Ujvári Pincészet

Sep 26 2023

5 napon át csörömpöltek Szegeden a poharak

Szeptember 13-án több mint száz pince képviseletében elrajtolt Szeged
második legnagyobb boros rendezvénye a 11 Bor tér. Személy szerint a nagy
testvér, a Borfesztivál hangulatánál jobban kedvelem. A telt ház ellenére,
barátságosabb, élvezhetőbb, családiasabb a légkőr, amihez a kivilágított
éjszakai Dóm látványa egyedülálló hangulatot biztosít. Így csörömpöltek öt
napig a borospoharak, míg számításaim szerint úgy, 600-700 borból lehetett
válogatni.

Azért az öröm nem volt teljes, hiszen a nagy számban felvonult
borászatok ellenére, számos hazai borvidék (Neszmély, Nagy-Somló, Bükk, Tolna),
nem képviseltette magát. Azon, az unicum-nak nevezhető, kevésbé ismert, kistermelők
hiányát is éreztem, akiknél egy másik stílusban lehet csiszolni bortudásunk.
Olyanokra gondolnék, mint a Vulkanikus Borok Fesztivál tagjaira, a Somló-hegy
ikonjaira, az Etyeki-borvidék pezsgőmestereire stb. Sajnos, a negatívumok itt
még nem értek véget. Nem egyszer a stand alkalmazottjainak bortudása sem állt a
helyzet magaslatán. Finoman fogalmazva, kérdéseimre egyszerűen vállat vonva
reagáltak. Itt nem a bor erjedési, kémiai folyamataira lettem volna kíváncsi,
inkább csak arra, hogy tudjanak néhány szót szólni a pincészetről, a kínált
portfólióról. Igaz, ez nem szakmai közegnek tartott rendezvény, mégis több
tucat borfanatikust emelhettem volna ki a tömegből. Lehet, elhamarkodottan írom,
az áremelkedés a borárakat még kevésbé érintette, mint az ételekét. Az
előbbinél is voltak azért extremitások. 400 Ft-tól a falig rugaszkodva, 18000
Ft-ig találkoztam dl árral. Hozzátenném, az utóbbinál, egy magyar vöröset
kínáltak ennyiért. Azért ne legyünk elégedetlenek! Több helyen maga a borász, vagy szakmailag
beavatott személyek töltögettek, akik több mint kielégítő választ adtak tudásvágyamnak. Nálam ez lenne a normális, de úgy néz ki,
lassan már ez is inkább extra szolgáltatás lesz.

Az öt nap alatt számos érdekes tétel került a poharamba. Nézzünk néhány
különlegességet.

Gedeon rozé pezsgő 2019

Az izsáki pezsgő becsületét visszaadó Gedeon Birtok méthode traditionnelle
eljárással készült kadarka rozéjával indítom a sort. A 2019-es évjáratú, hagymahéj
színű, érett csipkebogyó, friss cseresznye aromájú, kellemes savakkal bíró
pezsgő, némi fűszeres, likőrös jelleggel zárul. Nagyon érdekes tétel. 5+
pont

Ujvári irsai olivér 2023

Szegediként, semmi féle képen sem szeretném kihagyni a város egyetlen
borászatát, az Ujvári pincészetet. Azt kell mondanom, borászuk, Pintér Tamás az
utóbbi 2-3 évben egy erőteljes pozitív változást indított el. Itt nem kell nagy
aranyakra gondolni, inkább csak megbízható, tiszta, jól iható tételekre, amibe
lehetősége szerint mindig próbál belevinni némi értékelhető csavart. Nézzük a 2023-as év első borukat.

A pohár szájából csak úgy dűl a parfüm, citrusokkal,
némi zöldfűszerrel megspékelve. Igaz még elég friss, de már érzékelhető a benne
lévő anyag. Erőteljesebb savgerince köré szőlő, muskotály aromavilág párosul. Szépen
magában hordozza a fajtajegyeket. 5 pont

Medvebor Grizzling 2018

A fesztivál legkisebb borászatának,
a Medvebor mindig meglep valamivel. Alapítójáról, a bölcsész végzettségű Nagy
Gáborról érdemes tudni, hogy korábbi nagymestere Fekete Béla bácsi volt és a
Zalai-borvidék Csáford-hegyén több ősi fajtával foglalkozik. Ugyan ezeket most
otthon hagyta, így esett a választásom erre a 2018-as olaszrizlingre.

Illatában krémes, citrusos,
érett fehér húsú gyümölcsös. Ízében vaníliás, enyhén csonthéjas, érett almás,
némi körtés jegyekkel. Egy olyan fajtajelleges, jó savakkal bíró olaszrizling,
ami még mindig jól tartja magát. Nem egy fröccsbor kategória. Hosszabb
lecsengésében némi keserű ízt tapasztalok, amit nem tudok hova tenni, ettől még
mindenkinek ajánlom. 5+ pont

Tiffán pinot noir 2020

Ede
bácsi egy olyan legenda, aki még a nyolcadik X-et behúzva is aktívan részt vesz a
mindennapokban. Tőle azt a fajtát választottam, ami nem való a legdélebbi
borvidékünkre, de a Várerdő-dűlőbe ültetett pinot noir-ral mégis nagyon
belenyúlt.

Illatában
szilva, érett meggy, sok fűszerrel némi csokival. Számban a piros bogyós
gyümölcsök pattognak a nyelvemen, mindehhez egy vékony keretes, elegáns
hordózás társul. Nem könnyű, nem nehéz és szép savakkal bír. Egy olyan elegáns
aranyközépút, ami csak most kezd felnőtt korába lépni. 6 pont

Fivérek chocolate merlot 2021

A kóstolt tételek alapján a
néhány éves múltra visszatekintő Szekszárdi borvidéken gazdálkodó birtok szépen muzsikál. Megtudtam, a chocolate
merlot egy olyan klón, amivel egyedül csak ők foglalkoznak hazánkban.

Már a neve is egy
erőteljesebb tanninra utal, amire még rátelepszik egy markánsabb hordó, így meg
sem lepődöm a kávé, csoki, szeder, fekete ribizli aromáin. Számban a medium
plusszos pörkölés sajnos teljesen eluralkodik. Itt már a gyümölcsös jegyek alig
érezhetőek. 3-4 év múlva szívesen
visszakóstolnám. 6 pontot mindenképpen rávágok, de a hordóból visszavéve jóval
nagyobb durranást lehetne belőle alkotni.

Torma REM 2013

Ez az a bor, amit nem tudok
a helyén kezelni. Persze, a Torma testvérek melyik tétele értelmezhető
könnyedén? 60% kékfrankos, 40% cabernet franc és 36 hónapot töltött kis fahordóban.
Olyannyira ömlenek belőle a vad, fűszeres, erdei bogyós gyümölcsök, ami mellett
a hordóhasználat szinte eltörpül. Erőteljes vaskos savgerince köré, szikár test
párosul, érett meggy, szeder, fekete ribizli, csoki, vanília aromákkal
megáldva. Kegyetlen hosszú lecsengésű. 10 éves korának szemernyi jelét sem
érzem! Azt hiszem, vak teszten a többség rendesen mellé lőne az évjáratával.
Legszívesebben 2033-ban újra elővenném. Ha nem lennének olyan savai akár 7
pontot is könnyedén rávágnék, így marad 6+ pont.

Tokaj-Hétszőlő late harvest kövérszőlő 2018

Lehet nincsen igazam, Tokaj nélkül mégis
vétek lenne zárni a sorom. Most egy 2018-as késői szüretelésű kövérszőlőt
választottam a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtoktól. Ezt azért is tettem, mivel egy
olyan ősi fajtáról beszélünk, ami a filoxéra vész előtt Hegyalja egyik meghatározó
szőlőtőkéje volt . Sajnos a vész után eltűnt és csak a 90-es években került vissza. Jelenleg 43 hektáron termesztik. Idehaza ritkán
készítenek belőle önmagában bort, akkor is inkább édes verzióban.

Citrus, lime, zöld alma, fűszerek, némi ananász, fehér húsú szárított
gyümölcsös jegyek szálltak a pohárból. Ízében nagyon friss jelleget ölt.
Közepesen telt kortyában, jó sav cukor egyensúllyal bír. Idővel a cukor mégis
átveszi az uralmat, de ez nem zavaró. Picit kesernyés a vége, és kellemes a
lecsengése. 6- pont

Kunci

Jun 04 2023

Néhány gondolat a 27. Szegedi Borfesztiválról

Már két hete befejeződött a legnagyobb vidéki
szabadtéri boros rendezvényünk, a 27. Szegedi Borfesztivál, ezért úgy döntöttem
írok néhány gondolatnyi utózöngét az ott látottakról, hallottakról, poharamba
került borokról. Annak ellenére, hogy több mint 150 pincészet képviseltette
magát, az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkkel, sokak számításait
esőáztatta napok húzták át, így ilyen napokon a standok egy része zárva is
tartotta kapuit. Persze, a legelszántabb szegedieket ez sem zavarja, hiszen
számos olyan elhivatott borrajongó él a városban, akiknek mindegy, hogy fúj a
szél, vagy ömlik az eső, ők kitartóan csiszolják kóstolási tudásukat.

Sajnos a változékony időjárás mellett én
is kisebb betegségtől szenvedtem, szóval korlátozva tudtam csemegézni, ettől
még több érdekes kincsre bukkantam.

A hazai pezsgők
forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal
teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával,
vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel,
mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet
8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós,
élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es
brut natur pezsgőjére esett a választásom.
Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első
pezsgője!

A Balaton északi partján lévő vulkanikus
altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es
Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága,
enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.

A borvidék kapcsán a kéknyelű
megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt
az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év
Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve, ̶ a
fajtának idő kell ̶ szerintem minden borbarát egyetért. Acélos
savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez
teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.

Ásványos boroknál
maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a
fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection
hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs,
méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével,
egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.

A legegyedibb
borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem
rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett
bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette
volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben
rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a
szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek
már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül
mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem
erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el.
Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék
cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható.

A vörös posztra áttérve a Torma Pincészet
2019-as Nabucco pinot noir-ja megállásra késztetett. Azt kell mondanom, a Torma
testvérpáros, Zoltán és Zsolt nem viccelnek. Olyan érett, nagytestű, hosszan érlelt
tételekkel rukkolnak elő, amik mély nyomot hagynak az emberben. Sokaknak a
Nabucco név kapcsán Verdi operája juthat eszükbe. Akik így gondolják, közel állnak
az igazsághoz, mivel apjuk kedvenc operája volt, a bort pedig az ő tiszteletére
készítik, másrészt a pinot noir idősebb Gál Tibor korábbi szavai ellenére „Eger
a magyar Burgundia” még mindig számkivetett sorban van a borvidéken, és a
névválasztásnál erre is próbálnak utalni.

A fekete cseresznyés, érett meggyes,
szilvás, borsos, fűszeres, csokis aromái, karakteresebb jellege már a szerényebb
bordeauxi házasítások testével kacérkodik, mégis elegáns, fiatal arcot mutat.
Hatalmas jövő elé néz!

Varga Zoltán
Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát
ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es
Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek
az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve
arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz
képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől
még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik.
Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.

Az utóbbi időben
a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is
csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es
Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és
kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta,
ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még
simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó.

Köszönöm a
borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.

Kunci

Mar 21 2022

Egy szegedi rozét?

Ittatok már szegedi rozét? Ha nem, akkor a következő sorokban tartsatok velem.

A napfény városának egyetlen borászata az Ujvári pincészet nem tartozik a hazai mainstream élvonalába, nem is gondolja ezt magáról, egyszerűen csak szívvel lélekkel teszi dolgát. Olyan jó ivású borokkal próbálja megörvendeztetni fogyasztóit, amiket bármikor, bárhol ki lehet tenni az asztalra.

Egy éve ismerem őket és eddig mindig sikerült meglepniük valami különlegességgel. Az előző nyáron a karakteres aromájú 2020-as cserszegi fűszeresük vált a kedvenc fröccsborommá. Az élénk savszerkezetű, szinte pattogó fűszerekkel tűzdelt bor, szódavízzel vegyítve zseniális ízvilágot alkotott a legmelegebb hónapjaink délutánjain, estéin.

Néhány hete a pincészet 2021-es évjáratú tételeit kóstolva, a provancei stílust elhagyó, enyhén már sillerbe hajazó, cseresznye piros színű kékfrankos rozéjuk tett rám mélyebb benyomást.

A bor cseresznyés, friss meggyes jegyeivel, epres, málnás bukéjával, a piros bogyós gyümölcsök enyhén fűszeres aromáival együtt válik igazán tartalmassá, egyedivé. Mindehhez egy kevés széndioxid és egy olyan intenzív, mégis frissen tartó, a testébe jól belesimuló savgerinc párosul, ami igazán keretet ad neki. Úgy gondolom a meleg nyári napokon, akár tisztán, akár fröccsben nagy slágerünkké válhat. Aki szereti ezt a stílust, az nem fog benne csalódni. Erős 5 pontot adok rá!

Dec 03 2021

Mi is lehetne Szeged zászlósbora?

A Mi lett veled szegedi bor– című írásom után most egy szegedi bort mutatok be. Nincs nehéz dolgom, mivel a város már csak egy borászatot /Ujvári Pincészet/ mondhat magáénak. Választásom arra a 2019-es rajnai rizlingre jutott, ami az Egy Korty Csongrád borcsomag egyik tagját is alkotja.

A fajta főleg az 50-es és 60-as évek nagy szocialista szőlőtelepítései során került a magyar síkságra. Az akkori kutatók jó fagytűrő képessége és acélos savgerince miatt döntöttek mellette, hiszen a hideg teleket követő forró nyarak perzselő homokjában a borok lelkét adó savak hamar elillannak. Nem is csoda, ha a Csongrádi borvidék déli részében gazdálkodó borászok a rajnai rizlinget tűzték ki zászlajukra. Úgy gondolom, egy kis marketinggel Szeged városa könnyedén borzászlajára tűzhetné a fajtát.

Nézzük hát, mit is tud ez a reduktív, azaz acéltartályban készült szegedi bor!

A pohár szájából citrus, körte, füge, dió és virágméz illatok áradnak, amire az idősebb rajnai rizlingekre jellemző petrolos felhő ereszkedik. A sűrű textúrájú bort érett ízek és jó közepes savak járják át. Citrus, dió, birs, körte gyümölcsös aromái, hosszú, enyhén kesernyés lecsengésben végződnek.

Egy érett, élvezhető rajnai rizlinget ismertem meg, amit az őszi és téli estéken igen jó kortyolgatni.

Nov 24 2021

Mi lett veled szegedi bor?

Nem olyan régen költöztem Szegedre és kíváncsi voltam a város bortörténelmi múltjára. Már a tavasszal elkezdtem feltérképezni a Csongrádi Borvidéket, így jutottam el a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészetbe, Ásotthalomra a Tóth Pincészetbe, augusztusban pedig végigkóstoltam a Csongrádi Borfesztivál borait, de arról, hogy Szeged a borkultúra városa lenne, senki sem beszélt. A Csongrádi borvidék szívében fekvő megyeszékhelyen kutatni kell a helyi borok után, sőt az éttermek sem szívesen preferálják őket. Úgy gondolom ennél jóval többet érdemelne az itteni borászok munkája. Nem lenne jó, ha a helyben küszködő pincészetek, a forró homokba csöppenő verejtékhez hasonlóan eltűnnének az Alföld hatalmas ködfátyolában.

Egy szegedi 2019-es rajnai rizling Újvári Pincészet

Kutatásom során hamar érdekes információkra bukkantam Szeged boros múltjával kapcsolatosan. Meglepett, hogy már 800 évvel ezelőtt a város Szilléri, Ballogi-tó és Tarjány területeit szerémségi szőlővesszőkkel ültették be, míg a helyi kereskedők, Krakkó, Bukarest, Bécs, Trieszt felé indították útnak az onnan jövő borokat. A kereskedelem és a szállítás magával hozta a kádárszakma virágzását, nem beszélve a borkimérési lehetőségekről. Úgy gondolom az utóbbi inkább a helyi borokra összpontosult, hiszen a profit akkor is, mint ma is, mindenek fölött állt.

Ujvári Pincészét Kiskundorozsma

A törökök bejövetele, majd az azt követő viharos 18. század sem segített a helyi borkultúra felélénkítésében. Az újabb fellendülés a 19. század második felében az Amerikából behurcolt filoxéra válságnak köszönhette. Míg a kontinens borvidékei a kipusztulás határán álltak, addig a Magyar Alföld bortermelése virágzásnak indult. Mivel a filoxéra az Alföld homokjában nem tudott megtelepedni, ezért a Kiskunsági és a Csongrádi borvidékek területein nagy arányú szőlőtelepítésbe kezdtek. Ekkora már a szőlősorok jócskán elhagyták Szeged határait, de a területek többsége a városi gazdák kezében volt. Így ívelt fölfelé Ásotthalom, Pusztamérges, Mórahalom, Szatymaz borkultúrája. A következő jó fél évszázad sem problémamentes, hiszen a Trianoni határok meghúzásával a fejlődés ismét megtorpant. A nehézségek ellenére a 30-as évek megint a virágzás évtizedének számított. A pusztamérgesi olaszrizling híre Ausztrián át Csehországon keresztül egészen Hollandiáig jutott, sőt a II. Világháborút bezáróan a államosításig követő néhány évben a helyi borok sikert-sikerre halmoztak. 1947-ban Kecskeméten az őszi szőlő és gyümölcskiállítás borversenyének első két helyén /egy kadarkával és egy nagyburgundival/ szegedi termelők végeztek, míg ugyanebben az évben Szegedi piros név alatt készült kadarka többszörösen is elnyerte a svájciak ízlését.

Ujvári Pincészet szőlőültetvénye Kiskundorozsma

Hosszú távon a szocialista tervgazdálkodás inkább hátrányt, mint előnyt jelentett a borvidék számára. Sajnos a rendszerváltást követő új hullám szelei nem érintették meg a Csongrádi borvidék déli részét, aminek hatására már csak két jelentősebb pincészet küszködik az árral. Ásotthalmon a Tóth Pincészet, míg a Szeged külterületéhez tartozó Kiskundorozsmán az Ujvári Pincészet. Az utóbbit tartjuk a város utolsó pincészetének. A borvidék mai magját alkotó Csongrád környékén gazdálkodó Bokrosi borászatok egy fokkal jobb helyzetben vannak, de még ők is távol állnak attól, amit 21. századi borturizmusnak hívunk.