• Skip to main content
  • Skip to footer

bor földrajz

Jussunk dűlőre

  • Blog
  • Magamról
  • Szolgáltatások
  • Kapcsolat

Karácsony

Jan 05 2024

Egy syrah Új-Zélandról!

 

Még 2017 januárjában, egy
új-zélandi körutazás keretében jutottam el a Napier városát körbeölelő Hawke’s
Bay borvidékére. Való igaz, Ausztráliában még nem jártam, de az élmények
sorozata az ugráló erszényesek földjén forgatott filmek hatását adták. Kenguruk,
koalák azért nem voltak, viszont mindenfelé eukaliptusz fák sorakoztak. A Csendes-óceán
felől áramló szél állandón forgatta a szőlősorok fölé tornyosuló szélkerekeket, a nap vakítóan tűzött, meg sem említve a kiszáradt domboldalakat,
a könnyűszerkezetű, modern, újvilági stílusú pincészeteket. Azt se feledjük, az
ország egyik legnaposabb területén, az év legmelegebb időszakában kirándultunk
arra. Az ózonlyukon átsuhanó napsugarak hamar pecsenyére sütöttek minket,
szóval a naptej kötelező tartozékunknak számított. A 30 fokos melegben sistergő
szaharai meleget éreztünk, a szűnni nem akadó légmozgás mégis libabőrössé tette
a bőrünket. Az ottani élményeimet a mai napig nehéz leírni. Egyszerre volt
gyönyörű és rideg. 

Ilyen emlékek jutnak eszembe a szigetország második legnagyobb, valamint a
világ második legkeletibb borvidékéről, Hawke’s Bay-ről. A 4786 hektár területe
azért eltörpül, a több mint ötször akkora, az ország szőlőültetvényeinek majd
80%-át birtokló Marlborough mellett.

Ugyan itt is sok sauvignon blanc terem, a chardonnay 1060 hektárjával mégis
átvette az uralmat, a vörösek közül pedig a 975 hektáron termesztett merlot-nak
adnak a legnagyobb bizalmat. Van még egy szőlőfajta, ami szép csendesen, utat
tör magának. Ez a syrah. Mindössze 343 hektáron van jelen, mégis az ország 10
tőkéjéből 8 itt eresztett gyökeret. A nagy testvér ausztrál shiraz-oknál jóval vékonyabb
testtel, fűszeresebb, gyümölcsösebb karakterrel bírnak, ottjártamkor azért
elég hamar felfigyeltem rájuk. 


Testvérem, aki Új-Zélandon él, karácsonyra egy Hawke’s Bay syrah-val lepett
meg, aminek csavarzára hamar csavarodott az ünnepek során. 

Borom a Tipping Point-tól
érkezett. Ez nem egy tipikus borászat, hanem egy olyan brand-et képvisel, ami
Új-Zéland egyik leghíresebb szakácsának, Al Brown agyából pattant ki. Közös
konzorciumot hozott létre az amerikai sör, bor, szeszes italok gyártójával,
forgalmazójával a Constellations Brands-szel. Ennek keretében három
szigetországi borvidékről, valamint Olaszországból, Prosecco régiójából
vásárolnak alapanyagot és hozzák létre a Tipping Point sorozatot. Továbbá célul
tűzték ki, hogy minden évben 5 új-zélandi szervezetet támogatnak. Nézzük,
milyen egy ízig-vérig Hawke’s Bay syrah.


Közepesen sötét bíbor színű, a pohárból pedig fekete bogyós gyümölcsök
illata árad. Áfonya, szilva, szeder, pici fekete ribizli, fekete bors, sok-sok
fűszerrel, mindez némi csoki felhőbe burkolva. Megkóstolva szépen hozza a vékony
karaktert, amibe egy erősebb savgerinc szorult. Nem annyira zavaró a jelenléte,
mégis folyamatosan ott van az ember nyelvén. Ízében a frissen facsart
gyümölcsös jegyek jellemzőek rá és az illatban felsorolt aromák ismét
megjelennek. Élénk, szikár tanninjai, ép csak súrolják a szájpadlásom. A fűszerek szinte csilingelnek benne, az enyhén mentás utóíze pedig hosszan cseng le a torkomon. A picit magasabb savai ellenére
is élveztem a következő kortyot.  – 6 pont

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Al Brown, Hawke's Bay, Karácsony, Napier, New-Zeeland, Syrah, Tipping Point, Új-Zéland, utazás

Dec 27 2023

A magyar sherry

 

Mint sokan mások, karácsony alkalmával én is elővettem egy féltve őrzött
tokaji palackot, hogy ezzel az apró gesztussal emlékezzem meg a legnemesebb
borvidékünkről. Igaz, nem sokat fogyasztok az ottani pincészetektől, amit
valahogy sajnálok, mivel az ott készült aszúk, szamorodnik, késői szüretelésű
nedűk tényleg jók, de a borok világa hatalmas, az ember szervezete meg véges.
Azt azért nyíltan kijelenthetjük, hogy Hegyalja dűlői világszinten is
egyedülálló értékekkel bírnak! Ezek tudatában hamar feltennék egy kérdést! Ha
ennyire kiváló minőségű aranyló nedűk készülnek ott, akkor miért nem
kortyolgatunk belőlük gyakrabban? Úgy gondolom a jövőben ezen változtatni
kellene, na meg most már ott van külön az aszúk részére kifejlesztett aszúpohár, AszúGlass
 is, szóval bátran nyúljunk a tokaji ritkaságokért. 

Szeretem megcsavarni a dolgokat, ezért nem egy édes, hanem egy száraz,
vagyis száraz szamorodni dugóját húztam ki. Sajnos, egyre ritkábban találkozni
vele, persze a készítésénél talán az értékesítése nehezebb, pedig hatalmasok potenciál rejlene benne, hiszen ez lehetne a spanyol jerezi sherry magyar
vetélytársa. Ízviláguk és előállításuk részben hasonló, vagyis az élesztőhártya
alatti érlelés az megegyezik. Kívülállóknak a savakban gazdag oxidált aromavilága
eléggé drasztikusan hathat, de ha egyszer valaki ráérez egyedi ízére, akkor
nagy szerelem lehet belőle. Különösen a szivar kedvelőknek ajánlott.

Az első szamorodni említése 1570-ből Szikszai Fabricius Balázs nevéhez
köthető, akkoriban viszont még főbornak hívták. A mai nevét a 19. század elején
a lengyelektől kapta, mivel a szamorodni szüretekor, az aszúval ellentétben a
botritis-es szemeket nem gyűjtik külön, hanem az egészséges bogyókkal együtt
szedik le a tőről és úgy préselik ki. A szamorodni lengyelül egybe szüretelt-et
jelent, amivel a készítésének technológiájára utaltak az északi barátok. Két változatát
különböztetjük meg, édeset, valamit,

A szárazban 9 gramm/literben
maximalizálták a maradékcukrot, az enyémben viszont csak négy van, ami 2017-ben
Hercegkúton a Naár Pincészetben készült.

A sváb felmenőkkel
rendelkező család a 18. század közepén érkezett a borvidékre és a bázisukat a
2002 óta a Világörökség részét képező Gombos-hegy pincesorán alakították ki. A
nagyszülők még 1954-ben vásárolták a mai napig fennmaradt pincéjüket, amit
idővel felújítottak, viszont az első palackos borukra 2009-ig kellett várni.
Azóta már jó 20 hektáron gazdálkodnak. 
Nézzük ezt a kiváló
évjáratból származó különlegességet! 

Aranyba hajló színe mélyebb illatokat rejt. A közepesesen, de nem túlzásba
vivő oxidált aromák mögött narancsba csomagolt virágméz illat száll a pohárból,
ami dióval, mogyoróval, birssel van megfűszerezve. Számat kerek, enyhén olajos
korty járja át. Eleinte a gazdag savú, oxidált jegyekkel bíró bor még keresi
önmagát, majd megnyílva kiteljesedik. Itt már citrusok kavalkádja köszönti az
ízlelőbimbóimat, majd ezt egy csipetnyi cukor és birs valamint, körte keserű
ízei teszik kerekké. Lecsengése is hosszúnak mondható. Egy olyan érett, mégis
lendületes, kedves bor, amiben semmi sem túlzó, mégis jó inni. 6 pont

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Furmint, Gombos-hegy, hárslevelű, Hercegkút, Karácsony, Naár Családi Pincészet és Szőlőbirtok, száraz szamorodni, Tokaji borvidék

Footer

Kapcsolat

borivóknak való…

  • A Borrajongó
  • Borgőz
  • Borkóstoló
  • Pécsi Borozó
  • Táncoló medve
2025 ©
barefoot web design