bor földrajz

Jussunk dűlőre

blog

Barcelona csoki utcájában

 

Még az első nap, a szállásunk elfoglalása
után, belevetettük magunkat az esti Barcelonába. Hiába írtunk januárt, ez a
mediterrán életérzésen semmit sem változtatott. Az emberek 6-7 óra körül
beindultak és mindenfele tömött sorokkal találkoztunk. 

La Rambla

– Kérdezném, ha most is majd teltházas nyüzsgés van, akkor mi lehet turista szezonban?

Előbb a híres sétálóutcájával, a La Rambla-val
barátkoztunk, ahol gázmelegítőkkel ellátott, sátor alá bevitt éttermek,
souvenir és fagyi árusok vártak minket. Számomra az utóbbi elég hihetetlen
volt, mégis csak a tél közepét tapostuk. Meglepetésünkre voltak olyanok, akik
sorba álltak a hideg tölcséresért. Ezt követően befordultunk a város egyik legősibb,
zegzugos részébe, a Gótikus negyedbe, aminek alapjait Barcino néven a rómaiak
tették le. Állítólag, még egy római falmaradvány is fellelhető. A sikátorokkal
teli sötét utcákban nyüzsgő, élettel teli világot találtunk. Szinte minden
kapualj alatt ajándék és művészeti boltok, tapas bárok, sonkások, sörözők
sorakoztak. Ugyan nem vagyok a művészetek, építészetek nagy rajongója, a
magasba meredő, gyakorta sötétbe boruló, díszített homlokzatokat mégis
megcsodáltam. Ekkor már éreztük, hogy a következő napokban Barcelona rengeteg
érdekességet fog még nekünk tartogatni.

A Carrer Petritxol-ba, a „Csoki utcába”
tartottunk. Még az út tervezése során párom felfedezte ezt a helyet, ami sokak
szerint a város legautentikusabb utcája, szóval vétek lett volna kihagyni. Sajnos,
nevének eredete a mai napig tisztázatlan, mivel több mint 500 éve, a csokoládé
megjelenése előtt is így hívták. Valószínűleg egy ott lakó férfiról kapta. Egy
biztos, a 17. században már megalakultak az első xocolateries-ek, csokoládémanufaktúrák,
az évszázadok során, pedig a művészek is egyre-másra birtokba kezdték venni.
Számos galériája közül a Sara Parés 1884 óta működik, amiben 1901-ben Pablo
Picasso megtartotta első kiállítását. Az utca külön érdekessége, hogy 1959-ben, Barcelonában
elsőként ott szedték fel a járdákat és tiltották ki az autóforgalmat. 

Granja La Pallaresa

Mi, az 1947-ben nyílt autentikus Granja La
Pallaresa-ba tértünk be churros-t enni. A churros egy közkedvelt spanyol, olajban sütött, égetett tésztaféle, amit sűrű forró csokiba mártanak. Ugyan, az
ensaimada (kelt tésztából készült péksüti) választéka is nagy volt, a vendégek
többsége mégis, az autentikus churros, forró csoki párost rendelte. A tömött
helyen a magasba emelt tálcákkal a pincérek játszi könnyedséggel
manővereztek a fülsüketítően trécselő asztaltársaságok között. Itt rendesen
beleszimatolhattunk a helyi életérzésébe. Az lehet, hogy a város első számú
ilyen helye, a pultost mégsem zavarták a modern gasztronómia szabályai. A 10-15
cm hosszú tésztákat kávéscsésze alátétre pakolta, majd a csészébe egy hatalmas
fazékból merőkanállal merte a mindenfelé folyó, sűrű masszát. Ebből a csészénk
oldalára is bőven került. Meglepetésünkre, nem volt édes, mégis szinte a
rosszullétig telített minket. Igazi, maradandó élményben volt részünk. Folyt
köv.

Kunci

Glass of Jazz Big Band Szeged

 

Közel három éve annak, hogy
Szegedre költöztem, ezzel kiestem a főváros dúsgazdag boros piksziséből és
időbe tellett, mire újra összeszedtem, kiismertem magam a számomra idegen
helyen. Budapest boros életéhez képest, itt minden szűkebb, kisebb választékban
található, a malmok is lassabban őrölnek, mára azért bátran kijelenthetem,
Csongrád-Csanád vármegye székhelye hazánk egyik legmozgalmasabb vidéki boros
központjává fejlődött. 
Ez minek köszönhető? Szerintem
a hely szellemének. Több nemes borászunk, szakírónk itt született, tanult, ők
meg nem feledték a város borra nyitott lakosságát. Mellékesen említeném,
Szegeden rendezik hazánk legnagyobb kültéri, vidéki boros rendezvényét a Szegedi
Borfesztivált, ősszel több mint 100 pincészet képviseletében ott a Bortér, közben pedig rendszeresen borkóstolóra, borvacsorákra járhatunk. Azt kell
mondanom, az évek során baráti körökben, fű alatt, elég komoly boros szaktudás
gyűlt össze.


Tavaly tavasszal Dávid Dániel, a Cult in Glass alapítója felhívott egy
munkaajánlattal. A felkérésre hamar igent mondtam. Nagyot álmodva,
szülővárosába is el szerette volna hozni a Budapesten már népszerű Glass of
Jazz sorozatát. Néhány hónappal később a Hági Udvarban szinte robbanásszerű
sikert aratott a rendezvényével. Több mint 15 borászat, kiállító és 300 vendég
vett részt rajta. Azóta, az ősz folyamán elindítottuk a Folyékony Filmkockákat,
a Lame Tastinget, sőt, áprilisban egy magasabb fokon, a gasztronómia
bevonásával kezdjük a Social Wine Tasting-et!  

Dani, a nyári eseményen
felbuzdulva januárban a Hungiban megrendezte a Tisza-parti város legnagyobb
téli boros eseményét, amit Glass of Jazz Big Band Szegednek keresztelt el.
Bevallása szerint a munkássága során ennyi kiállítót és embert még sosem hozott
egy kalap alá. A gasztronómiai standok mellett hazánk 13 borvidékének, majd 20
borászatából válogathattunk. Persze, a szegedieket sem kellett félteni. A délutáni
16:50-es kapunyitásnál már hosszú sor kígyózott a bejáratnál. 
Mivel júliusban aktívan
végigdolgoztam az estét, kóstolóra nem igazán maradt időm, így most a vendégek
közé vetettem magam, hogy a pult túloldalán ismerkedjem az isteni nedűkkel. Számításaim
szerint 80-100 bor sorakozott fel. Nézzünk, számomra néhány érdekesebb tételt. 


Borbemutatóm a
Balatonboglári borvidék, Katona Borházának 2022-es semillon-ával kezdeném. A Loire-menti
fajtáról mindenképpen tudni kell, a határinkon belül mindössze 21 hektáron
termelik (fele annyit, mint a kéknyelűből), szóval egy igazi kuriózum a hazai
borpiacon.  
Halványsárga színe mögött
virág, citrus, alma, barack, zöldfűszer, csöppnyi körte illatok áradnak.
Közepes testében, kellemes savak és friss, fehér gyümölcsös aromák keverednek.
Mindezt némi maradékcukor teszi kerekké. Lecsengésébe egy enyhe keserű íz is
beleszorul. Tiszta, jó savú, hibátlan bor. 5 pont 

Kamocsay Ákosról rengeteget
lehetne mesélni. Az a borászunk, aki nem csak itthon, hanem Angliában is beírta
magát a bortörténelembe. Hazai szinten a jó ár-érték arányú borai tényleg megsüvegelendőek.
A Hilltop Kamocsay szortimentjéből egy olyan 2022-es tételre esett a választásom, amit mindössze
46 hektáron termesztenek a borvidéken, viszont évről évre kiválóan teljesít. Ez
az olaszrizling. Örülnék neki, ha a jövőben az ottani termelők nagyobb szerepet
szánnának neki. 
Fehér gyümölcsös illata
mögött, kerek test és jó savak bújnak meg. Kicsit hasonlít a horvát
grasevina-hoz, a hűvösebb jellege azért magában hordozza a neszmélyi karaktert.
Az enyhén olajos, némileg vaníliás ízekkel bíró borból, a keserű lecsengés sem
hiányzik. -6 pont 

A Belward chardonnay-ra voltam igazán kíváncsi. Sajnos, a régi már elfogyott, az új meg
a tartályban érlelődött. A Pécsi borvidék kapcsán talán a cirfandliról illene írnom,
viszont a 2023-as évjárata még gyermekkorát éli. Meglepetésemre, rábukkantam
egy 2021-es rajnai rizlingre. Szabó Zoli óta pedig jól tudjuk, hogy hazánk déli
fertályán mekkora lehetőség rejlik benne. 
Citrusos, enyhén érett
fehér gyümölcsös aromáiban szépen kezd húzni a petrol. Közepes testét alma,
szőlő, körte ízek teszik változatossá. Savai nem túlzóak, mégis uralják a bort,
aminek a végét néhány gramm cukor kerekít le. Nem egy nagyágyú, inkább elegáns
és jó ivású. -6 pont 

Mátrában vörös fronton
kékfrankosban az erő, ezt a gyöngyöspataiak már bebizonyították, fehérben
viszont még mindig keresik önmagukat. Ludányi Gábor, a GoBri Pincészet megalkotójánál talán az utóbbi is körvonalazódni látszik. Ő az osztrákok
csodaborában, a zöldvelteliniben hisz. A 2019-es SKR egyszerűen lehengerelt. 
Kora ellenére, vastag,
lendületes illatok szállnak a pohárból. Herbális, zöldbfűszeres, vágott füves
aromáihoz, mézes, érett almás, barackos ízek társulnak. A jó savakkal bíró,
nagy, kerek testében, az illatában érzett jegyei mellé, fehér bors, vanília ízek
társulnak. Hatalmas meglepetés! -7 pontot! 

Anno, Gál Tibor az Egri
borvidéket Magyar Burgundiának nevezte el. Azóta Eger ismét Eger lett, az azért
biztos, a chradonnay jól érzi magát az ottani területeken. Ennek kapcsán
mutatnám be a 2022-es Havas & Tímár chardonnay-t, amit garantáltan nem a nagyi
spájzának hátsó polcáról varázsoltak elő. 

A kilenc hónapot, első és
másod töltésű, 500 literes hordóban érlelődött borban egyszerre tetten érhetők
a fás, fűszeres, pirítós vaníliás elemek, mögötte meg gyönyörűen adagolja a
krémes, almás, barackos ízeket. A nagy testű, torkot fűtő, magas alkoholú, jó
savgerincű tételnek a maradékcukra nyújt némi extrát. Erős 6 pont.


Idén, a 10. szülinapját
ünneplő, Somlón gazdálkodó Kancellár Birtok 2019-es furmintját semmiféleképpen
sem szerettem volna kihagyni a sorból! Nem csak azért, mert február 1-én
ünnepeljük a fajta világnapját, hanem egyszerűen magában hordozza mindazt, amit
azon a bazalt vulkánon termett furmintnak kell. 
Krémes illatában citrus,
birs, körte, csonthéjasok, érett fehér gyümölcsök találhatóak. Itt-ott, pici
mézzel meghintve. Hatalmas testében, ásványokkal átitatott markáns savak,
harapnivaló, érett fehér húsú gyümölcsök fogadnak. A nedű vastagon folyik le a
pohár falán. A lecsengésében vaníliás, csonthéjas kesernye is rejtőzik. 6 pont 

Növényorvos, aki a jobb minőség érdekében a feleségével kiköltözött a szőlőbe? Ő nem más, mint Keller István, a Szekszárdi borvidék Porkoláb-völgyének egyik új lakosa, a Caldamentum Szőlőbirtok megalapítója. Három faja tájközül a 2021-es cabernet sauvignon-nál szisszentem nagyot. 
Igaz, még érződik az erősebb hordóhasználat csokis, kávés jellege, azért a gyümölcsök is megmutatják arcukat. Fekete szeder, fekete ribizli, szilva, itt-ott vaníliával megáldva. A nagy, robusztus bor fa adta kávés jegyei mögött, fekete borsos, szilvalekváros, fűszeres, aromák kezdenek kialakulni. Hosszan érlelhető, pályájának elején járó tétel. +6 pont 

Egykoron Michael Broadbent
megmondta a tutit, vagyis a cabernet franc a villányi szőlősorokon megtalálta
az új hazáját. Ez majd negyed évszázada 2000-ben történt, sajnos az ottani
termelők lassan kapcsoltak, mára mégis alakulni kezd valami. A rendezvény talán
legjobb borára is ebben a körben leltem rá. Azt hiszem, a Streit Zágonyi Borászat,  2018-as Premium Villányi Franc borára legalább annyira büszke lehet,
mint az egykori elődre, a hadvezérre Zágonyi Károlyra. 
Egyszerre tömény,
harmonikus, amiben a hordó uralkodik, mégis teret szorít a gyümölcsöknek. Kávé,
csoki, fekete bors aromái mellett, szépen jönnek a fekete szeder, szilva,
fekete ribizli jegyek. Hatalmas testében bőven elfér a magasabb alkohol, amiben
szilvába áztatott, keleti fűszerekkel meghintett cognak-ot is felfedezek. Végtelenül
hosszú lecsengésű. Nagy életút előtt áll. 
7 pont

Kedves Dani, köszönjük
a rendezvényt!

Kunci

Télből a tavaszba! Indulás Barcelonába!

 

Január 14-én éjszaka kinn röpködtek a mínuszok, az autónkra vastag dér
rakódott, az óránk pedig fél háromkor csörgött. Mindezek ellenére, a kötelező kávénk
után szemünkből hamar elszállt az álom. Tudtuk, néhány órával később, egy
kedvesebb klíma és egy új világ fogad minket. A katalánok fővárosába,
Barcelonába indultunk.

Reggeli fényáradat és a Balaton

Kis kocsinkkal az éjszakai sötétségben szinte faltuk a kilométereket.
Ferihegyre érve a becsekkolás olajozottan működött, így a beszállás előtt picit
szusszanni tudtunk a rapid reggelt követően. Épp csak elrugaszkodtunk a nagy
gépmadárral, alattunk a Balaton körvonala rajzolódott ki, miközben a felkelő
Nap első fényei kékes, lilás, narancsos árnyalatba borították az eget. Csodásabb
kezdetet nem is remélhettünk volna. Sajnos, innentől a landolás pillanatáig a
felhők vették át az uralmat, azért az utolsó percekben mégis, néhány képkockát
megpillanthattunk a Földközi-tenger aprónak látszódó, fehérre festett tarajos
hullámaiból. A reptéren viszonylag gyorsan átverekedtük magunkat és egy HÉV
szerű elővárosi vonattal indultunk az ismeretlenbe, amit később, a sűrűn
átszőtt metróhálózatra cseréltünk. 11.80 Euróért egy olyan tízes gyűjtőt
vásároltunk, amiből egy jegyet maximum háromszori átszállással, 75 percig
használhattunk. Minden elektronikusan működött. A kapuknál egyszerűen csak csippantani kellett, majd mehettünk. Az ottlétünk alatt a város
tömegközlekedéséből egyedül a földalattit vettük igénybe, de ez is bőven elég
volt. 12 vonalának, 166 km-én, 198 megállót számolhatunk össze. Halkan említeném,
a fővárosunk metrójának 39,4 km-én, 52 állomás található. 

Arc de Triomf

A föld alá merülve ért minket az első kisebb sokk! Úgy éreztük, mintha egy
Európán túli harmadik világi országba csöppentünk volna. Az egykori gyarmatokról
valamint, az arab, fekete afrikai országokból bevándorolt népek keveredése
hirtelen meghökkentett mindkettőnket. Félni nem féltünk, az olvasottak,
hallottak alapján a tolvajok elleni félsz mégis gyorsan óvatosságra intett minket.
Ez akkor csúcsosodott ki, mikor egy gyerekseregből álló arab család egyik
lurkója nyúlkálni kezdett a kabátzsebem felé. Szerencsénkre figyelmes anyuka hamar
kapcsolt és bocsánatot kérve húzta el a fiát. Az öt napunk alatt más incidens nem történt velünk, a kultúrsokk akklimatizálódását pedig hamar megugrottuk. A másik
érdekesség a metró alagút mennyezetén rögzített sín, ahonnét az áramszedők a
számukra fontos energiát nyerik. 

A városlátogatást a Ciutadella Park előtt lévő, a párizsi Diadalívhez
hasonlító, Arc de Triomf kapuján áthaladva kezdtük. Ott, egy autómentes,
művészekkel, gyerekzsivajjal teli, pálmafákkal szegélyezett, napsütötte
sétálóutcán találtuk magunkat.  Az utca végén lévő park egyszerűen maga volt az édenkert. Épp csak január derekát karcoltuk,
a szabadban virágzott a japánbirs, narancsok, mandarinok sárgállottak a fákon sőt,
fűtetlen pálmaházban egy pici ananászt is felfedeztünk. Fiatal párok
csónakáztak a kis tavon, vadludak úszkáltak a vízben, a helyiek meg egy kör
alakú színpadon latin táncot roptak. Ekkor már delet kongattak, gyomrunk
biológiai órája sem bírta tovább. Levonultunk a kikötőbe, ahol az egyik étteremben
kalóriával vérteztük fel magunkat, utána pedig sütkéreztünk a ringó vitorlások mellet
egy padon. 

Barcelona Aquarium

A tumultus elkerülése miatt belépőjegyeinket előre, online vásároltuk, így
mire kettőt ütött az óra, átléptük az tengeri akvárium bejáratát. Ott, egy olyan
víz alatti világ várt ránk, aminek látványát hosszú lenne felsorolni. Többek
közt láttunk mini cápakeltetőt, több méteres kifejlett példányait, murénát,
ráját, tokhalat, csikóhalat. A legnagyobb show-t talán a magukat produkáló
pingvinek adták. A látogatás végeztével már eléggé megpilledtünk. Ne feledjük, fél három óta talpon voltunk, így a szállásunkra utaztunk, hogy némi pihenő után belevessük
magunkat az esti Barcelonába és az első borkóstolóba. Folyt köv.

Kunci

Öreg bika, nem vén bika!

 

20-25 évvel ezelőtt az öt éves korú borokra még bőven muzeális jelzőt
akasztottunk. Ugyan, ez a törvény nem változott meg, de tapasztalatokból már
tudjuk, ennyi idő, még a jobb fehéreknél sem sok, a nagy vöröseknél meg maximum
az egyetemi bulizós éveket jelenti. Persze, ez függ fajtától, készítéstől,
évjárattól, szóval rengeteg tényező befolyásolja a borok öregedését. 
2024-et írunk, így egy 2015-ös tétel lassan kilenc évesnek mondható. A boroknál a kor értelmezése azért elég rafinált tud lenni. Tény, az mégis csak tény. 2015 nem ma volt,
azóta sok víz lefolyt a Dunán, a fővárosból Szegedre költözve nekem már a Tiszán
is. Ahogy a világban, úgy velem is sok minden történt. Sztorijaimról akár könyv
is születhetett volna, igaz, ez nem valósult meg, de a 7 csepp borvidék című
könyvemet azért megírtam. A szavakat nem szeretném tovább csavarni, maximum a
végére annyit, egy 2015-ös száraz bort Magyarországon még akkor sem hívunk
suhancnak, ha az egy nagy testű, Super Prémium Villányi Franc-ról beszélünk.

Most az említett évjáratból egy Egri Bikavér jött szembe velem. Nem tagadom,
az egriek szépen rétegelt zászlóshajója mindig megmozgatta az
agytekervényeimet. Szerencsére, a szakemberek többsége már elismeri a kékfrankos
alapon készült, főleg a bordeaux-i fajtákkal megtámogatott házasításban rejlő
erőt. Még decemberben egy nemzetközi sorba becsempészet 2019-es Merengőt
kóstoltam. Azt kell mondanom, derekasan megállta a helyét.

Poharamba jelenleg nem egy St. Andreát tartok, hanem a borvidék nyugati
felén, Verpeléten gazdálkodó Petrény Pincészet 2015-ös Big Band Superior
bikáját. Anno, még 2013-ban az Egri Borkert egyik rendezvényén a 2009-es
elődjét az est kedvencének választottam. Nézzük, mit mutat magából a 28 hónapot,
225 valamint, 500 literes hordókban érlelt, Padok dűlőből szüretelt, kékfrankos,
cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, syrah házasítása. 


A színét még tartja, itt-ott azért minimális árnyalatváltozás megfigyelhető.
Szellőztetést követően egy komplex illat kavalkád fogad. Érett szilva, szeder,
kávé, bőr, dohány, fekete bors, vanília, avaros-földes jegyekkel átitatva.
Számban már más a helyzet. Nem mondom vastag bornak, ebből a szempontból többet
vártam, viszont a savai sok bikavérhez mérten szépen integrálódtak juice-os
testébe. A hordó csokis-kávés ízvilága mögött, néha már a tercier érettséget
mutató fekete bogyós gyümölcsös aromák veszik át az uralmat. Egy olyan
harmonikus, egyensúlyban lévő tétel, amit jó inni és az öregedésből annyit
látok, mint mikor egy harmincnak kinéző negyven éves hölgyön megjelennek az
első ősz hajszálak. 5 pont

A szerb tamburás bora

 

Pengessük meg a tambura húrjait, majd lépjük át a Csongrádi borvidék déli
részén a magyar-szerb határt és egy új boros világ tárul elénk. Amíg a
délkeleti borvidékünk déli felében a borturizmus kapcsán maximum a B betűt
karcolhatnánk fel a palatáblára, addig a bácskai termelők újkori virágkorukat
kezdik élni. Elég lenne csak az 1880-ból fenn maradt kadarkatőkékkel bíró Maurer
Oszkár nevét megemlíteni, most mégsem a Hajdújáráson lévő borász munkássága
kerül a célkeresztbe. Egy faluval arrébb, Palicson, 2008-ban alapította
pincéjét a szerbek egyik kedvelt mulatós zenésze, a tambura koronázatlan
királya, Zvonko Bogdan.  Ercsey Dani szavaival
élve „a szerbek Koós Jánosa”.

Ugyan még nem jártam nála,
de a Szeged Szabadka vasútvonal megnyitásával már tervbe vettem.  Addig is említenék néhány érdekességet a déli
szomszédunk „Koós Jánosáról”. Ki gondolná, hogy az ízig-vérig szerb, bunyevác
énekes, az első lépéseit magyar földön tette meg? Kicsit visszatekerve a
történelem időkerekét, az 1942-es zombori születésének pillanatában, Bácska
azon része a II. Világháború alatti magyar megszállás alá tartozott.
Természetesen, akkoriban a szerb-magyar beszéd oda-vissza működött, így a mai
napig mindkét nyelven beszél sőt, alkalmanként még magyarul is dalra fakad. A
családjában senki sem volt zenész, gyerekkorának mindennapjait mégis átszőtte a
zene szeretete. Sok időt töltött a nagyszüleinél, imádta a természetet, a
lovakat, galambokat, amiket a fiatalon meghalt nagybátyja kedveltetett meg
vele. Zenei tehetségét az anyjától örökölte, viszont a kovácsmesterséget űző
apja gyakorta egy-egy nehéz nap után a kocsmában kötött ki, majd hajnalban
tamburásokkal vonult haza. A középiskolát követően Belgrádba költözött. A
Színházi Akadémián tanult, a fővárosi megélhetése drágának ígérkezett, ezért
előbb bárokban énekelt, később pedig dalokat kezdett írni. Az 1970-es években
költözött vissza Szabadkára, ahol a mai napig él. A zene mellett olyannyira
érdekelte a lovassport, hogy bejárta miatta a világot, majd az ország egyik legjobb
ügető lovas trénerévé vált. 


Borászatát 2008-ban a Palicsi-tó közelében, a hagyományokat tisztelve,
modern stílusban építette fel. Jelenleg 65 hektáron merlot, cabernet franc,
kékfrankos, petit verdot, sauvignon blanc, chardonnay, szürkebarát, valamint
sárgamuskotály fajtákkal dolgozik. Jók-e a borai? Erre a válasz rövid! Igen!
2023-ban az Open Balkan Wine Trophy-n a 2022-es chardonnay-ját az egyik
csúcsbornak választották. Kell ennél több? Ez a chardonnay nem volt abban az
üzletben ahol a borom a kosárba tettem, így esett a választásom a 2021-es
évjáratú Zivot Tece, (szabad fordításban zajlik az élet) palackjára. Nézzük
milyen a 70% merlot-ból, 15%-15% cabernet franc-ból és kékfrankosból készült
házasítása.

Színe picit gránátvörösbe hajlik. Az orromban szilva, érett meggy és
cseresznye illatokat érzek, amiket kellemes hordós fűszerek tesznek játékossá
sőt, mindezt egy selymesen átható étcsoki kendőz be. A közepes testű bor
élvezeti értékéből a villódzó savak valamelyest elvesznek, ettől még nem kell
megijednünk. Nem csúcsbornak készült, inkább egy olyan mindennapok nedűjének,
amit egy kedves szomszédnak is bátran fel lehet nyitni. A kis negatívum
ellenére, azért szépen keverednek a hordóhasználattól kapott kakaóporos,
valamint a gyümölcsökből jövő szilva, meggy, szeder, fekete bors, picit
bonbonos érzetét keltő aromák. A hűvösebb karaktere ellenére, a hordótól és a
melegséget adó magasabb alkoholtól némi délies virtust is kap. Ez főleg a
másnapi visszakóstoláson jelenik meg. Első nap +5, másnap -6 pont!

Kunci

2026 ©
barefoot web design