• Skip to main content
  • Skip to footer

bor földrajz

Jussunk dűlőre

  • Blog
  • Magamról
  • Szolgáltatások
  • Kapcsolat

túra

Jul 19 2013

Kis borföldrajz – VinTour de France III. /Châteauneuf-du-Pape/

Hermitage
települését elhagyva teljesen megváltozott a környezet. A vonat ablakából
kitekintve egyre jobban érzékelhető a tenger felől érkező meleg áramlatok
jótékony hatása. Hát igen! A világ talán egyik legszebb tája a levendula, a
rozmaring, és a rosé hazája Provance irányába robogok. Azonban célom mégsem az
olajfák tövében meghúzódó kék illatos szőnyeget öltő levendulamezők között
megbúvó rejtett parfümösök, és fűszeresek meglátogatása, hanem még a
Rhone-völgyéhez tartotó ékszerdobozként számon tartott kis borvidék
településére, Chataeuneuf-du- Pape-ba tartok.

A végtelenségbe nyúló dimbes dombos szőlőmezők

A
Rhone völgye szerelmesei a Châteauneuf-du-Pape hallatán egyből felemelik a
fejüket. Ízletes, és karakteres borai mellett szépségében is a krémek krémje
közé tartozik. A többségében vörösborokkal foglalkozó terület öt települést
foglal magában.

A
franciaországi Orange településig vonattal, majd gyalogos stoppos turistaként
tele kíváncsisággal vágtam neki a városka határában fekvő szőlőbirtokoknak. A
déli melegben a 30 kg-os hátizsákommal lassú elcsigázott léptekkel haladtam
Matthieu bácsi pincéje felé, amit Négyesi Dániel barátom ajánlott. Dani
hazánkban született, majd, a jobb életlehetőségeket kínáló Franciaországban
felnőve mégis a Kárpát-medencébe húzta szíve. Azóta már mélyebb gyökereket
eresztve családapa is lett. Jelenleg diplomataként erősíti a két ország
kapcsolatát. Így utamhoz tanácsaival, ismeretségével, összeköttetéseivel sokban
hozzájárult.
Orange

Az
ő segítségével jutottam el az egyik jó barátjának köszönhetően Matthieu bácsi
csodálatos környezetben fekvő pincéjébe. A táj látványától egyből életre kaptak
a lábaim. Szerintem mindenki egy ilyen helyről álmodik. Olajfák kíséretében
körös-körül igényesen rendben tartott karó nélküli gyalog művelésű szőlők,
amiket mediterrán hangulatú tanyaszerű csodálatos pincészetek szakítanak meg.
Igazán jó érzés volt egy ilyenbe bemenni, és megkóstolni a helyi borokat!

Matthieu bácsi pincéjének bejárata
Jó
fél óra beszélgetés után már stoppal indultam célom felé.
Sok nagyhírű
borvidéken megfordultam, így Montepulcianotól /Toscana/ egészen Bernkastel
Kuesig /Mosel/, de ami itt várt rám az minden csodát fölül múlt. A falucska egy
3150ha szőlőtenger egyik dombjára épült csoda. Sajnálattal kell közölnöm, hogy
a magyar újságokban a Rhone-völgyéről, főleg erről a parányi, mégis a világhír közelében
lévő gyémántdobozkáról szinte semmit sem lehet hallani. Nyugodtan mondhatom,
hogy a Rhone-völgy Mekkájának is lehetne nevezni. Itt aztán tényleg minden a
borról szól! A zegzugos, virágokkal díszített utcákban szinte minden kapuban ott
a WINE DEGUSTACION felirat. Az ingyen kóstolás ellenére vigyáznunk kell, mert a
végén igen vidáman érezhetjük magunkat.

A borvidéken termeszthető 13 szőlőfajta. Több helyen táblákon is bemutatva.
A
tizenhárom szőlőfajtából összeállított cuvée kompozíciójából még a legprofibbak
is sokat tanulhatnak. Akik szeretik a gyümölcsös, telt, kellemesen
tanninhangsúlyos, a tőlünk megszokottól eltérő, különleges ízvilágot, azoknak
bátran merem ajánlani a helyi pincék tartalmait. Igazi férfias különleges
italok készülnek itt. A 13 helyben termeszthető fajtában az a különlegesség,
hogy 10%-ban afehér fajtákat is engednek használni. A hangsúly mégis 50%-ban
használt Greenach fajtán van, amit legalább 20%-ban a Syrah, illetve a
Mourvedre követ. A cuvée borok azért is érdekesek, mert hatalmas nagy
tapasztalatot, és tudást kívánnak a borásztól is. Több fajtából összeállítani
egy harmonikus italt mindig nehéz feladat. Sok kísérletezés, és évek gyakorlata
szükséges hozzá.

Elmesélésekből
tudom, hogy egy időben volt egy „Shyraz őrület”. Mindenki ezt a szőlőfajtát
telepítette, de a minőség nem érte el az északi részeken lévőkét. Túl vaskosak,
tanninos, újvilági stílusúak lettek, amik nem felelnek meg a francia
értékrendszernek. A technika fejlődésével a borkészítés is felgyorsult. A két-három
hónapos héjon erjesztés, és az 5-9 évig tartó hordós érlelés 2-3 hétre, illetve
2 évre csökkent. A gyors borkészítésnek is főleg gazdasági okai vannak.
Egyszerűen hamarabb lehetett pénzt csinálni. A legjobbak mégis hat-hét évig
őrzik pincéikben a legnemesebb italaikat, ugyanis ebben a korban érnek a
csúcsra.  

Ha
már ide eljut az ember, akkor mindenkinek tudnék ajánlani néhány
nevezetességet. Az első a helyi bormúzeumok meglátogatás. Ezeket mindig érdemes
megtekinteni. Sosem voltam nagy múzeumkedvelő, de az évek során egyre jobban
keresem az ilyen helyeket.

A bormúzeum. A bor és a művészet mindig is összetartozott
Miért
is? A hasonlóságuk ellenére mindig látni valami ötleteset, amiből tanulhatunk
és általában a belépő árában még egy kóstolás is szerepel.

Utjaim
során ehhez legjobb helyet erre Madeirán találtam. Aki ott vásárol egy üveg
bort, a pincészet minden borát végig kóstolhatja. Ottlétemkor a legrégibb az
1908-ból származott. Gondolom, ez már sejteti, hogy a választék igen bő. Ennek
tudatábanban én is nagy mellénnyel vágtam neki az ismeretlen világ
felfedezésének. El kell árulnom, a húsz alkoholszázalék körüli borok hamar
megbosszulták a nagyképűségem. Fél óra elteltével igazán örömteli mosollyal
távoztam a pincészetből. Természetesen ezen a helyen ez megszokott dolog. A
kóstolásom kezdetén még azzal bíztattak, hogy este hétig nyitva vannak, és ha
már nem bírnék hazamenni, akkor még taxit is hívnak.
J

Egy helyi pincészet
Ezek
hallatán Chataeuneuf-du- Pape múzeumában sem maradhatott el a kóstolás. A
számos bor közül a legkülönlegesebbnek mind a 13 szőlőfajtából készült Cuvée
érkezett. Itt azt is megtudtam, a világhírnévhez vezető út már a második
világháború után kezdődött el, és ez volt az első Rhone völgyi Grand Cru /lásd
az első utazási cikkben lévő elemzést/ eredetmegjelöléssel bíró terület. A folyó
által idehordott homokos, agyagos kavicsos területen már a 18. században is csak
ott engedtek szőlőt termeszteni, ahol a rozmaring, és a levendula is jól érezte
magát. Innen is láthatjuk, hogy már akkor is mennyire odafigyeltek a legjobb
szőlőterületekre.

A karó nélküli mediterrán szőlőművelés. A kövek nagy részét úgy hordták oda, hogy az is adja a meleget.
Akinek
ez még mindig nem volt elég, menjen el egy kellemes vendéglőbe, vagy kezdjen el
sétálni a közeli szőlősorok között, és térjen be egy Mathieu bácsiéhoz hasonló
pincészetbe. Mindig érhet minket meglepetés. Mindenképpen keressük meg a Clos
de Papes lépcsőjét, és a hozzá tartozó kaput. A település bejáratánál eldugva
fekvő emlékmű a borvidék egyik jelképévé is vált.

Zeg-zugos hangulatos utcácskák
Clos de Papes öreg lépcsője
Minden
borbarátnak tudnám ajánlani ezt az igazi csodát. Már több mint egy éve jártam
ott, de még mindig visszavágyom.

—
VinTour de France II.   – Hermitage 
VinTour de France I.    – Condrieau

Written by barefoot · Categorized: Châteauneuf-du-Pape, Franciaország, túra · Tagged: bor

Jan 30 2013

Kis borföldrajz – VinTour de France II. /Hermitage/

Hermitage

Jó fél óra utazást követően végre ott állhattam az áhított
településen, a Syrah fővárosában. Sok év álmodozása, és erőfeszítése meghozta
gyümölcsét. A vonatról leszállva egyből megpillanthattam a szemközti meredek oldal
134 hektárnyi külön származáshelyű Hermitage termőterületét. Végre! Most már
élőben is láthatom a világ leghíresebb Syrah szőlődombját.
Kilátás Hermitage vasútállomásáról

A városka sok tengerentúli nagy karriert elérő Syrah bornak
lett névadója. Ezt a „marketingeszközt” először Ausztrália használta ki, később
Kalifornia és Dél-Afrika mesterei sem hagyták ki. A későn eszmélő helyiek
azonban kemény munkájuknak köszönhetően visszanyerték régi hírnevüket. A
tanninhangsúlyos konkurenciával szemben, boraik könnyebbségével,
gyümölcsösségével, próbálják felhívni magukra a figyelmet. El kell mondanom nem
is akárhogyan.
Délben, épp sziesztaidőben toppantam be, így minden zárva
volt, a városka békésen pihent. Mit kezdhet magával ilyenkor egy jó geográfus?
Természetesen felfedező útra indul. Öt perc múlva már az euró milliókat érő
szőlősorok teraszain bóklásztam. Ez a bor alfája, itt kezdődik minden.
Megvizsgálhatjuk a talajt, dűlők kitettségét, szőlőművelés alapjait. Túrám
során a leghíresebb pincészetek óriás feliratai mellett haladtam, amelyek már
több kilométer távolságról jól láthatóan hirdetik magukat. A műfaj kedvelőinek
Paul Jaboulet Aine, vagy M. Chapoutier nevei ismerősen csenghetnek.
A tőkék között szökdelve hamar megértettem mi is annyira
különleges e területben. A két fal közé zárt Rhone völgye itt nyílik meg a
dimbes-dombos Provance felé, ahol a szőlőtőkék élvezhetik a Côte d’Azur
felől jövő meleg levegőt, viszont a 200 km-re lévő tenger felett érkező forróságától
még védve vannak. Ez lehet az itteni borok titka. Na meg a több száz éves
hagyomány.
A Hermitege dombjának tetején
Kétórás barangolást
követően, izzadtságtól verejtékezve tértem be kiszemelt pincészetembe, M.
Chapouiter birodalmába.  A világhírű 160
ha-os birtok egy igazi profi nagyüzem. Így egyszerű kisturistaként exlusive
pincelátogatásról szó sem lehet, helyette a betévedő borbarátok egy erre
speciálisan kialakított helyen sommelierek vezetésével ízlelhetik a szebbnél
szebb italokat. Én is ezt tettem. Belépve poharat kaptam, és már számban pörgethettem
a kért bort. 
Kóstolt boraim
A kóstolandó palackok láttán egyből lázba jöttem. Olyan nagyhírű
ültetvényekről származtak, mint Saint-Joseph, Crozes-Hermitage, Cote Rotie.
Befejezésként meglepetésemre egy 2007-ben Hermitages dombján szüretelt Sizerane-nel
kedveskedtek. Még háromnegyed év elteltével is számban érzem csokis-borsos-fűszeres
ízét.  Sajnos – legalábbis az én zsebem
felől nézve – a borok kifinomultsága és minősége az árcédulákon is jócskán visszaköszön.
Hát igen! A minőséget, egyediséget mindig vastag pénztárcára tervezték. Ennek
ellenére a kóstolást befejezve egy ízletes palack gazdagította hátizsákom.
Mediterrán hangulatú városka!
A következő pár órámban csak sétálgattam a mediterrán hatást
ébresztő településen. Lementem a Rhone partjára, néztem az embereket, ettem egy
finom pizzát, és próbáltam magamba szívni a hely szellemét. Majd kellemes
élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva továbbra is délnek tartva indultam el a csúcsok
csúcsára Chateauneuf-du-Papeba…

Kunci


—
VinTour de France I.    – Condrieau

Written by barefoot · Categorized: Franciaország, Hermitage, Syrah, túra · Tagged: bor

Jan 17 2013

Kis borföldrajz – VinTour de France I. /Condrieau/

Mindig is úgy tartottam, az elméleti tudás legjobb kiegészítője az utazás.  Ezzel lehet azokat a tapasztalatokat megszerezni, amelyeket a könyvek nem adhatnak meg. Így, 2012 májusában egy tizenöt napos nagy francia bortúrát tettem. Célom nem is szakmai alapú borkóstolás, sokkal inkább a felfedezés volt. Csak magamba szerettem volna szívni a francia életérzést, gondolkodásmódot egy kis borral vegyítve.

Egyszerű laikusként, jó öreg hátizsákommal, újdonsült sátrammal, és egy Interrail vasúti jeggyel vágtam neki a kalandosnak ígérkező útnak. Élménydús két hetem során bepillantást nyerhettem Rhone és Loire pincéibe, bekopogtattam a világhíres bordeauxi chateaukba, felkutattam az alig ismert Jura vidékét, majd pihenésképp egy tengerparti borbár helyi sommelierével beszélgettünk saját és egymás borairól, borkultúrájáról. Erről kezdtem el egy több részből álló visszaemlékezést készíteni. Remélem nektek is tetszeni fognak kalandjaim, igyekeztem kissé ismeretterjesztő stílusban írni, hogy velem együtt mindenki átélhesse az utazást.
Svájc felől érkezve első célpontjaim a Rhone folyó körüli borospincék voltak. A 250 kilométer hosszan húzódó, ötvenezer hektáros terület eredményes bejárásához az időm szűke miatt jó tervre volt szükségem. Jut is, marad is alapon megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a vidékből. Szebbnél-szebb tájakat érintve Lyontól csorogtam lefelé a francia Riviéra irányába. Kalandozásom során egyszerűen csak jó borokat kerestem és igyekeztem kóstolni. Főleg a Syrah, a Grenach és a Viogner fajták voltak a kiszemelt áldozataim. 
Lyont elhagyva a németországi Moselhez hasonló látvány tárult elém. Az összeszűkült völgy teraszain sütkérező szőlőtőkék alatt lassan tovasodródó uszályok közlekedtek a folyó mindkét irányába. Ez az Alpok és a Francia-középhegység meredek falai közé zárt északi régió Grand Cru elnevezésű szőlőterülete a Syrah és a Viogner igazi hazája. Gondolom sokaknak fejtörést okoz a Grand Cru idegen kifejezés ezért röviden elmagyarázom a lényegét. A francia borvidékek termőhelyi kategorizáláson alapulnak. Minél nagyobb rangú területen van az ember pincéje, annál drágábban tudja eladni a hordó tartalmát. Természetesen ennek fejében a minőség is megkövetelendő a borásztól.
Rhone esetében négy nagy hierarchiát különböztetünk meg.
A) Cotes du Rhone
  • A többségi tömegborok elnevezése.
B) Cotes du Rhone Villages
  • 95 községből álló borok adhatják ezt a megnevezést.
C) Cotes Rhone Villages település megnevezéssel
  • Ez annyiban más, hogy a Cotes du Rhone elnevezés mellett tizennyolc község még a saját nevét is használhatja. Pl : Cote du Rhone Villages Rastea.
D) Grand Cru eredetvédett körzetek
  • Ide a 15 leghíresebb körzet tartozik. A szokásokhoz híven itt már nem is jelenítik meg a Cotes du Rhone elnevezést. Ők a vidék sztárjai.
Condrieau 
Első megállóm a kicsit már mediterrán stílust öltő Condrieau városkája. Itt készülnek a legszebb szikár savgerincű, illatukban kissé körtés, almás és citrusos Viognerek.
A környék minden természeti adottsággal rendelkezik a jó fehérek előállításához. A kicsit hűvösebb éghajlat, és a meredek dombok palás, csillámos, mésztartalmú sziklás talaja friss minerális borokra képes. A völgy csőhatásának köszönhetően az állandó légmozgás védi a könnyen rothadó fajtát a délről betörő meleg fülledtsége ellen.
Condrieau feletti szőlődomb

Késő délutáni megérkezésemet követően nyakamba vettem a közeli hegyeket. Utat nem lelvén keresztül-kasul kacskaringóztam a szőlősorok között, miközben figyelmes lettem a hagyományos gyalogtőkés magas gúla alakú, karókra felfuttatott szőlőtőkékre. Hasonlót Mosel menti gyakorlatomon láttam. Ez a nehezen művelhető, sok áldozatot követelő ősi gyalog művelés módszer többszörösen meghálálja magát. Egyrészt a szüreti magas cukorfok mellett a növény akár a száz éves kor elérésére is képes, másrészt a mélyre fúródó gyökerek különleges ásványi zamatokat juttatnak a borba. Az öreg tőkékről szüretelt szőlőkből mindig valami különlegesség születik. Gondoljunk csak a Kreinbacher Öreg tőkék borára.

A házak felett közvetlenül kezdődnek a szőlők
A tetőre felérve gyönyörű kilátás tárult elém. A Rhone által kettészelt Alpok és a Francia középhegység vonulati húzódnak itt. E kettőt köti össze a város jellegzetes kábelhídja.
Az este még csendes, kicsit unalmas városka reggelre új arculattal várt. Mozgalmas zegzugos utcái, a friss kenyér illatát árasztó pékségei elővarázsolták az igazi vidéki Franciaországot. Ezen fellendülve boldogan indultam a vidék egyik vezető pincészetébe, Georges Vernay birodalmába.
A kóstolót már jóval korábban leleveleztem az út alatti nehézségek elkerülése érdekében. Tapasztalataim szerint a lebeszélt dolgok mindig sokat segíthetnek a későbbiekben. Bánatomra több tucat e-mail elküldése után is csak ez az egy biztos pontom maradt. Látogatásom során a Viognerekre voltam kíváncsi. Sajnos a tulajdonos elfoglaltsága miatt csak kettőt tudtam megízlelni a szikár citrusos italból. A kicsit vékonyra sikerült pincelátogatást követően mégis boldogan távoztam. Legalább megtörtént az első borkóstolóm! Ez egy meghatározó lépés utam további folytatásához.

Condrieau hídja
Kilátás a hídról

Délnek indulva gyorsan ott is hagytam a megkedvelt városkát. Irány a fűszeres-csokis-borsos aromájú Syrah fővárosa: Hermitage.
(folyt.köv.)
Kunci

Written by barefoot · Categorized: Condrieau, Franciaország, túra, Viogner · Tagged: bor

  • « Go to Previous Page
  • Page 1
  • Page 2

Footer

Kapcsolat

borivóknak való…

  • A Borrajongó
  • Borgőz
  • Borkóstoló
  • Pécsi Borozó
  • Táncoló medve
2025 ©
barefoot web design