• Skip to main content
  • Ugrás a lábléchez

bor földrajz

Jussunk dűlőre

  • Blog
  • Magamról
  • Szolgáltatások
  • Kapcsolat

blog

ápr 10 2024

Best buy chardonnay Moldovából!

 

A boros karrierem során a posztszovjet országok isteni nedűi teljesen
elkerültek, ennek ellenére a kötelező mainstream mellett azért elég sok különlegességgel találkoztam. Előbb
Németország bugyraiba másztam bele, majd Svájc borai kerültek górcső alá, újabban pedig, az Ex-Jugoszláv tagállamok borkultúrájával barátkozom. Az utóbbival
viszonylag szerencsésnek érezhetem magam, mivel a párom a vajdasági Zentáról
származik, így gyakorta járok a határ túloldalára, ahol a szupermarketek borospolcait
sem szoktam kihagyni. A legutóbbi zentai utam során is ugyanígy tettem, mikor
fennakadt a szemem egy kerámia amforával felragasztott üvegen. A címkéjén előröl
ezt olvastam: „ Amphora, premium white dry wine,
barrique fermneted limited edition reserve
”, hátoldalán, „ Imperial Vin1977, Moldova”. Mindez a
2020-as évjáratból.

Mivel Európa ebből a szegmenséből még nem ittam bort, kérdés nélkül vittem
magammal. Kicsit kutakodva, hamar rábukkantam a csöppnyi ország giga cégére és
egy olyan cikkre, amin hamar kikerekedett a szemem. Azt tudtam, hogy a régió a
borkultúrája több ezer éves múltra nyúlik vissza, a bortermelés statisztikái
mégis ámulatba ejtettek. A 20. század második felében Szovjetunió
szőlőskertjének hívták, ma pedig a harmad Magyarországnyi területű állam több mint kétszer akkora, vagyis 128 ezer hektár szőlővel bír és itt van az egy lakosra eső legnagyobb tőkearány is. Az éves bortermelésük 
1,4 millió hektó, amiből 80% exportra kerül, ezzel a gazdaság boreladás exportjának
részarányát
 tekintve világelső. Érdekességként
még külön kiemelném a főváros, Kisinyov alatt meghúzódó 200 km hosszúságú, a Guiness
Rekordok könyvébe kerülő pincelabirintusát, ahol KRESZ táblák irányítják a
buszos turistaforgalmat.

Ahogy nálunk, úgy a posztszovjet országokban is egy minőségi szemléletű
termelés indult el. Az utóbbi években rengeteg külföldi befektető jelent meg,
ezzel a borok színvonala lassan elkezdi elérni a nemzetközi nívót. Borom az
1977-ben alapított Imperial Wine Group borászatában készült. Az óriás cég 205
hektár saját területtel bír, évi 15 ezer hektár szőlőt dolgoznak fel, naponta
pedig akár 50 ezer üveg bort is tudnak palackozni. Végül nézzük, milyen az első
moldáv barrique chardonnay-m. 

A világos sárga színe, zöldes reflexekkel bír. Erősen
citrusos illatában a vanília dominál, de ott van a zöld alma, némi lime,
csöppnyi hordós csokival. Számban közepes test, tiszta, friss ízvilág és élénk savak fogadnak.
Kora ellenére meglepően fiatalos, szikár arcot mutat. Az intenzív citrusok
mellett, alma, egres, csonthéjasokkal keveredik, amely vanília köntösben van bújtatva.
Enyhén keserű lecsengésű. Nagyon szépen elkészített, korát meghazudtoló, jó
ár-érték arányú chardonnay. 6 pont

Ja, mindez 600 dinárba, vagyis 2000 Ft-ba került, szóval best buy Moldovából!

Kunci

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Chardonnay, Imperial Vin 1977, Moldova

ápr 04 2024

Szeretjük, vagy csak kóstoljuk?

 

Vissza a gyökerekhez! Talán így is hívhatnánk azt a kóstolót, amit néhány
hete baráti körben tartottunk Szentesi József ősi fajtáiból. A hamvastól kezdve
a csókaszőlőig sok minden poharunkba került, nem beszélve az egyedi, gyakorta
ismeretlen, szokatlan ízvilágok tömkelegéről. A kóstolóról hazafele azon kezdtem
el gondolkodni, hogy miért tűnhettek el ezek a fajták a borkultúránkból.

Most nézzünk néhány gondolatmenetet! Elsőként ott volt a filoxéravész, az
újratelepítés pedig rengeteg üzleti, gazdasági kérdést vetett fel! Ne feledjük,
a borkészítés egy olyan tevékenység, amiből a termelők meg szeretnének élni, a
pénz meg nagy úr. Ezzel a lépéssel a szortiment változni kezdett. Egyes fajták
teljesen elkoptak, míg mások jelentősége felértékelődött. A döntések során garantáltan
fontossá vált a gazdaságos termelés, a jó minőség és a vírusokkal szembeni ellenállóság. 

Nagy átlagot húzva, a
kékszőlők terén eleinte a kadarka, kékoportó, kékfrankos fajták váltak a legfontosabb
szereplőkké. Mára már tudjuk, a kadarka megbízhatóságára 100-120 évvel ezelőtt
is panaszkodtak, a szocializmus tömegtermelése pedig szinte megölte. A
kékoportó (portugieser) ezzel szemben jobban húzta, napjainkban, Villányban
mégis küzdenek érte a termelők. A trióból a kékfrankos akár nyertes is lehetne, de
sajnos ez nem teljesen igaz. Itt is öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ugyan, 7153
hektárjával hazánk legnagyobb termőterületű szőlője, egyedi boráért egyre több
termelő kezdi újra felfedezni, sokak szerint a világ legjobb rozéalapanyaga, kiváló
házasításhoz (lásd a bikavért), a termőterülete 2019-2023 között mégis majd ezer
hektárral lett kisebb, másrészt a hazai borfogyasztói társadalom nem nagyon
kapkod érte. 

 

Mi lehet ezeknek a hátterében? Néhány fő okot kiemelnék. A borfogyasztás visszaesését, az eladhatatlanságot, a macerás szőlőfajták művelését, a szőlőmunkások elmaradását. 
Példaként, vizsgáljuk meg azt
a kadarkát, aminek népszerűsítéséért a szakembereink folyamatosan lobbiznak.
Fűszeres, sillerszerű boráért a sommelier-k rajonganak, a fogyasztók mégis
előbb nyúlnak egy merlot-ért! Mint tudjuk, a siller szinte eladhatatlan, a
kadarka, a művelését tekintve az egyik leghisztisebb szőlőnk. Ismerek olyan
szekszárdi termelőt, aki nyíltan kijelentette, hogy a hagyomány miatt tartja,
kell a bikavérhez, de egy hektár bőven elegendő belőle. Jelenleg 243 hektáron
termeljük. 
Ugyanez történik Somlón a
juhfarkkal, a Móri borvidéken az ezerjóval. Mindenki rajong érte, a tőkéik mégis rohamos fogynak. Míg 2019-2023
között az ezerjó termőterülete 110 hektárról 67,8 hektárra csökkent, addig a
Somlón a juhfarkké 101-ről 79 hektárra esett vissza. Ha annyira kiválóak és
mindenki imádja, akkor miért történhet ilyen? Itt hoznám fel azt az ízkaraktert,
amivel megint számolnunk kell. Nem egyszerű kimondani, de egyik sem egy
sauvignon blanc aromatérképével bír. Ha szeretjük, ha nem, ezt a tényt is el
kell fogadnunk. Egy átlagos, egyszerű fogyasztó nem biztos, hogy megleli az
örömét az egyedi kaliberű borokban.
Most újra kérdezem? Tényleg szívesen kortyolgatunk
ilyen szokatlan ízvilágú ínyencségeket, vagy csak tesztelgetjük őket, mint
Thaiföldön a szöcskét? Nem tagadom, kedvelem a dél-kelet ázsiai ország szokatlan
konyháját, ott jártamkor egy hét után mégis epedtem valami magyaros ételért. Ez
fordítva is igaz. Két évig egy olyan rendezvényhelyen dolgoztam, ahol abból a
régióból fogadtunk csoportokat. Gyakorta hozták magukkal a sajátos
fűszerkeveréküket és öntötték bele a gulyáslevesbe. A kóstolónk alatt az érett
reszelt almától kezdve, a nagymama túlérett 4-5 éves szilvakompótjáig, a fekete
ribizli vad ízéig igen szerteágazó aromatérkép rajzolódott ki. Csak az a
kérdés, nagy mennyiségben miként reagálna rá a nagyközönség? Melyikből lehetne
egy rozéőrületet csinálni? 


Most a sorból
kiválasztottam azt a tihanyi kéket, amit nagyon érdekesnek találtam, de nap,
mint nap nem szívesen fogyasztanám. Miért? Talán azért, mert a végletek borának
tartom. 
A sötétlilába hajló színe mögött illatában egy olyan fűszerkomplexummal
bír, ami már hamar kikerekíti az ember szemét. A fekete borstól kezdve, a friss
erdei bogyós gyümölcsökig szinte minden benne van. Teste nem túl nehéz, egy
közepes kékfrankosét nem éri el, viszont erősen túltesz a kadarka fűszeres
mivoltán. Jó savgerinccel bír, tanninja is csillapodóban, de még mindig
kirobbanóan friss. Ízében benne van a meggy, a fekete szeder,
a mama fahéjjal meghintett, több éves szilvakompótja viszont elviszi az
komplexitását. Ettől a bor még kiváló, a hordózás is jót tesz neki, amitől egy elegáns,
vékony fekete csoki köntöst kap. Bátran adok rá 6 pontot. 

Írásomban Szentesi József érdemeit nem szeretném lekicsinyíteni sőt, kalapom
emelem a munkássága előtt. Ne feledjük, ő sem tudta melyik fajtából mi várható,
csak korabeli szakkönyvekre tudott támaszkodni, na meg a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetnek
, ahol ezek a ritkaságok még meglelhetőek. Ti hogyan vélekedtek a felvetetéseimről? Melyik ősi fajtából lehetne új rozéőrületet csinálni?

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Etyeki borvidék, Szentesi József, tihanyi kék

márc 26 2024

Egy 2020-as Prior Pannonhalmáról

A Pannonhalmi borvidéken már 1862-ben hirdették a rajnai rizling jelentőségét. Az évtizedek teltek-múltak, a
borvidék életét pedig egy hullámvasút pályájához lehetne hasonlítani, mígnem a
harmadik évezred hajnalán, mint annyiszor a történelemben, ismét az
Apátságnak
köszönhetően éledt újjá csipkerózsika álmából. Akkoriban a kényszer szülte
gyümölcsös, fűszeres, Tricollis cuvée szinte robbantotta a hazai borkultúra
kedvelőit. Azóta a borászat Liptai Zsolt vezetésével egy tudatos brand építésbe
kezdett, aminek egyik pillérjét a rajnai rizling adja. Idővel, ez az irány az egész
borvidékre kihatással lett és a termelők jó része a német csodafajtát tekinti a
legfőbb húzóerőnek.  

Ennél a pontnál azért álljunk meg néhány gondolat erejéig,
majd elevenítsük fel a régmúlt híres mondását, vagyis a pannonhalmi bor
egyszerre illatos, zamatos és gyümölcsös, aminek hármasa magában
hordozza a házasítás jelentőségét. Ezt a tényt sem szabad a szőnyeg alá söpörni
sőt, e trióra támaszkodva, viszont rajnai rizling gerincre helyezve indították útnak a PH-Érték
közösségi cuvée borukat. 

A rajnai
értékeire elég gyorsan rájöttek más termelők is, (különösen a Cseriék) és külön
image-t építettek neki. Ezt nem mondanám se németnek, se osztráknak, inkább a
gyümölcsösebb fajtajellegéből adódóan egy pannonhalmi stílusnak. 
A Prior
jelentéséből (katolikus szerzetesrend házfőnöke) már sejthetjük, hogy milyen
vezető szerepet szánt az Apátság ennek a bornak. Nézzük, mire képes egy 2020-as
Prior. 

Megbontás után enyhén fülledt és lusta, viszont
másnapra megrázta magát. Az itt-ott még zöldes reflexekkel bíró, szalmasárga
szín mögött lendületes, citrus, lime, egres, szőlő, kesernyés körte illatok törnek
elő. A petrol még nem ütötte fel a fejét, de már nincsen messze tőle. Élénkítő,
hosszú, szikár savgerinc uralja, ami  köré citrus, lime, ananász, körte,
valamint csonthéjas aromák vonulnak fel. Mindehhez a végén, spárgás, vajas ízek társulnak. Hosszú lecsengésű. Kíváncsi lennék,
hogy 2-3 év múlva a savak, 
amik picit még intenzívek, merre fejlődnek benne. 6
pont

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Liptai Zsolt, Pannonhalmi Apátsági Pincészet, Pannonhalmi borvidék, Prior, rajnai rizling

márc 20 2024

Milyen az ideális kékfrankos?


A kékfrankosok változatos világáról rengeteget lehetne írni. A szakértők a Kárpát-medence pinot noirját látják benne, a borászok egy része a
legjobb rozé alapanyagot, de önmagában, házasításban (lásd a bikavért) is
kiválóan megállja a helyét. Azt se feledjük, hogy a világ kékfrankos tőkéinek
fele nálunk található, szóval még a fajta nagyhatalma is lehetnénk. Sajnos, az
évek során az ízkarakterében egyre jobban elbizonytalanodom. A fűszeres,
meggyes aromáktól kezdve, a földes jegyeken át, az érett szilváig, rengeteg
változatával találkoztam, amiben a hazai bortérkép sokszínűségét vélem felfedezni.
Két dolog azért biztos. Borában a terroir szépen otthagyja a nyomát, erőteljes
savgerince pedig karaktert és tartást biztosít neki. 

Az elmúlt években a
termelők, szakemberek több alkalommal próbálkoztak a magyar kékfrankosok
egyesítésével, vagyis egy egységes üzenet megfogalmazásával, a kísérletek
viszont csirájukban elbuktak. Mivel két éve egy ilyen összejövetelen nekem is
sikerült részt vennem, elárulhatom, hogy nem egy új-zélandi sauvignon blanc
uniformizált stílusa volt a cél, inkább csak keretet próbáltak adni a
dolgoknak.

A kíváncsiságom határtalan,
ezért több alkalommal tettem próbára néhány vérbeli boros barátomat.  Vaktesztjeink során, 
több alkalommal, a szokványos aromáktól elrugaszkodott hazai kékfrankosokat
csempésztem borsorunkba. Utólag bevallhatom, sok segítséggel, vért izzadva sikerült
a fajtát eltalálniuk.  E szavak után
azért elég nehéz lenne megfogalmazni az optimális kékfrankos kifeszített
aromatérképét, a témát meg nem szívesen boncolgatnám, inkább Nektek teszem fel
a kérdést.

–     Milyennek képzelitek el az ideális
kékfrankost?

Most számomra a legideálisabb, modern stílusú kékfrankost szeretném bemutatni,
aminek egyik jeles képviselőjére egy villányi pincészet portfóliójában leltem
rá. Már maga a borvidék is meglepett, de a termelője még jobban. Se nem könnyű,
se nem nehéz, inkább vörös fronton igazodni próbál a divatosnak számító
fehérborok elegáns, könnyed, laza, mégis tartalmas világához. Ha valamivel
párhuzamot kéne húznom, akkor a fine dining éttermek modern köntösbe bújtatott
gasztronómiájához tudnám hasonlítani. A végén azért felrántom a leplet. A Bock Pince 2021-es Selection kékfrankosa lenne az. 

A sötét rubin színbe hajló, frissen csavart, intenzív meggylé illata vékony
vanília és fekete csoki felhőbe burkolódzik, ami sok apró fűszerrel, némi
fahéjjal van meghintve. Közepes testében egy erőteljes, szikár savgerinc
húzódik. A juice-os, meggyes íze, szederrel, egy vékony bevonatot képező hordó
csokis aromájával, valamint sok vaníliával egészül ki. A savai picit túlzóak,
viszont a visszafűtő magas alkoholja csillapít rajta. Igen hosszú lecsengésű. 7
pont

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Bock pince, Kékfrankos, Villányi borvidék

márc 13 2024

Tatán, a Tavaszi Kvaterkán

 

A 7
csepp borvidék című könyvem megírása nyitotta fel a szemem, hogy a kevésbé ismert
borvidékeinken is rengeteg értékes kincsre lelhetünk. Itt nem kell nemzetközi mércével
mérve 95 pontos borokat keresni, inkább csak olyan hazai termelők lelkesedéssel
készített nemes nedűire gondolni, akik küzdenek a szeretett borvidékük jó híréért és
évről-évre folyamatosan fejlődve próbálnak valami újdonsággal előrukkolni.
Mindegy melyiket hozzuk példának Bükköt, Tolnát, Hajós-Baját, mindenhol csodákat
találhatunk. 

Az
előbb felsoroltakból Neszmélyt se feledjük ki, amely már a rendszerváltás
hajnalán Kamocsay Ákosnak köszönhetően felmászott a hazai bortérképre. Sajnos, a
jó ár-érték arányú borokat előállító, szinte egyeduralkodó Hilltop révén,
sokáig egyborászos borvidékként bélyegezték meg. A 21. század második évtizedétől elindult egy helyi hajtóerővel működő borászgeneráció, akik ismét rangot szeretnének adni a
neszmélyi boroknak. Az utóbbi gondolat nem alaptalan. A gazadag múlt, számos érdekes  történelmi emléket tartogat számunkra. Itt mindenképpen meg kell említeni a Tatán szívesen tartózkodó, előszeretettel helyi borokat kortyolgató Luxemburgi Zsigmondot, de ne feledjük el az 1893-as nagy
bortörvényt se,  mikor Mór, Etyek, Pannonhalma területeivel
kiegészülve, Neszmély néven került be Erdélytől az Adriai-tengerig terjedő 22 borvidékünk közé. Mindezen túl, külön
kiemelendő a borok erőteljes savgerince, ami a hosszan érlelhetőségről és szállíthatóságról gondoskodott. Gróf Eszterházy Ferenc 1905-ben erre alapozva építette fel a
pezsgőgyárát, aminek élére Champagne egyik
vezető pincészetének, a Moët & Chandon pezsgőmesterét, Hubert Emilt kérte fel. Azóta nagyot
fordult a világ, a pincét a II. Világháború alatt még lőszerraktárnak is
használták, viszont mára újra érlelnek pezsgőket az 1500 m2-es
pincekomplexusban sőt, 2017-től minden évben az 500 m2-es boltíves
rendezvénytermében bonyolítják le a borvidék legnagyobb boros összejövetelét, a
Tavaszi Kvaterkát. 

Be
kell vallanom, eddig még nem sikerült részt vennem rajta, valahogy a borvidék komolyabb merítése is kiesett a látókörömből, ezért mindenképpen érdekes volt elutazni erre a családias hangulatú sétálókóstolóra. Az ottlétem alatt néhány érdekes vörösbort is
öntöttek a poharamba, ebben az írásomban mégis a többségben lévő fehérekre koncentrálok.  

A
Hauzer-Prém Zsuzsa vezette
Hauzer Bormanufaktúra 2023-as királyleánykáját,
gyönyörű savgerincével, citrus, alma, szőlő aromavilágával, zöldfűszeres
reflexeivel, enyhén krémes, közepes testével, picit kesernyés végével, az est
legszebb királyleánykájának kiáltottam ki. Sauvignon blanc helyett is
szívesen elkortyolgatnám. -6 pont
 

A
borvidék nyugati felében, Ászáron gazdálkodó
Petőcz Pincészet legegyedibb nevű
tétele a cilifánt, ami nem más, mint az ezerjó egyik régies elnevezése. Igaz,
az is érdekes volt, én mégis a 2023-as, enyhén ásványos, citrusokkal teli, némi
barackkal, csonthéjas ízekkel bíró, jó savgerincű szürkebarátját emelem ki,
amely frissességével könnyedén beleférne egy észak-olasz pinot grigio sorba. 5
pont 

Rábai Katalin 2023-as Miklós atya szürkebarátja az előbb említett fajtatársánál már
valamelyest nagyobb testű, a tömzsi, nehézkes badacsonyiakhoz képest
mégis sokkal fogyasztóbarátabb, gyümölcsösebb arcot mutat. Az elegáns savgerincű, csonthéjas, körte,
fehér húsú gyümölcsös aromái, némi krémes elemet is tartalmaznak. Még fiatal, időt kíván. -6 pont 


A
Kisbaka Családi Borbirtok nagy hangsúlyt fektet a kihalással fenyegetett ősi szőlőfajtákra. Számomra a juhfark, sárfehér, bálint fajtákból házasított Örökség tétele volt a rendezvény legkülönlegesebb bora. A neutrális alapanyagokból készült isteni nedű enyhén fűszeres, könnyed, friss fehér húsú
gyümölcsös ízekkel és jó savgerinccel bír. 5 pont 

Néhány
éve a
Szivek Pince a ZV Trilógiával gyorsan megismertette Pilis Kesztölc
területét a hazai borbarátokkal. A 2022-es ZV Trilógia III-as tétele egy
új dimenziót nyitott a hazai zöldveltelini palettán. A jó közepes feszes testbe lendületes savak, citrusok, zöldfűszerek, vágott fű, érett fehér gyümölcsös aromák keverednek meszes ásványokkal. Erre egy intenzív, mégis vékony
réteget képező hordó csokis világa rakódik.  Hosszú lecsengésű. Erős 6 pont. 

Míg a borvidék szerethető kedves borát a
királyleányka adhatná, addig a nagy bort a chardonnay. A benne lévő erőt, már
sok-sok éve Kamocsay is látta, ezért mesterin nyúlt a fajtához. A témában elsőként a 
Hilltop 2021-es, tartályban
érlelt, chips-szezett tételét emelném ki, ami fajtajelleges, kerek és jó ivású.
Kortyában a gyönyörű savgerince köré, citrusok, közepesen érett fehér húsú
gyümölcsök, bevillanó zöld almás, krémes, fás, pirítós jegyek rétegződnek. 6 pont
  

Magyarország
legrégebben működő szállodájáról, a tatai
Kristály Imperiál Hotelről elnevezett borászat főleg
kékszőlőkkel foglalkozik, ettől még a 2022-es barrique chardonnay-ja mellett
nem tudtam szó nélkül eljönni. A nagy kerek test mögött, zöld citrusokkal átszőtt,
érett fehér húsú gyümölcsök bújnak, amiben a fa, krémes, pirítós, vaníliás,
enyhén édeskés világa masszív keretet ad. Úgy északi stílusú, hogy van benne
egy melegséget adó déli vonal is. Erős 6 pont 

Jó
másfél éve az egyik borkóstolóm alkalmával a
Kősziklás Borászat juhfarkja lehengerlően hatott az ízlelőbimbóimra. Most egy még nehezebb műfajjal, a 2020-as
furmintjukkal barátkoztam. Jó savszerkezete mögött szépen átjön a hordós
érlelés fás hatása, ami citrusokkal, fehér  húsú gyümölcsös aromákkal, főleg körtével, csöppnyi birssel, valamint kesernyés
ízzel egészül ki. A végén némi
krémes ásványok is elbújnak.
 Nem tokaji,
de tudjuk, a furmint egy igazi terroir fajta. 6 pont  

A cikk végeztével azt kell mondanom, hogy a legtöbb helyen, jó savú, gyümölcsös, szerethető borokat töltöttek a poharamba. 
Köszönöm a meghívást!

Kunci

Written by barefoot · Categorized: blog · Tagged: Hauzer Bormanufaktúra, Kisbaka Családi Borászat, Kősziklás Borászat, Kristály Imperiál Pincészet, Neszmélyi borvidék, Petőcz Pincészet, Rábai Katalin, Szivek Pince, Tata, Tavaszi Kvaterka

  • « Menj az előző oldalra
  • Oldal 1
  • Interim pages omitted …
  • Oldal 8
  • Oldal 9
  • Oldal 10
  • Oldal 11
  • Oldal 12
  • Interim pages omitted …
  • Oldal 14
  • Menj a következő oldalra »

Footer

Kapcsolat

borivóknak való…

  • A Borrajongó
  • Borgőz
  • Borkóstoló
  • Pécsi Borozó
  • Táncoló medve
2026 ©
barefoot web design