Ha február akkor furmint, ezért úgy döntöttem ebben a rövid posztban én is megemlékeznék erről a nagyszerű magyar fajtáról. Szerencsénkre napjaikban Tokaj és Somló mellett egyre többen kezdenek vele foglalkozni, szóval van miből válogatni a borboltok polcain. Híres bloggereink cikkről-cikkre számolnak be a szebbnél szebb dűlős mintapéldányokról, így picit szembe menve az árral a Royal Tokaji 2019-es dry furmintjára esett a választásom. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy egy ekkora presztízsű borászat milyen minőséget képvisel ebben a kategóriában.
A nagy nevű cég amúgy egykoron úttörő szerepet játszott a borvidék életében. Még a rendszerváltás hajnalán a Világ Boratlaszának szerzője, Hugh Johnson egy tokaji útját követően győzött meg néhány dán befektetőt egy birtok alapításáról. Ők eleinte 62 termelővel közösen, szövetkezeti formában működtek együtt, a borászok adták a szaktudást, művelték a szőlőt, a beruházók pedig az anyagi forrásokról gondoskodtak. Idővel a dánok felvásárolták a területeket, majd a magyar származású, de nem magyar születésű, Angliában élő Daimen de László tulajdonába került. Napjaikban 107 hektáron /Szent Tamás, Nyulászó, Betsek, Birsalmás, Mézes Mály dűlőkben/ gazdálkodnak. Az évtizedek alatt számos borász megfordult náluk mégis, ha csak egyet kellene kiemelni, akkor Áts Károly lenne az. Jelenleg a főborászi posztot Varga Máté tölti be.
A 2019-es furmintot, főleg tartályban, részben használt hordóban érlelték. Citrusos, virágos, barackos illata egyszerre lendületes és fajtajelleges. Közepes testében nem túlzó, mégis szikár savgerinc húzódik, köré pedig szépen rakódnak a gyümölcsös jegyek, aminek a végét egy kevés maradékcukor kerekíti le. A sűrűbb szövésű, krémesebb /úgy gondolom finomseprős érlelésen átesett/ borban barack, körte, csonthéjas aromák elegyednek. Savai hosszú lecsengést biztosítanak neki. Kora ellenére még fiatalosan tartja magát, mondhatjuk úgy is, hogy most kezdte felnőtt pályafutását. Ha Tokajban itt kezdődne minden alapbor, akkor nem lenne probléma. 5 pont +
