A Tongariro túránkat követően nyugatnak, a napfényes Napierbe igyekeztünk. A hideg hegyvidéki klíma után egy kis nyári melegségre vágytunk a Csendes-óceán partján.
El sem akartuk hinni, hogy a hőmérőnk 31 fokot mutat. Ez már helyi szinten is igen magasnak számít.
Az állandóan fújó szél és az ózonréteg hiánya extrém hőérzetet okoz. Déli órákban a napra kiállva szinte sistereg az ember bőre.
Az ebédhez választott rozémról azért eleresztetem egy fotót a szürke és kék kompozícióba öltözött óceánparton. Ilyen időben nincs is jobb egy pohár rozé mellett töltött délutáni sziesztánál.
Vékony rózsaszínű bor epres málnás illattal indít. Nem csap ki parfümként a pohárból, inkább elegánsan cirógatja szaglószervem. Kevés szénsavas is beleszorult közepes gyümölcsös testébe. Friss ropogós savai kerekebbé teszik. Kellemes kesernyés grapefruitos lecsengésben végződik. Egy olyan bor, amit bármelyik meleg nyári nap jó kortyolgatni. Mindezt januárban! Új-Zélandon 🙂
16,4p
