Történetemmel
nem az ókori görögökig, inkább csak a 20. század közepéig, 1951-ig megyek
vissza, mikor Király Ferenc Pécsett ezerjó és bouvier fajtákból megalkotta a badacsony
10-et, ami később zeusként került be a híres Z betűs (zengő, zenit, zefír,
zéta, zeus) fajtasorba. Sajnos, a neve ellenére nem tört olimposzi magasságokba,
mindössze 29 hektáron termesztik hazánkban, így nem is csoda, ha ritkán kerül poharamba.
Pályafutásom alatt maximum 3-4 alkalommal kóstolhattam, abból egyszer az édes
változatot, így meg sem lepődtem, mikor vakon nem jöttem rá a fajta eredetére.
Mindez a Balaton-felvidéki borvidéken, a Lesencefalu fölötti Sarki RókaBorházban történt, amiről néhány éve már itt beszámoltam. Amúgy, biztos lennék
benne, hogy egy Master of Wine vizsgán is hatalmas fejtörést okozna! A bor még
annyira új volt, hogy címke se került az üvegre, persze ez semmit sem von le
értékéből, én meg egyedi mivolta miatt vásároltam egy palackkal! Nézzük, milyen egy 2022-es lesencefalui zeus, 2023 novemberében!
Erősen
citrus, lime, szőlő aromákkal indít, amiben friss alma, némi körte jegyek
észlelhetőek. Nem egy parfümbomba, mégis illatjegyei szépen szállnak a pohárból.
Első kortyra acélos savak jönnek, de ez betudható a helyi terroir-nak is, a
másodikra azért csillapodnak, amiket a néhány gramm maradék cukor szépen
lekerekít. Szikár, könnyedebb testű. Ízében szőlő, friss fehér húsú gyümölcsök
és némi kesernyés vonal érezhető. Egyszerűen csak jó inni. Nincs túl
komplikálva, érthető és szerethető bor. 5 pont
Az
ottani látogatásom során a meglepetés csak fokozódott, s itt, had idézzem
Ercsey Dani Balaton-felvidéki borvidékről szóló szavait, – „ha Badacsony nem
vigyáz, a kanyarban fognak előzni az innen származó borok”. Ettől azért még nem
kell tartaniuk a bazaltvulkánok borászainak, de a Lesence-vidék termőterületei
tényleg kincseket rejtegetnek. Úgy néz ki, Sopron, Zala, Badacsony, Eger,
Mátra, Pécs után a furmint termelők térhódítása itt is erőre kapott. Azt már
tudtam, hogy Sümegen Egly Márk évek óta palackozza, azt is, hogy az alig néhány
km-re lévő Kovács Pincészet elültette belőle az első tőkéket, nem beszélve a
Pálffy Fekete-hegyen nyújtott munkásságáról, mindeközben a Sarki Róka Borház
palackos portfóliójába észrevettem egy 2022-es furmintot. Gyorsan kaptam az
alkalmon és kértem belőle egy pohárral. Éreztem rajta a szárnypróbálgatásokat,
szóval nem egy kidolgozott tokaji mestermű, természetesen a terroir is más, a bor
viszont karakteres, fajtajelleges. Most,
közel fél évvel később ismét megbontásra került egy üveg és láss csodát.
Az
enyhén olajos borban, körte, friss birs, lime, érett alma, barack illatok
keverednek. Kerek, krémes kortyát, erőteljesebb savai akasztják meg, a
maradékcukra mégis ezt tompítja és ad neki egy keretet. Gyönyörűen jönnek az
érettebb furmint jegyek, így a körte, barack, birs, valamint a kesernyés csonthéjasok.
Lecsengése sem rövid. Nyár óta összeérett, szóval jó inni, csak az acélos
savszerkezete miatt nem kap 6 pont, így is 5+ pont.
Azt
azért mindenképpen megemlíteném, sok tokaji társához képest aromavilágában
minimum 2 évvel előrébb jár, ezzel nem jósolok neki annyira hosszú életutat, azért
2-3 év még van benne. Egy biztos, most kóstolva, mindent összegezve, nekem
tetszett!
Kunci
