borföld

Több száz barrique hordó között Vangelis Amerika felfedezése című zenére sétálunk, miközben a tulajdonos hordómintákat vételezve kóstoltat a látványpincében.

Poharunkba újvilági stílusú nehéz hangvételű Cabernet Sauvignon, majd Merlot kerül. Akit becsukott szemmel hoznának ide, az elgondolkozhat a holléte felől. Kaliforniában a Napa Valleyban? Egy spanyol látványpincében?

Egyik sem. Kérem szépen a Sopron melletti Blaufrankischlandban Deutschkreuzban. Ez ugyanis Ausztria Kékfrankos régiójának a központja.

Ki gondolta volna, hogy a határ túloldalán ilyen modern, mediterrán hatású, újvilági stílusú pincészetek épülnek?

Itt tényleg minden a borról szól. Sógorék infrastruktúrája és marketingje szinte verhetetlen. Heurigerek, bicikliutak, borsétányok, borászatok csábítják a messziről jövő turistákat. A rusti kirándulásomon felbuzdulva tekertem el erre a vidékre, hogy egy kicsit elmerüljek az itteni Kékfrankosok világában. Egy vinotékában kezdtem a kóstolást, ahol hosszas beszélgetés után a hölgyike K+K Weinbau-ba irányított tovább. Szerinte ő a környék legizgalmasabb borászata. A falu fölé épült pincészetet néhány perc kerekezés után meg is leltem.

http://www.phantom.at/

Tényleg meghökkenő látvány fogadott. Mintha 10000 km-ert ugorva Kaliforniába csöppentem volna. Ezt az érzést a parkoló közepén létesült, levendulákkal körbeültetett sziklakertes csobogó csak fokozta!

Egy igazi tengerparti nyaralót idéző modern látványpince. Persze a mi „mediterrán” Villányunkban is gomba módra szaporodnak a hasonló stílusú borászatok. A helyzet benn sem változott. Egyszerű, dizájnos és rideg. Újvilági módra még egy souvenir shop-ot is létrehoztak, ahol a pincészet márkajelzésével ellátott csecsebecséket árulnak. Ennek ellenére a kóstolás nem is volt drága.

14 tétel 15 Euróért! Ebben minden volt amit a szemünk-szánk kívánhat. Prosecco, Olaszrizling, Chardonnay, Kékfrankos, Zweigelt, Merlot, Sihraz, Cabernet Sauvignon, az ezekből készült cuvé-k, amiket jégborral, és törköllyel zártunk. Szóval nem lehetett panasz.

A tulajdonos jó hangulatának köszönhetően exkluzív pincelátogatásra invitálta meg az utolsó vendégeit. A pince bejáratának padlózatán egy mozaikból kirakott ég keresztje ékeskedett. Központjában természetesen K+K állott, ahonnét az égtájak a világ leghíresebb borvidékei felé mutattak. Köztük Tokajunk is ott szerepel. Ez a séta oly jól sikeredett hogy a beszélgetés gyönyörűen kialakított teraszon folytatódott. Vendéglátónk bort s szivart hozatott, majd a leanderekkel körülvett teraszon ülve hosszú diskurzust tartottunk a borászatok kesze-kusza világáról. Mindez egy kellemes nyári késő délután,miközben a falura és az őt körülvevő szőlőtengerre láthattunk rá. Kell-e ennél több?

Akkoriban még a Ráspi-nál dolgozva hozzászoktam a természetes natúr borokhoz, amikben nincsen adalékanyag faélesztő, tannin stb… Sajnos itt ezek a dolgok igen erősen érezhetőek voltak. Főleg a vöröseknél. Harsogtak az erős barrique-tó,l tannintól, amik teljesen elferdítik a borok eredeti ízét. Itt nem csak a pincészet újvilági, hanem a borok is.

Ez tényleg Amerika…?

Kunci

Bécsen, Salzburgon, és az Innsbruckból átvezető Brenner-hágón át végre megérkeztem az Alpok magas hegyláncai alatt megbúvó völgyek alma és a szőlő ültetvényei között elterülő dél-tiroli Auerbe. Tizenegy óra ahhoz képest nem is rossz idő, hogy négyszer szálltam át, miközben Bécsben a Real Jet ötven percet késett. Persze azt se felejtsük el, hogy sógorék szuper vonatának leggyorsabb szakaszain 230 km/h-val száguldhattam, ami már tényleg kényelmes utazó tempónak mondható. Hol van ettől a MÁV?

A különleges szőlőművelés

Dél Tirol szőlőtengere “Tramin Genossenschaftskellerei”

A vasútállomásról a Kaltersee partján fekvő kempingig sebesen haladó kisbuszokkal jutottam tovább. A sofőr nyitott ablakán a tenger felől érkező friss gyógynövényes, citrusos illatú levegő kellemesen cirógatta elnyűtt arcomat. Itt már május elején nyílnak a leanderek, levendulák, rozmaringok, amelyek frissessége a kóstolandó boraimban is megjelenhetnek. Negyed óra elteltével ‘Grüss Gott’-tal üdvözlöm a portást, és már állítom is a sátram. Innen indul az igazi kaland!

2013 májusában ismét felfedező útra kerekedtem. Itália, bor, pizza, füstölgő vulkán! Az út elején hasonló célokat tűztem ki magamnak. Dél-Tiroltól kezdve kalandok sokasága mellett cikk-cakkban haladva Toszkánáig csorogtam, majd a sok esőzést megunva a forró lávát kitörő pokol konyhájáig a Stromboliig meg sem álltam. 15 napom alatt 5500 km-et gördültem a síneken, hat borvidékre látogattam el, majd geográfusi kíváncsiságomnak köszönhetően megismerkedhettem a Lipari-szigetek vulkanizmusával.

Dél-Tirol egy olyan irigylésre méltó kulturális sziget, amiről sokan áhítoznak. Földrajzilag elvonatkoztatva a franciaországi Elzászhoz tudnám hasonlítani. A latin nép könnyedsége keveredik a germánok szigorú precízségével. E kettősséget a természet is szépen megalkotta. Gondoljunk csak az Alpok egész évben hófödte csúcsaira, és a télen is büszkén zöldellő pálmafákra. Az egykoron Ausztriához tartozó régióban hűek maradtak értékeikhez, hagyományaikhoz. Németül beszélnek, osztrákokként gondolkoznak, mediterrán étrenden élnek, és finom borokat isznak. Kell-e ennél több? Sajnos a nagy autonómiát élvező országrész legnagyobb bánatára az elszakadás lehetőségét teljesen elfelejtheti. Ezen meg se lepődjünk, hiszen Alto Adige „ahogy az olaszok nevezik” az ország egyik gazdasági motorja.

Másnap didergősen induló, napsütötte reggelemen egy igazi olasz espresso társaságában próbáltam akkumlátoraim feltölteni, hogy nekiessek olasz borkörturám első etapjának. Az előző napi 800 km, és az éjszakai vihar teljesen lemerített, ami ellen egy Talján kávé a legjobb orvosság. Ha tényleg jól készítik ezt a méreg erős italt, akkor még a leglustább lajhár is „ferrari-vá” gyorsulhat fel.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva, a szőlősorok felé vettem az irányom. Az igazi borászok többsége szerint itt kezdődik, és bonyolódik szinte minden, amihez az ember csak egy adalék. A természet fölött mi sem tudunk uralkodni. Túráim során mindig megvizsgálom a terroirt, a szőlőművelést, és a környezeti viszonyokat. E dolgok nélkül meg sem értjük a helyi szőlő, és borkultúrát. Már az első lépéseknél szembetűnt a magasra felfuttatott cölöpökön álló lengőkordonos művelési mód. Mint később kiderült, a gyanúm beigazolódott. Részben a hagyományok, másrészt az Alpokból hirtelen lezúduló heves jégesők védelmében használják ezt a módszert.

A régió 18 szőlőfajtájában erősen érezhető a német-osztrák hatás. Sokan úgy tartják, hogy Dél-Tirolban nem csak csinálják, hanem nagy odafigyeléssel készítik a bort. Itt tényleg ügyelnek a minőségre. A terület adottságai főleg a fehér fajtáknak kedveznek, de azért a vörösökkel sem kell szégyenkezniük a termelőknek. A mediterrán légtömegek kedveznek a cukorfoknak, amíg a hegyekből lezúduló hűvösebb áramlatok szép savgerincet szolgáltatnak.

A borvidék fejlődése a 80-as években szokatlan módon felülről indult el. Termelőszövetkezetek jöttek létre, ahova a kistermelők csak magas minőségi követelmények mellett léphettek be, vagy adhatták le megtermelt szőlőiket. Ez mennyiségcsökkenést, és minőségnövekedést eredményezett, ezek voltak az első lépések a világhír felé. Mára ők birtokolják a borvidék háromnegyedét.

Egy jó órai gyaloglást követően érkeztem meg a nyüzsgő Tramin falucskájába. Szebbnél szebb pincészetek, kávézók, éttermek csalogatják az ide érkező turistákat. A borvidék egyik központjában járunk. Már a település neve is ismerősen csenghet a borértők számára. Nem máshol, mint a fűszeres tramini őshazájába értem.

„Wilkommen Heimat des Gewürz Tramines” Így köszönt a helységnév tábla.

Innen eredeztetik ezt a nagyszerű fajtát, amit az első kóstolóm után e szavakkal tudnék jellemezni. Élénk savak, pezsgő citrusosság, nagy beltartalom, hosszú lecsengés. Egy csöpp maradékcukor talán még fokozni is tudja az élvezeteket. Ehhez hasonló minőséget csak a híres elzászi borvidékről ittam. Persze a többi fajtáról se feledkezzünk meg, hiszen a borvidék hatalmas értékekkel bír. A második virágkorát élő Lagrein szinte mindenkit lehengerel tanninosságával, a könnyed ibolyaillatú Vernatsch a nők kedvence is lehetne, a hazáját meglelt testes Pinot Grigiot „szürke barát” borát fantasztikus élmény kortyolgatni, amíg Burgundia fenegyereke a Pinot Nero itt is kiegyensúlyozott minőséget hoz, amely sorban a németek nehézsúlyú bajnoka a Rajnai rizlingről is ódákat lehetne írni. Főleg őket kerestem és kutattam, ami olyan jól sikerült, hogy a nap végére 4 különféle stílusú pincészet 30-35 borát kóstolhattam meg. Olyan híres helyeken jártam, mint a közel 150 éves A. von Elzenbaum Weuingut, az úttörőnek számító Hofsteetter pincészete, Tramin és Kurtatsch Genossenschaftjai.

25km hosszú túrám közben számos izzadságcseppet hullajtottam el világjáró kalapom alól a forró aszfaltra, miközben a sziklaormok alatt megbúvó virágba borult csodálatosan szép településeken haladtam keresztül. Este felé egyre jobban figyeltem a dél felé sebesen haladó vonatok füttyeinek hívószavára. Mit is jelent ez egy geográfusnak? Több mint 4500 km-et és megannyi kalandot!

Végül egy kis ízelítő a vonatútból: Dél-Tirol – 2013. május

Kunci

—

Ha esetleg kedvetek lenne utánamjönni, itt “részegedtem”: