bor földrajz

Jussunk dűlőre

Badacsonyi borvidék

Gondolataim az olaszrizlingről

Egyesek az olaszrizlinget lenézik, mások magasságokba emelik, sokan meg
tőle várják a nemzetközi átütő sikert. Megmondó ember nem szeretnék lenni, egy
sanyarú hírt mégis tényként kell kezelnünk. Napjainkra a termőterülete 3200 hektárra
csökkent!  Még jól emlékszem arra, mikor szakembereink
6000 hektárról regéltek és „mandola-ra” átkeresztelve szerettek volna új
nemzeti bormarketinget csinálni neki. Ez a projekt kútba dőlt, közben a déli szomszédunkban
a horvátok a grasevina-t (olaszrizling horvátul) szép lassan elkezdték felvázolni
a világ bortérképére. Ott valahogy összeállt minden. Az elhívatottság, a stílus
és az akarat. Ha már itt tartunk, ne
feledkezzünk el a nyugati végen lévő sógorokról sem, akik welschriesling néven
megint nagyot durrantanak vele. 

Sajnos, nálunk még az egységes arculatról sem tudnak megegyezni a gazdák.
Valaki csak fröccsborként kezeli, mások meg túlhordózva nagyágyút próbálnak
belőle készíteni. Mindkettőnek valahol igazat adok, de erre marketing
stratégiát nem lehet építeni. Azt se feledjük el, Tokaj kivételével (amúgy 0,6
hektáron ott is termelik), minden borvidékünkön kisebb-nagyobb mennyiségben előfordul, a különféle
terroir-ok meg más-más karaktert adnak neki. 
Vannak olyanok, akik a Balatonfüred, Csopak környéki vörös homokkő, illetve
mészkő rétegeiben gyökeret verő szőlőkben keresik a fajta rejtelmeit. Bevallom,
én ahhoz a másik véglethez tartozom, akik Badacsony, Somló tanúhegyeinek kemény
bazaltos, savakkal, ásványokkal felvértezett világában lelik meg az értékeit. Különösen
akkor kedvelem, mikor a légiesebb testét abban az arany középútban készítik el,
amiben a gyümölcsök, ásványok, hordók együttesei balance-ban vannak és nem próbálják
a chardonnay-k, furmintok markánsabb testét utánozni. 

Az alig fél hektáron, a
Szent György-hegyen gazdálkodó Ujvári Vivien évről-évre ilyet tesz le az
asztalra. Korábban a 2017-es évjáratáról már ódákat zengtem itt, sőt van még
belőle 2 palack, amit nagy becsben tartok, de most megbontásra került tőle a
2019-es évjárat. Viviről mindenképpen tudni kell, fiatal kora ellenére körbejárta a világot,
Új-Zélandot, Kaliforniát, dolgozott Badacsonyban is, most meg Tokaj egyik
vezető borászatában a Barta Pincészetben produkál olyat, amitől csak ámulunk és
bámulunk. Igazat megvallva, két éve már kóstoltam ezt a bort, de az idő az előnyére
vált! Lássuk! 


A pohár falán vaskosan folyik, színében kezd aranyba hajlani. Illatában
komplex, citrusok, lime, fehér érett gyümölcsök kombinációja, némi marcipán
keveredik zöld füves jegyekkel. Közepesen vastag, enyhén olajos testében a markáns
savak feszesen, valamelyest fiatalosan tartják. Ízében annyira kerek, hogy
körzővel, vonalzóval se lehetne jobban megtervezni. Számban érettebb alma,
körte, narancs, barack, csonthéjas aromák kavarognak, amihez egy extrém hosszú,
sós, picit kesernyés lecsengés párosul. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem
nehéz, nem könnyű, inkább elegáns. Igazi érett tankönyvi mintapélda
lehetne.  6+ pont

Néhány gondolat a 27. Szegedi Borfesztiválról

Már két hete befejeződött a legnagyobb vidéki
szabadtéri boros rendezvényünk, a 27. Szegedi Borfesztivál, ezért úgy döntöttem
írok néhány gondolatnyi utózöngét az ott látottakról, hallottakról, poharamba
került borokról. Annak ellenére, hogy több mint 150 pincészet képviseltette
magát, az időjárás nem volt kegyes a résztvevőkkel, sokak számításait
esőáztatta napok húzták át, így ilyen napokon a standok egy része zárva is
tartotta kapuit. Persze, a legelszántabb szegedieket ez sem zavarja, hiszen
számos olyan elhivatott borrajongó él a városban, akiknek mindegy, hogy fúj a
szél, vagy ömlik az eső, ők kitartóan csiszolják kóstolási tudásukat. 
Sajnos a változékony időjárás mellett én
is kisebb betegségtől szenvedtem, szóval korlátozva tudtam csemegézni, ettől
még több érdekes kincsre bukkantam. 

A hazai pezsgők
forradalmában mi mással kezdhetném a visszaemlékezésem, mint egy buborékokkal
teli gyöngyöző itallal. Ennek kapcsán indíthatnék Kreinbacherrel, Sauskával,
vagy a fesztivál díjnyertesével, a 2019-es Gróf Degenfeld furmint extra brut-vel,
mégis szembe mentem az árral, és a Kiskundorozsmán gazdálkodó Ujvári Pincészet
8 hónapot palackban töltött, citrusokkal teli, könnyed, kellemes, pirítós,
élesztős aromákkal bíró, frissítően ható, rajnai rizlingből készült, 2022-es
brut natur pezsgőjére esett a választásom. 
Kevesen tudják, de ez nem csak egy pezsgő, hanem Szeged város első
pezsgője!

A Balaton északi partján lévő vulkanikus
altalajú Badacsonyi borvidékről mindenképpen kiemelem az Éliás Birtok 2021-es
Fenn a Hegyen olaszrizlingjét. Telt, kerek kortyai, fehérgyümölcsös ízvilága,
enyhén kesernyés, sós lecsengése szinte magával ragadja az ízlelőbimbókat.

A borvidék kapcsán a kéknyelű
megkerülhetetlen téma, így egy 2019-es Borbély kéknyelű került a poharamba, sőt
az a megtiszteltetés ért, hogy a bort maga a készítője, a 2020-as Év
Bortermelője, Borbély Tamás mutatta be. Az ő szavait idézve, ̶ a
fajtának idő kell  ̶  szerintem minden borbarát egyetért. Acélos
savgerince, neutrális aromavilága lassan kezdi megmutatni oroszlánkörmeit. Ez
teljesen igaz, a kora ellenére csak most kezdi felnőtt pályafutását.

Ásványos boroknál
maradva „Isten ittfelejtett kalapján” a Somló hegyen gazdálkodó, amúgy a
fesztiválon első alkalommal debütáló, Tornai Pincészet 2019-es Top Selection
hárslevelűjét vétek lett volna kihagyni. A jó közepes testű bor, alma, hárs,
méz, aromáival, szép hordóhasználatával, ásványos, hosszú lecsengésével,
egyedülálló eleganciájával hívja fel magára a figyelmet.

A legegyedibb
borra, Szeged egykori lakójánál, Nagy Gábornál, a Medvebor alapítójánál leltem
rá, aki a Zalai borvidéken, a Zalaszentgrót melletti Csáford-hegyen kezdett
bele a borkészítésbe. Alig másfél hektáron művel szőlőt, ezzel kiérdemelhette
volna a rendezvény legkisebb borászatának díját, persze különlegessége nem ebben
rejlik, hanem azokban a ritka, ősi, kárpát-medencei fajtákban, amiket ő a
szárnyai alá vett. Be kell vallanom, az életem során számos ínyencséget töltöttek
már a poharamba, de szerémi zöldet még soha. Azt se feledjük, határainkon belül
mindössze 0,1 hektáron termesztik. Ugyan a bor a spontán erjesztés hatására nem
erjedt ki teljesen, szóval egy félszáraz tétel, az értékéből ez mit sem vesz el.
Enyhén fűszeres, picit sárgabarackos, mézes, légies, ízvilága, a maradék
cukortól édeskés karaktere az egyik általam kóstolt aromatikához sem sorolható. 

A vörös posztra áttérve a Torma Pincészet
2019-as Nabucco pinot noir-ja megállásra késztetett. Azt kell mondanom, a Torma
testvérpáros, Zoltán és Zsolt nem viccelnek. Olyan érett, nagytestű, hosszan érlelt
tételekkel rukkolnak elő, amik mély nyomot hagynak az emberben. Sokaknak a
Nabucco név kapcsán Verdi operája juthat eszükbe. Akik így gondolják, közel állnak
az igazsághoz, mivel apjuk kedvenc operája volt, a bort pedig az ő tiszteletére
készítik, másrészt a pinot noir idősebb Gál Tibor korábbi szavai ellenére „Eger
a magyar Burgundia” még mindig számkivetett sorban van a borvidéken, és a
névválasztásnál erre is próbálnak utalni. 
A fekete cseresznyés, érett meggyes,
szilvás, borsos, fűszeres, csokis aromái, karakteresebb jellege már a szerényebb
bordeauxi házasítások testével kacérkodik, mégis elegáns, fiatal arcot mutat.
Hatalmas jövő elé néz! 

Varga Zoltán
Gábornak, a Borpont vezetőjének köszönhetően egy igazi egyedi csodát
ízlelhettem a Mátrából. A fiatal múltra visszatekintő Dominium Pincészet 2018-es
Aragon tempranillo-ja rendesen mellbe ütött. Igaz, Villányban Gerééknél is megjelentek
az első tempranillo palackok, de a két termőterület ég és föld, nem beszélve
arról a meleg mediterrán klímáról, ahonnét a fajta származik. Spanyol társaihoz
képest nincs benne az a mély, áfonyalekváros, csokis, dohányos ízvilág, ettől
még óriási testű, viszont a savai révén némi északi stílus is belemászik.
Termőterület ide vagy oda, kerek, egyedi tétel.

Az utóbbi időben
a Vesztergombi Pincészet borsorában forradalmi változás ment végbe. Nem is
csoda, ha Vesztergombi Csaba felkerült az Év Bortermelőinek listájára. A 2019-es
Szent László Bikavérét kóstolva egyből felkaptam a fejem. Egyszerre telt és
kerek, még a 24 hónapos kisfahordós érlelés után sem uralkodik a hordó rajta,
ami mögött érett, konyakmeggyes, szilvás, borsos ízek húzódnak. Picit még
simulnia kell, de már most is borzasztóan nagy Szekszárdi Bikavérről van szó. 

Köszönöm a
borászoknak a sok beszélgetést és az információkat.

Kunci

1% Winelovers Grand

 Április 1-jén részt vettem az ország egyik legnagyobb beltéri boros rendezvényén a Corinthia Hotelban megrendezett Winelovers Grand-on. A kiírások alapján több mint 100 pincészet, legalább 700 bora szerepelt, ami már tényleg nem kis mennyiség. Ennyi tétel hallatán az ember inkább csak csemegézni tud. Közel hét órát töltöttem el, de még így is csak a borok töredéke jutott a poharamba, ezért kerestem a kuriózumokat. Külön örültem a nemzetközi teremnek, ahol a chilei carmenere-től, andalúziai Sherry-n át, az új-zélandi pinot noir-ig, bőséggel válogathattunk a külföldi “konkurenciától”. 
   Azért a hazai mezőnyben sem kellett csalódnunk. A régi nagyok mellett, számos feltörekvő pincészet jelent meg a porondon, akik kiváló, egyedi minőségű boraikkal, próbálnak helyet követelni maguknak a magyar borpalettán. Néhány érdekes tételt kiemelnék, ami tényleg megfogott. 

Hazánk egyik gyöngyszemének tartott borvidékével, a Nagy-Somlóval kezdem a sort. A Kancellár Birtok 2018-as hárslevelűje nem egy mindennapos, szokványos tétel, szóval csak azoknak ajánlott, akik szeretik az érett, krémes ízeket. A sós ásványok, citrusok mögött, birs, körte, erőtejes mézes jegyek keverednek. 6 pont 

A bazaltos ízvilágnál maradva, a Badacsony Villa Sandhall rajnai rizlingjei mindig nagy élményt nyújtanak, szóval szinte már kötelező tételnek tartom. Inkább a német stílust képviselik, sőt egyedi módon csak reduktív eljárással dolgoznak.  A 2017-es Crystal Cut volt az, amire már elismerően bólintottam. Persze a kor, és az évjárat is benne van a palackban. A friss citrusok mögött alma, körte, pirítós aromái köré gyönyörű savak sorakoznak, amit néhány gramm maradékcukor tesz igazán kerekké. Erős 6 pont 

A Badacsonyi borvidékről frissességével keltette fel érdeklődésemet a Málik Pince 2020-as Pressio-ja. Egy olyan újragondolt tétel, ami az ifjú generáció, Zoltán fia ötlete alapján készült zeusz, sárgamuskotály, zöldszilváni házasításából. Egyszerűen csak jó inni. Lendületes, citrusos, friss vágott füves, sárgadinnyés, minerális aromáit, picit édeskés vég zárja le. 5 pont

Vörös fronton Gere Attila 2020-as syrah-ja mindenképpen említést érdemel. Egyszerre,  kraftos és fajtajelleges. Egy erőteljesebb, feszes, csokis, hordó ül a boron, viszont  mögötte jó savak, valamit szeder, áfonya aromák és a borsos fűszerek szépen kiérződnek. Idővel még kerekedni fog. 6 pont +

A Szekszárdi borvidéken gazdálkodó Garai Pince boraival még nem találkoztak az ízlelőbimbóim. Most ez is bekövetkezett és nem maradt el a meglepetésfaktor sem. A 2019-es Tauninger cuvée (cabernet franc, cabernet sauvignon, syrah) egy nagy vörösbor, ami már nemzetközi szinten is megállja a helyét. Nagy testű, szedres, csokis, kókuszos aromavilágához,  átható, hosszú vaníliás lecsengés párosul. 7 pont

Több tucat argentin malbec után már régóta mozgatta a fantáziám, hogy milyen egy francia Cahors, ugyanis az óvilágban oda tesszük a szentélyét. Persze, vannak olyan legendák, hogy a Kárpát-medencéből származik a fajta, ezt a témát félre téve, inkább arra a  2016-os  Extra Libre Cahors malbec-ra koncentrálnék, ami a poharamba került. Sok dél-amerikai társához képest kevésbé feszes ízvilággal rendelkezik. A jó közepes testű, fűszeres, ribizlis, áfonyás, szedres érettebb jegyeihez elegáns hordózás társul.  6 pont –

Nagy meglepetésemre szembe jött velem Szicília egyik eldugott fajtája a nerello mascalese. Már évek óta nem volt hozzá szerencsém, most viszont a Vinissimo-nak köszönhetően egy 2021-es Fazio Castelmedio nerello mascalese került a poharamba. A vékonyabb testű, piros bogyós cseresznyés, meggyes, málnás, ribizlis jegyei mellett egyből orron vágott a különleges, ázott papucsra hasonlító illata. Elsőre furcsán hangzik, mégis van egy behízelgő jelleme. 6 pont

Masseria de Borgo dei Trulli 2021-es primitivo-ját hagytam a végére. Persze, aki picit is ismeri az olasz borvilágot, az jól tudja, hogy északon a Prosecco, délen, Pugliában pedig a primitivo örvend egyre nagyobb népszerűségnek szerte a világban. Ez a korán érő fajta, vastag, sűrű, gyümölcsös, alkoholban gazdag, fűszeres bort ad, aminél az ember talán többet nem is kívánhat zárásként. A 14,5%-os maligánszintje, valamint a nagy test mellett a csoki, szeder, szilva, bors aromáit édesgyökér és ánizs jegyek kísérik. Némi édeskés érzettel, hosszan cseng le a torkomon. 7 pont  
Kunci

Egy zseniális vulkáni bor

   Ujvári Vivient a Barta borok kapcsán ismertem meg. Munkássága már akkor is lenyűgözött, de az igazi meglepetés a Szent György-hegyen lévő parányi, mindössze 0,65 hektáros családi birtokuk borainak megjelenésével okozott. A különös narancssárga, szürke címkéjű – a narancssárga a vulkáni hegy egykoron kiömlő lávájára, a szürke pedig gyorsan megszilárdult szürke bazalt kőzetére utal – üveg tartalmából először 2017-ben a Badacsony New York-ban rendezvényen öntöttek poharamba. A bor kóstolásának hatására hamar felkaptam a fejem. Bátran ki merem jelenteni, hogy a 2015-ös évjáratú olaszrizlingje az egész Badacsonyi borvidéket felvonultató esemény egyik legelegánsabb tétele volt. A következő hatás másfél évvel később a 2017-es olaszrizlingjének kapcsán ért. A páratlan évjáratban készült bor első kortyát követően csak annyit mondtam! – Itt nagy dolog van születőben. Az alkalmon kapva hamar vettem belőle néhány kartonnal. 
2022-őt írva jóslatom beigazolódni látszik. A féltve őrzött utolsó palackjaim közül most felbontunk egyet. Napjainkra a bor lassan felnőtt korába lép. Ez köszönhető az egyedi minerális bazalt terroire-nak, az 1955-ben telepített ültetvénynek, na meg Viviennek, akit fehér és édes borok frontján a legzseniálisabb magyar borászok között tartok számon. Aki már kóstolta munkásságának végtermékeit, az tudja miről is beszélek. 

   Vivien egy olyan világlátott ifjú hölgy, aki Kaliforniától kezdve, Új-Zélandon át Ausztráliáig igen sok tapasztalatot szerzett, hogy aztán azokat idehaza kamatoztathassa tovább. Hazánkban sem akármilyen helyeken dolgozott. Badacsonyban a Villa Sandhal Pincészetnél, Tarcalon a Gróf Degenfeldnél, míg jelenleg ugyancsak a Tokaji-borvidéken, a Barta Pincészetnél tevékenykedik. Bevallása szerint Tokaji borvidéken jól érzi magát, de a szíve csücske a balaton-felvidéki tanúhegy a Szent György-hegy marad. Emiatt folyamatos ingázásban van Tokaj és a Szent György-hegy lábánál fekvő szülőfaluja Raposka között. Munkásságában egyszerre jelen van a női precizitás, a szakma szeretete, az ösztönök, amiből a modern technika adta lehetőségeket sem hagyja ki. 

   2017-es olaszrizlingje egyszerre, friss, érett, telt és gyümölcsös. Illatában a citrusok árnyalatai, grapefriuttól a narancsig, kesernyés csonthéjas aromákkal keverednek. Kerek érett testében a karakteres savgerinc köré krémes elemek párosulnak. A nem túl vastag, mégsem vékony borban a citrus, grapefruit, enyhén körte és narancsos ízekhez csonthéjas fineszes vég társul. Mindezt egy átható minerális karakter járja át, amitől egyszer fiatalnak, máskor csúcsán érzem, ami még sokáig ott is fog maradni. Úgy gondolom 6-8 év múlva is bátran ki lehetne rakni az asztalra – Tessék, itt egy érett igazi nagy magyar olaszrizling. 6 pont

Kunci

2025 ©
barefoot web design