bor földrajz

Jussunk dűlőre

Villányi borvidék

Van e jövője a kékfrankosnak?

   Mit is jelent nekünk a kékfrankos? Erre keresvén a
választ Dlusztus Imre 2022. június 10-én egy konferenciát szervezett Villányban, a Günzer Tamás Pincészetében. Szerte az országból 6 borvidék 10 pincészete
képviseltette magát. A résztvevők 2-2 bor bemutatása mellett 10-10 percet
kaptak, hogy megosszák velünk a fajtához való viszonyukat és a vele kapcsolatos
jövőbeli elképzeléseiket.

   Mielőtt belevágnék a témába, néhány szót szólnék magáról a kékfrankosról. Származásának helyét még mindig vitatják, de az biztos, hogy
zimettraube és a gouais blanc /hajnos/ spontán kereszteződéséből jött létre.
Közép Európa legfontosabb kékszőlő fajtája, amiből a dél-németországi
Würtenbergtől Bulgáriáig nagyságrendileg 15000 hektáron művelik.
Legfontosabb termelői Magyarország /7800 hektár/, Ausztria /3800 hektár/,
Németország /1800 hektár/, Szlovákia /900 hektár/, de Romániában, Bulgáriában,
Csehországban és az exjugoszláv államokban is találkozhatunk vele. 
   Annak ellenére, hogy nálunk van a legtöbb ültetvény belőle, az osztrákok Blaufränkisch néven
tették fel a világ bortérképére. Sajnos termelőink a rendszerváltást követő
cabernet szellemében zajló két évtizedben elfeledkeztek a jelentőségéről, így
mára a fogyasztói oldalról az egykori dicsfénye igencsak megkopott.
Leggyakrabban rozé alapanyagnak használják fel, ami azért mégsem
megalapozatlan, hiszen világszinten is kiváló rozé készül belőle, Egerben és
Szekszárdon pedig a Bikavér alapját képezi. Tokajt leszámítva minden
borvidékünkön foglalkoznak vele. 

   Az utóbbi években borászaink a kárpát-medencei fajták felé fordulva újra kezdik
felfedezni a kékfrankos értékeit. Ez annak is tudható be, hogy a világ borfogyasztó társadalma egyre nyitottabb
a nem francia honból származó különleges regionális fajták iránt. Elég csak a
horvát plavac mali-ra, vagy a montenegroi vranac-ra gondolni. Ezt Kovács Tamás is megerősítette, a Balatonfüred-Csopaki borvidéken gazdálkodó Szent Donát Borkúria egyik alapítója. Bevallása alapján a tengerentúli exportjainál a kékfrankos a legnépszerűbb fajta. Ezt már saját tapasztalataimból
is alá tudom támasztani. Korábbi munkáim alkámával rendszeresen
tartottunk borkóstolókat amerikai csoportok részére, amik során a kékfrankos és az olaszrizling kapta a legnagyobb elismerést.

   A Steigler Pincészet főborásza
Varga Tamás szavai igencsak érdekesnek hangzottak, mivel a kékfrankos
fővárosában, Sopronban, a fajta utáni elköteleződés még mindig töretlen.
Megitélése alapján a jobb eladhatóság reményében osztrák mintára blaufrank
néven kellene forgalmaznunk. Ezt a kijelntést Villány egyik nagy öregje, Bock József se hagyhatta szó nélkül. Szerinte hazánk szőlőfajtáit csak hazai
néven szabadna forgalmaznunk. Egyből az oportó név változásaival érvelt. 
   Riczu Tamás az évek alatt a fajta igazi szerelmesévé vált. Bevallotta, ha újra kezdhetné a szakmát, csak kékfrankost telepítene.  A nagy tudással bíró Heimann Zoltán is elismeri,
hogy még mindig van mit tanulnunk a fajtáról. Ez azért is jelzés értékű, mivel fia, ifj. Heimann Zoltán Ausztriából hozattott kékfrankos klónok segítségével próbálja megfejteni a fajta relytett titkait.
Takler Ferenc szavaival
élve róka fogta csukával állunk szemben. Úgy véli, a cél érdekében nagyobb marketing
tevékenységet kellene folytatnunk. E szavakra Koch Csaba, a Magyar
Bor Akadémia új elnöke igen pozitívan reagált. Az akadémia terveiben szerepel az ifjúság bevonása a borkultúra rejtelmeibe. Természetesen ezzel a feltevéssel mindenki egyetértett.   
   Igazi meglepetést a rejtőzködő egri borász, Szuromi Mihály okozta. A
fűszeres, szilvás, meggyes, ásványoktól vibráló bora és a fajtához való
viszonya, igazán nagy megbecsülést váltott ki. Szerinte minden a termelőnél kezdődik. A borászoknak úgy kellene foglalkozniuk a fajtával, mint mikor a nagyi húslevest főz az
unokájának, mivel a zacskós levesek ideje már lejárt. Zárásként Günzer
Tamással a házigazdával fejezném be, aki az elmúlt húsz évben harmadszorra
próbálkozik a kékfrankos készítésével. Nagyra tartja a fajtát, de értékesítési szempotból a legnagyobb kihívások közé tartozik.

   A konferenciát összegezve érdekes kép alakult ki bennem. A
kóstolás során a kiváló borok mellett a stílusirányzatok igen széles tárházát kaptam. Ez
természetesen a sokszínűségünkből, klímától, talajtól, készítési módtól is függ.
Sokak szerint ebben a változatosságban rejlik a magyar bor ereje, de exportra
szánva a borkereskedők már nehezebben tudnának kiigazodni, a fogyasztókról nem is
beszélve. Osztrák mintára egy kékfrankos bizottság sem lenne rossz, aki erre szakosodva teszi a dolgát. Úgy gondolom jó lenne egy a hazánkra jellemző ízvilágot kialakítani, s így nagy erőkkel bevonulni a nemzetközi piacra. Természetesen az út még hosszú, de remélem egyszer kékfrankos nagyhatalomként emleget minket a nagyvilág.

   Köszönet a szervezésért Dlusztus Imrének, a vendéglátásért Günzer
Tamásnak és azoknak a borászoknak, akik részt vettek a konferencián.

 

Kunci

Villányi borok a szegedi Mojo Clubban

   2022.04.08-án Szegeden a Mojo Clubban
az EzerJó Borkereskedés szervezésében ismét remek borokat
kóstolhattunk. Az este során néhány korty és gondolat erejéig hazánk legdélibb borvidékére, vagyis Villányba látogattunk el. Aki jól ismeri az ottani termelők munkásságát, az tudja, hogy még mindig vezető szerepet töltenek be a borvidékeink képzeletbeli ranglistáján. Ez annak a rendszerváltás éveiben nagyot alkotó generáció munkájának köszönhető, akiket a modern magyar borkultúra atyjainak nevezhetünk. Nem is csoda, ha itt alakult meg hazánk első borútja, mára pedig színvonalas rendezvényeik, nívós vendéglátásuk nemzetközi szinten is megállják a helyüket.


   Villány hallatán elsőre a testes vörösborok jutnak eszünkbe, egy borkörképet nézve mégis sokkal változatosabb látványt kapunk. A két részre tagolt
borvidék villányi részén tényleg kékszőlők jellemzőek, a siklósi ültetvényeken viszont a fehér fajták is hagyományosnak számítanak. Előadónk, Kenéz Attila, a borok válogatásánál nem feledkezett meg a kellemes tavaszi meleget árasztó napsütésről és a hűvösebb estékről sem, így széles szortimentben ismerkedhettünk a borvidék boraival. 

   Kezdő tételként Lelovits Tamás Gyöngybor névre hallgató gyöngyözőborával koccinthattunk. A muscat ottonel-ből készült, széndioxiddal feldúsított, virágos, friss fehér húsú gyümölcsös aromákat adó ital némi trópusi jelleggel egészül ki. Nem csak a nők kedvence lehet, hanem meleg nyári napok aperitifjeként is könnyen megállja a helyét. 

   A Maczkó Pincészet 2020-as Jeges
névre keresztelt friss, gyümölcsös fehérborát, nevéből adódóan, főleg nyáron, jól behűtve ajánlják. A chardonnay olaszrizling cuvée-t, némi pinot blanc-nal egészítették ki, amiben a chardonnay
almás karaktere, az olaszrizling kesernyés ízvilága, a pinot blanc neutrális aromája egy könnyed, mégis elegáns bort alkot. 

   Egy villányi borkóstolón a rozé szinte már kihagyhatatlan tétel. A Villány római kori nevéről elnevezett Vylyán Pincészet 2020-as Variáció rozéja a hazai rozé mezőnyben egy
karakánabb stílust képvisel. A válogatott minőségű, kézzel szüretelt
syrah, kékfrankos házasítású, hordós érlelést kapott bor, egyszerre, gyümölcsös, mégis testes ízvilágot alkot. Érett csipkebogyó aromái némi málnával és eperrel vannak felvértezve. A pincészet kapcsán semmiképpen se feledkezzünk meg a Szegedről származó birtokalapítóról, Debreczeni Pálról se. 


   

   Egykoron a fifikás vörösbort termelő gazdák, a magasabb, koncentráltabb minőség érdekében, a törkölyön lévő mustjuk harmadát, negyedét leeresztették, a kapott, világosabb színű mustból pedig a család mindennapok borát állították elő. Ezt tekinthetjük a siller elődjének, amit napjainkban már teljesen más módszerrel készítenek. 
   Lelovits Tamás a 2021-es cabernet sauvignon és cebernet franc
siller borát csupán két napig áztatta a törkölyön, színe mégis egy vékony vörösboréval vetekedhet. Meggy, érett málna, enyhén szilvás
ízvilága, jó bevezetést adott a méltán
híres villányi vörösek kóstolásához.

   “Kisebbik fiam Vencel ezt kóstolva
megjegyezte, hogy jó inni, majd a nagyobbik Vince elmerengve
válaszolta. Inni jó. Három éves fiam megfogalmazta azt, amiért
generációk óta dolgozunk” 
   Ipacs Szabó István szavaival indítanám saját pincészetének 2019-es Inni jó borának bemutatását. Borunk készítője kivételes szerepet kapott a mai napon, hiszen
1999-től 2021-ig Vylyan Pincészet főborásza volt, miközben két hektáros minibirtokot is alapított. Cabernet franc és kékfrankos házasításából
készült közepes testű, szeder, szilva, enyhén
borsos, csokis aromájú tartalmas borát tényleg Jó
inni.

   
   A borkóstoló végét mi mással is fejezhettük volna be, mint egy Villányi
Franc-nal. Mondhatnánk így is… 
   „Ha Villány akkor cabernet franc.
Ha cabernet franc akkor Villány”
   A fajta jelentősége 2000-ben, az
angol borszakíró Michael Broadbent a Decanter-ben villányi franc
-ról szóló írásának köszönhetően erősödött fel, aki szerint a
cabernet franc Villányban új természetes otthonára lelt. Ennek
hatására 2014-ben létrehozták a Villányi Franc nevű brandet,
ami mára lassan-lassan nemzetközi hírnevet csinál magának.

   A Vylyan Pincészet 2017-es Villányi Franc bora, már a korábban emlegetett Ipacs Szabó István keze munkáját dicséri. A 13 hónapot, főleg első és második töltésű kis hordóban érlelt cabernet franc egyszerre elegáns, testes, amiben barrique csokis, fekete borsos jellege, nem fedi el a szilvás, fekete bogyós, gyümölcsök ízeit.

   Így a végére köszönet Kenéz Attilának
a színvonalas előadásért és az EzerJó Borkereskedésnek a
meghívásért.

Kunci

Rögös az út! Lesz-e igazi sikersztori?

   Van egy szőlőfajtánk, ami már a filoxéra vész előtt gyökeret eresztett a Kárpát-medencében, sokáig kis bogyói és kevés termése miatt hányattatott sorba került, a szocializmusban túl jónak számított, míg mára a Villányi borvidék sztárja lett. Arról a cabernet franc-ról beszélünk, ami Bordeauxi borvidéken a cabernet sauvignon és a merlot mellett a kis testvér szerepét tölti be, Villányban pedig új otthonra lelt. Ehhez hosszú és keserves út vezetett, s remélhetőleg ennek a felfelé ívelő sztorinak még messze sincs vége.

   A történetünk az 1860-as években kezdődik, mikor egy angol orvos, Paget János, Erdélyben a Torda melletti Aranyoséresen bortermelésbe kezdett. A világlátott férfiú rosszallóan tekintett a kor elmaradott magyar bortermelésére, így egy francia tanulmányutat követően főleg bordeauxi fajtákra építve mintagazdaságot hozott létre. Munkássága a filoxéra járvány hatására hamar romba dőlt, a cabernet franc viszont, ha minimálisan is, bekerült a hazai bortermelés vérkeringésébe. 
   Az 1900-as évek elején a filoxéra vész utáni rekonstrukciók során, a fajta még a nagy hírű Teleki Zsigmondból is, apró bogyói és megbízhatatlan termőképessége miatt ellenérzéseket váltott ki. Komolyabb megjelenése a 60-70-es évek nagy szocialista szőlőrekonstrukciójának volt köszönhető. Szerte az országban közel 200 hektár szőlőt ültettek belőle, aminek több mint fele a Villányi borvidékre került. Adottságai a 80-as évek elején a Villányi Borgazdaság élére került Tiffán Edét oly lenyűgözték, hogy az új 6 hektáros cabernet franc ültetvényéről készült borért a magas minősége miatt, az akkori 80 Ft-os literenkénti fix ár helyett 100-120-Ft-ot szeretett volna kérni. Reform törekvései a kor szellemiségéhez mérten kemény ellenszenvet váltottak ki az árhivatalnokok szemében. Nem csak a magasabb árért, hanem a jobb minőségért is erős bírálatot kapott.  
 
   A fajta jelentősége 2000-ben, az angol borszakíró Michael Broadbent a Decanter-ben a villányi cabernet franc-ról szóló írásának hatására erősödött fel, aki szerint a cabernet franc Villányban új természetes otthonára lelt. Sajnos a helyi gazdák a hír súlyának jelentőségére lassan eszméltek, az eltékozolt évek pedig majd másfél évtizedet öleltek fel, mígnem 2014-ben létrehozták a Villányi Franc nevű brandet. 

   Azóta eltelt jó néhány szüret, a pincészetekből sorra kerültek ki a jobbnál-jobb cabernet franc-ok, a fogadkozások ellenére a várva várt siker, vagyis a gyors világhír elmaradt. Nem vagyok a magyar borok ellen, mégis a realitás talaján szeretek maradni. Aki tisztában van a nemzetközi piac szerepével, az tudja, a bor világpiacán sem baráti alapon működnek a dolgok. Villányi termelőinknek olyan versenytársai akadnak, mint Argentína, Kanada, USA, Olaszország, na meg a jól ismert franciaországi Loire mente. 
   A nehézségek ellenére legdélebbi borvidékünkön a munka folyamatosan zajlik, az eredmények meg szépen lassan szállingózni kezdtek. Az igaz, hogy a berlini, vagy a londoni borboltok polcairól, ha egyáltalán kapható, nem kapkodják a villányiak szuperborát, a nemzetközi szakértők mégis egyre szívesebben öntik azt poharukba. Amellett se fussunk el, hogy a világ legrangosabb boriskolájának a Master of Wine vizsgáján is előfordult, mint megfejtendő tétel.  
  Az utóbbi húsz évben a fajta hazánk borvidékein is jelentősen felértékelődött. A szőlővel beültetett területei majd háromszorosára, 1500 hektárra duzzadtak, amivel a világranglistán az előkelő ötödik helyet foglaljuk el. A Bikavér készítésénél a kékfrankos mellett szinte már kihagyhatatlan eleme, na meg a borászaink is szerte az országban egyre szívesebben foglalkoznak vele. Úgy gondolom a jövőben a kékfrankos mellett az egyik legfontosabb vörösborunk lehetne. 
   A mai alkalommal nem egy Villányi Franc-t, hanem annak kistestvérét, Kis Gábor sima 2019-es franc borát mutatom be. Alapborát egy olyan dimenzióba emelte, ami talán példa értékű lehet az egész világ számára 



   Illatában facsart szeder, fekete ribizli, szilva, áfonyalekvár aromái igen sok fűszerrel és étcsokival vegyülnek. Szikár testében, vad, mégis elegáns csersavai, szeder, kávé, fekete ribizli, áfonya ízeket adnak. Karakteres, mégsem túlzó a hordózása. Hosszú lecsengésében a fekete borsos fűszerek csak úgy táncolnak a nyelvem hegyén. Igen szofisztikált, csodásan elkészített bor. 6 pont

2025 ©
barefoot web design