bor földrajz

Jussunk dűlőre

Ujvári Vivien

Gondolataim az olaszrizlingről

Egyesek az olaszrizlinget lenézik, mások magasságokba emelik, sokan meg
tőle várják a nemzetközi átütő sikert. Megmondó ember nem szeretnék lenni, egy
sanyarú hírt mégis tényként kell kezelnünk. Napjainkra a termőterülete 3200 hektárra
csökkent!  Még jól emlékszem arra, mikor szakembereink
6000 hektárról regéltek és „mandola-ra” átkeresztelve szerettek volna új
nemzeti bormarketinget csinálni neki. Ez a projekt kútba dőlt, közben a déli szomszédunkban
a horvátok a grasevina-t (olaszrizling horvátul) szép lassan elkezdték felvázolni
a világ bortérképére. Ott valahogy összeállt minden. Az elhívatottság, a stílus
és az akarat. Ha már itt tartunk, ne
feledkezzünk el a nyugati végen lévő sógorokról sem, akik welschriesling néven
megint nagyot durrantanak vele. 

Sajnos, nálunk még az egységes arculatról sem tudnak megegyezni a gazdák.
Valaki csak fröccsborként kezeli, mások meg túlhordózva nagyágyút próbálnak
belőle készíteni. Mindkettőnek valahol igazat adok, de erre marketing
stratégiát nem lehet építeni. Azt se feledjük el, Tokaj kivételével (amúgy 0,6
hektáron ott is termelik), minden borvidékünkön kisebb-nagyobb mennyiségben előfordul, a különféle
terroir-ok meg más-más karaktert adnak neki. 
Vannak olyanok, akik a Balatonfüred, Csopak környéki vörös homokkő, illetve
mészkő rétegeiben gyökeret verő szőlőkben keresik a fajta rejtelmeit. Bevallom,
én ahhoz a másik véglethez tartozom, akik Badacsony, Somló tanúhegyeinek kemény
bazaltos, savakkal, ásványokkal felvértezett világában lelik meg az értékeit. Különösen
akkor kedvelem, mikor a légiesebb testét abban az arany középútban készítik el,
amiben a gyümölcsök, ásványok, hordók együttesei balance-ban vannak és nem próbálják
a chardonnay-k, furmintok markánsabb testét utánozni. 

Az alig fél hektáron, a
Szent György-hegyen gazdálkodó Ujvári Vivien évről-évre ilyet tesz le az
asztalra. Korábban a 2017-es évjáratáról már ódákat zengtem itt, sőt van még
belőle 2 palack, amit nagy becsben tartok, de most megbontásra került tőle a
2019-es évjárat. Viviről mindenképpen tudni kell, fiatal kora ellenére körbejárta a világot,
Új-Zélandot, Kaliforniát, dolgozott Badacsonyban is, most meg Tokaj egyik
vezető borászatában a Barta Pincészetben produkál olyat, amitől csak ámulunk és
bámulunk. Igazat megvallva, két éve már kóstoltam ezt a bort, de az idő az előnyére
vált! Lássuk! 


A pohár falán vaskosan folyik, színében kezd aranyba hajlani. Illatában
komplex, citrusok, lime, fehér érett gyümölcsök kombinációja, némi marcipán
keveredik zöld füves jegyekkel. Közepesen vastag, enyhén olajos testében a markáns
savak feszesen, valamelyest fiatalosan tartják. Ízében annyira kerek, hogy
körzővel, vonalzóval se lehetne jobban megtervezni. Számban érettebb alma,
körte, narancs, barack, csonthéjas aromák kavarognak, amihez egy extrém hosszú,
sós, picit kesernyés lecsengés párosul. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem
nehéz, nem könnyű, inkább elegáns. Igazi érett tankönyvi mintapélda
lehetne.  6+ pont

Egy zseniális vulkáni bor

   Ujvári Vivient a Barta borok kapcsán ismertem meg. Munkássága már akkor is lenyűgözött, de az igazi meglepetés a Szent György-hegyen lévő parányi, mindössze 0,65 hektáros családi birtokuk borainak megjelenésével okozott. A különös narancssárga, szürke címkéjű – a narancssárga a vulkáni hegy egykoron kiömlő lávájára, a szürke pedig gyorsan megszilárdult szürke bazalt kőzetére utal – üveg tartalmából először 2017-ben a Badacsony New York-ban rendezvényen öntöttek poharamba. A bor kóstolásának hatására hamar felkaptam a fejem. Bátran ki merem jelenteni, hogy a 2015-ös évjáratú olaszrizlingje az egész Badacsonyi borvidéket felvonultató esemény egyik legelegánsabb tétele volt. A következő hatás másfél évvel később a 2017-es olaszrizlingjének kapcsán ért. A páratlan évjáratban készült bor első kortyát követően csak annyit mondtam! – Itt nagy dolog van születőben. Az alkalmon kapva hamar vettem belőle néhány kartonnal. 
2022-őt írva jóslatom beigazolódni látszik. A féltve őrzött utolsó palackjaim közül most felbontunk egyet. Napjainkra a bor lassan felnőtt korába lép. Ez köszönhető az egyedi minerális bazalt terroire-nak, az 1955-ben telepített ültetvénynek, na meg Viviennek, akit fehér és édes borok frontján a legzseniálisabb magyar borászok között tartok számon. Aki már kóstolta munkásságának végtermékeit, az tudja miről is beszélek. 

   Vivien egy olyan világlátott ifjú hölgy, aki Kaliforniától kezdve, Új-Zélandon át Ausztráliáig igen sok tapasztalatot szerzett, hogy aztán azokat idehaza kamatoztathassa tovább. Hazánkban sem akármilyen helyeken dolgozott. Badacsonyban a Villa Sandhal Pincészetnél, Tarcalon a Gróf Degenfeldnél, míg jelenleg ugyancsak a Tokaji-borvidéken, a Barta Pincészetnél tevékenykedik. Bevallása szerint Tokaji borvidéken jól érzi magát, de a szíve csücske a balaton-felvidéki tanúhegy a Szent György-hegy marad. Emiatt folyamatos ingázásban van Tokaj és a Szent György-hegy lábánál fekvő szülőfaluja Raposka között. Munkásságában egyszerre jelen van a női precizitás, a szakma szeretete, az ösztönök, amiből a modern technika adta lehetőségeket sem hagyja ki. 

   2017-es olaszrizlingje egyszerre, friss, érett, telt és gyümölcsös. Illatában a citrusok árnyalatai, grapefriuttól a narancsig, kesernyés csonthéjas aromákkal keverednek. Kerek érett testében a karakteres savgerinc köré krémes elemek párosulnak. A nem túl vastag, mégsem vékony borban a citrus, grapefruit, enyhén körte és narancsos ízekhez csonthéjas fineszes vég társul. Mindezt egy átható minerális karakter járja át, amitől egyszer fiatalnak, máskor csúcsán érzem, ami még sokáig ott is fog maradni. Úgy gondolom 6-8 év múlva is bátran ki lehetne rakni az asztalra – Tessék, itt egy érett igazi nagy magyar olaszrizling. 6 pont

Kunci

2025 ©
barefoot web design