bor földrajz

Jussunk dűlőre

zöldveltelini

Egy különleges gourmet élmény Szegeden a Hungiban

Szeged legfiatalabb borboltja Gourmet Bor&Delikát Szeged, október 12-én nagyszabású borportfólió bemutatóval kedveskedett a gasztronómus, vendéglátós partnerei részére. Az a megtiszteltetés ért, hogy engem is meghívtak az eseményre. Aki még nem hallott róluk, azoknak előbb had meséljek néhány szót a kereskedésről.

A Tisza-parti városban tavaly
novemberben nyitották az első és eddigi egyetlen boltjukat. Forgalmaznak
különleges söröket, csokoládékat, lekvárokat, a sarokpontot mégis a borok képezik.
Az isteni ital szortimentjét megvizsgálva többségében hazai palackokkal
találkozhatunk, ettől még kínálatuk az új-zélandi Marlboroug-tól az olaszországi Pugliáig, a portugál
Alentejo-tól az argentínai Mendozáig terjed, miközben olyan kincsekre
bukkanhatunk, mint a Radó cirfandli, vagy az Brazin Old Vine zinfandel.


Visszatérve a portfólióra, közel húsz borászat 80-90
borát kóstolhattuk végig. Mindenről írni azért hosszú lenne, ezért csak néhány
érdekességet emelnék ki, a poharamba került tételek közül.

Egy jó buborékos ital mindig megpezsdíti a kóstolás
élményét, szóval a Gedeonék Extra Dry charmante eljárással, zöldveltelini,
sauvignon blanc, cserszegi fűszeres triójából készült pezsgője igazán jó
választásnak bizonyult. A citrusos, gyümölcsös, fűszeres, enyhén kesernyés,
kenyérhéjas aromáit, az édeskés vége varázsolja kerekké.

Benedek Péter 2021-es Epreskert chardonnay-jától szinte padlót fogtam. Azt eddig is tudtam, hogy az érettségi ballagási pénzéből vásárolt Epreskert dűlőjében jó borokat képes csinálni, ilyenre azért én sem számítottam. A bor zsenialitása az egyszerűségében rejlik. Nem túl vastag, mégsem könnyű, nincsen túlhordózva, szánkba nem tapad a mama almakompótja. Az itt-ott még zöld reflexekkel bíró, citrusos, vaníliás, picit csonthéjas ízvilágú chardonnay egy igazi mestermű.

Bősz Adrián 2021-es könnyed zöldveltelinijét a megszokott
citrusos, zöld fűszeres aromákon túli barackos, enyhén trópusi gyümölcsös jegyei
miatt emelem ki.

Rozé fronton kétség kívül Dúzsi Tamás a király. Valahogy
keveset beszélünk róla, de a parfümösök országában, a lila levendulamezőkkel
taglalt rozék hazájában lévő provence-i borversenyeknek nincs még egy olyan résztvevője,
aki több érmet zsebelt volna be, mint ez a szekszárdi családi borászat. Be kell
vallanom, a pincealapításuk negyed évszázadának évfordulójára készített, botritiszes
szemeket tartalmazó, fél évet 300 literes medium fahordóban érlelt, 2017-es
cabernet franc rozéjához hasonlót még nem kóstoltam. Olyan mintha csipkebogyólébe,
narancsot, cognak-ot, vaníliát, friss pirított tölgyfa deszkákat szórnánk, majd
az egészet érlelni hagyjuk. Itt már nem csak érzékszerveinkkel, hanem elménkkel
is meg kell értenünk ezt a világszinten is kiemelkedő alkotást, ami úthenger
módjára hengerelte ízlelőbimbóimat.

Balla Géza ősi kadarkatőkéi sosem hazudtolják meg
magukat. A sűrű szövésű, meggyes, szilvás, fűszeres, kicsit csokis, mégis selymes
könnyedséggel hömpölygő borával indítottam a vörösek közti barangolásom.

Nagy hatással volt rám Gál Tibor, 2018-as jól közepesen
hordózott, a kicsit még szögletes, itt-ott még ribizlis reflexeket villantó, szedres,
szilvás, meggyes, csokis, borsos aromájú Superior Bikavére, amiben még óriási
lehetőséget és hosszú életet látok.

A Pécsi borvidéken gazdálkodó, Dél Tirolból származó,
Andreas Ebner 2018-as könnyen csúszó, fűszeres, testes merlot-ját a csokival
bevont aszalt szilva élményével tudnám leírni.

A Szeleshát 2017-es Nyék cabernet sauvignon bora egy olyan iskolai tankönyvpélda lehetne, ahol az aszalt szilvás fűszeres, szedres fajtajegyei mellett, a hordózást sem vitték túlzásba sőt, az évjárat adta markánsabb savgerince még hosszabb életutat biztosít neki. 

Távolabbi vidékek felé kacsingatva, a világ másik végén fekvő,
egykoron rabjairól, manapság inkább a kenguruiról elhíresült 19Crimes Banished
„bortönborában” újvilági stílusban egyesíti a francia Rhone-völgy és Bordeaux
fajtáit. A grenach, shiraz, cabernet sauvignon házasításban, szedres, gránátalmás,
áfonyás, vaníliás ízű, jó közepes testű borban szinte pattogtak a fűszeres
elemek.

Az est fénypontját, a Cseriék 2017-es, lassan már legendává
váló, erős, mégsem tolakodó hordozású, szilvás, szedres, kávés, csokis jegyekkel bíró,
végtelennek tűnő fűszeres lecsengésű, méltán híres Legendája adta. Aki már
kóstolta, az tudja, hogy miért írok róla szuperlatívuszokban. Öt éves kora
ellenére még igen hosszú életút előtt áll. 

Édes fronton, Benedek Peti 2020-as kerek, harmonikus, citrusokban
bővelkedő, barackos, körtés, mézes ízek kavalkádját árasztó, jó sav cukor
arányban lévő Öreg Tőkék félédes hárslevelűjét emelném ki, amely bort könnyedén
ázsiai ételek kísérőjeként tudnám elképzelni.

Köszönet a kóstolóért a Gourmet Delikát&Szeged-nek!

 

Kunci

Kékfrankos Hangjai. Ismét Sopron a fókuszban!

    Nincs még egy olyan település a világon, ami annyira összefonódott volna a
kékfrankossal, mint Sopron. A fajta hírneve a mai napig aktívan él a magyar nép
nyelvezetében, pedig a borvidék a rendszerváltást követően sokáig csipkerózsika
álmát aludta. Az első szikra jó egy évtizede, Ráspi, Weninger, Luka Enikő borai
kapcsán pattant ki, akik csodás tételeikkel hamar lázba hozták a borkedvelők
társaságát. Valahogy a láng hamar kialudt, majd ismét csend borult a soproni pincék
titkaira.  A következő nagy impulzus a Steigler Pincészettől indult el. Remélem ez egy olyan lendületet ad, ami a többi
termelő számára is irányadóvá válik. 

   Miben rejlik az itteni borok ereje? A Fertő-tó, csillámpala, klíma hármas
egységében, ahol az emberi tényező adja a negyediket. Ennek együttesét a franciák
egyszerűen terroir-nak hívják. Egykoron a leghűségesebb városunk szinte
visszhangzott a kékfrankos nevétől, ami sajnos az utóbbi időben suttogásba ment
át. Sopron nem csak a borairól, hanem a környékbeli látnivalóiról, kulturális
sokszínűségéről, iskoláiról vált híressé. Ha arra járunk, mindenképpen tegyünk
egy sétát a történelmi rejtélyekkel teli, dél német és osztrák középkori városok
hangulatát idéző Várkerület zegzugos utcáiban, majd a város jelképének tartott
Tűztorony alatt lévő Hűségkapun átlépve fedezzük fel a Fertőtáj szebbnél szebb
helyeit. Itt gondolok a Lővérekre, Fertőrákoson a kőfejtőből lett
barlangszínházra, a Balfi gyógyfürdőre, na meg a Fertő-tó nádasának csodáira.

   Valahogy keveset beszélünk róla, de a város fő gazdasági csapásirányát
mindig a bor adta. 18-19. századi feljegyzések alapján Sopron Rusttal karöltve
bonyolította le hazánk legnagyobb borkereskedelmét. Persze ebben az időben a
kékfrankos mondájával ellentétben a fehér /főleg a furmint/ borok domináltak. A
vörösbe fordulás csak a 19. század második felével a kékfrankos érkeztével
indult meg, ami teljesen átírta az addig ismert bortérképet. Egyes statisztikák
szerint ez olyan jól sikerült, hogy a szocialista időkben volt mikor tízből
nyolc tőke ebből a fajtából került ki. Ennek kapcsán délnek tartva tennék egy
kis kitérőt az egykoron aktívan a város szőlőterületeihez kapcsolódó, már
Ausztriához tartozó Blaufränkischland-ra, ahol megint szinte minden a
kékfrankosról szól. Szavaimat olvasva talán érthető, miért tartjuk Sopront a
fajta fővárosának.

   Sajnos rohanó világunkban egyre kevesebb sztori, történet marad meg a nép
nyelvén. E kevesek közé tartozik Mátyás az igazságos, vagy a soproni kékfrankos
legendája. Ki kell mondanunk az utóbbi, a mai napig élteti az ottani borok
egykori dicső múltját. Úgy vettem észre, hogy a rendszerváltás óta eltelt három
évtizedben a borvidék néhány nagyobb kicsapó lángcsóváját leszámítva a bezárkózás
útját választotta. A mivoltát nem értem, mivel a jövő borfogyasztási tendenciáját,
a klímaváltozást nézve hazánk egyik titkos favoritja lehetne.

   Ezekről és sok másról is szó esett október 4-én Sopronban a Kékfrankos
Hangja nevű nagyszabású rendezvényen, ahol a borászok, a gasztronómia és a
turisztika képviselőivel együttesen újra hírt adtak magukról. Céljukká tűzték
ki, hogy a soproni borok ne csak a szürkeállományunkban, hanem poharainkban is
helyet kaphassanak.

   Mindig szívesen veszem irányom a nyugati határszélre. Számos ifjúkori élményem
mellett, drótszamarammal sikerült már körbekarikáznom a Fertő-tavat, na meg
közel fél évet dolgoztam a borvidék egyik nagymesterénél a Ráspinál.
Fertőrákosi munkásságom óta már eltelt nyolc év, Sopron is szebb lett, számos
új borászat született, akik közül többen a hagyományokhoz híven a város
lakóépületei alatt érlelik boraikat.

   A rendezvény végeztével azt kell mondanom Sopron tényleg kitett magáért. A
résztvevőkre fine dining vendéglátás, vezetett városi séta, 5 fős kerekasztal
beszélgetés várt. A séta közbeni érdekes sztorik mellett a helyi gasztronómia
magas minőséget nyújtott. Még sosem gondoltam arra, hogy a paprikáskrumplit céklával
lehetne tálalni, de szuvidált szarvast se ettem még. Az egykori poncichterek
legfőbb eledeléről, a babról sem feledkeztek el. 

    A fő attrakciót, a borokat direkt a végére
hagytam. 20 termelőtől számos izgalmas tételt kóstolhattam. A többségében jól
teljesítő kékfrankos dömpingben hiányoltam a zweigelteket, amiben a helyi
borászok ismét nagyot alkothatnának. Az egykori fehérboros múlt sem hazudtolta
meg magát. Különösen a zöldveltelinik és a chardonnay-k mutattak kirobbanó
formát. A kékfrankosok tekintetében a fiatalabb nemzedéknél néha már éreztem
azt az osztrák irányt, amit ők olyan jól művelnek. Úgy gondolom, jó volna nem lemásolni
a sógorék munkásságát, hanem inkább követni az ő általuk jól kitaposott utat,
miközben megalkotnak egy egyedi ízvilágú soproni kékfrankost. 

   Néhány érdekességet kiemelnék a kóstoltak közül. Rám a legnagyobb hatással
a Steiglerék 2021-es zöldveltelinije volt. Egy osztrák prémium sorba is könnyedén
megállná a helyét. A kiváló vöröseik mellett szenteljünk egy kis időt a
furmintjukra, amivel újra próbálják éleszteni a borvidék egykori legfontosabb
fajtájának hagyományait. Amíg az Ivancsics 2017-es, kései szüretelésű, enyhén
botritiszes jellegű zöldveltelinit igazi kuriózumnak tartottam, addig a Lővér
és a Zachár borászatok 2020-as chardonnay-i kellemes meglepetéseket okoztak. A
Vincellér 2014-es, két évet fahordóban töltött rozéja nemzetközi szinten is
ritkaságszámba menne, a Stubenvoll 2020-as közepes testű, gránátalmás,
rózsaborsos syrah-ja pedig a fajta északi stílusú mintapéldája lehetne. A
kékfrankosokat direkt nem emeltem ki, amik megítélésem szerint többségében
szépen teljesítettek, de az a finomra hangolás még sokszor hiányzik a világszínvonal
eléréséhez. Itt-ott azért már ez is megindult. 

   A végére néhány építő kritikát had engedjek meg. A kerekasztal beszélgetést
nem csak rövidnek éreztem, hanem hiányoltam a közönség bevonását. Elhangzottak
során volt szó a fiatalok borfogyasztásáról, a borvidék jó
szállásadottságairól, a legfontosabbról, a főszerepben lévő kékfrankossal
viszont érintőlegesen foglalkoztak. Másrészt hiányoltam a kőszegi és a
vaskeresztesi borászokat, akik új színfoltot jelentenek a borvidék életében. Személy
szerint úgy érzem jó úton haladnak, de még sok a teendő. Én szurkolok nekik, hiszen
a jövőben a borok tekintetében titkos favoritunkká válhatnának.

Kunci

Egy szegedi borbár


   Tudtátok, hogy Szeged szívében az Oskola utcában bújik meg a város egyedüli borbárja? Egykoron a helyi borbarátok körében Palánk néven vált ismertté, majd 2020-tól név és arculatváltást követően Kárpátia Borházként üzemel tovább. A változás szele szortimentjét is jótékony hatással érintette. Kínálatuk az egész Kárpát-medencét magában foglalja, így a magyar borvidékek, Délvidék, Őrvidék, Erdély-Pártium, Kárpátalja, Felvidék termelőinek boraival bővült.

   Hazai kínálatában olyan különleges termelők is helyet kapnak mint a Soproni borvidék fenegyerekeként elhíresült Ráspi, Badacsony nagy vadásza Málik Zoltán, Mór igazi mókamestere és reklámarca Miklós Csabi, a Szekszárdi borvidéken a naturális vonalat követő Posta család vagyis a Pósta Borház.

Határainkat átlépve a repertoárból nem hagyták ki az egyetlen, nem magyar területen /Erdély, Ménesi borvidék/ gazdálkodó Év Borterlemlőjét Balla Gézát, a szerémségi furmint becsületét visszaadó Sagmeistert, és Ausztriában a Fertő-tó partján azt a Wenzel családot sem, aki nagy érdemeket szerzett a rusti furmint újkori felemelésében.

   Pintes, pozsonyi fehér, piros bakator, magyarádi fehér csak néhány azok a különleges ősi magyar fajták közül, amiket az itteni polcok rejtenek. Persze a Badacsony hisztis primadonnája a kéknyelű, a Somló sztárja a juhfark, de még arról a Trianon által kettévágott Vashegyről /Ausztria, Magyarország/ is van kékfrankosuk, ahol a világ talán legizgalmasabb fajtaborai készülnek.

   Így a végén mindenképpen említést érdemelnek a Felvidék kiváló zöldveltelini és a délvidék grasevina, azaz olaszrizling borai is.
   A borbár természetesen állandóan változó borlappal és apróbb tapas jellegű ételekkel várja a kóstolni vágyó vendégeket. 
Kunci

Szüret Ásotthalmon

   Gondoltátok volna, hogy a Csongrádi borvidék ásotthalmi régiójának a rajnai rizling a zászlósbora? Szeptember közepén Ásotthalomon a Tóth Pincészet cserszegi fűszeres szüretén vettem részt, ahol sokat megtudtam az ottani borkultúráról.

Szüret

   

   Egykoron a borvidék déli részén nagy élet folyt. Pusztamérgesen az olaszrizlinget, Mórahalmon a vörös, Ásotthalmon pedig a fehér fajtákat tartották nagy becsben. Sajnos, napjainkra a szőlőtőkék jelentősen megfogyatkoztak, a szőlőművelés is inkább a háztáji kiskertekre szorult vissza. Mondhatni egy jelentősebb borászat maradt fenn, ami nem más, mint az Egy Korty Csongrád oszlopos tagja a Tóth Tamás vezette Tóth Pincészet. 

   
   A három évtizedes múltra visszatekintő családi  vállalkozás stafétabotját az ifjú borász közel tíz éve vette át. Tamás tanulmányait Budapesten a Kertészeti Egyetemen szőlész-borászként végezte, amit több éves kutatói munka követett. Budapesten, Pécsen és Bécsben a must erjedését elősegítő fajélesztők kifejlesztésében vett részt. Nem bio borász, de próbál környezettudatosan gazdálkodni.

Generációk

   Már a szüret helyszínére tartottunk, mikor Tamás és apja az egykori szőlőkultúráról meséltek. Megtudtam, hogy a korábban a faluhoz tartozó 650 hektár szőlő már a múlté, sőt ezzel a mennyiséggel szinte az egész jelenlegi Csongrádi borvidéket le lehetne fedni.

A 35 hektáros birtokon zöldveltelinit, rajnai rizlinget, chardonnay-t, muscat ottonelt, cserszegi fűszerest termelnek. Fajtaválasztékukat a melegebb klíma miatt főleg a savhangsúlyosabb fajtákra koncentrálták. Itt van nagy szerepe a rajnai rizlingnek is.                                                                                              
  Sajnos a borvidék még fokozottabb problémákkal küzd mint hazai társai. Ritka a jó munkaerő, hiányzik a borászok közti összefogás, az értékesítésről nem is beszélve. A környékbeli vendéglátók sem kapkodnak a helyi borokért, ami már szinte vétek ebben a szektorban. Így tényleg igen nehéz lehet érvényesülni. Ennek hatására Tamás évi 5-6000 üveg bort palackoz. Nyugodtan mondjuk ki, ez még barátok közt sem túl sok. Termésének csak harmadából készül bor, a többit pedig szőlőként értékesíti.
   
   A változás szele azért ezt a borászatot sem kerüli el. A hagyományos kézi szüretet a gépi váltotta fel, ami nem olcsóbb, viszont gyorsabb, az ideális szüreti időpont pedig nem várathat magára. A sok negatívum, a nehézségek és a 2021-es év szeszélyes évjáratának ellenére a szőlő minősége jónak ígérkezik. A hosszú hűvös tavaszt forró száraz nyár követett, ami kevesebb mustot, viszont magasabb cukorfokot eredményez. Ha a vendéglátósok nem is kapkodnak boraiért, a környékbeli lakosok szép lassan kezdik felfedezni őket, amik nem csak jók, hanem izgalmasak és fajtajellegesek. 
ásotthalmi bor

   

   Muscat ottonel bora maga az elegancia. Citrus, bodza, virág és enyhén trópusi gyümölcsös jegyekkel bír. 
   A markánsabb savú rajnai rizlingje virágos, fiatalabb arcát mutatja, ami még időt kíván.

   Zöldveltelinije a meleg klíma és a homokos terroire ellenér is hozza a zöldfűszeres jelleget, amihez érettebb fehér húsú gyümölcsös jegyek párosulnak. 
   Chardonnay-ja egyszerűen lenyűgöző. Tartályban finom seprőn érlelve, némi chips hozzáadásával készült. Krémes, mézes, trópusi gyümölcsös, az újvilági stílust testesíti meg. 
   
   Boros címkéi is külön díjazást érdemelnének. Egyszerűek, szépek és képviselik a helyi értékeket. Palackjain a közeli Körös-éri Tájvédelmi Körzethez tartozó Csodarét különleges virágait mutatja be, míg a zöldveltelinijére a környéken őshonos zöld küllő madár került.
   
   Végül köszönetet mondanék Tóth Tamásnak a vendéglátásért, a sok információért és a tartalmas napért.

Kunci 

   

Borkóstolás a Kadarkában – fehérek

Vincellér
Zöldveltelini Sopron 2014 – 350Ft/0,7dl

Az ország legszebb zöldveltelinijei a soproni pincékben készülnek. 
Ez nem is csoda, hiszen a határ túloldalán ez a fajta adja Ausztria szőlőtermesztésének 25%-át.

– színe kicsit
sötétebb a szokásosnál, ami hosszabb hordós érlelést jelez
– illatában
zöldfűszer, fa (hordó), alma, körte, citrus
–
maradékcukor érződik – jól párosul az ízvilágához
– kellemes
savak, közepes lecsengés
– Soproni
borhoz képest savai kicsit rövidnek tűnnek
– 16,4p
Kadarka Bár
Vineum Száraz
Hárslevelű Tállya 2013 – 350Ft/0,7dl

A háttérbe
szorult hárslevelűk, ha lassan-lassan is, újra divatba jönnek. Míg a Furmint inkább
a minerálisabb területen ad szebb bort, addig a Hárslevelű az alacsonyabb
löszös területen is képes magasabb minőséget biztosítani.

– illata:
méz, almaszirup, csöpp kesernyés birs, fahordó
– íz: erős
fahordó, birs és körte kesernyéssége
– intenzív
savai ellenére kicsit rövid bor
– kissé túlzó
hordóhasználat elviszi a bor eredeti aromáit
– kellemesen
minerális
– 16,5p


Sághegyi Rajnai Rizling Dénes Szőlőbirtok 2013 – 490Ft/0,7dl

Korábban Dénes Tibor borbirtoka az “egyszemélyes” borvidékként híresült el.

A Nagy Somlói Borvidék tagjaként a Ság-hegy egy külön kategóriát képvisel. Északi kitettsége, tömör bazaltja, erőteljesebb savakat, markánsabb minerális élményeket nyújt, mint nagy testvére a Somló.


– illata: sok
hordó, kesernyés, birs, kissé virágos, körte 
– jelentős
maradékcukor, amelyben eltűnnek a savak
– a hordó
elnyomja a fajtajelleget
– körte,
birs, 
– hosszú
kellemes citrusos-hordós lecsengés
– 16,5p
Aklan
Szürkebarát Lesencetomaj 2012 – 390Ft/0,7dl

A
Lesencetomajon gazdálkodó Aklán pincészet egyik legszebb tétele a 2012-es
Szürkebarát. Ezek után úgy gondolom, hogy a chardonnay mellett e fajta is igen
jól érzi magát ezen a változatos geológiájú területen.

– illat:
nehéz-tömör (fajtajelleg) – kicsit túlzott alkohol
– hosszú
fahordós érlelés + érett alma és körte illatok
– az alkohol és
a fa kellemes melegséget áraszt, édes-kesernyés-konyakossá
teszi a bort
–
lecsengésében szegfűszeg és fahéj jegyek és diós íz
– 16,7p

2025 ©
barefoot web design