Pengessük meg a tambura húrjait, majd lépjük át a Csongrádi borvidék déli
részén a magyar-szerb határt és egy új boros világ tárul elénk. Amíg a
délkeleti borvidékünk déli felében a borturizmus kapcsán maximum a B betűt
karcolhatnánk fel a palatáblára, addig a bácskai termelők újkori virágkorukat
kezdik élni. Elég lenne csak az 1880-ból fenn maradt kadarkatőkékkel bíró Maurer
Oszkár nevét megemlíteni, most mégsem a Hajdújáráson lévő borász munkássága
kerül a célkeresztbe. Egy faluval arrébb, Palicson, 2008-ban alapította
pincéjét a szerbek egyik kedvelt mulatós zenésze, a tambura koronázatlan
királya, Zvonko Bogdan. Ercsey Dani szavaival
élve „a szerbek Koós Jánosa”.
Ugyan még nem jártam nála,
de a Szeged Szabadka vasútvonal megnyitásával már tervbe vettem. Addig is említenék néhány érdekességet a déli
szomszédunk „Koós Jánosáról”. Ki gondolná, hogy az ízig-vérig szerb, bunyevác
énekes, az első lépéseit magyar földön tette meg? Kicsit visszatekerve a
történelem időkerekét, az 1942-es zombori születésének pillanatában, Bácska
azon része a II. Világháború alatti magyar megszállás alá tartozott.
Természetesen, akkoriban a szerb-magyar beszéd oda-vissza működött, így a mai
napig mindkét nyelven beszél sőt, alkalmanként még magyarul is dalra fakad. A
családjában senki sem volt zenész, gyerekkorának mindennapjait mégis átszőtte a
zene szeretete. Sok időt töltött a nagyszüleinél, imádta a természetet, a
lovakat, galambokat, amiket a fiatalon meghalt nagybátyja kedveltetett meg
vele. Zenei tehetségét az anyjától örökölte, viszont a kovácsmesterséget űző
apja gyakorta egy-egy nehéz nap után a kocsmában kötött ki, majd hajnalban
tamburásokkal vonult haza. A középiskolát követően Belgrádba költözött. A
Színházi Akadémián tanult, a fővárosi megélhetése drágának ígérkezett, ezért
előbb bárokban énekelt, később pedig dalokat kezdett írni. Az 1970-es években
költözött vissza Szabadkára, ahol a mai napig él. A zene mellett olyannyira
érdekelte a lovassport, hogy bejárta miatta a világot, majd az ország egyik legjobb
ügető lovas trénerévé vált.
Borászatát 2008-ban a Palicsi-tó közelében, a hagyományokat tisztelve,
modern stílusban építette fel. Jelenleg 65 hektáron merlot, cabernet franc,
kékfrankos, petit verdot, sauvignon blanc, chardonnay, szürkebarát, valamint
sárgamuskotály fajtákkal dolgozik. Jók-e a borai? Erre a válasz rövid! Igen!
2023-ban az Open Balkan Wine Trophy-n a 2022-es chardonnay-ját az egyik
csúcsbornak választották. Kell ennél több? Ez a chardonnay nem volt abban az
üzletben ahol a borom a kosárba tettem, így esett a választásom a 2021-es
évjáratú Zivot Tece, (szabad fordításban zajlik az élet) palackjára. Nézzük
milyen a 70% merlot-ból, 15%-15% cabernet franc-ból és kékfrankosból készült
házasítása.
Színe picit gránátvörösbe hajlik. Az orromban szilva, érett meggy és
cseresznye illatokat érzek, amiket kellemes hordós fűszerek tesznek játékossá
sőt, mindezt egy selymesen átható étcsoki kendőz be. A közepes testű bor
élvezeti értékéből a villódzó savak valamelyest elvesznek, ettől még nem kell
megijednünk. Nem csúcsbornak készült, inkább egy olyan mindennapok nedűjének,
amit egy kedves szomszédnak is bátran fel lehet nyitni. A kis negatívum
ellenére, azért szépen keverednek a hordóhasználattól kapott kakaóporos,
valamint a gyümölcsökből jövő szilva, meggy, szeder, fekete bors, picit
bonbonos érzetét keltő aromák. A hűvösebb karaktere ellenére, a hordótól és a
melegséget adó magasabb alkoholtól némi délies virtust is kap. Ez főleg a
másnapi visszakóstoláson jelenik meg. Első nap +5, másnap -6 pont!
Kunci
