bor földrajz

Jussunk dűlőre

Spanyolország

Itt készül a Cavák Cavája

 

Agusti Torello Mata Pincészete egy olyan ikonikus hely, ahova egyszer minden Cava
rajongónak el kell látogatnia. Az 1935-ben született, zenész valamint szabó
felmenőkkel bíró Agusti Torello Mata a bor- és a pezsgőkészítésnek szentelte az
éltét. Borászati iskoláit elvégezve, Sant Sadurni d’Anoia-ban megnyitotta a város első borászati laborját, majd 1955-ben elkészítette az első 500
üveg pezsgőjét. Sokan a spanyol pezsgőkészítők egyik úttörőjének hívják. Többek
közt, ő volt a Confraira de Cava (Cava Testvériség) a buborékos italok
népszerűsítésére alapult szervezet első elnöke.

Nagy álmát
1978-ban valósította meg. Már akkor tudta, hogy az idős szőlőtőkék adják a legjobb minőséget, így a legöregebb ültetvényeiből készítette el a Kripta névre
hallgató csúcs Cava-ját. Ennek során egy különleges amfora alakú palackban, minimum öt éven át érleli az italt,
amit ma sokan a Cava-k Cava-jaként emlegetnek. 

A borászat a 40
hektár saját területe mellé még 100 hektárról vásárol szőlőt. Repertoárjuk szigorúan
helyi fajtákra (xarel-lo, parellada és macabeo, trepan) koncentrálódik. Boraik
nagy részét rozsdamentes acéltartályokban érlelik, a legjobb minőség viszont
hordóba kerül. Évente 500-600 ezer palack Cava-t készítenek. Előbb egy interaktív
videóval egybekötött pincebejáráson vettünk részt, majd jött az áhított kóstoló. 

Ugyan, az
eredeti D.O. Cava-ból nem léptek ki, de ez semmit sem von le a minőségből.
A legegyszerűbb pezsgőiket is legalább 18 hónapig érlelik, a szőlőművelés pedig
szigorúan bio. Mint megtudtuk, a borvidék 80%-ban organikus szőlőművelést alkalmaz
és Penedès szeretne a világ első, 100%-ban bio művelést
alkalmazó borvidéke lenni. Sajnos, a klímaváltozás őket sem kíméli. Az
utóbbi 20 évben a szüretek időpontjai majd egy hónappal vándoroltak előre. A
kóstoló során négy évjáratos tételt kaptunk a poharunkba, amik mind 30 hónapos
érlelést kaptak. Ez talán sokat elmond a minőségről. 


Gran Reserva Brut Natur 2018 
Zöld almás,
zöldfűszeres, citrusos illatvilága egy hamisíthatatlan klasszikus Cava aromavilágát rajzolja ki. Erőteljesebb
bubijai inkább frissítőek, mint zavaróak. A csontszáraz pezsgőben a savak,
gyümölcsös ízek csilingelve kombinálódnak, amiben némi vanília is felüti a
fejét. 6 pont (számomra ez volt a kedvenc)

Ubac 2018 
Az
Ubac-dűlőből származó tétel, az előbbihez képest már testesebb és komplexebb ital. Enyhén élesztős íze mellett, zöld alma, marcipánnal keveredik, de a
zöldfűszerek sem hiányoznak belőle. Erőteljesebb savait 4 gramm maradék cukra teszi
kerekebbé. 6 pont 

Rosat Trepat 2021 

Kirobbanó,
friss, piros gyümölcsös illataromákat áraszt. Gyönyörű savai mögött eper,
cseresznye ízek bújnak meg. 8 gramm cukra picit tartalmasabbá,
fogyasztóbarátabbá teszi. Különösen a nők kedvence lehet. -6 pont

Barrica Reserva 2018 
A 100%
Macabeo-ból készült tétel egy teljesen más arcát mutatta. Illatában a zöld alma, zöldfűszerek valamelyest a háttérbe szorulnak és a krémes,
élesztős, enyhén vaníliás aromák kezdenek uralkodni. Számban egy telt, gyümölcsös, picit már a Champagne felé húzó ital kápráztatja el az ízlelőbimbóimat. +6 pont. 

 A következő
cikkben Németh Ágival való riportom olvashatjátok, így akkor is tartsatok velem.

Kunci

Egy kis Cava történelem

 

   Már régóta
nagy álmom volt, hogy eljussak Sant Sadurni d’Anoia-ba a buborékos világ
egyik központjába. Mivel 30 km-re található Barcelonától, így a kirándulásunk
során, semmiféleképpen sem szerettük volna kihagyni ezt az alkalmat. A 12000 fős
települést a Cava-k Mekkájának is hívhatnánk, hiszen a városban szinte mindenki
közvetve, vagy közvetlenül érintett benne. 85 pezsgőpincészetben érlelik ezt a
nemes italt. Ezt az információt már Németh Ágitól tudom, (magyar Decanter,
később a Vince főszerkesztője) aki már évek óta ott él sőt, még egy riportot is
készíthettem vele, ezért a következő írásaimat se hagyjátok ki. 🙂

Barcelonából
kereken egy óra alatt értünk vasparipával Sant Sadurni d’Anoia-ba, majd a
vasútállomással szemben egyből a Freixenet Pincészet impozáns épülete fogadott minket. Mi
nem oda, hanem a városon túl fekvő Agusti Torello Mata-hoz tartottunk. Mivel
busz nem volt, így maradt a két lábunk. A várost elhagyva szépen megművelt, öreg
gyalogtőkés szőlősorok mellett haladtunk. Még csak januárt írtunk, meglepetésünkre itt-ott már zöld levélhajtással is találkoztunk. 

   Mielőtt
a pincészeti látogatásunkról írnék, néhány mondatot említenék a világ harmadik
legfontosabb buborékos italáról a Cava-ról, amiből évente 250 millió palackkal
készítenek.
A
sztorim 1551-ben indítom, ugyanis ekkor alapították a Codorniu
borászatot. A következő mérföldkő 1659-ben Anna Codorniu és Miquel Raventós
házassága, ezzel a lépéssel két nagy borászati hagyományokkal
rendelkező család több száz évre egyesült. Kétszáz évvel később, az 1860-as
években Josep Raventós Franciaországban szerzett gyakorlatot. Ekkor ismerkedett
meg a pezsgőkészítéssel, majd hazatérve merészet gondolt és 1872-ben macabeu,
xarel-lo, parellada fajtákból elkészítette az első pezsgőjét. Ugyan, nem ez
volt Spanyolország első buborékos itala, a Cava nevet is csak 1959-től
használják, viszont az 1872-es dátumot a spanyol buborékos kultúra
sarokkövének tekinthetjük. 
Az út hosszú és nehéz volt. Az 1972-ben létrehozták
D.O. Cava erdetvédelmet, majd 1986-ban az EU elődjébe, az EGK-ba belépve
lehatárolták azokat a területeket ahol Cava készülhet. Ezzel nem csak Penedès-ben,
hanem az ország négy régiójának (Comtats de Barcelona, Levante,
Ebro-völgye, Vinedos de Almendralejo) 159 településén, Méthode Traditionelle,
vagyis palackos érleléssel állítják elő a termelők ezt a buborékos italalt. Még
ugyanebben az évben a két nagy több száz éves családi egyesülés felbomlott, így
született meg a Codorniu kapujával szemben a Raventós i Blanc Pezsgőpincészete. 


   Az ottlétünk során a Raventos i Blanc-t valamint a Codorniu-t is szívesen meglátogattuk volna. Mint kiderült, a Raventos i
Blanc-ba egyszerű halandók nem nagyon jutnak be, aznap pedig a Codorniu-ban meg
nem volt angol csoportvezetés. Mi mégis megpróbálkoztunk vele. A kapuja
tárva-nyitva volt, kóstolótermébe belépve, szinte a lépteimtől kongott a
hatalmas terem. Emberek után nyomozva egyik helyiségből a másikba jutva
jószerivel, már csak a földalatti érlelő pince labirintusába nem toppantam be. 

   Különös
tény, hogy szerte az országban érlelődnek a Cava-k, a 90-95%-a mégis Penedès pincéiből kerül ki. Ezen belül a Freixenet 136 millió (ezzel a világ legnagyobb
pezsgőpincészete), valamint a Codorniu 50 millió palackjaikkal toronymagasan uralják
a piacot. Ahogy máshol, úgy ott is voltak a tömegtermelésnek ellenzői, így 2014-ben néhányan kiléptek a D.O. Cava-ból és megalapították a magasabb minőséget
jelentő Clàssic Penedès-t. Egyeseknek még ez sem
volt elég, így 2017-ben szintet emelve megszületett a Corpinnat, ami egy
lehatárolt termőhely legmagasabb kategóriáját jelenti a Penedès-en belül. 

   A
23000 hektáros borvidék termésének nagy részéből Cava készül, néhányan azért
csendes borok előállításával is foglalkoznak. Az előtérben fekvő Montserrat-hegység
megvédi a szőlőket a Pireneusokból jövő hideg légáramlatoktól, a termőterületek 200-800 méter magasságig húzódnak, amik a tenger felől jövő forró tengeri
légáramlatokat hűsíti. Az évtizedek során a három fő fajtái (xarel-lo, parellada és macabeo) főleg chardonnay, trepan, garnacha, pinot noir ültetvényekkel
egészültek ki. Az utóbbi kettőből rozé is készülhet. Amúgy xarel-lo a savakat,
a macabeo a robusztus testet adja. Sajnos mára a parellada sokat veszített az
értékéből, ami alapvetően a fineszért felelt.

Barcelona “árnyék” borbárjában!

 

Még otthon, az út tervezése során fedeztem
fel a szimpatikusnak tűnő Zona d’Ombra borbárat, ahova néhány pohár bor
erejéig mindenképpen be szerettem volna térni. Ugyan, a nevének eredetéről
(árnyékzóna) semmit sem tudok, viszont a Gótikus negyed egyik legeldugottabb csücskében
fekszik. Csak hosszú keresgélés után találtuk meg a labirintusnak tűnő
utcákban. 

A kóstolásra vonatkozóan komolyabb koncepcióm nem volt,
inkább a meglepetés erejére bíztam magam. Az évek során azért némi jártasságot
szereztem a spanyol borok terén, az ismeretlenségi tényező mégis nagyobb súlyt
nyomott a latba. Voltam egy nagyobb szupermarketben, ahol négy, 10-15
méteres hosszú soron, csak helyi borok sorakoztak. Matsu-t, Lopez de Haro-t, egy
nagyobb nevű sherry-t, cava-t, még el tudtam helyezni a fejemben, a több ezer
tétel között mégis hamar elveszettnek éreztem magam. A hangulatosan kialakított
borbár 20-25 nyitott palackjából, két fehér és két vörös került a poharunkba. 


Pazo Senorans, albarino 2022 
Elsőként Rias Baixas borvidékéről, a Pazo Senorans
2022-es albarino-ra esett a választásunk. A 22 hektáros családi pincészet
Spanyolországban egy igazi ikon. Minden 1979-ben kezdődött, mikor Marisol Bueno férjével Javier Mareque-vel megvásároltak egy 8
hektáros birtokot. Eleinte csak szőlőt termeltek, majd 1989-ben letöltötték az
első palackjaikat. A legfontosabb fajtájuk az albarino, aminek világszintű
népszerűsítéséért Marisol Bueno oly úttörő munkát hajtott végre, amivel
kiérdemelte az albarino királynője (Gran Dama, de Albarino) elnevezést. Ez a
pincészet egyik reduktív alapbora, amit közel fél évet finomseprőn érleltek.

Enyhén citrusos, édeskés illatában a
fehér húsú gyümölcsös jegyek, zöldes reflexekkel keverednek. Számban, közepesen
telt, kerek ízek fogadnak, amiben a savak szépen belesimulnak a lágyabb érzetű
testbe. A bor fehér eper, alma, barack, hámozott mandula aromavilágához, keserűen édeskés lecsengés társul. 5 pont 


Bodega Castelo de Medina VS, verdejo 2021 
Mivel nagyon szeretem a verdejo-t, ezért
semmiféleképpen sem szerettem volna kihagyni a Castello de Medina 2021-es VS
tételét. A Rueda szívében található, 180 hektáros borászatot 1996-ban alapították.
A bor hat hónapos, reduktív seprőn tartás mellett, 3 hónapos, kis francia hordós érlelést is kapott.

Intenzív illatok szállnak a pohárból. Vágott
fű, citrusok, zöld fűszerek, a hordó pirítós aromáival megáldva. Jó közepes, enyhén olajos teste, alma, barack, fehér bors ízekkel bír. Idővel, előtérbe kerülnek a barrique vaníliás, pirítós, fűszeres jegyei. A savai kortyról, kortyra
folyamatosan lágyulnak, a fa érdes, enyhén keserű világa azért húz a
számban. – 6 pont 

Bodega
Querion, Mi Lugar 2019 
Gabriel Pérez, Bodega Querion alapítója
jócskán meghaladta a korát. Mikor az 1980-as években a termelők vágták ki a
szőlőket, ő Rioja magasabb, elfeledett, elhanyagolt területeire vonult és
szőlőtelepítésbe kezdett. Mára beváltotta az álmaihoz fűzött reményeket, borai
pedig nemzetközi szinten is elismertté váltak. A Mi Lugar 2019-es Gran Reserva nem egy könnyű tétel.

A 90% tempranillo, 10% garnacha házasítása egy
olyan igazi, vérbeli Rioja, ami a nagykönyvben meg van írva. A 600-650 m
magasról szüretelt alapanyagból készült bor, sűrű és intenzív illatokkal indít.
Érett áfonya, szeder, csoki, kókusz, vanília aromákat érzek az orromban. Vastag,
nagy testében a hordó még enyhén húz, mögötte azért megmutatkoznak a fekete
bogyós gyümölcsök. Nagysága ellenére még mindig frissnek mondanám. Épp csak most lép a felnőtt korába. Végtelenül hosszú lecsengésű. 7 pont 

Zona d’Ombra, Solá natural 2021 
Végére egy Priorat-ból
származó 2021-es natúr tételt hagytam. Egyszerűen csak a kíváncsiság vonzott,
hogy az ottani természetes borkészítők mire képesek az ország egyik legjobb
termőterületén. A bort amúgy a Solá Classic borászatban külön a borbár részére készítették.

A garnatxa, negra peluda, carinyena
házasításának illatában egyből érezhető a kén mellőzése. A visszafogott illatok
mögött szeder, meggy, fekete bors, csoki bújik meg. Ízében a csersavak még
húznak, mégis lágy, fekete gyümölcsös aromákkal bír. A közepes testű, élénk
savakkal bíró nedűt, a frissen kicsavart gyümölcsléhez tudnám hasonlítani, amiben
az erdei bogyós gyümölcsök jönnek elő. Azt kell mondanom, az eddig kóstolt
natúr borok közül a jobbak közé tartozik. 5 pont 

Kedden jövök a Cava-k világával! Folyt. köv.

Kunci

Télből a tavaszba! Indulás Barcelonába!

 

Január 14-én éjszaka kinn röpködtek a mínuszok, az autónkra vastag dér
rakódott, az óránk pedig fél háromkor csörgött. Mindezek ellenére, a kötelező kávénk
után szemünkből hamar elszállt az álom. Tudtuk, néhány órával később, egy
kedvesebb klíma és egy új világ fogad minket. A katalánok fővárosába,
Barcelonába indultunk.

Reggeli fényáradat és a Balaton

Kis kocsinkkal az éjszakai sötétségben szinte faltuk a kilométereket.
Ferihegyre érve a becsekkolás olajozottan működött, így a beszállás előtt picit
szusszanni tudtunk a rapid reggelt követően. Épp csak elrugaszkodtunk a nagy
gépmadárral, alattunk a Balaton körvonala rajzolódott ki, miközben a felkelő
Nap első fényei kékes, lilás, narancsos árnyalatba borították az eget. Csodásabb
kezdetet nem is remélhettünk volna. Sajnos, innentől a landolás pillanatáig a
felhők vették át az uralmat, azért az utolsó percekben mégis, néhány képkockát
megpillanthattunk a Földközi-tenger aprónak látszódó, fehérre festett tarajos
hullámaiból. A reptéren viszonylag gyorsan átverekedtük magunkat és egy HÉV
szerű elővárosi vonattal indultunk az ismeretlenbe, amit később, a sűrűn
átszőtt metróhálózatra cseréltünk. 11.80 Euróért egy olyan tízes gyűjtőt
vásároltunk, amiből egy jegyet maximum háromszori átszállással, 75 percig
használhattunk. Minden elektronikusan működött. A kapuknál egyszerűen csak csippantani kellett, majd mehettünk. Az ottlétünk alatt a város
tömegközlekedéséből egyedül a földalattit vettük igénybe, de ez is bőven elég
volt. 12 vonalának, 166 km-én, 198 megállót számolhatunk össze. Halkan említeném,
a fővárosunk metrójának 39,4 km-én, 52 állomás található. 

Arc de Triomf

A föld alá merülve ért minket az első kisebb sokk! Úgy éreztük, mintha egy
Európán túli harmadik világi országba csöppentünk volna. Az egykori gyarmatokról
valamint, az arab, fekete afrikai országokból bevándorolt népek keveredése
hirtelen meghökkentett mindkettőnket. Félni nem féltünk, az olvasottak,
hallottak alapján a tolvajok elleni félsz mégis gyorsan óvatosságra intett minket.
Ez akkor csúcsosodott ki, mikor egy gyerekseregből álló arab család egyik
lurkója nyúlkálni kezdett a kabátzsebem felé. Szerencsénkre figyelmes anyuka hamar
kapcsolt és bocsánatot kérve húzta el a fiát. Az öt napunk alatt más incidens nem történt velünk, a kultúrsokk akklimatizálódását pedig hamar megugrottuk. A másik
érdekesség a metró alagút mennyezetén rögzített sín, ahonnét az áramszedők a
számukra fontos energiát nyerik. 

A városlátogatást a Ciutadella Park előtt lévő, a párizsi Diadalívhez
hasonlító, Arc de Triomf kapuján áthaladva kezdtük. Ott, egy autómentes,
művészekkel, gyerekzsivajjal teli, pálmafákkal szegélyezett, napsütötte
sétálóutcán találtuk magunkat.  Az utca végén lévő park egyszerűen maga volt az édenkert. Épp csak január derekát karcoltuk,
a szabadban virágzott a japánbirs, narancsok, mandarinok sárgállottak a fákon sőt,
fűtetlen pálmaházban egy pici ananászt is felfedeztünk. Fiatal párok
csónakáztak a kis tavon, vadludak úszkáltak a vízben, a helyiek meg egy kör
alakú színpadon latin táncot roptak. Ekkor már delet kongattak, gyomrunk
biológiai órája sem bírta tovább. Levonultunk a kikötőbe, ahol az egyik étteremben
kalóriával vérteztük fel magunkat, utána pedig sütkéreztünk a ringó vitorlások mellet
egy padon. 

Barcelona Aquarium

A tumultus elkerülése miatt belépőjegyeinket előre, online vásároltuk, így
mire kettőt ütött az óra, átléptük az tengeri akvárium bejáratát. Ott, egy olyan
víz alatti világ várt ránk, aminek látványát hosszú lenne felsorolni. Többek
közt láttunk mini cápakeltetőt, több méteres kifejlett példányait, murénát,
ráját, tokhalat, csikóhalat. A legnagyobb show-t talán a magukat produkáló
pingvinek adták. A látogatás végeztével már eléggé megpilledtünk. Ne feledjük, fél három óta talpon voltunk, így a szállásunkra utaztunk, hogy némi pihenő után belevessük
magunkat az esti Barcelonába és az első borkóstolóba. Folyt köv.

Kunci

2025 ©
barefoot web design