe. Ezt dió, citrus, pirított mandula, bőrös alma, és egy kevés birs veszi körbe. Szép savhangsúlyos kortyai, kesernyés, almás, picit mézes aromákkal bírnak. Nem kirobbanó, inkább szikár lecsengésű, amiben még mindig az érés állapotát látom. Nagyon jó úton halad! Egy év múlva újra megkóstolnám. 

17 pont


S végén mit is mondanék? 
Látogassunk el hozzájuk, vagy vegyünk egy üveg Cseri bort! 
Nem fogunk csalódni. 

Köszönet a családnak a szép napért!
Kunci
 

Tramini 2002-ből – Mór

Nemrég egy jótékonysági bulin vehettem részt Miklós Csabi szervezésében Mórott. 

Így megismerkedhettem helyi termelőkkel és boraikkal. 
Számos megkóstolt tétel közül az Ezerjó lopta be magát legjobban a szívembe. 
Eddig  alig találkoztam a fajtával, így ismét új borral ismerkedhettem meg.

Az estét folytatva Tavarnay Tamás látott vendégül Dankó Ákossal közös pincéjükben, ahol a megízlelhettem a 2015-ös évjárat hordómintáit. 
Végül megajándékozott egy 2002-es Traminivel – közel 400 db muzeális borgyűjteményéből.

13 éves kora ellenére csillogó aranysárga színben tündököl. 
Illatában természetesen érződik az óbor, de kis szellőztetés után a Tramini fűszeres illatvilága is előbújik.  
Enyhe óbor íze mellett igen tiszta ízvilág fogad. Savai sem estek szét, inkább belesimultak a karakteres borba. A fajtára jellemző citrusos-fűszeres ízeit a palackbuké adta pogácsaalma, körte, és birs jegyek veszik  körül, amit egy hosszú kellemes lecsengés követ. 

Másnap ismét elővéve, a bor ugyanezt az arcát mutatta. 
Barnatörésnek még a halvány nyomát sem találtam. 
Egyes 10 éves tokaji aszúk is oxidáltabb képet mutatnak. 
Ez a Mór tényleg tud valamit! 🙂 

Ezúton is köszönöm Tavarnay Tamásnak, Miklós Csabinak, és Dankó Ákosnak a szép estét.

Dél-Tirol a boros poháron keresztül nézve

Bécsen, Salzburgon, és az Innsbruckból átvezető Brenner-hágón át végre megérkeztem az Alpok magas hegyláncai alatt megbúvó völgyek alma és a szőlő ültetvényei között elterülő dél-tiroli Auerbe. Tizenegy óra ahhoz képest nem is rossz idő, hogy négyszer szálltam át, miközben Bécsben a Real Jet ötven percet késett. Persze azt se felejtsük el, hogy sógorék szuper vonatának leggyorsabb szakaszain 230 km/h-val száguldhattam, ami már tényleg kényelmes utazó tempónak mondható. Hol van ettől a MÁV?

A különleges szőlőművelés
Dél Tirol szőlőtengere “Tramin Genossenschaftskellerei”

A vasútállomásról a Kaltersee partján fekvő kempingig sebesen haladó kisbuszokkal jutottam tovább. A sofőr nyitott ablakán a tenger felől érkező friss gyógynövényes, citrusos illatú levegő kellemesen cirógatta elnyűtt arcomat. Itt már május elején nyílnak a leanderek, levendulák, rozmaringok, amelyek frissessége a kóstolandó boraimban is megjelenhetnek. Negyed óra elteltével ‘Grüss Gott’-tal üdvözlöm a portást, és már állítom is a sátram. Innen indul az igazi kaland!

2013 májusában ismét felfedező útra kerekedtem. Itália, bor, pizza, füstölgő vulkán! Az út elején hasonló célokat tűztem ki magamnak. Dél-Tiroltól kezdve kalandok sokasága mellett cikk-cakkban haladva Toszkánáig csorogtam, majd a sok esőzést megunva a forró lávát kitörő pokol konyhájáig a Stromboliig meg sem álltam. 15 napom alatt 5500 km-et gördültem a síneken, hat borvidékre látogattam el, majd geográfusi kíváncsiságomnak köszönhetően megismerkedhettem a Lipari-szigetek vulkanizmusával.

Dél-Tirol egy olyan irigylésre méltó kulturális sziget, amiről sokan áhítoznak. Földrajzilag elvonatkoztatva a franciaországi Elzászhoz tudnám hasonlítani. A latin nép könnyedsége keveredik a germánok szigorú precízségével. E kettősséget a természet is szépen megalkotta. Gondoljunk csak az Alpok egész évben hófödte csúcsaira, és a télen is büszkén zöldellő pálmafákra. Az egykoron Ausztriához tartozó régióban hűek maradtak értékeikhez, hagyományaikhoz. Németül beszélnek, osztrákokként gondolkoznak, mediterrán étrenden élnek, és finom borokat isznak. Kell-e ennél több? Sajnos a nagy autonómiát élvező országrész legnagyobb bánatára az elszakadás lehetőségét teljesen elfelejtheti. Ezen meg se lepődjünk, hiszen Alto Adige „ahogy az olaszok nevezik” az ország egyik gazdasági motorja.
Másnap didergősen induló, napsütötte reggelemen egy igazi olasz espresso társaságában próbáltam akkumlátoraim feltölteni, hogy nekiessek olasz borkörturám első etapjának. Az előző napi 800 km, és az éjszakai vihar teljesen lemerített, ami ellen egy Talján kávé a legjobb orvosság. Ha tényleg jól készítik ezt a méreg erős italt, akkor még a leglustább lajhár is „ferrari-vá” gyorsulhat fel.
Ahogy a nagykönyvben meg van írva, a szőlősorok felé vettem az irányom. Az igazi borászok többsége szerint itt kezdődik, és bonyolódik szinte minden, amihez az ember csak egy adalék. A természet fölött mi sem tudunk uralkodni. Túráim során mindig megvizsgálom a terroirt, a szőlőművelést, és a környezeti viszonyokat. E dolgok nélkül meg sem értjük a helyi szőlő, és borkultúrát. Már az első lépéseknél szembetűnt a magasra felfuttatott cölöpökön álló lengőkordonos művelési mód. Mint később kiderült, a gyanúm beigazolódott. Részben a hagyományok, másrészt az Alpokból hirtelen lezúduló heves jégesők védelmében használják ezt a módszert. 
A régió 18 szőlőfajtájában erősen érezhető a német-osztrák hatás. Sokan úgy tartják, hogy Dél-Tirolban nem csak csinálják, hanem nagy odafigyeléssel készítik a bort. Itt tényleg ügyelnek a minőségre. A terület adottságai főleg a fehér fajtáknak kedveznek, de azért a vörösökkel sem kell szégyenkezniük a termelőknek. A mediterrán légtömegek kedveznek a cukorfoknak, amíg a hegyekből lezúduló hűvösebb áramlatok szép savgerincet szolgáltatnak. 
A borvidék fejlődése a 80-as években szokatlan módon felülről indult el. Termelőszövetkezetek jöttek létre, ahova a kistermelők csak magas minőségi követelmények mellett léphettek be, vagy adhatták le megtermelt szőlőiket. Ez mennyiségcsökkenést, és minőségnövekedést eredményezett,  ezek voltak az első lépések a világhír felé. Mára ők birtokolják a borvidék háromnegyedét.

Egy jó órai gyaloglást követően érkeztem meg a nyüzsgő Tramin falucskájába. Szebbnél szebb pincészetek, kávézók, éttermek csalogatják az ide érkező turistákat. A borvidék egyik központjában járunk. Már a település neve is ismerősen csenghet a borértők számára. Nem máshol, mint a fűszeres tramini őshazájába értem.
„Wilkommen Heimat des Gewürz Tramines” Így köszönt a helységnév tábla.
Innen eredeztetik ezt a nagyszerű fajtát, amit az első kóstolóm után e szavakkal tudnék jellemezni. Élénk savak, pezsgő citrusosság, nagy beltartalom, hosszú lecsengés. Egy csöpp maradékcukor talán még fokozni is tudja az élvezeteket. Ehhez hasonló minőséget csak a híres elzászi borvidékről ittam. Persze a többi fajtáról se feledkezzünk meg, hiszen a borvidék hatalmas értékekkel bír. A második virágkorát élő Lagrein szinte mindenkit lehengerel tanninosságával, a könnyed ibolyaillatú Vernatsch a nők kedvence is lehetne, a hazáját meglelt testes Pinot Grigiot „szürke barát” borát fantasztikus élmény kortyolgatni, amíg Burgundia fenegyereke a Pinot Nero itt is kiegyensúlyozott minőséget hoz, amely sorban a németek nehézsúlyú bajnoka a Rajnai rizlingről is ódákat lehetne írni. Főleg őket kerestem és kutattam, ami olyan jól sikerült, hogy a nap végére 4 különféle stílusú pincészet 30-35 borát kóstolhattam meg. Olyan híres helyeken jártam, mint a közel 150 éves A. von Elzenbaum Weuingut, az úttörőnek számító Hofsteetter pincészete, Tramin és Kurtatsch Genossenschaftjai.
25km hosszú túrám közben számos izzadságcseppet hullajtottam el világjáró kalapom alól a forró aszfaltra, miközben a sziklaormok alatt megbúvó virágba borult csodálatosan szép településeken haladtam keresztül. Este felé egyre jobban figyeltem a dél felé sebesen haladó vonatok füttyeinek hívószavára. Mit is jelent ez egy geográfusnak? Több mint 4500 km-et és megannyi kalandot!
Végül egy kis ízelítő a vonatútból: Dél-Tirol – 2013. május
Kunci
—
Ha esetleg kedvetek lenne utánamjönni, itt “részegedtem”:
Tramin Genossenschaftskellerei
Weingut J Hofstatter
A. Von Elzenbaum Weingut
Die Kellerei Kurtatsch           
2025 ©
barefoot web design