blog

jan 05 2024

Egy syrah Új-Zélandról!

Még 2017 januárjában, egy
új-zélandi körutazás keretében jutottam el a Napier városát körbeölelő Hawke’s
Bay borvidékére. Való igaz, Ausztráliában még nem jártam, de az élmények
sorozata az ugráló erszényesek földjén forgatott filmek hatását adták. Kenguruk,
koalák azért nem voltak, viszont mindenfelé eukaliptusz fák sorakoztak. A Csendes-óceán
felől áramló szél állandón forgatta a szőlősorok fölé tornyosuló szélkerekeket, a nap vakítóan tűzött, meg sem említve a kiszáradt domboldalakat,
a könnyűszerkezetű, modern, újvilági stílusú pincészeteket. Azt se feledjük, az
ország egyik legnaposabb területén, az év legmelegebb időszakában kirándultunk
arra. Az ózonlyukon átsuhanó napsugarak hamar pecsenyére sütöttek minket,
szóval a naptej kötelező tartozékunknak számított. A 30 fokos melegben sistergő
szaharai meleget éreztünk, a szűnni nem akadó légmozgás mégis libabőrössé tette
a bőrünket. Az ottani élményeimet a mai napig nehéz leírni. Egyszerre volt
gyönyörű és rideg.

Ilyen emlékek jutnak eszembe a szigetország második legnagyobb, valamint a
világ második legkeletibb borvidékéről, Hawke’s Bay-ről. A 4786 hektár területe
azért eltörpül, a több mint ötször akkora, az ország szőlőültetvényeinek majd
80%-át birtokló Marlborough mellett.

Ugyan itt is sok sauvignon blanc terem, a chardonnay 1060 hektárjával mégis
átvette az uralmat, a vörösek közül pedig a 975 hektáron termesztett merlot-nak
adnak a legnagyobb bizalmat. Van még egy szőlőfajta, ami szép csendesen, utat
tör magának. Ez a syrah. Mindössze 343 hektáron van jelen, mégis az ország 10
tőkéjéből 8 itt eresztett gyökeret. A nagy testvér ausztrál shiraz-oknál jóval vékonyabb
testtel, fűszeresebb, gyümölcsösebb karakterrel bírnak, ottjártamkor azért
elég hamar felfigyeltem rájuk.

Testvérem, aki Új-Zélandon él, karácsonyra egy Hawke’s Bay syrah-val lepett
meg, aminek csavarzára hamar csavarodott az ünnepek során.

Borom a Tipping Point-tól
érkezett. Ez nem egy tipikus borászat, hanem egy olyan brand-et képvisel, ami
Új-Zéland egyik leghíresebb szakácsának, Al Brown agyából pattant ki. Közös
konzorciumot hozott létre az amerikai sör, bor, szeszes italok gyártójával,
forgalmazójával a Constellations Brands-szel. Ennek keretében három
szigetországi borvidékről, valamint Olaszországból, Prosecco régiójából
vásárolnak alapanyagot és hozzák létre a Tipping Point sorozatot. Továbbá célul
tűzték ki, hogy minden évben 5 új-zélandi szervezetet támogatnak. Nézzük,
milyen egy ízig-vérig Hawke’s Bay syrah.

Közepesen sötét bíbor színű, a pohárból pedig fekete bogyós gyümölcsök
illata árad. Áfonya, szilva, szeder, pici fekete ribizli, fekete bors, sok-sok
fűszerrel, mindez némi csoki felhőbe burkolva. Megkóstolva szépen hozza a vékony
karaktert, amibe egy erősebb savgerinc szorult. Nem annyira zavaró a jelenléte,
mégis folyamatosan ott van az ember nyelvén. Ízében a frissen facsart
gyümölcsös jegyek jellemzőek rá és az illatban felsorolt aromák ismét
megjelennek. Élénk, szikár tanninjai, ép csak súrolják a szájpadlásom. A fűszerek szinte csilingelnek benne, az enyhén mentás utóíze pedig hosszan cseng le a torkomon. A picit magasabb savai ellenére
is élveztem a következő kortyot. – 6 pont

jan 03 2024

Egy Frankó bor Pannitól!

Debrecen szőlőskertje. Trianon előtt így hívták Bihardiószeg szőlősorait,
ahol oly jól működött a borágazat, hogy 1870-ben Gróf Zichy Ferenc
kezdeményezésére ott alapították az ország első állami vincellériskoláját. A szélrózsa
minden irányába exportálták a helyi borokat, jobb évjáratokban még a botritis
is megjelent, így kortyolgathatott a kínai császár bihardiószegi aszút, aminek
a fő alapanyaga valószínűleg a bakator lehetett. Idővel a fajta a nehéz művelése,
valamint a román állam – gyorsan, nagy mennyiséget – filozófiája miatt szép
lassan eltűnt a helyi domboldalakról. Egy helyi összefogás keretében Heit
Lóránd vezetésével, 2013-ban újra gyökeret eresztettek a bakator tőkék.

Egyre többen ismerik fel az ottani dűlőkben rejlő értékeket, majd modern
felfogásban borkészítésbe kezdenek. Ezek közé tartozik a 2,5 hektáron
gazdálkodó Piheni Panni a Yanka Pincészet alapítója is. Panni eredeti
foglalkozása építész, viszont régi illetve új szakmáját tekintve egyszerre
próbálja a múltat és a jelent ötvözni, miközben a bio-natúr borászok társaságát
erősíti. Kis területén, viszonylag nagy szortimenttel dolgozik, amiben
királyleánykán, bakatoron, kadarkán át, a fekete leánykáig számos érdekesség
megtalálható. Most a legkedvesebb kutyájáról, Frankóról elnevezett 2021-es
cabernet franc-ja került megbontásra.

Közepesen intenzív illatok szálnak a pohárból. Nem uralkodik rajta a hordó,
inkább a gyümölcsök kerülnek előtérbe. Szilva, szeder, áfonya, itt-ott még
fekete ribizli is előbújik. Szájpadlásomat a tanninok kellemesen cirógatják.
Eleinte a savak a nyelvemet intenzíven érik, majd néhány korttyal később
elegyednek a fekete bogyós, juice-os testben. Ez a bor inkább a gyümölcsös
ízekről, mintsem a karakteres hordóról szól, amiben keresni kell a cabernet
franc jegyeket. A magasabb alkoholja erőteljesen fűti a torkom. Lecsengését sem mondanám rövidnek, a végén pedig némi keserű ízéhez
sok-sok apró fűszer, étcsoki, kakópor, és fekete bors társul. 6 pont

dec 27 2023

A magyar sherry

Mint sokan mások, karácsony alkalmával én is elővettem egy féltve őrzött
tokaji palackot, hogy ezzel az apró gesztussal emlékezzem meg a legnemesebb
borvidékünkről. Igaz, nem sokat fogyasztok az ottani pincészetektől, amit
valahogy sajnálok, mivel az ott készült aszúk, szamorodnik, késői szüretelésű
nedűk tényleg jók, de a borok világa hatalmas, az ember szervezete meg véges.
Azt azért nyíltan kijelenthetjük, hogy Hegyalja dűlői világszinten is
egyedülálló értékekkel bírnak! Ezek tudatában hamar feltennék egy kérdést! Ha
ennyire kiváló minőségű aranyló nedűk készülnek ott, akkor miért nem
kortyolgatunk belőlük gyakrabban? Úgy gondolom a jövőben ezen változtatni
kellene, na meg most már ott van külön az aszúk részére kifejlesztett aszúpohár, AszúGlass is, szóval bátran nyúljunk a tokaji ritkaságokért.

Szeretem megcsavarni a dolgokat, ezért nem egy édes, hanem egy száraz,
vagyis száraz szamorodni dugóját húztam ki. Sajnos, egyre ritkábban találkozni
vele, persze a készítésénél talán az értékesítése nehezebb, pedig hatalmasok potenciál rejlene benne, hiszen ez lehetne a spanyol jerezi sherry magyar
vetélytársa. Ízviláguk és előállításuk részben hasonló, vagyis az élesztőhártya
alatti érlelés az megegyezik. Kívülállóknak a savakban gazdag oxidált aromavilága
eléggé drasztikusan hathat, de ha egyszer valaki ráérez egyedi ízére, akkor
nagy szerelem lehet belőle. Különösen a szivar kedvelőknek ajánlott.

Az első szamorodni említése 1570-ből Szikszai Fabricius Balázs nevéhez
köthető, akkoriban viszont még főbornak hívták. A mai nevét a 19. század elején
a lengyelektől kapta, mivel a szamorodni szüretekor, az aszúval ellentétben a
botritis-es szemeket nem gyűjtik külön, hanem az egészséges bogyókkal együtt
szedik le a tőről és úgy préselik ki. A szamorodni lengyelül egybe szüretelt-et
jelent, amivel a készítésének technológiájára utaltak az északi barátok. Két változatát
különböztetjük meg, édeset, valamit,

A szárazban 9 gramm/literben
maximalizálták a maradékcukrot, az enyémben viszont csak négy van, ami 2017-ben
Hercegkúton a Naár Pincészetben készült.

A sváb felmenőkkel
rendelkező család a 18. század közepén érkezett a borvidékre és a bázisukat a
2002 óta a Világörökség részét képező Gombos-hegy pincesorán alakították ki. A
nagyszülők még 1954-ben vásárolták a mai napig fennmaradt pincéjüket, amit
idővel felújítottak, viszont az első palackos borukra 2009-ig kellett várni.
Azóta már jó 20 hektáron gazdálkodnak.

Nézzük ezt a kiváló
évjáratból származó különlegességet!

Aranyba hajló színe mélyebb illatokat rejt. A közepesesen, de nem túlzásba
vivő oxidált aromák mögött narancsba csomagolt virágméz illat száll a pohárból,
ami dióval, mogyoróval, birssel van megfűszerezve. Számat kerek, enyhén olajos
korty járja át. Eleinte a gazdag savú, oxidált jegyekkel bíró bor még keresi
önmagát, majd megnyílva kiteljesedik. Itt már citrusok kavalkádja köszönti az
ízlelőbimbóimat, majd ezt egy csipetnyi cukor és birs valamint, körte keserű
ízei teszik kerekké. Lecsengése is hosszúnak mondható. Egy olyan érett, mégis
lendületes, kedves bor, amiben semmi sem túlzó, mégis jó inni. 6 pont

júl 03 2023

200 blogos írás és a ráadás!

Másfél évtizeddel ezelőtt még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer írásra adom a fejem. A magyar nyelv nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, a tollforgatás mestersége igen távol állt tőlem, az egyetemre kerülve egy-egy beadandó összehozásakor vért izzadtam, a szakdolgozatomat meg sem említve.

Boros érdeklődésem idestova két évtizede tart, szóval már az egyetemi éveim alatt is szívesen betértem a borospincékbe. Geográfus
hallgatóként a pénztárcám mértékétől függően pedig egyre távolabbi tájakra
eljutva próbáltam kiszélesíteni a tudásom, ami idővel a borvidékek
felfedezésével is bővült.

Sosem felejtem el azt a 2012-es decemberi túrámat, mikor Gergő barátommal térdig
érő hóban, forralt bort kortyolgatva róttuk a Budai-hegyeket, majd
szalonnasütés közben egy borblog gondolatát ültette a fülembe. Azt azért ne
feledjük el, addigra már jó néhány éve befejeztem tanulmányaimat, túl voltam
több külföldi borgyakorlaton, sőt idegen honban, germán nyelvet beszélő
országokban kerestem a napi betevőm, hogy a megkeresett jövedelmemből
utazgathassak a nagyvilágban.

A blogra visszatérve, kezdeti
visszakozásom ellenére mégis kötélnek álltam, és 2012 decemberében megjelentek első boros beszámolóim. Ennek most már több mint egy évtizede, azóta hosszú
utat jártam be, a kezdeti görcsös mondataimon sokszor elmosolyodok, mára mégis
megtaláltam azt a stílust, ami a legközelebb áll hozzám. Azért a mondás rám is
igaz, vagyis a jó pap holtig tanul. Volt mikor abba akartam hagyni, ekkor kettő évig
egy betűvel sem bővítettem az oldal tartalmát, majd 2021 februárjában ismét írásba kezdtem. Közben Szegedre
költözve belefogtam a Szegedi borozós facebook poszt írásába is.

Az évek alatt nemzetközi kitekintéssel is bővítettem a tartalmat, így új-zélandi,
franciaországi, olaszországi, svájci, németországi, horvátországi, ausztriai
kalandjaim sem vesztek el a múlt homályában, sőt arra különösen büszke vagyok,
hogy Soprontól Tokajig, Lentitől Csongrádig, hazánk mind a 22 borvidékéről mutattam
már be bort. 2012 decembere óta ezen a
portálon ez a 200. írásom, ami ekkora időintervallumot tekintve nem látszik
soknak, viszont a több hosszabb szünettel együtt is minden 19. napra jut egy
cikk. Mindent együttvéve talán ez azért mégsem olyan rossz arány.

2021 novemberét írtuk, mikor a
párommal a délutáni kávénkat kortyolgatva egy könyv írásának ötletével állt
elém. Hamar igenlő választ adtam, majd elővettük a Nagy Magyar Boratlaszt és
ötletelni kezdtünk. Végül 7 kisebb hazai borvidék, 14 kevésbé ismert borászára
esett választásom, hogy valami egyedi, új világot nyissak meg a borbarátok
tábora előtt. Ennek keretében jártam be Bükk, Nagy-Somló, Balaton-felvidék,
Pécs, Csongrád, Zala, Mór borvidékeinek szőlőterületeit, a 14 borászatban pedig annyit kértem, meséljenek magukról, filozófiájukról, életútjukról, majd így
született meg a 7 csepp borvidék című, jó 150 oldalas írás.

A könyv egyediségét azok az
emberek, helyek, történetek adják, amikről a nagy boros médiában szinte alig
hallani. Kérdezném, mit tudunk a Nagy-Somlói borvidék Somló hegyen túli
tagjairól, a Pécsi borvidék zászlós fajtájáról, a cirfandliról, a szegedi bor
múltjáról, jelenéről, a natúr borok világáról, a biodinamikáról, vagy a Zalai
borvidék eldugott kincseiről.

A könyv megjelenéséről hamarosan bővebb
információkkal szolgálok.

Kunci

ápr 11 2023

Egy soproni kékfrankos

A Soproni borvidéken gazdálkodó Steigler Pincészet alig néhány éve robbanásszerűen jelent meg a magyar borpiacon. A borász felmenőkkel rendelkező Lőrinczy Bálint 2016-ban Steiger, Spen Steiner, Frettner dűlőkben alapította meg az organikus birtokát. Mára a pincészet 21 hektár területtel bír. Első borait még bérfeldolgozásban készítette, majd 2018-ban egy borklub kóstolója során megismerkedett az ugyancsak soproni születésű Varga Tamással, akivel azonos gondolkodásmódjuk hamar együttműködést hozott. Így indult kettőjük koprodukciója abban a 450 éves pincében, amiben a megszokottal ellentétben nem lefele, hanem fölfele kell elindulni.

A fiatal borász az élete során hatalmas nemzetközi tapasztalatra tett szert. Megjárta Új-Zélandot, Kaliforniát és Ausztriát. Több mint egy évtizedes osztrák munkássága alatt Franz Weningeréknél részt vett a birtok bio átalakításában, éveket töltött el az ország leghíresebb pincészetében a Domaine Wachauban, míg a Fertő tó partján gazdálkodó kékfrankos specialistáknál, Nittnaus-nál igen komoly ismeretekre tett szert a fajta megismerésében. Úgy gondolom van honnan merítenie a mostani munkásságához. Természetesen szigorúan bio gazdálkodást folytat. Nézzük milyen 2020-as Prémium kékfrankosuk.

A Spern Steiner dűlőből származó szőlőből készült bor mély rubint színű. Illatában szépen keverednek a hordós és gyümölcsös aromák. Jó közepes testét a kékfrankos markáns savgerince öleli körbe. A fa csokis ízvilága még nem teljesen elegyedett a bor érett meggyes, enyhén ribizlis, szedres jegyeivel, ami részben az erőteljesebb savnak is köszönhető. Hosszú fűszeres, lecsengéssel bír. A bor idővel még kerekedni fog, de már így is nagyon szép arcát mutatja. 6 pont