Több mint egy hónapja a „Gondolatokegy nagy utazás előtt” című írásomban beszámoltam a nyári
terveinkről. Sajnos a vakáció már véget ért, azóta már megjártam Zürichet és a
Balatont is, így eljött az ideje élményeim megírásának.
Június utolsó napjaiban borús, később
esőbe átcsapó hajnalon délnek tartva indultunk a vajdasági Zentáról, és meg sem
álltunk Montenegró szívéig, a Podgorica alatt lévő gyümölcsös kertekig, majd
egy ottani apartmanban állítottuk fel bázisunkat. Azt előre tudtuk, hogy a
reptér alig néhány kilométerre fekszik, azt azért mégsem sejtettük, hogy a
Belgrád-Bar vasútvonal a kert végében halad. Utólag kijelenthetem, a
hangzavartól való félelmünknek semmi sem adott okot, a három éjszaka alatt
párom csak egyszer ébredt fel hajnali zakatolásra, az elvétve fel-le szálló
repülők zajából pedig alig szűrődött oda némi morajlás.
 |
| Belgrád-Bar vasútvonal |
A kiskertes
apartmant egy kedves öreg házaspár üzemeltette, míg a néni gondoskodott a
jövő-menő vendégek igényeiről, mosott, ha kellett főzött, néha-néha
süteménnyel, palacsintával kedveskedett, addig férje a minden földi jóval
megáldott kertet rendezte. Az alma, körte, cseresznye, barack, mandula
gránátalma fák mellett a kiságyásban, paradicsom, paprika, uborka zöldellt, a
kerítés körül meg ribizli, egres, szőlő, szeder bokrok tanyáztak. Na meg az ex
jugoszláv időből fennmaradt, ütött-kopott, lassan vánszorgó vonatszerelvényeket
inkább mosolyogva vártuk, minthogy ellenségként tekintettünk volna rájuk.
Mindent összevetve, egy olyan idilli természetbarát környezetben voltunk, ahol
reggelente a fák árnyékában mezítláb ittuk éltető kávénkat, a lemenő nap
fényében pedig a kerti asztalnál vacsoráztunk, időnként kártyáztunk. Kicsit úgy
éreztem, mintha a lesencetomaji szőlőnkben lennénk.
 |
| Niagara vízesés |
Persze a
környék körítése se volt mindennapi. A kontinentális és a mediterrán klíma
keveredése, valamint a Podgorica medencéjét körbevevő mészkőtől fehérlő hegyek
különleges atmoszférát árasztottak. A szállásunk helyszínét tudatosan
választottuk ki, mivel onnan alig 10 km-re fekszik Európa legnagyobb egy tagban
lévő, saját szőlőbirtokkal rendelkező borászata a Plantaze, és az azt körülvevő
egyedi sziklaformációval bíró Cijevna folyó Niagara vízesése. Jó két éve, mikor
a borászatról tudomást szereztem, ámulattal tekintettem a gigantikus
szőlőbirtokot átszelő folyó kanyonjára, mígnem a párom fel nem fedezte
türkizkék színű vízesését, a Niagara-t. Utána olvasva megtudtuk, úgy másfél
évszázada mesterségesen hozták létre, nevét meg az amerikai nagytestvérről
kapta. Igaz, ez semmit sem von le értékéből, sőt napjainkban Montenegró
legkedveltebb szárazföldi desztinációi közé tartozik. Ennek meglátogatásával
egy régi álmom vált valóra, a látottak meg mindent fölülmúltak. Nem csak
lubickoltam a folyó igencsak hűsre szabott vizében, hanem a partján lévő
étteremben akkora adag csevapcsicsát kaptam, amit most is megemlegetek.
Történetem még csak itt kezdődik, szóval tartsatok velem a következő részbe,
amiben a 2310 hektáros Plantaze borászatot veszem célba.
Kunci
