Lélekben kalandozzunk el Hegyaljára az Öreg Király Dűlőbe, ahol a többszáz éves teraszok között fiatal szőlősorok látványa fogadja az idetévedő vándorokat. A meredekebb kitettségű részeken hagyományos bakművelésű tőkék vertek gyökeret, amelyek egyre ritkábban fordulnak elő a mai modern szőlőművelésben. A Barta család birtokán járunk, akiknek köszönhetően fél évszázados kihagyás után, 2003-ben ismét gazdára talált ez nagy múltú terület.
A Király hegyet már 1285-ben királyi birtokként jegyezték fel, amely az évszázadok során gyakorta váltogatta gazdáit (többek között a Rákócziaké is volt), de a minőségét senki sem kérdőjelezte meg. Ennek tényét azóta sem vitatják, sőt az itteni termelők a legbiztosabb termést adó dűlőként tartják nyilván. A talaj értékei sem elhanyagolhatóak. Riolittufa, zeolit, és vörösagyag keverékén, ásványos, mégis komplex borok készülnek.
Egyedül a 60-as évek államosítási (inkább mennyiség mint minőség) elvárásainak nem kedvezett, így hamar parlagon hagyták …
Ezt az eldugott kincsesbányát vette keze alá a Barta család és szebbnél szebb borokkal kápráztatnak el minket. A talaj közel fél évszázados pihentetése is nagyon kedvez a filozófiájuknak, a biodinamikus művelésmódnak.
Szalmasárga színét picit vékonynak találom. Ne feledjük, hogy kategóriájában igen fiatal borról beszélünk. Citrusos, minerális életteli szikár illattal indít. Csak úgy pattognak az orromban a különféle fehérhúsú szárított gyümölcs aromák. Körte, alma, dió, akácméz, amit grillázsfelhő burkol körbe. Meglepően édes íze picit érdesebb savgerincben húzódik tovább. Méz, dió, barack mögött a trópusi gyümölcsök is felsorakoznak. Hosszú krémes, minerális, lecsengésű. Remélhetőleg az idők során savai tompulnak, amitől még szebb formáját fogja mutatni. Ettől eltekintve igazán életteli gyönyörű borral ismerkedtem meg.
17,8 pont
