bor földrajz

Jussunk dűlőre

borászat

A Somlói Triumvirátus

“Isten itt felejtett kalapja”

Így írta le Vörösmarty az egyik útja során a hegyet. 
Mátyás király híres Fekete seregét is somlai borral bátorította.
A Habsburgok fiú gyermek utódlása miatt itták!
Fekete Béla bácsi egyszerűen csak unicumnak nevezte.

Ha még valaki nem tudná, a Somlón járunk. Úgy döntöttem, hogy a szüret végeztével körbejárom az ötmillió éves vulkáni hegyet. 

Gyermekkoromtól fogva sokat jártam itt, és az elmúlt évek során én is kialakítottam magamnak néhány hagyományt. Érkezéskor iszom egy kortyot a hegy lábánál lévő artézi kút vizéből, kötelező jelleggel elfogyasztok egy pohárka bort :-), majd megmászom a 432 m magas csúcsot, ahol lenyűgöző kilátás tárul elénk. Az Észak-Dunántúl egy jelentős része belátható a Kőris-hegytől egészen az osztrák határon fekvő Kőszegi-hegységig. Déli irányban a Somló testvérei, a Balaton-felvidék tanúhegyei is szépen kirajzolódnak. 

A hegy folyamatosan épül és szépül. Tudatos fejlesztésekkel igyekeznek összhangba hozni a régi és az új világot. Van pezsgő- és látványpince, várrom, tanösvény, kilátó, na meg számos hagyományos kispince. Meg se lepődjünk azon, ha egy öreg bácsi kóstolóra invitál minket. Persze az alkohol hamarabb szabadabbá engedi nyelvünket, így hamar hosszabb beszélgetésbe elegyedhetünk. Régi, de jó szokás 🙂

Túrám során három fiatal jóbarát felkeresésére indultam, akik már évek óta a hegyen élnek és dolgoznak. Közösen küzdenek a Somló hírnevéért, jövőjéért. Akár a “somlói triumvirátusnak” is nevezhetjük őket. Ők a Somló ifjú „fenegyerekei”; Kis Tamás és Barcza Bálint borászok és Nagy Gábor fotóművész. 

A vasárnap délelőtti csodás őszi napsütésben jó volt magamba szívni a nap melengető sugarait. Csönd és nyugalom borult a hegyre, amit csak néhány autó motorzaja tört meg, mialatt fölfelé kapaszkodtak a meredek szőlősorok között. Az ősz sárgás színei lassan kezdtek megjelenni a tőkék levelein, eleven köntösbe öltöztetve a tájat a fagyos, sivár tél előtt. Ilyenkor különleges aura borul a Somlóra.

A Taposókutat elhagyva Kis Tamást – kutyájával együtt – pincéjének teraszán találtam. Igyekezett kihasználni az őszi nap sugarait egy kis szüret utáni feltöltődésre. Ő a Somlói Vándor Pince borásza, tulajdonosa. Négy hektáron szinte egyedül dolgozik, ami tényleg egy teljes embert kíván. Néha talán még többet is. Elmondása szerint napi 25 óra sem lenne elég tengernyi munkájához.

Tamással 2010-ben a “Somlói Szép ivó” borfelismerési versenyen ismerkedtünk meg, ahol mindketten dobogóra léphettünk. Akkoriban még Egerben a St. Andreánál tevékenykedett Lőrincz György keze alatt , de szabadidejében már itt művelte picike birtokát. Állandó ingázás közben született meg pincéjének neve: a Somlói Vándor. A pincészet logóját is ez ihlette. Egy hőlégballon szőlőszemből.
Két év egyboros küzdés után 2013-ban fajtaborokkal tudta növelni repertoárját, majd 2014 tavaszától Takács Lajostól a Hollóvár pincét átvéve gazdálkodik tovább. Elődje munkáját követve, mégis sajátos elgondolással “bio” művelést folytat. Mint sokan, ő is Kovács Antal felfedezettje.
Beszélgetésünk során Sauvignan blanc-nal kínált, amely szépen őrzi az egykori Hollóvár Pincészet borainak jegyeit.  Szerinte ez a terroir, szerintem a 24 órás héjon erjesztés jótékony hatása. Esetleg mindkettő? Eleganciája, és nagysága lenyűgöző. Minerális, vastag, krémes, élénk savai inkább a Somlót, mint az esős 2014-es évjárat tükrözik. Vakteszten még a fajta kitalálása sem lenne egyszerű. Helyből 17 pont!

Később a Kőkonyha felé indultam, melynek neve is sokat sejtet. Gondolataimat eleresztve Frédi és Béni avagy a két kőkorszaki szaki meséje jut eszembe. Érzésemet a bazalttal kirakott teraszok, és a háttérben magasodó több millió éves vulkáni tevékenység következtében létrejött bazaltorgonák csak felerősítik. Még jó 15 éve a parcellák helyét gaz borította, amiket mára újból művelésbe vettek. Természetesen ezek a leglátványosabb és legjobb dűlők. A sziklák éjszaka is folyamatosan sugározzák a meleget, amitől a borok még tüzesebbek. Míg a minerális extrakttok nőnek, addig a plusz savak csökkennek.

Itt a sziklák alatt egy ódon pincét megvéve lelte meg  hazáját Barcza Bálint. Sajnos szüreti munkálatai miatt nem sikerült vele találkoznom. Összesen 5 ha-on gazdálkodik a Somló illetve a Badacsonyhoz tartozó Csobáncon. 
A Somlói borok boltjába betérve szerencsémre Gáborba botlottam. Tavalyelőtt a Tornai pincészet egyik kóstolóján ismerkedtünk meg. A Somló egyik lelke és motorja. Állandóan jön-megy, tesz, rendez, új ötleteket gyárt. Profi fotósként szinte minden apró szépséget megörökít. Napkeltét, harmatot, a szőlőbogyót fosztogató darazsakat, a régi pincék szépségeit.
Az elhúzódó beszélgetés kóstolással folytatódott. Többek között poharamba került a visszavonult Fekete Béla 2007-es Juhfarkja (aki egyben a fajta egyik megmentője), Kreinbacher 2012-es Selection Hárslevelűje, és még a számos finomság. 
Örömre szolgál, hogy a 90-es évek válsága lassan már a múlté. Ahogy a hegy, úgy a borok is változnak. Újra előtérbe kerül a hosszabb hordós érlelés, ami egy plusz löketet ad a bornak. Kérem, itt világszínvonalú, nagy fehérborok készülnek!
A boltvezető ajánlásával Balla Géza 2009-es Ménesi Kadarkával zártam. Persze ő nem idevalósi, mégis bombasztikus befejezésnek bizonyult. A könnyed fajtából egy nehéz, mégis elegáns, játékos lecsengésű bort sikerült készítenie. Aszalt meggy, szilva, piros bors aromái, fűszeres sósságban végződnek. Hosszan gurul le a torkomon. Erős 17,5 pont.
Hogy mégis hazabeszéljek: azt kevesen tudják, hogy az ország első vörösboros feljegyzései a XV. századi Somlóról származnak. Nagy valószínűséggel az is Kadarka lehetett.

Már késő délután felé járt az idő, mikorra a hegy zajossá vált a vasárnapi látogatóktól. Utolsó hagyományomat teljesítve, a jól ismert  úton felfutottam a csúcsra, és ott egy diófa alatt merengtem el a nap történésein.

Kunci

Mintha-Amerika…

Több száz barrique hordó között Vangelis Amerika felfedezése című zenére sétálunk, miközben a tulajdonos hordómintákat vételezve kóstoltat a látványpincében. 
Poharunkba újvilági stílusú nehéz hangvételű Cabernet Sauvignon, majd Merlot kerül. Akit becsukott szemmel hoznának ide, az elgondolkozhat a holléte felől. Kaliforniában a Napa Valleyban? Egy spanyol látványpincében?

Egyik sem. Kérem szépen a Sopron melletti Blaufrankischlandban Deutschkreuzban. Ez ugyanis Ausztria Kékfrankos régiójának a központja.

Ki gondolta volna, hogy a határ túloldalán ilyen modern, mediterrán hatású, újvilági stílusú pincészetek épülnek? 

Itt tényleg minden a borról szól. Sógorék infrastruktúrája és marketingje szinte verhetetlen. Heurigerek, bicikliutak, borsétányok, borászatok csábítják a messziről jövő turistákat. A rusti kirándulásomon felbuzdulva tekertem el erre a vidékre, hogy egy kicsit elmerüljek az itteni Kékfrankosok világában. Egy vinotékában kezdtem a kóstolást, ahol hosszas beszélgetés után a hölgyike K+K Weinbau-ba irányított tovább. Szerinte ő a környék legizgalmasabb borászata. A falu fölé épült pincészetet néhány perc kerekezés után meg is leltem.
http://www.phantom.at/

Tényleg meghökkenő látvány fogadott. Mintha 10000 km-ert ugorva Kaliforniába csöppentem volna. Ezt az érzést a parkoló közepén létesült, levendulákkal körbeültetett sziklakertes csobogó csak fokozta! 

Egy igazi tengerparti nyaralót idéző modern látványpince. Persze a mi „mediterrán” Villányunkban is gomba módra szaporodnak a hasonló stílusú borászatok. A helyzet benn sem változott. Egyszerű, dizájnos és rideg. Újvilági módra még egy souvenir shop-ot is létrehoztak, ahol a pincészet márkajelzésével ellátott csecsebecséket árulnak. Ennek ellenére a kóstolás nem is volt drága. 
14 tétel 15 Euróért! Ebben minden volt amit a szemünk-szánk kívánhat. Prosecco, Olaszrizling, Chardonnay, Kékfrankos, Zweigelt, Merlot, Sihraz, Cabernet Sauvignon, az ezekből készült cuvé-k, amiket  jégborral, és törköllyel zártunk. Szóval nem lehetett panasz.

A tulajdonos jó hangulatának köszönhetően exkluzív pincelátogatásra invitálta meg az utolsó vendégeit. A pince bejáratának padlózatán egy mozaikból kirakott ég keresztje ékeskedett. Központjában természetesen K+K állott, ahonnét az égtájak a világ leghíresebb borvidékei felé mutattak. Köztük Tokajunk is ott szerepel. Ez a séta oly jól sikeredett hogy a beszélgetés gyönyörűen kialakított teraszon folytatódott. Vendéglátónk bort s szivart hozatott, majd a leanderekkel körülvett teraszon ülve hosszú diskurzust tartottunk a borászatok kesze-kusza világáról. Mindez egy kellemes nyári késő délután,miközben a falura és az őt körülvevő szőlőtengerre láthattunk rá. Kell-e ennél több? 

Akkoriban még a Ráspi-nál dolgozva hozzászoktam a természetes natúr borokhoz, amikben nincsen adalékanyag faélesztő, tannin stb… Sajnos itt ezek a dolgok igen erősen érezhetőek voltak. Főleg a vöröseknél. Harsogtak az erős barrique-tó,l tannintól, amik teljesen elferdítik a borok eredeti ízét. Itt nem csak a pincészet újvilági, hanem a borok is. 

Ez tényleg Amerika…?
Kunci

Dél-Tirol a boros poháron keresztül nézve

Bécsen, Salzburgon, és az Innsbruckból átvezető Brenner-hágón át végre megérkeztem az Alpok magas hegyláncai alatt megbúvó völgyek alma és a szőlő ültetvényei között elterülő dél-tiroli Auerbe. Tizenegy óra ahhoz képest nem is rossz idő, hogy négyszer szálltam át, miközben Bécsben a Real Jet ötven percet késett. Persze azt se felejtsük el, hogy sógorék szuper vonatának leggyorsabb szakaszain 230 km/h-val száguldhattam, ami már tényleg kényelmes utazó tempónak mondható. Hol van ettől a MÁV?

A különleges szőlőművelés
Dél Tirol szőlőtengere “Tramin Genossenschaftskellerei”

A vasútállomásról a Kaltersee partján fekvő kempingig sebesen haladó kisbuszokkal jutottam tovább. A sofőr nyitott ablakán a tenger felől érkező friss gyógynövényes, citrusos illatú levegő kellemesen cirógatta elnyűtt arcomat. Itt már május elején nyílnak a leanderek, levendulák, rozmaringok, amelyek frissessége a kóstolandó boraimban is megjelenhetnek. Negyed óra elteltével ‘Grüss Gott’-tal üdvözlöm a portást, és már állítom is a sátram. Innen indul az igazi kaland!

2013 májusában ismét felfedező útra kerekedtem. Itália, bor, pizza, füstölgő vulkán! Az út elején hasonló célokat tűztem ki magamnak. Dél-Tiroltól kezdve kalandok sokasága mellett cikk-cakkban haladva Toszkánáig csorogtam, majd a sok esőzést megunva a forró lávát kitörő pokol konyhájáig a Stromboliig meg sem álltam. 15 napom alatt 5500 km-et gördültem a síneken, hat borvidékre látogattam el, majd geográfusi kíváncsiságomnak köszönhetően megismerkedhettem a Lipari-szigetek vulkanizmusával.

Dél-Tirol egy olyan irigylésre méltó kulturális sziget, amiről sokan áhítoznak. Földrajzilag elvonatkoztatva a franciaországi Elzászhoz tudnám hasonlítani. A latin nép könnyedsége keveredik a germánok szigorú precízségével. E kettősséget a természet is szépen megalkotta. Gondoljunk csak az Alpok egész évben hófödte csúcsaira, és a télen is büszkén zöldellő pálmafákra. Az egykoron Ausztriához tartozó régióban hűek maradtak értékeikhez, hagyományaikhoz. Németül beszélnek, osztrákokként gondolkoznak, mediterrán étrenden élnek, és finom borokat isznak. Kell-e ennél több? Sajnos a nagy autonómiát élvező országrész legnagyobb bánatára az elszakadás lehetőségét teljesen elfelejtheti. Ezen meg se lepődjünk, hiszen Alto Adige „ahogy az olaszok nevezik” az ország egyik gazdasági motorja.
Másnap didergősen induló, napsütötte reggelemen egy igazi olasz espresso társaságában próbáltam akkumlátoraim feltölteni, hogy nekiessek olasz borkörturám első etapjának. Az előző napi 800 km, és az éjszakai vihar teljesen lemerített, ami ellen egy Talján kávé a legjobb orvosság. Ha tényleg jól készítik ezt a méreg erős italt, akkor még a leglustább lajhár is „ferrari-vá” gyorsulhat fel.
Ahogy a nagykönyvben meg van írva, a szőlősorok felé vettem az irányom. Az igazi borászok többsége szerint itt kezdődik, és bonyolódik szinte minden, amihez az ember csak egy adalék. A természet fölött mi sem tudunk uralkodni. Túráim során mindig megvizsgálom a terroirt, a szőlőművelést, és a környezeti viszonyokat. E dolgok nélkül meg sem értjük a helyi szőlő, és borkultúrát. Már az első lépéseknél szembetűnt a magasra felfuttatott cölöpökön álló lengőkordonos művelési mód. Mint később kiderült, a gyanúm beigazolódott. Részben a hagyományok, másrészt az Alpokból hirtelen lezúduló heves jégesők védelmében használják ezt a módszert. 
A régió 18 szőlőfajtájában erősen érezhető a német-osztrák hatás. Sokan úgy tartják, hogy Dél-Tirolban nem csak csinálják, hanem nagy odafigyeléssel készítik a bort. Itt tényleg ügyelnek a minőségre. A terület adottságai főleg a fehér fajtáknak kedveznek, de azért a vörösökkel sem kell szégyenkezniük a termelőknek. A mediterrán légtömegek kedveznek a cukorfoknak, amíg a hegyekből lezúduló hűvösebb áramlatok szép savgerincet szolgáltatnak. 
A borvidék fejlődése a 80-as években szokatlan módon felülről indult el. Termelőszövetkezetek jöttek létre, ahova a kistermelők csak magas minőségi követelmények mellett léphettek be, vagy adhatták le megtermelt szőlőiket. Ez mennyiségcsökkenést, és minőségnövekedést eredményezett,  ezek voltak az első lépések a világhír felé. Mára ők birtokolják a borvidék háromnegyedét.

Egy jó órai gyaloglást követően érkeztem meg a nyüzsgő Tramin falucskájába. Szebbnél szebb pincészetek, kávézók, éttermek csalogatják az ide érkező turistákat. A borvidék egyik központjában járunk. Már a település neve is ismerősen csenghet a borértők számára. Nem máshol, mint a fűszeres tramini őshazájába értem.
„Wilkommen Heimat des Gewürz Tramines” Így köszönt a helységnév tábla.
Innen eredeztetik ezt a nagyszerű fajtát, amit az első kóstolóm után e szavakkal tudnék jellemezni. Élénk savak, pezsgő citrusosság, nagy beltartalom, hosszú lecsengés. Egy csöpp maradékcukor talán még fokozni is tudja az élvezeteket. Ehhez hasonló minőséget csak a híres elzászi borvidékről ittam. Persze a többi fajtáról se feledkezzünk meg, hiszen a borvidék hatalmas értékekkel bír. A második virágkorát élő Lagrein szinte mindenkit lehengerel tanninosságával, a könnyed ibolyaillatú Vernatsch a nők kedvence is lehetne, a hazáját meglelt testes Pinot Grigiot „szürke barát” borát fantasztikus élmény kortyolgatni, amíg Burgundia fenegyereke a Pinot Nero itt is kiegyensúlyozott minőséget hoz, amely sorban a németek nehézsúlyú bajnoka a Rajnai rizlingről is ódákat lehetne írni. Főleg őket kerestem és kutattam, ami olyan jól sikerült, hogy a nap végére 4 különféle stílusú pincészet 30-35 borát kóstolhattam meg. Olyan híres helyeken jártam, mint a közel 150 éves A. von Elzenbaum Weuingut, az úttörőnek számító Hofsteetter pincészete, Tramin és Kurtatsch Genossenschaftjai.
25km hosszú túrám közben számos izzadságcseppet hullajtottam el világjáró kalapom alól a forró aszfaltra, miközben a sziklaormok alatt megbúvó virágba borult csodálatosan szép településeken haladtam keresztül. Este felé egyre jobban figyeltem a dél felé sebesen haladó vonatok füttyeinek hívószavára. Mit is jelent ez egy geográfusnak? Több mint 4500 km-et és megannyi kalandot!
Végül egy kis ízelítő a vonatútból: Dél-Tirol – 2013. május
Kunci
—
Ha esetleg kedvetek lenne utánamjönni, itt “részegedtem”:
Tramin Genossenschaftskellerei
Weingut J Hofstatter
A. Von Elzenbaum Weingut
Die Kellerei Kurtatsch           

Nem minden csalódás rossz…

Bezerics 2013 Cserszegi fűszeres 12,5%
Cserszegi fűszeres,
Zalai Borvidék Orosztony

Sok év külföldi lét után a honlapom első magyar borát mutatom be, ami nem is lenne más, mint a szerintem legjobban sikerült magyar nemesítés, a Cserszegi fűszeres. 

Bakonyi Károly nagyszerű alkotása a Piros Traminiből, és az Irsai Olivérből. Ha lehetőségem akad, én szívesen kortyolgatom. Külön öröm az is, hogy az otthoni néhány tőkénkből apám is minden évben 8-10 litert készít belőle. Ráadásul a Chardonnaynkat is meg szokta bolondítani, tényleg különleges aromát ad neki.
Citrus, szőlő, zölddinnye, egres, koriánderes zöldfűszerezettség. Nem egy tipikus cserszegi illatfelhő. Akár éretlenségre is utalhatna, de ez a 2013-as évben szokatlan lenne. Számban megízlelve sem változik a véleményem, nem az a jellegzetes cserszegi. 
Friss ropogós savai mellett azért mutat valamit a rá jellemző diós kesernyéségben megbúvó fűszeres, fehérgyümölcsös minerális jegyeiből. Hosszú lecsengése, kellemes beltartalma szépen kidolgozott reduktív borra mutat. Kicsit Sancerre jellegű. Tovább nem is elemezném szívesen! 
A Cserszegi fűszeres jelzőt elhagyva tényleg érdekes élményeket nyújtó bor, aminek még az ár érték aránya sem rossz. Bátran merem ajánlani a játékos borok kedvelőinek. Ti hova tennétek?

Én a bort és nem a fajtát szoktam bírálni, így 16,3 ponttal illetném. Szívesen elképzelném friss provanci fűszerkeverékben pácolt roston sült csirkecsíkokhoz.

2013 Ventoux Selection 13%

Vignerons du mont ventoux
/Grenache, Cinsault, Syrah/


A Rhone vidék a kedvenc borvidékem, régóta “kutatom”, szeretném minél jobban megismerni. Számos régiója közül most a borvidék délkeleti részén fekvő Cotes du Ventoux vidékérő származó borral leptem meg magam szülinapom alkalmából. Ez a terület számomra is ismeretlen vidék, érdekesnek érkezett. Igazi meglepetés, kóstoljuk meg…

Rubintos színe, gyümölcsös-fűszeres illata egyszerű, kellemes bort mutat. Friss szilvás, áfonyás, szedres jegyek áradnak a pohárból, amelyek szépen keverednek a Grenachera jellemző borsos rózsás aromával. Vékonyságának ellenére a vidék kedvelői hamar ráismerhetnek benne a Rhone vidék stílusjegyeire. Könnyed erdei gyümölcsös íze, és élénk sava hosszú lecsengést biztosít. Úgy másfél év múlva éri el csúcsát. Legszívesebben szalonnába csavart sajtokhoz kínálnám egy kis áfonyával.



Családommal frissen sült gesztenye mellé kortyolgattuk. Furán hangzik, de a gasztronómia szerelmeseinek bátran ajánlom.
Sose féljünk új dolgokat kipróbálni!


Kunci

2025 ©
barefoot web design